Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-02 / 22. szám

2005. június 2. eszte^sojD VIP6%6 3 Érdektelenség miatt elmaradt a Dunakanyar Fejlesztési Tanács ülése (Sajtóközlemény) A szervezetet Budapesten a dunakanyari települések feje felett, a kistérségek aránytalanul kismértékű képviseletével alakították meg tavaly év végén, most a második ülést hívták össze Vácra. A megyei, régiós hatalmi viszonyokat leképező Dunakanyar Térségi Fejlesztési Tanácsot Tatabánya, Székesfehérvár, Budapest, Salgótarján és Miskolc központú szervezetek vezetői alapították, akik mandátumukat pártpolitikusként és nem választott képviselőként szerezték. A Tanács közgyűlés és szervezet nélküli elnöksége 9 tagú, melyből a kistérségek mindössze három helyet kaptak. Az Ister-Granum Eurorégió polgármesterei már akkor felemelték szavukat és kifogásolták, hogy az MSZP három politikusa által aláírt alapító okirat nem veszi figyelembe a 2001-ben indult, a Dunakanyarban lévő települések által aláírt Dunakanyar Chartát és az ott elfogadott alapszabályt. A Chartát 72 dunakanyari település hozta létre azzal a szándékkal, hogy közösen lépjenek fel a térség fejlesztésének érdekében. E kezdeményezés a dunakanyari lakosoktól indult, akik felismerték, hogy csakis az egyéni és kiscsoportos érdekeiket félretéve, összefogva lehet sikeres a szándékuk. Az ötletet felkarolták a települések polgármesterei, és a Dunakanyar öt városa - Esztergom, Visegrád, Szentendre, Vác és Nagymaros is a kezdetektől aktívan részt vett az együttműködésben. A Charta tagjai pályázatokon indultak és nyertek, rendszeresen megrendezték a Dunakanyar Konferenciát, honlapot készítettek, kidolgozták a Dunakanyar turisztikai stratégiáját. A 2003. évi konferencia után a résztvevők döntöttek a Dunakanyar Térségfejlesztési Tanács létrehozásáról és a Területfejlesztési Törvényt figyelembe véve a megyei önkormányzat segítségét kérték. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat ilyen előzmények után a Dunakanyar településeinek megkerülésével létrehozta a Dunakanyar Területfejlesztési Tanácsot. Az előkészületekből kitűnik, hogy a szervezők valódi vita és egyeztetés nélkül, önkényesen akarnak dönteni a térség területfejlesztéséről. Meglehetősen érdekes dunakanyari elképzeléseket rejt, hogy a Tanács által felállított bizottságokban Rétság és Pilisvörösvár is szerepet kapott. Az ülésen se Agócs István, a Komárom Esztergom megyei közgyűlés elnöke, se Szabó Imre, a Pest megyei közgyűlés alelnöke, se Dóra Ottó a Nógrád megyei közgyűlés elnöke nem jelent meg, ezért az ülés mintegy negyven perces várakozás után elmaradt. Középiskolások művészeti-, műalkotáselemzőés rajzvetélkedője (-los) Az évközben meghirdetett tan hirdetik ki a szervezők. Elsőként írt ki művészeti vetélkedőt négy témában a felvidéki Nyitra megye és Komárom-Esztergom megye önkormányzata. A szervezést a megyei Pedagógiai Intézet bonyolította. A Nemzeti tradíciónk című témakörben a helyezéseket a tatabányai diákok vitték el. A Legkedvesebb tájam kategóriában Szebenyi Ágnes a második, míg Greiner Balázs a harmadik helyet szerezte meg. Ugyanő harmadik lett a Környékem flórája és faunája kategóriában is. Valamennyien a Szent István Gimnázium diákjai, felkészítő tanáruk dr. Dorina Károlyné Eggenhofer Kinga volt. Sajnos, az Ember és szabadidő kategóriában nem számolhatunk be esztergomi sikerekről. Annál inkább a közös internetes vetélkedőről, mely kétfordulós volt. Az első címe: Mit tudsz az EU-ról, a másodiké Nemzeti tradíciónk. A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium csapatai vitték el a pálmát. Első lett a Gulyás Péter, Petrik Attila, Pálvölgyi A. Anthony összeállítású csapat 179 ponttal, a második a Geiszelhardt Bence, Malagurszki