Esztergom és Vidéke, 2004

2004-03-11 / 10-11. szám

Voll egy/xer egy centenárium egész nemzetnek jelentett felfrissülést, megerősödést és gyarapodást. A negyvenes éveknek két nagy üstököse világított a sok kis csillaga mellett a magyar égen: Kossuth és Petőfi. Az egyik a politikában a másik az irodalomban. A kettő párhuzamosan rohanó munkájából született meg 1848, a magyar szabadság éve. E két ragyogó üstökös nélkül sohasem valósultak volna meg a reformkor törekvései. Fiatalokra volt szükség, akik cselekedni is mertek; és tudtak is! Olyan szellemi kiválóságokra várt a nagy feladatok megoldása akik maguk is népi származásúak voltak, és maguk is érezték mit jelent „kutyabőr" nélkül élni, azaz mit jelent nem nemesnek lenni, és itt főleg Petőfire és a márciusi ifjakra gondolok. Jóllehet a nemesség között is sokan akadtak, akik részint belátástól, részint félelemtől ösztönözve léptek a cselekvés terére, és csináltak földosztást és könnyítettek jobbágyaik terhein, de a márciusi ifjak voltak azok, akik végkép elvágták a halogatás lehetőségének útját. A nyugati forradalmak híre csak erősítette elhatározásukat. Ezek a népi származású fiatalok a nép nevében jogokért dörömbölnek a halogatók kapuin és fenyegetőznek: Még kér a nép, most adjatok neki! „Vagy nem tudjátok mily szörnyű a nép? Ha fölkel és nem kér de vesz, ragad?! Nem hallottatok Dózsa György hírét". Forradalmi eszmékért rajonganak. Maga Petőfi világszabadságot hirdet, de a magyar szabadságért halt meg. Ezek a fiatal tehetségek a márciusi napok hősei: ők a magyar szabadság-mozgalom igazi hősei: az elnyomott népi tömegek felszabadításának bátor és megvesztegethetetlen harcosai, az emberi szabadságjogok törvénybeiktatásának türelmetlen, lángszavú apostolai vak buzgó üldözői, ostorozói minden zsarnokságnak, minden elnyomásnak, minden jogfosztásnak. Forradalmárok és rajongói az önálló népi Magyar Köztársaságnak. Az ő szellemi örökségüket vette át és azon épít tovább a mi fiatal népi demokratikus köztársaságunk. Egy nemzet, a magyarság jövője áll, vagy bukik ennek az örökségnek a tiszteletén, kiépítésén vagy eltékozlásán sőt megtagadásán. A magyar lelkiség ősidőktől fogva demokratikus beállítottságú volt, koronként más-más színezettel. A szabadságharc idején elnyomóink és belső ellenségeink ellen (így!) évezredes hagyománya nemzeti életünknek. Régi törekvések valósultak meg, és mi építjük a szabadságunk és önállóságunk birtokában, karöltve a szabadságot és demokráciát mindjobban népi értelemben fejlesztő környező országokkal, a mi sajátos magyar népi demokráciánkat, a negyvennyolcas örökség eszmei alapján. Minden átalakulásnak volt és van ellenzéke. Ez különösen azokból támad, akik pillanatnyilag veszteségüket érzik. De ez az ellenzék mindjobban sorvadni fog a népi demokrácia, a szocialista állam kialakulásával, amely a magyar dolgozók legszélesebb rétegeinek az anyagi jólétet, a megingathatatlan jogegyenlőséget és a kultúrjavakban való biztos részesedést fogja biztosítani. Csak a tanult főnek van igazi szabadsága, mert nemcsak tud, hanem,mer is önállóan gondolkozni. Ez a felvilágosodott ember, ez a lélek szabadsága. Ehhez ad alapot, a kifej lődhetéséhez biztonságot az anyagi jólét tervszerű termeléssel és a jogegyenlőség általánossá tétele. Ekkor beteljesül az írás jóslata; Petőfi szavait idézem: (...) egy nyáj, egy akol; Egy vallás van a földön: szabadság!! Aki mást vall, rettentőn lakol. E gondolatoktól eltelten köszöntöm pártunk nevében Esztergom megyei város polgárságát ez ünnepélyes díszközgyűlés helyéről és kívánom legyen ez a centenáriumi év mindnyájunk érdekében gyümölcsöző a magyar jövőt illetőleg. Még nagy feladatok előtt állunk, mindnyájunk munkájára van szükség, az erők összefogására. A múlt legyen elevenen ható példa a jelenben. Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés Asbóth Károly által elmondott beszéd jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el . Dudás Zoltán elnök felkérésére a Nemzeti Paraszt Párt részéről Pifkó József városi képviselő a következő emlékbeszédet mondja el. Az emberi élet sok-sok napja között vannak olyanok, amikor az emlékezések oly nagy erővel hatnak az ember lelkületére. Szinte magunk előtt látjuk a már rég elmúlt időket, szinte újból halljuk a már rég elhangzott hangokat, szinte megjelennek előttem már rég elköltözött szeretteink. Az emlékezésnek ezen a szép napján szívünkben a hála legszebb szimbólumával idézzük fel Petőfi, Kossuth, Táncsics hatalmas alakjait, a magyar szabadság legjelesebb harcosait, s róluk elmélkedjünk. Adjuk át magunkat annak az örömnek, amely elfogja azok lelkét, akik 100 év távlatában ma újból összetalálkoznak. Felrajzanak a gyermekkor egyre szépülő emlékei, s most mint álomképek jönnek elő: a szabadságharc hőseinek arcai. Igen nagy út volt 1848-1948-ig. Félelmetes út volt, vízen » * #« * AV»» * 1948-ban egy kiélezett politikai helyzetben - és mégis méltóságteljesen! - ünnepelte meg a város az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumát. Az 1947. december 31-én megalakított Jubileumi Emlékbizottság szervezésében díszközgyűlés keretében emlékeztek meg az évfordulóról, 3000 Ft ráfOTdításával helyreállították a 48-as hősi temetőt, Bajor Ágost festőművész a város címerét és a 48-as temetőt ábrázoló levélzáró bélyeget készített (fotónkon), május l-jén felavatták a Széchenyi téren a centenáriumi Kossuth-emlékművet. Elhelyezték Zala György szobrászművész alkotását, a Magvető-szoborcsoportot (pontosabban az alkotás, az ekkoriban lebontott és három részre vágott Tisza István-emlékmű egyik darabját), melyet Budapest ajándékozott a városnak. Elkészíttették, majd 1949-ben a Városháza tanácskozó termében elhelyezték Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Széchenyi István, Bem apó és Besze János portréit. Felavatták az újjáépített Kossuth-hidat. Az Országzászló talapzatán elhelyezték Martsa István Kossuth-domborművét. Ma a Fürdő Szálló falán látható. A Centenáriumi eseménysorozatot városunkban a Nemzeti Bizottság 1948. január 18-án tartott díszközgyűlése nyitotta meg. Ennek jegyzőkönyvét - melyet a Megyei Levéltár őriz - most első ízben közöljük. Mert úgy érezzük, nincs tanulság híján... Jegyzőkönyv Készült Esztergom megyei város Nemzeti Bizottsága által 1848100. éves évfordulója alkalmából 1948. évi január hó 18-án megtartott centenáriumi évadnyitó díszközgyűlésről. Jelen vannak a városi Képviselőtestület tagjai, valamint helybeli hatóságok, egyházak, demokratikus pártok, intézetek és intézmények vezetői, továbbá alkalmazottjai számosan s ezen kívül számos vendég a város nagyközönsége részéről. A Himnus után Dudás Zoltán a Nemzeti Bizottság Elnöke megnyitó beszédében köszönti a megjelenteket, vázolja 1848 történelmi és szociális jelentőségét s a díszgyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Esztergom megyei város közönsége részéről dr. Bády István mb. polgármestert, Független Kisgazda Párt részéről Zsámbéki Pált, Kommunista Párt részéről Mundi József, Nemzeti Paraszt Párt részéről dr. Pirhala Gyula, P.D.P. részéről Bezemek Béla, Szoc. Dem. Párt részéről dr. Murányi István, s végül a Szakszervezeti Tanács részéről Sipeki Gyula urakat kéri fel. Ezután Dudás Zoltán elnök felkérésére a Demokratikus Pártok szónokai betűrendszeri sorrendben megtartják emlék-beszédeiket. Dudás Zoltán elnök felkérésére a Független Kisgazda Párt részéről Pifkó János városi képviselő a következő emlékbeszédet mondja el: Tisztelt Nemzeti Bizottság! Kedves Hallgatóim! A Független Kisgazdapárt nevében tetszek hitet a nagy történelmi évforduló küszöbén az 1848-as szabadságharc nagy eszméi mellett. Azok mellett a nagy társadalomformáló eszmék mellett, amelyek a földkerekség összes népeit lelkesítették a szabadság és haladás nagy eszméiért vívott forradalomban. Pártom a sok száz éven át elnyomott jobbágysorsban sínylődött parasztságának, Dózsa György sokat szenvedett népének a pártja. Éppen ezért ma, mikor az 1848 vívmányait akarjuk méltatni, elsősorban kell megemlékezni arról, hogy most lesz 100 éve annak, hogy Magyarországon, a földet véres verejtékével munkáló nép milliós tömegei, a jobbágyság alól felszabadultak. Mi, az akkori parasztságnak kései utódai, hálánk soha ki nem alvó fáklyáit hozzuk ide és ez világítja be az 1848-as forradalom hatalmas és társadalomformáló egyéniségeinek: Petőfinek, Kossuthnak és Táncsicsnak alakját, akik végre most tisztán állnak előttünk, az annyi elnyomást és két világháború szenvedéseit megért magyarjai előtt. Jól esik végre látnunk, hogy az elmúlt évtizedek félreértései és hamisításai közül immár kiemelkedik az 1848-as szabadságharcot ihlető lélek. A magyar föld népének, élni akarásának, az elnyomók elleni harcának fénylő szimbóliuma. És ők, a magyar szabadság harcosai, a korlátot és gátat nem ismerő tiszta emberi jogok hirdetői, egyéniségük tiszta fényével utat világítanak, Kossuth Lajos köztársaságától az új magyar köztársaság megalapításáig eltelt 100 esztendő éjszakáján. 1848 forradalma nem tudta megvalósítani teljesen céljait. A sors úgy akarta, hogy 100 esztendő múljon el addig amíg a 48-as forradalom nagy eszméit megvalósítva, fogjon kezet a magyar föld dolgozó népe. Ebből a kézfogásból új élet fog fakadni, a szabad magyar demokrácia élete. A független kisgazdapárt nevében szeretettel köszöntöm ez ünnepi év kezdetén Esztergom város közönségét és kívánom, hogy ez az esztendő meghozza mindenki számára azt amit a magyar nép olyan sokatmondóan kifejez ebben a mondásban: Bort! Búzát! Békességet! Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés Pifkó János által elmondott beszéd jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el. Dudás Zoltán elnök felkérésére a Kommunista Párt részéről Asbóth Károly városi képviselő a következő emlékbeszédet mondja el: Tisztelt Díszközgyűlés! Száz éve annak, hogy nemzetünk elérkezett az „Elet Kapujá"-ba. A rendi Magyarországból új Magyarország lett amilyennek megálmodták azok, akik megvalósulásáért dolgoztak^ A demokratikus szellem diadalmaskodott, „Nagy idők, nagy emberek" kora volt ez; az ég különös kegye üstökösöket küldött a népek megváltóiul. Soha annyi tehetséges, haladni vágyó szellem nem működött Európa színpadán. A 19. század súlyos örökséget vett át a 18. századtól: méltónak kellett lennie az utódoknak az örökség szelleméhez. Az elnyomottak egyenlőségről, szabadságról álmodoztak. Milliók vállán tornyosult az országok hegyterhe és törpe kisebbség élvezte munkájuk, verítékük gyümölcsét! Minden teher baj és gond a nemteleneké volt, az ország lakosságának kisebbsége pedig - a birtokos nemesség - élvezte az élet szépségét. Viharelőtti csend uralkodott, de itt-ott már cikázott az égen és hatalmas dörgés követte az égi jelet. Szabadságharcok és Forradalmak Kora ez: az elnyomott kis népek harca egyenjogúságukért és érvényesülésükért a történelem színpadán. Forradalmak kora ez az érvényesülni nem tudó tömegek forradalma, hogy bejuthassanak a nemesi alkotmány emberi jogokat biztosító védelmi társai közé. Amit a kisebbség élvezett a múltban, az most mindenkié lett. Megnyílnak az érvényesülés kapui. Ezernyolcszáznegyvennyolcat Petőfi a „népek hajnalcsillagának" nevezte. Az ő elgondolásában jelenik meg a legvilágosabban az új Magyarország elgondolása, de egyben a legnemesebb megvilágosításban is. Szerinte három feltétele van annak, hogy Kánaánt láthassunk a földön. „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet; Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet; Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaáni". Mit jelentenek-e sorok? Egy szóval megmondhatjuk: demokráciát, vagyis boldogságot nemzetnek és egyénnek. Kijut mindenkinek a szükséges anyagi jólét; fennáll a jogegyenlőség" és a „kiművelt emberfő" nem egyesek kiváltsága lesz. Ezen dolgozott, fáradozott és verejtékezett a reformkor minden haladó szellemű politikusa, költője, művésze, tudora. 1848-ban még nem volt mai értelemben vett nagyipari munkásságunk, de volt elnyomott jobbágyságunk. A negyvenes években irodalomban és politikában lázas munka folyik felszabadításuk érdekében. A nép, „az eszményített jobbágy", a nincstelenek és jogtalan föld fia bevonul az irodalomba, hogy aztán később uralkodjon a politikában is. Millió és millió ősi magyar erő elöl el volt zárva az érvényesülés utjai ezeknek az erőknek szabad utat kellett engedni: jogokat és érvényesülést kellett biztosítani és millió és millió új, friss; addig kihasználatlan a nemzet szolgálatából kirekesztett népi erő érvényesülése az