Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-19 / 33-34. szám

2004. augusztus 19. 9 Emberi sorsok: Kései vendég Ágnes két kezét lazán az ölébe ejtve fátyolos szemmel ült a veranda ablakánál. Alkonyodott. Odakint csepergett az eső, és egyhangúan ze­nélt az ereszcsatorna, mintha a mu­landóságot sugallná... Az udvar felől autóbúgás hallatszott. Az asszony egy félfordulattal kitekintett az ab­lakon: Ádám volt, a félje. Többnapos üzleti útjáról tért haza. - Hát teveled mi történt? - sie­tett az asszonyhoz a férfi, miután felöltőjét a fogasra akasztotta. Ágnes vállat vont, mintha nehe­zére esett volna a beszéd. - A gyerekek jól vannak? - Jól. Fent vannak a szobájukban - szólalt meg Ágnes visszafogottan, közben egy levelet nyomott a féije a kezébe, aki hol az asszonyra, hol pe­dig a kezében tartott furcsa boríték­ra tekintett értetlenül, majd a vilá­gosság felé fordulva sebtében olvas­ni kezdte. Mikor befejezte az olva­sást, helyet szorított magának a pa­don, az asszony mellett. - Ha nagyobb baj nincs, erre bo­ríts fátylat... vagy, ahogy gondolod, nem akarlak befolyásolni. Sajnálom, hogy nem voltam itthon. Furcsa, hogy nálunk mindig akkor történik valami, amikor távol vagyok... Hogy is volt ez az egész... nem is tudom minek mondjam... talákozás? Ágnes ültében kihúzta magát, mély lélekzetet vett, mintha erőt gyűjtött volna magának, aztán hal­kan, fátyolos hangon megszólalt: - Tegnap történt, késő este volt már, éppen lefeküdni készültem, mi­kor csengettek a kapun. Kimentem, s egy nő állt az ajtóban. Kocsival volt, szállás után érdeklődött. A ha­tos szobát nem foglalta el senki, il­letve délután lemondták. Kiadtam neki. A hölgy teát kért, amit kíván­ságára az ebédlőben tálaltam fel. Kért, hogy maradjak mellette, amíg ő elfogyasztja a teáját. Bár fáradt voltam, maradtam, mert szimpati­kusnak tünt a közvetlensége. Meg­kérdezte, hogy mikor mentem férj­hez, hány gyerekünk van, jól é­lünk-e, és hogy jól megy-e a panzió. Kérdéseire szívesen válaszoltam, mert úgy láttam, őszintén érdekli amit mondok... Képzeld, még az alvó gyerekeket is megnézte. Odaállt az ágyuk elé, és hosszan, szótlanul néz­te őket, mintha sajátjai lettek volna. Kint az ajtó előtt megszorította a ke­zemet, és halkan, fátyolos tekintet­tel a szemembe nézve csak annyit mondott, vigyázzak nagyon rájuk. Magáról azonban egy szót sem ej­tett. Még arra a kérdésemre sem rea­gált, hogy miért éppen a mi panzión­kat választotta. Ügy tett, mintha nem hallotta volna. Beszélgetésünk közben észrevettem, hogy többször is rajtam felejteti a tekintetét, köz­ben szelíden mosolygott, majd elmé­lázva, halkan megjegyezte: szép pár lehetünk a féijemmel. Valami külö­nös, megmagyarázhatatlan figye­lem, és melegség áradt belőle felém. Kissé furcsáltam is, különösen miu­tán felkísértem a szobájába, és meg­állt az ajtóban. Barátian, mint akik ki tudja mióta ismerik egymást, ke­zet nyújtott, s úgy tűnt, mintha ez­zel búcsúzott volna tőlem. Nőtől szo­katlan, meleg szorítást éreztem. Ne­hezen engedte el a kezem, kezdtem kellemetlenül érezni magam. Észre­vehette, mert nyugtatólag rámmo­solygott, és enyhén megpaskolta a karomat... Nehezen tudtam elaludni, foly­ton az asszonyon járt az eszem. Egy idő múlva fel is keltem, lenéztem az udvaron parkoló kocsikra, hogy rendben van-e