Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-23 / 25-26. szám

2005. június 23. eSZtBRiSOfl) 6S 7 Fesztergom 2005 E zek a fia talok ! (sms) Sok fiatal lepte el a város utcáit június 15-étől a hét végéig, hogy az évente aktuális találkozási csomópontban, az idén heted­szer megrendezett Fesztergom helyszínén randevúzzanak egymás­sal és kedvenc zenekaraikkal. Bár idén kevesebbnek tűntek a sáto­rozok, a minden este rangos fellépőket kínáló program helyszíne éj­szakánként benépesült. Egyes együttesek eltűntek a kínálatból, de mások a helyükbe álltak, s mindez a színvonalon lényeges változást nem okozott, inkább csak a rajongótáborok cserélődtek ki. A nyár azonban országszerte számos koncertrendezvényre várja a könnyű­zene kedvelőit, hiányt tehát bizonyára senki sem fog szenvedni. A zenekarcserék talán még javára is válnak a Fesztergom rendezvé­nyének, megóvva azt a műsor megmerevedésétől, a megszokottság érzésétől. Az első napon az elmaradhatatlan eső is megjelent a fesztiválven­dégek köszöntésére, de ez nem okozott ^fennakadást Esztergom és környéke zenekarainak koncertjeiben. Új színfoltot a Tűzkerék XT hangszerelésében felbukkant szaxofon jelentett inkább, ami új hangzásvilág felé nyitott utakat a bluesegyüttes fellépésén. Csütör­tökön sokak örömére a Republic, a Sex Action, majd az Auróra lé­pett színpadra, másnap az Irigy Hónaljmirigy, valamint Ganxsta Zolee és a kartel vonzott nagy tömegeket. A Szépülő Városközpont már a zárónapi, szombati hagyományos Kispál és a Borz koncert előtt szerepelt, később a Belga és a Quimbi sorakozott fel, majd az Amorf Ördögök, végül a Kistehén tánczenekar játszott talpalávalót. Mindeközben Lovasi András felbukkanása váltott ki mindenütt ra­jongó csodálkozást. A Fény Központ sátra idén valóban központi hellyé vált, a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat távolmaradása miatt az elsősegély­nyújtás és a túlzott alkoholfogyasztásban szenvedők ellátása is rá­juk hárult. Folyamatosan készültek a zsíros kenyerek, éjszaka sem szünetelt a testfestés, sűrű ostromot kellett kiállnia a lelkes kortárs segítőkkel megerősített csapatnak. Rajtuk kívül az Esztergomi Kör­nyezetkultúra Egyesület képviseltette magát a helyi civil szerveze­tek közül, a hagyományoknak megfelelően. Az önkéntes véradók­nak köszönhetően most is sok vér folyt a rendezvény alatt, újdonsá­got jelentett viszont a Bajor Ágost Kultúrmozgó vetítéssorozata a fesztivál szellemiségéhez illő filmekkel. Az irodalmi és sportprogra­mok mellett a fesztivál keretében került sor a Megye Agya vetélkedő eredményhirdetésére és a díjátadásra is. E rendezvények ugyancsak azt mutatták meg, hogy a fesztivál nyitott a fiatalságra és az értékekre. A fiatalok négy napra idén is elárasztották az utcákat, a szigetet, nekik szólt a zene, ami éjjel már halkabbnak tűnt, mint máskor. Az esti csendet koncertek törték meg, jelezve a nyári programok, a sza­badtéri rendezvények kezdetét. Közben pedig a Várszínházban az esztergomi középiskolák színjátszó csoportjai álltak dobogóra. Az if­júság talpon volt e napokban, hogy a vakáció és a nyár első napjait Esztergomban, illetve együtt töltse. Élményteli kezdetnek ez éppen elegendő. Szomszédolás Szentendre - Skanzen - Amfiteátrum A Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén fekvő, az ókori amfite­átrumok hangulatát idéző színház, a festői környezet és a gon­dosan válogatott koncertek, zenés-táncos előadások páratlan él­ményt kínálnak valamennyi vendégnek. Június 23-24., 20.30 óra: Shakespeare: Szentivánéji álom - az Új színház előadása Július 1., 20.30 óra: A Magyar Fesztivál Balett bemutatja Káin és Ábel, valamint Ravel: Bolero című produkcióját Július 2., 20 óra: Horgas Eszter: A vér ritmusa - Gershwin-est II. Etno Jazz Fesztivál