György, Nemes Roland összeállítású csapat 176 ponttal, míg a harmadik a Kocsis Dániel, mányi versenyek eredményeit most Kuti Dániel, Vereckei András összetételű csoport 175 ponttal. Az intézet igazgatója páter Tokár Imre János, igazgató-helyettes páter Stipits Árpád prefektus. Hagyományosan megrendezték a műelemzés és rajz tantárgyakból is a középiskolások megyei versenyét. A díjátadó ünnepség és egyben a négy helyszínre tervezett vándorkiállítás első állomása városunkban volt a gyakorlóiskola aulájában. Műelemzésből első helyet szerzett Markó Júlia (9. osztály), valamint Juhász Krisztina (10. osztály). Második helyezettek: Hajdú Fanni (7. osztály), Janig Anna (8. osztály), Papp Máté (9. osztály) és Pusztai Zsófia (10. osztály). Harmadik hely jutott Morva Eszternek (8. osztály). Valamennyiüket dr. Dolina Károlyné tanárnő készítette fel a Szent István gimnáziumban (fotónkon). A rajzverseny díjazottjai: Greiner Balázs (9. osztály) és Pálmai Annamária (10. osztály). Második díjazottak: Baross Dorottya (8. osztály), Szebényi Ágnes (10. osztály) és a Dobó gimnáziumból Kerekes Katalin (11. osztály), Táncos Nándor tanár készítette fel a megyei versenyre. Világörökség Klub a településrendezési tervek jegyében A május 27-ei Világörökség Klub összejövetele nagyobbrészt Esztergom város településrendezési terveinek ismertetésével telt, amit a világörökséggé nyilvánítás folyamatához közvetlenebbül kapcsolódó előadások foglaltak keretbe. A rendezvényen (annak kifejezetten helyi vonatkozású tematikája ellenére) a visegrádi, párhuzamosan készülő pályázat munkatársai is képviseltették magukat a szoros együttműködés jeleként. Először Tétényi Eva örökségvédelmi tanácsadó számolt be röviden a két királyi város közti tárgyalások eredményéről, melynek során kitért két, valószínűleg elfogadásra kerülő javaslatra. Az egyik az, hogy a közös kultúrtáj körét (amellyel a nagyobb siker reményében együtt pályázna a két település) érdemesebb lenne Magyarország területén belül kijelölni, a másik szempont szerint a magterület körüli védő-rávezető zóna a Duna-kanyar lenne. A következő előadó, Faragóné Godó Mária főépítész Esztergom műemléki városrészei (Királyváros, Víziváros, Szenttamás-hegy) rendezési terveinek a jogalkotó folyamatban elért helyzetéről beszélt, majd ezt követően mutatták be utóbbi két részterület terveit a megbízott tervező irodák szakemberei. Víziváros szabályozási tervét, amely a terület idegenforgalmi szempontjait messzemenően figyelembe vette, Kotsis István (Műhely Rt.) ismeretette. Alapkoncepciójukban a Bazilika térszervező szerepének visszaadására, az itt összefonódó, különböző karakterű területek szerves kapcsolódásának visszaállítására került a hangsúly. Ennek megfelelően az Iskola utca nyomvonalának korrekciója, a Sötét-kapu megnyitása, az északi kanonok-sornál parkoló létesítése, valamint több kisebb átalakítás (például a Molnár sor rendezése) szerepelt az elképzeléseik között. A Szenttamás-hegyről készült hasonló tervet Liszkay Krisztina (Urban-Lis Stúdió Kft.) tárta a klub résztvevői elé. Ebben nem javasoltak nagyobb átalakítást, inkább a városrész adottságait használták fel, ezt építették tovább. Kiemelték ugyanakkor a burkolat rossz minőségéből és a talaj csúszásveszélyéből adódó nehézségeket, továbbá az egyirányú forgalom bevezetésének szükségességét - az egyik hozzászóló azonban ez utóbbi elképzelés felülvizsgálatát kérte. Az est befejezéseképp Wierdl Zsuzsanna restaurátor, a Várban folyó helyreállítási munkálatok vezetője számolt be az eddigi eredményekről, aki csatlakozott az előző klubesten Prokopp Mária részéről elmondottakhoz: megerősítette a várkápolna trecento festményeinek világszínvonalú kvalitását, amely önmagában is