minden, s ahogy el­mentem a hatos szoba előtt, bentről visszafolytott zokogást hallottam. Halkan, hogy a többieket ne zavar­jam bekopogtam, de semmi választ nem kaptam. A sírás is hirtelen ab­bamaradt. Reggel hiába vártam, a hatos ven­dég nem jött reggelizni. A történtek után némi szorongással mentem fel hozzá, hogy megnézem, de üres volt a szobája, a látottakból arra követ­keztettem, hogy már elment. A fek­helyét úgy találtam, ahogy lefekvés­hez előkészítettem, érintetlenül. - A kocsiját hogy tudta kivinni? - Kint hagyta a ház előtt. A kapu­kulcsot meg, ahogy máskor is szok­tuk, belülről a zárban hagytam... Egy kézzel címzett borítékot talál­tam az asztalon, és ezt a csekket, százezer dollárról. - A levélben, mintha lenne is uta­lás a pénzre... No lássuk csak, meg­keresem... Vagy gondolom, túl vagy már rajta. - Nem vagyok túl, mert mikor megláttam, hogy ki írta, éppen csak átfutottam a sorokat. Nem volt lelki erőm végigolvasni. Reggeltől csak a történteken jár az eszem. Ez a várat­lan fordulat megzavart. Magamban én már lezártam a múltamat, s most mégis úgy érzem, mintha egy nehe­zen behegedt sebet tépett volna fel bennem. - Ha úgy gondolod, felovasom... Az asszony megadóan vállat vont, és lesütve szemét, alig láthatólag biccentett a fejével. - Nem bánom ­mondta halkan, rezignáltán, mintha valami végzetszerűséghez adta vol­na a beleegyezését. „ Ágnesem! Én vagyok az a nő, aki ha nem hagy el, most anyádnak szólíthatnál. Tudom, nem vagyok méltó rá. És azt is gondolom, hogy a bűnömért sokat szenvedtél, de ami engem illet, Isten nem felejti vétke­met. Zokszó nélkül viseltem, és vise­lem ezután is a büntetéseit... Táncos­nő voltam egy pesti lokálban, ahol belém szeretett egy amerikai újság­író.Egy mámoros éjszaka gyermeke lettél. Joe nem vállalt, szerettem őt, s miatta lemondtam rólad. Magával vitt Amerikába. Sokáig azt remél­tem, hogy Joe megenyhül irántad, és magamhoz vehettek, de nem ez tör­tént. Nagyon magányos voltam, és vagyok ma is. Szerettem volna, ha egy testvéred is születik, de közben megbetegedtem, és nem vállalhat­tam... Harmincöt éve nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutnál. Tudom, sovány vigasz, magyarázkodásnak is gyenge érvek ezek... Mellesleg súlyos szívbeteg vagyok, érzem, hogy nem sok van hátra az életemből. Ezért, meg másért is elhatároztam, hogy mielőtt meghalok, életemben még egyszer látni foglak. Hosszú hóna­pok nyomozása alapján jutottam el hozzád. Örülök, hogy nélkülem is boldogulsz... Hagyok itt egy kis pénzt, tégy vele amit akarsz... Ha tudsz, bocsáss meg lányom, az Isten is megbocsát a vét­kezőknek. Annabell." Miután Ádám bejezte az olvasást, pecekig hallgattak. Egy idő múlva Ágnes törte meg a csendet: - Én megbocsátok, soha nem is nehezteltem rá... Nem ismertem, nem tudtam kihez kötni a gondola­taimat sem. Magamban formáltam meg őt. Az intézetbe, ahová betett, mind hasonsorsú gyerekek voltak. Akadt, akit rendszeresen megláto­gatott az anyja, engem soha senki, pedig mennyire vártam. Próbáltam elképzelni, hogy milyen is lehet. Minden vasárnap azt hittem, egy­szer majd engem is szólítanak, hogy menjek, mert látogatóm van. Olyan­ról is álmodoztam, hogy majd értem jön, megfogja a kezem, és kivezet azon a magas, vasrácsos ajtón, ami mögé elrejtett... - Eddig miért hallgattál