Július 12., 20 óra: A Ghymes Együttes koncertje Július 15., 20 óra: Balázs Elemér Group: Magyar Népdalok lemezbemutató -koncert. Vendég: Dávid Yengibarjan Trió Július 17., 20 óra: A Boban Markovics Orkestar koncertje Július 22., 20 óra: Shannon.hu Együttes lemezbemutató-koncert Július 24.: - 12-17 óra: Görög nap. Napközben a görög népi kultúra, kéz­művesség képviselői szórakoztatják a vendégeket, a gyerekeket játszóház várja, és ízelítőt adnak a gasztronómiai hagyomá­nyokból is. Az Iliosz Együttes koncertje és táncháza - 19 óra: A Sirtos Együttes koncertje További tájékoztatás az alábbi telefonszámokon kapható: (26) 502-511; (30) 748-8547 A midsummer-night's dream ím, hát megint eltelt egy esz­tendő, nyári estéinken ismét felsé­tálhatunk a várba, és eltöprenghe­tünk, hogy a nézőtér melyik szek­torába vágjuk be magunkat. Per­sze, ha van hely, mert tavaly bi­zony adódtak forróbb pillanatok. A múlt hét csütörtökjén eldördült hát a startpisztoly; hagyományo­san a város egy-egy középiskolája mutatta be eme jeles alkalomra szánt darabját. A Temesvári Pelbárt nevét viselő ferences gim­názium kapta a megtisztelő lehe­tőséget a nyitóelőadásra. Tagad­hatatlan, hogy éreztem magam­ban némi ünnepi emelkedettséget, de mindenképpen hiányoltam né­hány megnyitó gondolatot a Vár­színház vezetőinek részéről. A jö­vő héten minden bizonnyal kár­pótlást nyerünk. Meg aztán igen elfoglaltak lehetnek, hiszen az idénre tervezett előadások száptia messze felülmúlja a tavalyit. Am visszatérve a? elmúlt hétvégére, pénteken az Árpád-házi Szent Er­zsébet Középiskola következett egy misztériumjátékkal Szent Margit életéről, melyet Szánthó Barna írt. A vasárnap a Dobó gimnáziu­mé volt egy musicallel. Senki ne ijedjen meg, a szombat ezúttal sem maradt ki a hétből, csak éppen kü­löncködött; ezúttal fővárosi és he­lyi részvevők bódítptták el nézői­ket hastáncukkal. Én mindössze a csütörtöki előadásra jutottam el, de megfogadtam, nem ez lesz az utolsó alkalom. Mivel a tavalyi szezonban már jól kitöprengtem magam azon, vajon milyen élőlény közlekedésére szánták a várba ve­zető falépcsőket, ezúttal az foglal­koztatott, vajon befolyásolja-e színházi estémet a Depresszió. Nem, ne higgyék, hogy engem is elért ez az egyre népszerűbb be­tegség. Van ugyanis széles e hazá­ban egy ilyen nevű zenekar, amely pont ebben az időben eregette hangjait a szigeten. Ne feledjük: Fesztergom! Bevallom, arra számí­tottam, hogy örömtől csillogó sze­mű szülők fogják a nézőteret elbo­rítani, de meg kellett állapítanom, a diáktársak jmessze lepipálták a felmenőket. Érezhetően bensősé­ges, oldott hangulat uralkodott. Am még mielőtt a kapun beléptem volna, különös öltözetű fiatalok közt kellett áthaladnom. A gyanúm bevált: valóban kö­zük volt a darabhoz, nem is hagy­tam ki az alkalmat, hogy elbeszél­gessek velük. Azt állították, hogy nincs is a gimnáziumnak külön színjátszóköre, hanem mindig a harmadikosokra hárul e nemes feladat. Lehengerlő magabiztos­sággal nyugtattak meg arról, hogy egyáltalán nem izgulnak, hisz ez már a kilencedik fellépésük. „Miért épp Shakespeare" - faggatóztam tovább, de a sűrű egymásra pillant­gatások azt jelezték, már maguk sem emlékeznek a darabválasztás körülményeire. „Szentivánéji álom avagy játsz­szunk Shakespeare-t!" - idézem szó szerint az ismertetőkben megjelent címet, amellyel jócskán zavarba ej­tettek. Szerzőként ugyanis valóban maga a „Mester" szerepel, de igen kétségesnek tartom, hogy ő maga adta volna ezt a címet. így aztán ar­ra gyanakodtam, hogy a műnek egyfajta.