Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. december 23. eSZDaRSQflj 11 „Szaloncukor nagyi-módra" Avagy egy hamisítatlan házi recept Horváth Gábornétól A szerzővel - bevezetőként - Gáspár Éva beszélgetett - Szerkesztőségünkbe is eljutott a hír, hogy ismét pályázatot nyertél. Szeretsz pályázni ? - Igen. Gimnazista korom óra művelem. Balassival szabadon szólva: vitézségről adnak formát. Igaz, nem a csatatéren, hanem az ismeretek és a tudás birodalmában. Akár a szakmámnak megfelelően, akár a lelkes amatőr szintjén kell venni a kihívásokat önmagunk megmérettetésére. - Tavaly az Attila-, idén a Balassi-emlékév hozott számodra pályázati sikereket. Az utóbbi alkalom ihlette írásodat ART-díjra érdemesítették; a „Hun üstök - magyar lábasok " című pályamunkáddal pedig az őstörté­neti gasztronómia terén is jeleskedtél. Legutóbb a Magyar Néprajzi Mú­zeum adventi szaloncukor-pályázatán indultál. Ez alkalommal mi vezé­relt? - Kimondottan a hagyományőrzés. A korosztályom már fogyóban van, és amit lelkünkben, szívünkben, emlékezetünkben megőriztünk, mihamarabb át kell adnunk a minket követő nemzedéknek. Mint hajda­ni tanárember mondom: rájuk fér. - Mit kellene tudni az ifjúságnak a szaloncukor-hagyományokról ? - Legelőször azt, hogy amit mostanában a boltban veszünk, és a kará­csonyfára aggatunk, az semmiképpen sem szaloncukor, hanem a „ruhá­jába" öltöztetett édesipari, gyári bonbon. Az eredeti szaloncukor a cuk­rászok cukormáz-bevonatából, a fondant-ból kézzel és természetes ízesítőkkel készült. A polgári életforma kifejlődésével került a kará­csonyfára - ehető dísznek - a házi főzésű szaloncukor. Azért „szalon-", mert a szalonban állították fel a karácsonyfát. A másik legfontosabb tu­lajdonsága, hogy kizárólag a Kárpát-medencében honos és szokásos. így tehát a szaloncukor a 19. századi cukrászaink, dédanyáink és ükanyáink hungarikuma! - Létezik még ilyenfajta „kézi" és hagyományos szaloncukor? - Igen. A pályázati jutalmak között volt egy doboz is: „Szamos marci­pán szaloncukor, csokoládéba mártva". Ennek egyik alapanyaga a kali­forniai mandula, kimondottan Szamos-specialitás. Mátyás, a kisinas hatvan esztendővel ezelőtt „szerelmesedett bele" a marcipánba. Más cukrászok másként, de ugyancsak saját ízlésükre alakították receptjei­ket. - Ki lett a pályázat győztese ? - A hatvan résztvevőből tizennégyen részesültünk jutalmazásban. Az abszolút győztes egy 92 éves cukrász lett, két idős kortársával együtt. Hatalmas ajándékkosarat kaptak. -És a többiek? - Tizenegyen lettünk „másodikok" az országból. Az ajándékdobozon kívül díszes oklevelet és 2005-re, egész évre, névre szóló családi in­gyen-belépőt kaptunk a Néprajzi Múzeumba. -Apályázat tehát várakozáson felül sikerült. Hogyan tovább? - Az adventi-karácsonyi program egyik része volt csupán ez az ese­mény. Első a maga nemében. Célja: az elfeledett hagyományok gyűjtése, újraélesztése. Ezért csak az kapott jutalmat, aki „valami pluszt" írt vagy mellékelt, például: réges-régi szokást, műveletet, szakácskönyv-lapot, „nagyi-keze-írta" receptet vagy annak fénymásolatát. - Lehetséges, hogy húsvétra is kigondolnak valamit ? - Jómagam tojásfestésre, böjti ételek vagy bárányból készült fogások receptjeire. - Karácsonyi pályamunkád következik. - Bevezetését hadd egészítsem ki azzal az emlékemmel, hogy nagy­szüleim és édes szüleim karácsonyesti asztalán a hagyományos ételek mellett mindig ott volt a maga jövendőmondó szerepére várva az alma, a dió, a méz, továbbá a mákos és diós kalács, ami egyáltalán nem azonos a bejglivel! A szaloncukrot pedig maguk a gazdasszonyok készítették a na­gyobb lányunokák segítségével. Valahogyan így, ahogy a pályázatra írásba foglaltam. * Kedves Olvasó! Ha karácsony szent ünnepére magad készítenéd szaloncukrodat, kér­dezd meg unokáidat: milyet is szeretnének? Diósat? Mogyorósat? Kávé­sat? Karamelleset vagy csupán simát? Netán, igazi vaníliásat? Ha már tudják, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, kérd segít­ségüket. Vegyenek színes selyempapírokat, vagdossák fel (de ne tépjék!) 14 cm-szer 8 cm-es „téglalapokra". A két végét nyessék be 2-3 milliméte­renként 3 cm-nyire. Készítsenek elő kisebb deszkalapot, egy jó nagy fejű szöget és verjék be a deszka végébe. (Régen a konyhaasztal végébe ver­ték be a szöget.) Kössenek a szögfej alá jó félméternyi vékony, de erős, tiszta zsinórt vagy madzagot. Az egyik unoka majd „fixálja", tartja a deszkát, a másik majd „zsinóroz". Akár az ő segítségükkel, akár nélkülük - de időben készítsd elő az íze­sítőket. Ezek sorában lehetnek pirított, őrölt magok: dió, mandula, törökmogyoró, pisztácia (de ha csak sósat találsz a boltban, áztasd ki, szárítsd meg és csak utána őröld!), szitált kávéőrlemény, saját készítésű, porrá tört karamellcukor, vagy egy igazi vaníliarúd bele. Készíts ki egy teljesen új fakanalat (ha nem akarod, hogy hagymaízű legyen a szaloncukrod) és zománcos tepsit. Mérj ki pontosan fél kiló kockacukrot és pontosan másfél deci vizet. Tedd tiszta, zsírmentes edénybe, tégy rá fedőt, és addig főzd., amíg gyön­gyöket nem vet. Közben öblítsd ki hideg vízzel a tepsidet. Ontsd bele a forró szirupot és egyengesd el. A cukor tetejét locsold meg gyengéden hideg vízzel és hagyd kihűlni. A teljesen kihűlt cukrot az új fakanállal húzogasd az edény egyik oldalá­ról a másikra mindaddig, míg a massza hófehér lesz! Ezután tedd vissza gyenge (nagyon gyenge!) tűzre, míg megmelegszik, de forrnia semmi­képpen sem szabad! Keverd bele a kívánt ízesítőt, de ne essél túlzásba ­és „egy adagba" mindig csak egyféle ízesítőt tegyél. (Ha sok unokád vagy nagy karácsonyfád van, többször és többet kell fáradozni!) Ezután öntsd ki a masszát tiszta gyúródeszkádra, formáld négyzet alakúra úgy, hogy és ne legyen vastagabb, mint két centiméter. Amikor kissé megszilárdult, vágd kis, hosszúkás téglákra. A teljesen megszikkadt cukorkákat - te, vagy unokád - tekerjétek be egy-egy selyempapír közepébe. A bevagdosás (a „rojtok") és a cukorda­rab között kétszer-háromszor rátekered a madzagot és meghúzod. így kapsz szép, egyenletes formákat. (Ha nem így teszel, elreped a papír vagy kiesik a cukor!) Jó, ha a különféle ízeket különféle színű papírokba csomagolod! Ha megnőttek az unokáid, kérlek, add tovább nekik ezt a receptet! Boldog karácsonyt kívánok kedves mindnyájatoknak! Horváth Gáborné dr. t tó 1*1 ­í € Temesi Attila rajzai December 15-én nyílt meg A Bajor Ágost Művelődési Ház Galériájában a fiatal grafikus 12 nagyméretű raj­zát bemutató tárlata, és aki eljött a megnyitóra, vagy csak végigpillant a képek so­rán, az rögtön láthatja, hogy Temesi Attila személyében nagy rajztehetséggel megál­dott fiatalembert üdvözölhe­tünk. Nagy szó, hogy „vegytisz­ta" rajzkiállításra vállalko­zott, hiszen felszínes és har­sány világunkban ritka je­lenség az, hogy valaki a ce­ruza és a toll tiszta „hangján" fogalmazza meg művészi hitvallását. A művek technikai szép­sége a vonalak artisztikumá­ban rejlik. A felületen mindennek pontosan kije­lölt helye van, a tónusskála gondosan kiegyensúlyozott. Olykor egy-egy leheletfinom gesztus markáns képi elem­mel ütközik, másutt a drapé­riából kibontakozó mozdu­lat szépségében gyö­nyörködhetünk. Általában elmondható, munkáit bizonyos miszti­kum lengi át, amit a művek egy része címével is kifejez, (pl: Bukott angyal, Szeplőt­len fogantatás.) A rajzok egyértelművé teszik azt a tényt, hogy alkotójuk filozó­fiai szinten is mélyen átéli a matéria és a szellem viszo­nyának probléma- tikáját. Talán éppen ez a körülmény teremti meg a munkák belső lüktetését, a belőlük áradó enejgiát. Őszinte örömünkre szol­gál, hogy karácsonyra ké­szülvén városunk új érték­kel, egy ifjú tehetséggel gazdagodott. Kísérjük szere­tő figyelemmel további mun­kásságát, mert felelősek va­gyunk érte. Földes Vilmos wv Sárándi József: Óesztendő búcsúztató (song) Elszállt elszállt fonák Időben ez az év is. Szegényebb lettem nem gazdagabb. Elszállt elszállt fonák Időben ez az év is. Halkabb lettem Nem hangosabb. Elszállt elszállt fonák Időben ez az év is. Szomorúbb lettem Szomorúan. Elszállt elszállt fonák Időben ez az év is. Magányos lettem Magányosabb. Elszállt elszállt fonák Időben ez az év is. Hová megyek még? Van-e utam? ® 7T ® Könyvespolc Nemere István: Rákosi Mátyás magánélete A közelmúltban városunkban járt és ankétot tartott a városi könyvtárban Nemere István író, aki évekig Esztergomban élt és dolgozott. Nemere könyveket is hozott az esztergomi könyvtárba. Jelenleg éppen egy olyan sorozaton dolgozik, mely híres emberek magánéletét mutatja be. Ebben a sorozatban jelent meg a Rákosi Mátyás magánéletét bemutató kötete. A későbbi kommunista diktátor 1892-ben a jelenleg Szerbiához tartozó bácskai Ada községben született. Eredeti neve: Rosenfeld Mátyás volt, gazdag zsidó kiske­reskedők voltak a szülei. Középis­kolai tanulmányait a közeli Szege­den végezte. Világ életében csak a politika érdekelte, úgy hogy gya­korlatilag r^agánélete is a politiká­ból állt. Évtizedekig agglegény volt, elmúlt negyven éves, amikor a Szovjetunióban „megházasítot­ták", egy jakut bírónőt rendeltek Sztálinék élettársul, feleségül mel­lé. Fiatal korában belépett a szoci­áldemokrata pártba, szülei pénzén bejárta szinte egész Európát. Az első világháborúban orosz hadi­fogságba esett, és Oroszországban megismerkedett a bolsevista esz­mékkel. Hazatérve kis funkcioná­riusként részt vett a Tanácsköz­társaság irányításában, majd kül­földre menekült. A Szovjetunióból hazajövet Magyarországon letar­tóztatták és felforgatás vádjával több mint 15 évet töltött börtön­ben, mindaddig, amíg az 1848-as katonai zászlókra kicserélték, így ismét a Szovjetunióba menekülhe­tett. 1945-ben hazatért és kiépítette rémuralomra alapozó rendszerét, a hírhedt Rákosi-rendszert. Az 1956-os forradalom után ismét a Szovjetunióba száműzték, ezúttal egykori elvtársai, Kádár János és kormánya. Mindenkitől elhagyatva, 1971. február 5-én halt meg Gorkijban. Hamvait Budapesten temették el, de teljes titoktartás mellett: csak régi elvbarátai, valamint a kádárista titkosrendőrök vettek részt a temetésén. (dezső) Ne rakjuk a fa alá! Az élő állatok ajándékozásáról Keretes hirdetések, hangzatos szavak - így ünnepek előtt - min­dennaposak, melyek vásárlásra buzdítanak. Akciós sál,, kabát, ci­pő, és élő ajándékok... Elő ajándé­kok?!? Kutya-macskatenyésztők hirdetik, hogy tenyészetük példá­nyait vigyék ajándékba az ünne­pekre (a „fa alá"). Az állattartás felelősségen kell, hogy alapuljon. Az újdonsült gazdi az állatát élete végéig kell, hogy tartsa. A kedvencet rosszuí tartó lakost a törvények szankciókkal sújthatják, ami akár börtönbünte­tés is lehet. A felelős állattartás­ban a tudatos vásárlás után meg­felelő élettér kialakítása, felme­rülő költségek fedezése, gondos gazdiként való szerepvállalás is benne foglaltatik. Mi lesz az ajándékba vásárolt kis szőrpamaccsal (aki a vásárlást követően általában drasztikus nö­vekedésnek indul)? „Rohadt dög ­mondta anyu, mikor Cirmi a beké­szített homok helyett megint a cipő­polcra pisilt." „Kifelé a lakásból ­Roxy kutya összerágta az új tv táv­kapcsolóját. " Az ünnepek alatt örömteli pilla­natokat szerezhetnek az élő álla­tok. Aztán jönnek a szürke hét­köznapok, amikor sokak számára a növekvő, táplálást és időráfordí­tást igénylő élő állat a munka ­tanulás mellett csak nyűg, gond, teher. Nem ritka, hogy az ajándékba kapott, de megunt díszhalakat (még pusztulás előtt) egyszerűen a wc-be engedik. Az apró rágcsáló­kat, teknősöket, vadászgörényt, pókot (és megannyi más ajándék­ba kapható állatot) legtöbbször in­gyenesen vissza lehet juttatni va­lamelyik állatkereskedésekbe. A kutyák-macskák tenyésztői ritkábban veszik vissza az állatot, hiszen a kölyöknél nagyobb példá­nyok szinte eladhatatlanok. Sok állat az utcára kerül, vagy a men­helyen kap ideiglenes befogadást. Legtöbb kóborrá lett állat azon­ban az utcán vagy a gyepmesteri telepen pusztul el. Ünnepekkor se feledkezzünk meg a felelős állatkezelésről. Vásá­roljunk környezettudatosán, hogy senki se szenvedjen. Élő állat he­lyett van ajándékozási alternatíva. Á plüss maci, a szintetikus alap­anyagokból készült figura vagy a tartós emléktárgy is okozhat örömteli pillanatokat a karácsony ünnepén, hiszen az ajándéknál sokkal fontosabb, hogy szeretetből és jó szándékból cselekedjünk. Seres Zoltán Orpheus Állatvédő Egyesület

Next

/
Oldalképek
Tartalom