Esztergom és Vidéke, 2004
2004-03-11 / 10-11. szám
2 2004. március 11. 3 Martsa Alajos - eddig publikálatlan - fotója a 48-as Honvédtemetőről: a ritka felvételek egyike, amelyen mind a négy emlékmű egyszerre látható! Az ET E országos szemináriuma (Pálos) Egy évtizede annak, hogy az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Esztergomi Szervezete rendezi meg az országos főenergetikusi szemináriumot, ahol az ország energiagazdálkodásának időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Mint az előzőkben, most is Mohácsi Miklós elnök és Szabó György titkár szervezte az eseményt, ahová közel százan érkeztek az ország minden részéből. Termelőüzemek, intézmények, önkormányzatok szakemberei tanácskoztak két napon keresztül az OKTÁV Rt. székházában. A házigazda Balogh Péter vezér- mányzat államtitkára vezető előadáigazgató és Mohácsi Miklós köszön- sában az EU-csatlakozás jegyében tője után dr. Zsebik Albin, az ETE szólt a hazai energiapolitikáról. A főtitkára ismertette a programot. szakemberek körében közismert, Hatvani György, a gazdasági kor- hogy törvényesen is megteremtődött a piacnyitás feltétele a villamos iparban, és most már a gáziparban is. Erről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Horváth J. Ferenc, a Magyar Energiahivatal elnöke, majd további érdekesebbnél érdekesebb referátumok következtek. Békés György MEH igazgató-helyettes a mindig időszerű energiai ár- és tarifarendszerről beszélt. A távhőszolgáltatás korunk energiaszolgáltatásának az „állatorvosi lova", a napi kérdésekről Lángfy Pál MEH-szakosztályvezető hosszasan beszélt. A második napon a biztonsági rendszerekről, a minőségbiztosítás szabályozásáról, majd később Mészáros Géza szakértő - a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal szakértője - a hazai fejlesztésekről szólt. Az előadások után számtalan kérdés is felvetődött. A konzultációt és a kérdés-feleletet Olajos Dezső, a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet főigazgatója és Mohácsi Miklós, a szeminárium szakmai vezetője irányította. A második nap délutánján esztergomi és dorogi üzemeket látogattak meg a résztvevők Szabó György euromérnök vezetésével, majd a késő délután kulturális programon búcsúztak egymástól az ország különböző helyeiről érkezett energetikai szakemberek és főenergetikusok. A sikeres konferencia bizonyára jövőre újra városunkban talál otthonra. (Dezső) Március 2-án, egy naptárilag tavaszi, de az időjárás szempontjából hamisítatlan téli napon nyílt meg a Duna Múzeumban Willi Weiner és Dávid Willen „Duna" című kiállítása, melyet - a városi zeneiskola növendékeinek műsora után - a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviseletében Tardv János címzetes egyetemi tanár nyitott meg. A kiállító két művész szerelme és fő ihletője a Duna, mely valaha még olyan tiszta volt, hogy inni lehetett belőle, és rendkívül gazdag élővilággal rendelkezett. Ez - sajnos - már a múlté. A Duna vizéből inni életveszélyes, sőt a legtöbb helyen még fürödni is tilos. Weiner és Willen festőien szép fotósorozattal követi nyomon a folyam útját a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, másrészt szabad asszociációs, nonfiguratív festmények segítségével mesélik el, hogy számukra mit is jelent a „vén" Európa legjelentősebb folyója. Kocsis Ernő festményei Kocsis Ernő festményeinek legújabb esztergomi tárlatát dr. Csicsay Alajos, párkányi nyugalmazott iskolaigazgató, író nyitotta meg a Sugár Galériában, áttekintést adva az alkotói életútról. Ezen a napon a tárlatlátogató vendégsereg akár az egyesülő Európát is jelképezhette: a túlparti város „hat rangos festőművésszel ajándékozta meg a magyarságot". Köztük kiállító művészünket, Kocsis Ernőt is, aki párkányi születésű (1937) és gyermekkorát is itt töltötte. Emlékei, gyökerei ide kötik őt. Most Komáromban él és alkot. A generációs emlékezések közé kell sorolnunk azt a történelmet is, amely megpróbáltatásokkal kísérte az életünket: „Beleszülettünk a legdurvább nemzetközi konfliktusokba. Alig van család, amelyik ne veszített volna el valakit szerettei közül". A művész és két testvére „félárvák maradtak. Ezért hát szinte törvényszerű, hogy erős hatást gyakorol rá életében a Gondviselő szerepe. Több képén is fellelhető a Föld, az égbolt, ha úgy tetszik, az Isten szeme, a Világmindenségből felénk sugárzó fény". Kocsis Ernő életútja változatosan alakult - pilóta, bányász, majd falusi tanító. Végülis tanár lett. Rajztanárokat képző, tudományos fokozatokkal bíró mentor. Az „isteni szikrát" Bánsági Vince festőművésztől kapta és 1962-től, első önálló kiállításától kezdve a mai napig - mondhatni - világkarriert futott be! Nyugaton és Keleten egyaránt! Mesterműves nagydíjakat nyert nemcsak otthon, hanem Kairóban és Taiwanban is! Művészi sokoldalúságára vall, hogy az építészeti díszítőművészetben évtizedeken át jeleskedett: szgrafittokat, kőmozaik-képeket, nagy falfestményeket alkotott. Rajzai által bekerült a világ ötven legjobb karikaturistája közé. Kedvence azonban a képfestészet. Ennek lehetünk most tanúi a Sugár Galériában. Képeinek témái igen változatosak: bibliai eseményeket, személyeket mutatnak, történelmi és filozófiai képzettársításokat - de mindenképpen mélyenszántó gondolatokat keltenek a szemlélőben. A képek színvilága igen gazdag: van, ahol a művész ecsetje egy-egy színskálát visz végig, vagy - reneszánsz-színeket párosít, a sötétebb tónusú képeken egy-egy világos folttal vidámít és „világít". Kocsis Ernő nem csupán ecsetet, hanem „tollat is forgat"! Nemcsak karikatúrái, hanem versei is humorosak. Ám a kiállított, szép-komoly képeihez a hatvanas kortárs-generáció nevében, búcsúzóul mégis a következő versét választottam: ÖREG UTCA Nem tudom, miért hívták öregnek amikor tele volt tavasszal Nem értettem tizenéves fejjel miért öreg az, ami virágzik a fiatalságtól, miközben felnőtt szemmel egészen más Múlt az idő Sok tavaszból nyár és ősz is lett azóta már Érett gyümölcsé változott zöldfülű kamaszkorunk Régen elvitte a Dunavize az első szerelmeket, a rongylabda bajnokságainkat, Robin Hood-jainkat, és a papkerti alma izét Múlt az idő Egyszerre csak észrevettük, hogy az utca lépést tart velünk A dér megcsípte az öreg hársfákat és a halántékunkat Gyakoriabbak lettek az elhalálozási hírek mint azok, hogy ki mikor nősült, vagy melyik régi szerelmünknek babája is van már Észre sem vettük, hogy az utca öreg lett de nem csak azért, mert az volt a neve... Horváth Gáborné dr.