átiratát tekinthetem meg (lásd: SÖR annak idején), ezt azon­ban a tapasztalat nem igazolta. Pásztó András, a rendező nem vet­te igénybe oly mértékben alkotói szabadságát, hogy az új művet eredményezett volna. Szó se róla, különös egy komédia ez. Valójában több, önmagában is megálló törté­net fut párhuzamosan, amelynek szereplői és eseményei mindunta­lan egymásba fonódnak. Történeti keretnek talán az athéni uralkodó, Theseus menyegzői készülődése szolgál, majd itt van mindjárt a ma­kacs Hermia, aki apja akaratának ellenszegülve nem hajlandó Demetriust férjének elfogadni, mert más ifjúba szerelmes. Tanúi lehetünk továbbá annak, miként perlekedik a közeli erdő tündérki­rálya és szép arája. A negyedik szál néhány athéni mesterember ne­mes vállalkozása köré fonódik, akik az uralkodói párt és vendégeit kívánják előadásukkal szórakoz­tatni. Színjátékukban a babiloni szerelmespár Pyramus és Thisbe tragikus történetét mutatják be, amelyet Ovidius írt meg a Metamorfózisban. Komikus tragé­diává válik a mesterek előadása, telve kétértelmű mondatokkal. Valóban kitűnő humor, kár, hogy ebben a diákelőadásban nem domborították ki igazán. Állítólag már nem lehet teljes bizonyosság­gal megállapítani, hogy a Rómeó és Júliát, vagy ezt a drámáját írta meg korábban Shakespeare, min­denesetre sokan tekintik úgy, hogy ez a (Schlegel szerint) „fölöttébb si­ralmas komédia" nem más, mint a veronai szerelmespár története clownok előadásában. (Filemon) Tavaszi kutyálkodások Lett nekünk egy pici, apróorrú palotapincsink. A szomszéd házban lakik, ott a gazdája, de mint rokont, minket is számon tart. Ablakomban állok, nézelődök, mint festi be a tavasz körülöttem a világot zöldre, sárgára, ibolyakékre. Azzal a csuda ecsetjével a mókusok farkát is megpiszkálhatta, mert itt hancúroznak a szemem előtt önfe­ledt pajzánkodással, ringó ágakon hintázva. Nézzenek oda! A domb aljánál egy pici barna kutya, Mici vonul, a kis pincsi. Ballagdál, meg-megáll, nézeget hátra. A domb takar, ki tud­ja, milyen akarat fordítja a fejét oly­kor-olykor hátra. No csak! Egy bum­fordi lompos barna kutya tapos utá­na lihegve, Miciből belőle talán tíz is kitelne... de nini, ott egy másik, egy zsemleszínű botorkál mögötte, bor­zos a szőre, lekonyul a füle utána egy loncsos fehérszőrű, meg még egy, meg még egy aprólábú tacskó, egy csatakos foxi, egy vizsla, olyan mint­ha sírna, füle lekonyulva, meg még néhány felajzott tarka-barka keve­rék népség. Kutyahosszú a sor, mennyi is kutyából az elég? Mici bal­lag, billeg a hátulja, kecsesen, mint illik, ő a paloták lakója. Válla fölött hátra-hátra néz, lassít,^ ha szüksé­ges, ha kell, iramodik. En meg csak bámulok, aztán meg számolok, az ámulattól hova legyek...? Heten vannak az ebek, heten kísérnek egy hölgy ebet. Elöl Mici, utána seregek. A barna bumfordi beéri ... két mell­ső lábát Mici farára teszi, meg is tá­maszkodik, s Mici farka fölött erő­sen az övét előredöfi. Levegőbe na­gyot csap, hogy az menten kilyukad. A barna nagy kutya érzi most magát ebül, szerencsétlenül, tehetetlenül, mert a sokféle kutya szégyentelenül liheg, sóvár vágyakozásba hevül lep­lezetlenül. Mici áll, nagy barna ku­tya a derekán, a nagy kutya is ki tud­ja mire vár? Talán mélyen gondolko­dik, hogy Mici, ez a pici apróka pincsiké, illatozva, mért neki kelleti magát. Nahát! Megér még egy pró­bát, végezné most újra teremtő dol­gát ... de Mici vigyorgó képén most eltátom a szám... röhög Mici, göcög rendesen kacarász, az eszem most megáll, kiröhögte a nagy melák ku­tyát. A nagy kutya bambán bámul, képe megnyúlt, nagy fintort csinál, s Miciről leszáll, lesunyt fejjel odébb áll. Mici vállat ránt, a kutyahadra vigyorint, egy iramodással oda sza­lad hozzám, ölbe kéredzkedik. Itt ül most az ölemben. Huncut szemét nézem, pici orrocskáját, hogy s mint röhögte ki a nagy mafla kutyát. Kí­vül csupa szőr, belül meg huncutul derül. Nem érzi ő magát ebül, mert tudja, kutyahölgy létére most az egy­szer jól végezte dolgát. Sz. E. Cseresznye kenyérrel Néhány marék