ezek­ről?... - kérdezte a férfi. Ágnes nem válaszolt. - Visszaküldjük a pénzt? - szólalt meg ismét Ádám. - Nem tudjuk a címét. Későre járt már az idő amikor érkezett, és úgy gondoltam, majd reggel végzem el az adminisztrációját... - Akkor mi legyen vele? - Felajáljuk egy gyermek-alapít­ványnak - Annabell nevében. Talán így törleszt valamit az adósságából... Ádám szótlanul vállat vont. Ág­nes közelebb húzódott emberéhez; jó volt érezni a melegét, és tudni azt, hogy nincs egyedül: tartozik valaki­hez, és hozzá is tartozik valaki­Szirmai Károly A múlt tárházaiba berobbant az informatika Napjainkban a számítógépes adatfeldolgozások és nyilvántartások korában, amikor szinte minden információt és adatot számítógépen egy-két kattintással elérhetünk - akár anélkül is, hogy kimozdul­nánk otthonunkból -, egyre fontosabbá válik a „múlt tárházainak": a könyvtáraknak, a múzeumoknak és a levéltáraknak a felzárkózása a világhálón információkat szolgáltató intézmények sorába, és egyre nagyobb szükség van a rohanó világ információs igényeinek kielégítésére. Hazánkban a nagyobb könyv­tárak (OSZK, megyei és városi könyvtárak) katalógusaikat már elérhetővé tették a világhálón, így ott­hon ülve, nyugodtan böngészhetünk, kereshetünk bennük. Az Országos Széchényi Könyvtár honlapján keresztül a (www.oszk.hu) eljuthatunk más könyvtári adatbázisokba: például a tatabányai József Áttila Megyei Könyvtár katalógusába is. (www.jamk.hu). Az Országos Széchényi Könyv­tár kézirattárának katalógusa a napokban jelent meg CD-ROM­on, az Arcanum Adatbázis Kft. közreműködésével. A kézirattár anyaga gazdag forrásbázis az iro­dalomtörténettel és művelődéstör­ténettel foglalkozók számára. Az adatbázis tartalmazza az Orszá­gos Széchényi Könyvtár latin nyelvű kódexeinek, újkori latin nyelvű kötetes kéziratainak, a ma­gyar nyelvű kötetes kéziratoknak, a vegyes nyelvű 1950 utáni (né­met, francia, olasz, angol, görög stb.) kéziratoknak a katalóguscé­duláit és a levelestár, a kisebb ha­gyatékok, irattárak céduláit. Az eddig külön kezelt állományrészek katalógusai az adatbázisban most együttesen kereshetők. A címsza­vas keresés mellett az egész szöveg valamennyi szavára lehet keresni. A könyvtárak, múzeumok mel­lett a levéltárak is honlapokkal, az adott intézményben található le­véltári anyag úgynevezett fond­jegyzék közzétételével próbálnak információkkal szolgálni. Az esz­tergomi Megyei Levéltár honlapja is elérhető a www.kemarchiv.iif.hu címen. A weblapok mellett egyre nép­szerűbbé válnak a CD-ROM-okon megjelentetett különböző adatbá­zisok, amik az adott levéltár, könyvtár őrizetében lévő iratok feldolgozásával, közzétételével jönnek létre. A Magyar Országos Levéltár és a már említett Arcanum Adatbá­zis Kft. 2000-től folyamatosan dol­gozza fel és jelenteti meg CD­ROM-on a Magyar Országos Le­véltár Magyar Kancelláriai Levél­tárában őrzött Királyi Könyvek (Libri regii) anyagát. Ezekbe a kö­tetekbe jegyezték be a kancellári­án kiállított személyek és testüle­tek (vármegyék, mezővárosok, községek, egyházi testületek, sze­mélyek stb.) örökérvényű jogait biztosító oklevelek másolatát egé­szen 1527-től 1767-ig. Az okleve­lek között gyakoriak a különféle címek, rangok adományozásával kapcsolatos bejegyzések, nemes­ség illetve birtokadományozások, végrendeletek, határleírások, adó