Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. december 23. esztEKSOfl) és vipéfte 5 r Az aviatiküsok. (Dte Aviatiker.) Keringő r Jé Ki is volt Eitler József zeneszerző? DÉVÉNYI IVÁN-EMLÉKNAP Aki művészeti iskolát akart Esztergomban: JASCHIK ÁLMOS Az 1938-ban megjelent „Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene" című kötet 723. lapján találjuk meg a róla szóló szócikket, melyből megtudhatjuk, hogy régi zenészfamília tagjaként 1876-ban Sopronban született és középiskolai tanulmányait is ott folytatta. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Pályafutását Sopronban, mint karénekes kezdte, majd Bécsben folytatta működését. 1901-ben lett tagja az esztergomi Bazilika énekkarának, és 29 éven át az együttes szólistája volt. 1926-ban az esztergomi vízivárosi plébánia kántor-karnagya lett. A zeneirodalom és az irodalom terén „értékes munkásságot fejtett ki. Számos közismert műve jelent meg". Sajnos ezekről ma már semmit nem tudunk Negyvenévi munkásság után 1937-ben vonult nyugalomba. Az első világháborúban tüzérként szolgált és 1915-ben szakaszparancsnokként orosz fogságba esett. 1918-ban térhetett haza. Harctéri élményeiről, orosz fogságban töltött napjairól a Budapesten megjelenő „Neues Sonntagsblatt" hasábjain számolt be. Az >

yAviatikusok" című keringőjét (egyetlen ma is ismert művét), a magyar királyi honvédzenekar részére hangszerelte. A darabot Fricsay Ferenc vezényletével a budapesti rádió is közvetítette. 1953-ban halt meg Esztergomban. Négy gyermeke közül ketten - Etelka és Péter - zeneakadémiát végeztek, Gottfried pedig közismert fényképész volt Esztergomban. Unokája, Földes Vilmosné Eitler Katalin pedagógus, ma is városunkban él. Jó lenne, ha lappangó művei közül minél több előkerülne,mert akkor talán egy koncerttel is tiszteleghetnénk emléke előtt. K.E. (Istvánffy) Jelentőségéhez méltóan ünnepi jelleget kapott az a december 14-ei program-sorozat, amelyet.. a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Kuny Domokos Múzeuma rendezett Dévényi Iván, a neves esztergomi műgyűjtő, tanár, művészeti szakíró emlékére a Géza fejedelem Iskolában (az egykori munkahelyén) és a Duna Múzeumban. Az emlékülés és a kiállítás (amelyről ugyancsak múlt időben írhatunk már, mert csupán az elmúlt hét végéig volt látható) rartgját az előadók, a résztvevők, illetve a tárlat anyaga jelezte. Dévényi Iván emlékét lapunkban a nyár folyamán, születése 75. évfordulóján Kaposi Endre már megidézte (EVID, 2004. augusztus 5.). Most számtalan tevékenységi köre közül a műgyűjtőre emlékeztek elsősorban, erre összpontosultak az előadások, ezt jelezte a gyűjteményéből válogatott kiállítás is. A na.p ünnepélyes fénypontjaként pedig özvegye vehette át férje érdemeiért Esztergom Város elismerését jelképező emléklapot és plakettet. Az emlékülésen délelőtt művészettörténész szakemberek értékelték Dévényi Iván tevékenységénekjelentőségét, valamint gyűjteményét, és jelölték ki ennek helyét a korabeli magángyűjtemények között. Mravik László a II. világháború utáni magyar műgyűjtés sajátosságait elemezte részletesebben, bemutatva a legjelentősebb anyagokat, Csaplár Ferenc Dévényi és Kassák Lajos művészet-szervező működésének egy dokumentumát, a világ általuk megkérdezett művészeinek véleményét tartalmazó, meg nem valósult könyv történetét ismertette. Molnos Péternek jutott a kollekció értékelésének feladata, aki azt a korabeli legjelentősebb magyar magángyűjtemények között tárKároly, az egykori évfolyamtárs és barát az „Ivánkával" kapcsolatos élményeiről beszélt, majd Koditek Pál, Esztergom Város Önkormányzata Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottságának elnöke nyújtotta át a műgyűjtő özvegyének, Anci néninek az elismerő díszoklevelet és az emlékérmet. A kiállításon a gyűjtő által kedvelt portré, önarckép műfaj reprezentánsai és (főként aktokat ábrázoló) grafikák kerülek kiemelésre. A teljesség igénye nélkül egy-két név idekívánkozik a kiállított festők közül, akiknek köszönhetően zarándokhellyé válhatott városunkban a tárlat: Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kondor Béla, Bálint Endre, Szőnyi István, Derkovits Gyula, Egry József, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Ferenzy Béni... Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója a kiállítást megnyitva örömmel nyugtázta, hogy ennyire élő jelenlévő Dévényi Iván hatása, jelenléte. Az emlékülés során meggyőződhetett arról a hallgatóság, hogy az esztergomi tanár személye, gyűjteménye elragadtatásra készteti nemcsak a rá emlékező barátokat, kollégákat, de még csak a munkásságát ismerő szakembereket is. Emlékének a mostanihoz hasonló, méltó felidézése és megőrzése az első lépés példája követéséhez. Ehhez az szükséges, hogy a kortársak megemlékezzenek róla, a kutatók pedig feltárják és feldolgozzák hagyatékát, hogy munkája és gyűjteménye jelentősége szélesebb körben, a fiatalabb generációk számára is ismertté válhasson. A december 14-ei alkalom a műgyűjtő Dévényinek állított emléket, de a szakíró, a tanár alakja háttérbe szorult. Pedig legalább az egyik újabb emléknapot igényelne. (K.E) 1885. január 5-én született Bártfán, és 1950. szeptember 12- én halt meg Budapesten. Tanulmányait a Mintarajziskolában és a Rajztanárképzőben végezte. Elsősorban illusztrátor volt, de plakátokat, díszleteket, jelmezeket, bélyegeket, bankjegyeket is tervezett, és animációs filmeket is készített. Különös hangulatú, olykor misztikumba hajló önálló grafikai kompozíciói manapság nagy pénzekért cserélnek gazdát az árveréseken. 1907-20-ig a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára volt. Döntő szerepet játszott a magyar népi díszítőművészet motívumaira épülő rajzoktatás elterjesztésében. Szakirodalmi munkássága is jelentős. 1920 után modern szemléletű magániskolát indított. 1934-től a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. A helyi sajtó 1924-ben tesz először említést arról, hogy Jaschik festőiskolája évek óta Esztergomban tölti a nyári hónapokat. 1926-ban Jaschik művei szerepeltek a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti szakosztályának bemutatkozó kiállításán, és még ugyanebben az évben cikket közölt a Magyar Iparművészet című lapban Esztergom népművészetéről. 1929 nyarán a mester azzal az elhatározással érkezett Esztergomba, hogy a Szent Tamás-hegyen állandó művészeti iskolát létesít. Sajnos ez a szép elképzelés az anyagi feltételek hiánya miatt nem válhatott valóra. 1930 nyarán ott találjuk az Einczinger Sándor szőlőjében vendégeskedő „illusztris művésztársaság" körében, és még ez év karácsonyára elkészült a Buzárovics Nyomdában az általa tervezett „Esztergomi Irka" is. Több variációt is készített egy, az esztergomi artézi strandot népszerűsítő plakátra (fotóinkon). Végül az itt közölt változat került kivitelezésre 1932-ben. Jaschik munkásságában a nemzeti hagyományok és a nemzetközi áramlatok, a képzőművészet és az iparművészet ellentétesnek vélt komponensei szerves egységet alkotnak, s melynek titka kizárólag az ő szuverén egyéniségében keresendő. gyalta. Bellák Gábor ezek után a Dévényi Iván Csontváry-képéhez fűződő kutatási eredményeit osztotta meg a jelenlévőkkel. A koradélutáni (már jelentős késéssel elkezdett) beszélgetés során a tanár, a barát, az író - és a politikai hatalom által háttérbe szorított ember - kapcsolataira, személyére helyeződött a hangsúly. A rá emlékezők Dévényi Iván alapos tájékozottságát, nagyfokú intelligenciáját, olvasottságát, megragadó előadói képességét emelték ki. Az este folyamán a Duna Múzeumban a már sokat méltatott magángyűjtemény keresztmetszetét adó tárlat nyílt meg, immár nagyobb számú érdeklődő körében. Ezen Holló Szilvia Andrea, a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok igazgatója mondott köszöntőt, megköszönve Dévényi Ivánnénak az anyag rendelkezésre bocsátását, az Esztergomi Művészek Céhének pedig azt, hogy kiállításuk idejét hajlandóak voltak e tárlat miatt megrövidíteni. Szalay