cseresznye, úgy ahogy van, ölből eszegetve, mellé egy karéj kenyér. Biztosan sze­gény, aki a gőzmozdonyok korában ennyivel vonatra ül. Én bizony vo­natra ülök minden nyárelőn, mi­kor a rigó is tele ette már magát cseresznyével. Lehetek nyolc, ki­lenc éves és az a csuda fekete masi­na oda tesz le engem, hol minden sínnek vége, a nyári Észtergomba. Pedig nem akaija, dúl-fúl, visít, si­kít, vicsorgatja vasfogát, mérgében nagyokat lök a fapadon, ahol ülök. Hosszú az út. Az órátlan gyerek­korban a képzelet harapdálja apró­ra a nagy időt. Tudom, vagy csak képzelem, az a kormos masiniszta ellopta az ördögök szekerét, gon­dolta jó lesz valamire. Az ördög meg menjen a dolgára gyalog. Hogy a mozdony, meg a szekér el ne-kó­boroljon, rátette a sínekre. A moz­dony, ezt jó tudni, még az ördög idejében rászokott, hogy tüzet za­bál. Vizet iszik rá és ettől gyomra kordul, nagy poffenéseket büffent fel az égig. Ha meg mérges, szeme szikráját is kiköpdösi. Ilyenkor lökdösődik is, lódul nagyokat tehe­tetlenségébe, majd csiherészve kattogó táncba kap a vagonok vas­kerekeivel. A kalauz a szolgálója, kinek az a dolga, hogy az utasokat beparancsolja. Ülünk is sorban a padokon. Ki még nem ült vonaton az is tudja, hogy utazni hogyan kell. Kell hozzá csomag meg jegy, hogy a kalauz is tudjon mivel ját­szani. Rég elhagytuk Mátészalkát, estebédre meglátjuk majd Nyíregy­házát. Velem szemben ül egy szép-, séges szép kövérkezű fehérnép. Megemeli kerek keblét - Nyíregy­háza felé mindig el fog az éhség. Öl­be kapja kisbőröndjét, rá gondosan megterít. Zsírpapírba göngyölve egy egész rántott csirke. A sok szem rámered... - nem láttak még ilyet?! - Próbálják ki. A kaparóját, a fejét, a zúzáját is kirántom. Két ujjával tartja, kettővel csipkedi, kisujja az égnek áll, nyálát a szájá­ban alig tudja tartani. Mellette há­rom férfiember ül, tűrik is embe­rül, míg nem szól az egyik - ne nyeldessünk tovább, akkor együnk mink is. - Bicskázzák is a sonkát, a szalonnát, a kenyérből a katonát is, hozzá a hagyma is kikerül. Mel­lettem, eddig egy néni csöndben ül egy lánykával, aki talán unokája. Fekete kendőjét az álla alatt meg­lazítja, mégis bontja. Ölbe vesz egy nagyobb batyut, abból kivesz egy kicsi batyut. Cseresznye van benne egy ma­rék és két szelet kenyér. Semmi egyéb. Meghökkenve nézik az evők, aztán félre néznek és Debre­cenig eszegetnek. Bennem átfut a részvét, mert én jó vagyok, adnék is de már megettem, mit is? Azt már réges-rég elfeledtem. Ami azu­tán történt azt sosem. Mindenki megette a magáét, a hölgy is be­kapta az egész csirkét. Sóhajt is egy nagyot; ha ezen a vonaton egy gémeskút volna...! Lesz az is, majd kitalálják az okos emberek, majd azt is megcsinálják... Sóhajt most az egyik ember... egy vedér víz, ha itt lenne... víz^.. azt biz én se hoz­tam, az áldóját, a keservit. Mire Pestre érünk, úgy járunk mint a te­ve a sivatagba... Ázt mondta a cir­kuszos, hogy a púpja vízzel van te­le, hát sokáig bírja. Ha a teve egy egész csirkét me­genne a szomjúságba ő is beledög­lene... - tátog, hápog a hölgy, zseb­kendőjével csapkaja bőséges mel­lét, mely tikkadtan löttyen szerteszét. A keservét, itt a vész­fék, ha meghúzzuk, a vonat meg­áll...! Persze... majd jól megbünte­tik... magát. Megáll az a vonat magátul is. Meg is áll, hogy vizet vegyen. A nagy cső a mozdonyra fordul, a víz ömlik, csak úgy zúdul. Szálljon már le valaki, ott egy kere­kes kút! Kászálódik a férfinép, de mire a lépcsőkhöz érnek a kalauz sípol, a kútig már el nem érnek. Si­vít a hölgy, átkozódik, melle tömb­je a sírástól rázkódik. A fejkendős néni csak ül nyu­godtan és figyel, neki ezekkel sem­mi dolga. Teste s lelke nyugalma egy maréknyi cseresznye és egy szelet kenyér. Bereczné Szállási Etelka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom