Esztergom és Vidéke, 2004

2004-09-02 / 35. szám

\ POLGÁRI HETILAP www.esztergomesvideke.hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu * Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam Új sorozat XIX. évfolyam, 35. szám 2004. szeptember 2. 8 oldal Ára: 75 Ft A Magyar Köztársasági Ér­demrend Tisztikeresztjét ve­hette át augusztus 20-án a Par­lamentben Mádl Ferenc köztár­sasági elnöktől Cséfalvay Pál kanonok, a Keresztény Múze­um igazgatója. A kitüntetéshez szerkesztő­ségünk is szívből gratulál! (Fotó: Szelényi Károly) ISTEN ÁLDJA A MAGVETŐKET! Újkenyér-ünnep Szentgyörgymezőn (dezső) A Szentgyörgymezői Olvasókörben augusztus 20-án megrendezték a hagyományos újkenyér-ünnepséget, melyet terménybemutató színesített. A rendezvényen Knapp János Pál alpolgármester mondott ünnepi beszédet, aki kiemelte a kenyér-élet párhuzamot, majd gondolatait az alábbi szép kí­vánsággal zárta: „Isten áldja a magvetőket"! A kertbarátok ne­vében Erős Miklós szólt az egy­begyűltekhez, majd az egyhá­zak képviselői megáldották az új kenyeret. Vasárnap 16 órakor ingyenes évnyitó vetítés a Kultúrmozgóban! Cinema Paradiso - rendezői változat. Színes, feliratos olasz dráma, rendezte: Giuseppe Tornatore. Főszereplő: Marco Leonardi, Philippe Noiret, Sal­vatore Cascio. Igazi csemege ínyenceknek, amely a legjobb külföldi film Oscar-díja mellett Cannes-ban a zsűri nagydíját kapta, valamint Európa-filmdí­jat, és Arany Glóbusz-díjat nyert. Helyfoglalás érkezési sorrendben 15.30-tól! Jelesre vizsgázott az Esztergomi Ünnepi Játékok Véget ért az idei nyár összevont rendezvény-sorozata, amely hét­ről hétre más tematika és ízlésvi­lág szerint kínált tartalmas kikap­csolódási lehetőséget a Víziváros­ba látogatóknak. Ennek során a Földközi-tenger kultúráiból vett ízelítő, népművészeti, gasztronó­miai és gyermekhétvége váltogat­ta egymást, de ezekre a magas színvonal és a hagyományőrző szándék mindvégig jellemző volt. A hangulatos Kis-Duna-part és a történelmi, meghitt Mindszenty tér szeretettel ölelte magához a rendezvényeket, itt éppen megfér­tek egymással a fellépők, a közön­ség és az árusok. A különböző fesz­tiválok sora az állandó helyszínen (az ide átültetett nagyszínpadi produkciókkal fűszerezve) szabá­lyos ünnep-folyammá tették a hosszúra nyúlt hétvégéket a Vízivárosban. A másfél hónapos ünnepség-so­rozat „záróvizsgája" a látogatott­ságát és időbeli, térbeli kiterjedé­sét tekintve talán a legnagyobb esztergomi fesztivál, a Szent Ist­ván-napok megrendezése volt..Itt lehetett leginkább lemérni az Ün­nepi Játékok sikerét a szervezők részéről is, hiszen a korábbi hetek tapasztalatai - csakúgy, mint a díszletek - mostanra értek be, tel­jesedtek ki. A javításra váró egyes részletmegoldások ellenére a Szé­chenyi teret felváltó új helyszín igazolta a hozzá fűzött reménye­ket: a sétány általában kevéssé tűnt zsúfoltnak, mint „elődje". A hostessek aktív közreműködése pedig - ami még a kulturált körül­mények folyamatos fenntartását célzó szemétmentesítésére is ki­terjedt - ugyancsak kedvezett a barátságosabb kisvárosi ünnepi légkör kialakulásának. Mindent egybevéve: egyértelműen jelesre vizsgázott a fesztivál-sorozat utol­só nagy felvonása. A vásárosokat és a vásárlókat a korábbi hétvégékhez hasonlóan a Kis-Duna-sétány fogadta most is, a színpad a Mindszenty téren állt. A Víziváros optimális helyszín a Szent István-napok számára az Erzsébet-parkhoz és a Várhegy­hez való közelsége miatt: így pár perces sétával akár nagyobb cso­portok is kényelmesen átsétálhat­tak az egyik programról a másik­ra. Nehézséget inkább a sétány keskeny volta jelentett nagy töme­gek áthaladása esetén. (A fesztivál területe azonban a városközpont felé még tovább bővíthető, hiszen a Széchenyi térrel ellentétben a sétányon - akár a Bottyán-hídig is - sok hely áll rendelkezésre.) A műsorra most sem lehetett panasz, nemzetközi hím és szin­tén igényes, de kevéssé ismert fel­lépők követték egymást. A jazz­muzsikát a Kossuth-díjas Pege Aladár és kvartettje, a rockzenét az éppen Egerből érkező és más­nap Pécsre, illetve Budapestre tar­tó Roy és Ádám, a pop műfajt a A Kecskés Együttes - az már tíz esztendős Cotton Club Singers énekegyüttes képviselte. A sorból a népzenei alapokra épí­tő, tavalyi eMeRTon-díjas Folk­estra és a 2002-es Héjavarázs című albumuk dalaival koncertező Ghymes együttes sem hiányzott. Aki autentikusabb magyar muzsi­kára vágyott, az a Kerekes zenekar fergeteges táncházát választotta ­a hajnali két óráig tartó fellépésük majd mindenkit táncra perdített a hallgatóság közül. Középkori vagy reneszánsz énekek a kisebbeknek és a nagyobbaknak egyaránt szól­tak (többek között az Igricek és a Vándorvokál közös fellépésén, vagy a jól ismert Kecskés Együttes műsorában), lélek-nyitogató éne­kelt verseitől pedig a Sebő zenekar koncertje vált emlékezetessé. A gyerekek a Vízivárosban most is találhattak maguknak elegendő elfoglaltságot: aki nem a szamarak simogatásával, lovaglással, séta­hajózással, (a gyermekjáték feszti­válon már megismert Levendula alkotóműhely szervezte) kézmű­ves foglalkozásokon töltötte az idejét, bábelőadások és gyermek­koncertek (az ifjú Muzsikás együt­testől a Bóbitáig) közül válogat­hatott. A tűzijátékra kíváncsi tömeg csupán elhaladt a Mindszenty tér mellett, hogy optimális helyet ke­ressen a verseny formájában meg­rendezett látványosság megtekin­téséhez. (Bár ez alkalommal kü­lönböző helyszíneken óriás kivetí­esztergomiak egyik régi, kedv tők mutatták a színpadon zajló eseményeket). A tapasztalatok szerint azonban ilyen úgynevezett optimális hely idén nem létezett: a nézők a Palkovics-padtól a Macs­kalépcsőn át a Bazilikáig megtöl­tötték a Duna partját és a hidat is, így számukra vagy a zene, vagy a látvány teljessége, vagy ennek szimmetriája hiányzott az összha­tásból. Jó lett volna talán közölni a kivetítőkön, hogy hány versenyző mennyi ideig tartó produkciója fogja szórakoztatni a nagyérde­műt, s köztük milyen hosszú szü­nettel kell számolni, mert úgy lát­tuk, sokan indultak haza már az első bemutató után. A sorrendben először a párká­nyi, majd a nagyváradi, végül a magyarországi produkció követke­zett, s ezek alapján a zsűri a romá­niai Jakab Gyulának juttatta a harmadik, Maria Masarovának a második, Lupsán Istvánnak (aki egyben közönségdíjas is lett) az el­ső helyezést. Áz eredményhirde­tésre a Memory Band aznap esti utcabálján került sor, amely a visszaáramló tűzijáték-nézők tö­megének biztosított hajnalig tartó szórakozást. A Várhegy déli oldalának történelmi hangulatú benépesíté­sében korábbi szervezőként meg­felelő tapasztalattal rendelkezik Stiglmayer Gábor, az Esztergomi Nyári Fesztivál Kht. ügyvezető igazgatója. Idén ismét kézműves foglalkozásokon és pontot érő ti­lt zenekara - is itt volt... gyességi játékokon vehettek részt a gyerekek, melynek eredménye­ként tombolát kaptak. Ez a szel­vény egyben egy szép könyvjelző is volt, és a rendezvény sikerét jelzi, hogy ezekből a második napon kö­zel hétszáz (700) darab kelt el. Az időutazást a királyi pár jelenléte és az évről-évre mind több számban jelentkező városrészek követei, bemutatói tették teljessé, a hírül­mondó pedig veretes magyar nyel­ven tájékoztatta a nagyérdeműt az éppen zajló vagy következő esemé­nyekről. A fellépők között itt is olyan neveket találunk, mint a gyimesi népzenész Zerkula János vagy a rangos Magyar Állami Népi Együttes. A vendégkönyv (stílsze­rűen lúdtollal írt) bejegyzései a résztvevő gyerekek és szülők kö­szönetét, elismerését fejezik ki a szervezőknek, amelyhez mi is csak csatlakozhatunk. A városközpontban, a Széche­nyi téren idén csupán a történelmi Esztergom nagyságát szimbolizáló pavilon került felállításra, mellet­te pedig az olimpiai sátorban szur­kolhattunk versenyzőink sikeres szerepléséért. Augusztus végén a Jazztergom rendezvényével (a Várszínházban, a Budapest Jazz Orchestra és Bontovics Kati, Jellinek Emilió, valamint Somló Tamás koncert­jén) ez évre bezárta jelképes kapu­it az Ünnepi Játékok. Kíváncsian várjuk a jövő évi folytatást! sms

Next

/
Oldalképek
Tartalom