és vámmentességet engedélyező iratok. Az adatbázisban szereplő keresési adatlap segítségével könnyen kereshetünk személyek, testületek neveire, helynevekre, a kiadás helyére, az oklevél fajtájára vonatkozó adatokat. Sőt, az egyes adatok mellett maga az oklevél ol­dalainak képe is látható, amire rá­kattintva az oklevelek szövege is olvasható vagy akár ki is nyomtat­ható. A Királyi Könyvek folytatása az Erdélyi Királyi Könyvek, amelyek másolatban tartalmazzák a fejede­lemség kancelláriáján keletkezett, illetve a fejedelem által kiadott vagy megerősített iratokat. Az ok­levelek tárgya is sokféle: találunk benne nemesi kiváltságok adomá­nyozásával kapcsolatos oklevele­ket, illetve azoktól való megfosztá­sáról szólókat. A községeknek, mezővárosoknak adott vásártartá­si joggal, adó- és vámmentesség­gel, céhszabályzatokkal, ingatla­nok adásvételével, ajándékozással, végrendeletekkel, örökbefogadás­sal, házassági engedélyekkel, per­halasztással és egyéb jogi ügyekkel kapcsolatos iratokat. A Magyar Országos Levéltár­ban található 1527 és a 19. század közötti időszakban keletkezett ur­báriumokat és összeírásokat tar­talmazza a néhány hete megjelen­tetett CD-ROM - szintén az Arca­num Adatbázis Kft. Közreműkö­désével -, ami a paraszti közössé­gek dokumentumai mellett gazda­ság-, társadalom-, hely-, család- és politikatörténet kutatásához szükséges adatokat is tartalmaz. Az urbáriumok a földesúr birto­kát, a birtokokon élő népektől be­folyt jövedelmeket, hasznokat ve­szik számba, kitérnek a közösség és a földesúr jogi kapcsolataira, is­mertetik a bíróválasztás rendjét, szabályozzák a parasztok örökösö­dési ügyeit. Például érdekes adato­kat találtam Bottyán generális esztergomi szőlőiről, melyek igen elvadultak, területük nagyon „kö­vecses", egyéb megmunkálást nem tűrnek, és ahhoz, hogy szüre­telni lehessen három évnek el kell telnie, mert az elvadult szőlő nagy részét újra kell telepíteni. A jegy­zőkönyv 1711. április 14-én kelt Moger György esztergomi királyi harmincados kérésére. A fentiek­ből is kiderül, hogy a CD magyar nyelvű tartalmi kivonatokat (regesztákat) tartalmaz. Az adat­bázisban keresni az összeírásban szereplő birtokosok és birtokok neve, a dokumentum keletkezési dátumára, terjedelmére és tartal­mára is lehet. A CD-ROM-ok mellett a másik archiválási forma a mikrofilmezés. A mikrofilm a levéltári terminoló­giai lexikon szerint: „különleges felvételek, így iratok erősen kicsi­nyített, szabad szemmel nem ol­vasható reprodukciójára alkalmas film". A Komárom-Esztergom Me­gyei Levéltár két mikrofilm leolva­sóval rendelkezik, mikrofilmtárá­ban az Esztergom vármegyei jegy­zőkönyvek (1869-1922), az Eszter­gom város tanácsülési jegyzőköny­vei (1724-1944), a Komárom me­gyei állami anyakönyvek (1895­1910) illetve az Országos Széché­nyi Könyvtár folyóirataiból az Esztergommal kapcsolatosak (Esztergom, Esztergomi Közlöny stb.) találhatók meg és kutatha­tók. A számítógépes adatbázisok, CD-ROM-ok, mikrofilmek mellett mind a mai napig töretlen a nyom­tatott kiadványok sikere. A Me­gyei Levéltár 1988-tól folyamato­san jelenteti meg helytörténeti ki­adványait, melyekből igen érde­kes, izgalmas információkat kap­hatunk a régi Esztergom, Eszter­gom vármegye illetve Komárom megye történetével kapcsolatban. Manapság