elegendő lenne a világörökséggé nyilvánításhoz. A restaurátor előadását részben a munkálatok helyszínén kalakított időszaki kiállításon tartotta meg (e decemberben megnyílt tárlatot a megjelentek nagy része nem látta még), szemléletes módon támasztva alá az általa elmondottakat. A Klub következő rendezvényére ősszel kerül sor. I. M. Mi és Ti. És ŐK? Nálatok, nálunk és NÁLUK? Kiegészítés-féle Dr. Ph. Tátyi Tibor írásához Kedves ifjú barátom! Örülök, hogy megszólaltál. írásod olyan, mintha levél-üzenetet kaptunk volna a mégiscsak létező, felelősen gondolkodó fiatal magyar nemzedéktől. (Határon innen és túl!) Ezért fogtam most tollat és nem is válasznak szánom e sorokat, hanem kiegészítésnek. Minden honfitársam számára, aki Hozzád hasonlóan érzi át történelmünket, múltunkat, várható közös jövőnket. Aki meg nem - a költő szavával szólva -, ki „érzelmileg fogyatékos", annak pedig úgyis szüksége van a történelmi leckére, mielőtt tükörbe néz. Vagy megint felpanaszolja a Kossuth Rádióban, hogy miért szól fél ötkor a tárogató a Várfokon? Úgy tűnik, a tárogatószó ma már nem elég az emlékezésre. És a híd sem elég! Tekintsünk hát messzebbre: keletre és dél felé, s eszünkbejutnak Ők. A kívül rekedtek. Nem szabad elfeledkezni Róluk! írod, hogy egykor összetartoztunk. Kétszer is. Először - sok-sok évszázadon át. Férjem családja apai ágának büszkesége volt e korból két várkapitány-ős: a krasznahorkai és a szatmári. Egyik nemesi előnevük a Beregszász melletti nagymuzsalyi szőlőbirtokunkat idézi. Ma, bár földrajzilag egyáltalán nincs messze e három helység, mégis három, egymástól különböző, ún. „külországban" található... Másodszor rövidebb időre, csupán pár évre voltunk igazi honfitársak, írom ezt Neked a két nemzedékkel idősebbek tapasztalatával. Mert, aki közülünk 1944-ben érettségizett Kolozsvárott, most könnyezik, ha feltűnik a képernyőn a Farkas utcai református templom. Volt osztályfőnökömet itt felejtette Zomborból a történelem - a szegedi egyetemen, 1945-ben. Csak évtizedek múltán találkozhatott édes szüleivel, amikor Tito már nem volt „láncos kutya". Egyik kedves ismerősöm Érsekújvárról került Esztergomba az „elűzettetés" idején. Am testvére szlováknak vallotta magát és - maradt! Nálatok. Ki érti ezt? Az elmúlt jó pár évtizedben mi is „elszlávosodtunk" kissé, habár 1975-től már mutatkozott lehetőség, hogy kivonjuk magunkat az ősi szláv nyelvből. A Helsinki Záróokmány ugyanis jogot adott a tagországok nyelveinek iskolai tanítására, ám az akkori Oktatási Minisztériumunk nem adott ki rá végrehajtási utasítást. Se német, se angol! De jól jött volna akár az is, ha akkortól - legalább kezdő, vagy turista szinten ismerhettük volna országaitok nyelveit. Nagy szükségünk volt rá, mert... az egyik, hazai megszorongattatásunk alapelve az volt, hogy „kiutazásunk (Nyugatra!) a Magyar Népköztársaságra káros"! Maradt hát nyári utazásnak Nagymagyarország - Dévénytől Brassóig. Itthon pedig már Sopronba sem utazhattunk szabadon. Nyugati határsáv volt. „Alkalmazkodásra és sorsba való beletörődésre" sok-sok, több százezer családnak itthon, Nálunk is volt kényszerítő alkalma. „A névtelen és szorgos munkálkodást" hallgatással és zárkózott életmóddal kellett párosítani. Ez volt a Néhézsorsúak élete. Hallgasd-nézd életútjukat és gondold végig: rokonaik, leszármazottaik itt élnek köztünk - ma is hallgatásban! Már akik megszülettek. A politikai foglyok, többszázezer magyar - éppen az ifjúkorát, a családalapítás időszakát töltötte a börtönökben és a gulágokon. És tudod-e, hogy 1956 utolsó „hadifoglyai" - szép csendben 1990 után tértek haza Magyarországra? Az anyanyelvünk, igen, az megmaradt. De talán ma, nálunk sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk. Csíksomlyón pünkösd szombatján hallhattad plébánosuktól (tehát - Tőlük), hogy Ők úgy érzik: „hanyatlik a nyelv, alszik a haza". Őszintén mondom: ha igazi, ízes,„illedelmes (!) szép magyar beszédet szeretnénk hallani, mindig Titeket és Őket kell meghallgatni. Tőletek és Tőlük lehet igaz magyarságot hallani és tanulni! „Nyelvi ügyekben" Nálunk most „vészhelyzet" van. Csikász István (1933 - 2001) költő barátunk így panaszolta fel Balassi Bálintnak 1998-ban a „Képtovábbító" anyanyelvrontó bűneit: ... elektronikus vírusok / gőzölgő mérgezése / gyűlölt hazug szavak / savas kék tűzesője / hullik az értelemre: / esőcsepp vájja a követ /.../ szavak ölik a lelket / távirányított televíziós sorozatlövéssel /.../ széttépett szellemi tollpihék / fagyottan hullanak: / üvöltő nemzedék / vad zajt sikolt csak: / nem zenét -la városokban mindenütt / széthullott gyűrt szemét.../ Nyelvünkről, ünnepeinkről és Himnuszunkról szót említvén pedig egyet tanácsolok Neked: ha majd kiválaszt Téged az Út, ha lesz rá időd és hétmérföldes csizmád, eredj és éld át „áldott Pünkösdnek gyönyörű idejét" - Nálukl Saját szemeddel ott látod majd meg: merre és hányfelé bomlott az „oldott kéve" és hányan, hány százezer magyar zarándokol Oda, Óhozzájuk. Brazíliából, Kanadából, Európából és bőségesen a Kárpát-medencéből: Tőletek Bősről, mitőlünk például gyalogosan Tatabányáról. Azért, hogy együtt lehessenek és a mise végén együtt énekeljék el a Himnuszt! És a Székely Himnuszt is, melynek eddigi utolsó versszaka a Csíksomlyói Szűz segítségét kérte Magad is gondolhatod - közös sorsunk megjavításához. Papp Gábor művészettörténész pedig (nem költő, a költők mostanában hallgatnak!) két új, optimista versszakot írt hozzá a lengyel himnusz mintájára. Beleszőtte az egységes haza reménységét! „Mi és Ti egyek vagyunk" - írod... az egységesülő Európában - folytatom én. A még befejezetlen folyamatban. De ugyan bekerül-e valaha Kárpátalja? Vagy megint a nagyhatalmak döntenek a fejünk (fejük) felett a saját történelmükről. Lesz-e Nekik valaha autonómiájuk? Amikor legutóbb, 1999-ben Erdélyben jártam, egy társagásban megcsuklott a hangom. Másnak is. Az itthoniak könnyeztek. - Miért szomorkodtok? - mondták Ók. Van nép, amelyik kétezer évig várt arra, hogy saját hazája legyen! És miért ne lehetne kétféle, magyar nyelvű magyar ország? Német nyelvű országból hány van? - bölcselkedtek a székely atyafiak. - Ti csak küzdjetek a belépésünkért, mi meg majd - az autonómiánkért! Nos, talán ez az út látszik járhatónak, ahhoz, hogy Mi és Ti és Ók valamikor a jövőben valóban egyek legyünk! Mostmár láthatatlan szálak is összefűznek Bennünket Ővelük időn és téren át - Esztergomot az épülő új, csángó magyar iskolával. Egy darab kő a Szent Adalbert székesegyházból az alapkő letételéhez: üzenet és remény Nekik és Nekünk is a következő évezredre. Akadály azonban mégis van az úton bőven: ma és minden nap. „Minden nap van Trianon" - szoktam mondogatni. Mostanában, például, a szobrok méltatlan háborúja, amely „idegen érdekek miatt dúl", ahogy a gondjainkat meghatározzuk. Értjük, hogy ez a csata jelképes: célja a békétlenség és a megalázás, mai divatos megfogalmazásban - a kirekesztés. Úgy, ahogy eddig volt. Pedig jó lenne, ha végre vége lenne a második világháborúnak! A kötekedők pedig jogilag is szemben állnak az EU-alkotmánnyal... Ez a Trianon lesz a végső? - kérdezem a kortárs költő szavával, aki választ is ad rá: „... szülni kell egy új nemzedéket: / vidámat csendest tetterőset / csak mi lehetünk nagyszülőik / akik a HAZÁT mind megőrzik / akik a NEMZETET kimondják l MIND / akik kimondják / MAGYARORSZÁG / így legyen Nálunk, Nálatok és Náluk is. Ámen. 2005. június 4-én Egymásért szól majd fél ötkor a harang! Horváth Gáborné dr.