már kevesen tudnak la­tinul, ezért nagy segítséget jelent az Esztergom vármegye közgyűlé­si jegyzőkönyveinek magyar nyel­vű tartalmi kivonatait tartalmazó köteteinek megjelentetése. Eddig két kötet jelent meg a Megyei Le­véltár kiadásában, melyek az 1638-1702 és 1710-1723 közötti időszakokat ölelik fel. 2003-ban je­lent meg az Esztergom szabad ki­rályi város jegyzőkönyveit tartal­mazó regeszta kötet, mely 1712 és 1715 közötti évek esztergomi ese­ményeit mutatja be. Bepillantást nyerhetünk az akkori emberek, céhek életébe, végrendeletekbe, pereskedésekbe, átfogó képet kap­hatunk az akkori idők hivatali ap­parátusáról. A kiadványok végén hely-, név- és tárgymutató segít a keresésben. Esztergom szabad ki­rályi városnak nagyon szép kivite­lezésű, reprezentatív, hasonmás kiadású kiváltságlevele magyar és latin nyelven sok-sok információt közöl a XVIII. századi város életé­ről, kiváltságairól, a helytörténet iránt érdeklődőknek, történészek­nek mindenképpen ajánlom. A kö­zelmúlt eseményei így például Esztergom 1956-os története is nyomtatott kiadványként hozzá­férhető és akár meg is vásárolható a levéltárban. Ezek a könyvek ke­reskedelmi forgalomba nem kerül­nek, vagy csak elvétve bukkannak fel egy-egy antikváriumban, így érdemes magától az intézménytől beszerezni. Végül akár nyomtatott, akár di­gitális formában jutunk informá­ciókhoz, a lényeg az, hogy eljussa­nak hozzánk, és ismereteink bő­vüljenek, tanuljunk elődeink hibá­iból, megismerjük a múltat, mert „múlt nélkül nincsen jövő". A köz­gyűjteményi intézményeknek fel kell venni a harcot, hogy a jelen in­formatikai eszközeivel bemutas­sák, feltárják a múlt titkait. Fehérné Hajdú Mónika A Széchenyi hitelkártya a legkeresettebb a vállalkozók körében (Pálos) A kormányzat gazdaságot élénkítő pá­lyázati rendszerében már harmadik éve sikeresen működik a Széchenyi hitelkártya. Gyakorlatilag a vállalkozásfejlesztési mikrohitel mellett ez az a le­hetőség, melyre tartósan számíthatnak a kis- és középvállalkozások. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ugyan év elején meghirdette a beru­házás-ösztönzést, a technológiai fejlesztést, kuta­tás, innováció támogatását, regionális központok létesítését, a logisztikai szolgáltatások fejleszté­sét, vállalkozások közötti együttműködés támoga­tását, de minden egyes formára pénzkeretet hatá­roztak meg, melyek már az első félévben kimerül­tek. Hasonló sorsra jutottak a környezetvédelmi és az infrastruktúra (világítás, távhőszolgáltatás, energia megtakarítás) fejlesztési pályázati lehető­ségek is. A Széchenyi hitelkártya sikere még csak fokozódhat, tekintettel arra, hogy egy-egy hitel összege már 10 millió forint is le­het. A gazdasági jelentőségét az adja, hogy a bankok kapta hiteltámogatás nyomán a vállal­kozók a szokásos hitelnél 3 százalékkal olcsób­ban jutnak ehhez. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a pályázatokat a kereskedelmi és iparka­mara készíti és nyújtja be a vállalkozók gazda­sági eredménye alapján. A kamara térségi székházában (Esztergom, Deák Ferenc u. 14., telefon 523-100) a nyári időszakban is teljes munkaidőben váiják a vállalkozókat. Nem csak kamarájuk tagjait szolgálják ki, hanem minden hozzájuk forduló egyéni és társas vál­lalkozást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom