Esztergom és Vidéke, 2004

2004-07-22 / 29-30. szám

2004. július 9. eSZtERlSOíD 6S VIDGI^G 9 ^zent lánna lotoagjai A legrégibb s legjelentősebb egyházi lovagrend, a máltai lovagok rendjének története a XI. századra nyúlik vissza. Ez idő tájt alapított vendégházat Jeruzsálemben a szentföldi zarándokoknak egy Gérard nevű szerzetes, néhány segítőkész itáliai kereskedő közreműködésével. Keresztelő Szent János oltalmába ajánlották kápolnájukat, majd az ő nevét vette fel a lassan renddé szerveződő, jótékonykodó, betegápoló közösség is. Hivatalosan 1113-ban ismerte el őket II. Paszkál pápa. A Gérardot követő rendfőnök, Raymond du Puy irányítása alatt vált harcos lovagrenddé az eredetileg jámbor szerzetesközösség, melyet 1120-ban II. Callixtus pápa már lovagrendként ismert el. Bár zömmel franciákból tevődött össze, születése pillanatától nemzetközi rend volt, mely a keresztes hadakat állító országokban is egyre jelentősebb területeket kapott. Am az Európában alakuló rendházak is a szentföldi központ alá tartoztak, melynek a XIII. század közepétől a nagymester állt az élén, aki kizárólag a pápának tartozott engedelmességgel. A lovagrend palesztinai korszaka 1291-ig, a Szentföld utolsó erődítményének elestéig tartott. Innen kiszorulva Ciprusra távoztak, majd Rodoszt birtokolták, s miután az török kézre jutott, az V Károly ajándékaként birtokukba került Málta szigetén telepedtek meg. Vándorlásuk állomásai szerint 1310-től rodoszi, majd 1530 óta máltai lovagoknak nevezik őket. A máltai államot Napóleon döntötte meg 1798 júniusában. Bár a rend katonai hatalma megszűnt, birtokai szétszóródtak, mégsem oszlott fel. Székhelye elvesztése után Catania, majd Ferrara, végül 1834-tőd napjainkig Róma lett a közp

ontja. A XIX. században főként eredeti betegápoló, a rászorulókat gyámolító tevékenységük kapott hangsúlyt. A nagymesteri méltóságot 1879-ben állította vissza XIII. Leó pápa. A következő évben I. Ferenc József a birodalmi hercegi címet adományozta a mindenkori nagymesternek. A johanniták rendjének három osztályát szokás megkülönböztetni: lovagok (vitézek), papok (káplánok) és szolgáló testvérek. Raymond du Puy még csupán két csoportra osztotta a rendtagokat: katonáskodókra és a zarándokok egészségével, szociális jólétével törődőkre. Azok a nemesek váltak úgynevezett jogi lovaggá, akik szerzetesi fogadalmat tettek. Később olyan nemeseket is elfogadtak lovagként, akik ilyen fogadalmat nem tettek. Sőt előfordult, hogy egyes arra érdemes közembereket tiszteletbeli lovagoknak ismertek el, de akik „csak" szerzett érdemeikért, ősi nemességpróba nélkül kapták a címet, rendi tisztséget nem nyerhettek. Ha a lovagjelöltnek sikerült mindkét ágon nyolc nemes őst kimutatnia, jogi lovag lett, aki aztán minden rendi tisztséget betölthetett. A rend tagjai fogadalmat tettek, mely a három szerzetesi erény mellett a hit fegyveres szolgálatát is kötelezővé tette számukra. A lovagok feladata volt a hitért harcolni, ellátták a zarándokok fegyveres védelmét, és békében a rend eredeti funkciója, a betegápolás alól sem nyertek felmentést. A papok templomi szolgálatot láttak el, míg a szolgáló testvérek fő feladata a betegápolás volt. Ez utóbbiak háborúban fegyveres szolgálatot is teljesítettek, és közülük kerültek ki a lovagok fegyverhordozói. A szolgáló testvérek osztályának megszűnését kivéve ez a felosztás alapjaiban később sem változott. Mindezen kívül olyan világi személyek is tartoztak a rendhez, akik adományaikkal gyarapítotV Donátusi kereszt ták a rend vagyonát. Őket csak hűségfogadalom kötötte a rendhez, s így bármikor megválhattak tőle. Női ág kezdettől fogva tartozott a rendhez. A külön kolostorban élő apácák főleg a betegápolásban vettek részt. A tiszteletbeli hölgyek és lovagok számának nagyobb mértékű emelkedésére csak az újkor folyamán került sor. A rend címere vörös mezőben nyolcszögű, villás végű, ezüst johannita-kereszt. Ez a nyolc evangéliumi boldogságot szimbolizáló keresztforma a XIV század második felétől kezdett elterjedni. A címerpajzs fölött hercegi korona látható. Jelmondata „Pro fide" (A hitért). A rendi öltözetet még Gérard írta elő: fekete köpeny, fehér kereszttel. Később fekete ruha, a mellén fehér kereszttel, fölötte vörös köpeny ugyancsak fehér kereszttel. Másutt azt olvashatjuk, hogy háborúikban fényes fegyverzetet, vörös köpenyükön ezüst keresztet viseltek. Napjaink felé közeledve általában vörös zubbony, fekete nadrág, fekete köpeny, bal oldalán a johannita-kereszttel, és egyenes kard teszi az ünnepi alkalmakkor viselt öltözéket. Részben a viszonylagos szervezeti lazaság eredményezte a rendjelek változatosságát. A katolikus máltai lovagrendjelvénye áltatában a fehér zománcos johannita-kereszt, a szárak között egy-egy liliommal. Ettől eltér a cseh-osztrák ág rendjele, melynél a liliomok helyett arany, kétfejű, koronás sas tölti ki a száA rend régi viselete rak közeit. Mindkét típusú jelvény arany koronán függ. A jogi lovagok, valamint a világi nemes hölgyek és lovagok számára készült jelvény koronája felett a lovagrend címerpajzsa, valamint zászlókból és fegyverekből álló, arany trófea jelenik meg. A szalag mindegyiknél fekete selyem. A világi rendtagok jelvénye a fél rendkereszt volt, melyet egy szabályos johannita-kereszt felső, negyedik szárának hiányával különböztettek ipeg a három osztály rendjeleitől. Ok „donátok" (félkeresztesek) néven váltak ismertté. A keresztes háborúk idején a rend sok új taggal bővült, ezekből „nyelvek" szerint nyolc csoport jött létre. A XVIII. század derekától minden nyelvcsoport rendi méltóságot választott. A választott méltóság viselője egyben az adott csoport feje is volt: nagykomtur, nagymarsall, nagyadmirális, nagyperjel, nagykancellár stb. E nyolc méltóságnak a lovagokénál nagyobb kereszt járt, ezért nevezték őket nagykereszteseknek. Közülük választották a nagymestert. A Brandenburgban letelepült johanniták már a XIV században elszakadtak a rodoszi lovagoktól. A reformációval pedig az új vallás követőivé váltak, így a katolikus máltai rendtől teljesen elkülönültek. A XIX. században újjászervezett máltai lovagrendtől való megkülönböztetésül a protestáns johannita szervezetet nevezik johannita lovagrendnek. A Máltai lovag nagymúltú rend ezen ágát oszlatta fel 1811-ben III. Frigyes Vilmos porosz király, tekintélyes birtokait pedig Poroszországba olvasztotta, s a következő évben királyi porosz johannita rendet alapított, mely azonban csak nemesi kitüntetésként funkcionált. A rendet eredeti szellemében IV Frigyes Vilmos állította vissza 1852-ben. A rendjelvények azóta lényegében változatlanok. A fehér johannita-keresztet, melynek szárai között négy aranykoronás porosz sas helyezkedik el, fekete selyemszalagon, nyakban viselik. A rend osztályainát megfelelően: kommendátori kereszt, jogi lovagkereszt és tiszteletbeli lovagkereszt létezik. Korona csak az első két osztály rendjelét ékesíti. Szent János lovagjai hazánkban a XII. században telepedtek meg. Rendjüket uralkodóink pártfogása kísérte. Részt vettek II. Endre jeruzsálemi hadjáratában, IV Bélának pedig a tatáijárás idején tettek hasznos szolgálatokat. Erdemeik elévülhetetlenek a gyógyítás tudományának terjesztésében is. A keresztény ügyek mellett a rend általánosan ismert funkciója ma is a betegellátás és a jótékonyság világméretű gyakorlása. Albrecht Gyula Kincs, ami van - Dorogon A Pro Urbe-díjjal kitüntetett Pap Béla Dorogon él és immáron harminc éve gyűjtögeti a szebbnél-szebb ásványokat. Néhány évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy ezeket be is mutatja egy múzeum keretében. Nagy szeretettel invitált be minket oda, amiről még a dorogiak is oly keveset tudnak. Az első szobában régi könyvek láthatók, beljebb a látogatók megtekinthetik azt, hogy milyen eszközökkel is dolgoztak az egykori bányászok. így például a régi bányász szerszámok közül a bányászfejszét, az emelőt, csillekötelet. Ezen kívül bizonyítványok, munkakönyvek, meghívók, tagsági igazolványokat is láthatunk. A falon az 1950-es évek bányászainak kitüntetései lógnak, és több fotó is hűen tükrözi azt, hogy ezekben az években hogyan is dolgoztak a környékbeli bányamunkások. Abban az időben például az aknaszállítás járgánnyal történt. A járgánydobot lovak forgatták körbe, majd a lovakat a forgó zsámollyal az ellenkező irányba hajtva az aknakötél túlsó ágát húzták a felszínre. A szenet bőrzsákokba rakták. Mindez a múzeumban egy maketten is megtekinthető. Az üveges szekrényben 1956-os újságok, és rengeteg könyv, többek között a sokak által ismert Dorogról Dorogiaknak című. A mai generáció azt is megtudhatja, hogy milyen is egy régi vekkeróra, naptár, bambis vagy éppen egy szódás üveg. Ahogy a múzeum többi helyiségébe érünk, bányamentő ruhába öltöztetett bábuk árulkodnak az akkori "divatról". Ezen kívül csutorát is látunk, ami annak idején a bányászok szájában volt, és a levegő kiszűrését szolgálta, a szonda pedig a pumpálás után kimutatta, hogy milyen a levegő szennyezettsége. Az érdeklődők egy 1896-os térképet is megtekinthetnek. A legbelső helyiségben a dorogi szénmedence ásványai tekinthetők meg. Van közöttük csigagyűjtemény, tengeri sün, teknős kövület. Egy kis dobozban cápa-és rája fogak, korall, szivacsés gyöngy kövületek lapulnak. A gyönyörű gipszkristályok Dorogon kívül Tokodaltáróról, Lencsehegyről, Bajnáról, és Mogyorósbányáról származnak. Papp Béla munkáját „A legszebb hazai ásvány bemutatásáért" című emléklappal díjazták. Gyűjtőnk elmondta, hogy itt nemcsak hazai, hanem a világ szinte minden országából vannak ásványi anyagok. A kvarc például Ausztriából származik, a pirit Erdélyből, de vannak ásványok Svájcból, Afrikából, Mongóliából Japánból és Lengyelországból, sőt Marokkóból is. Talán a saját felfedezésére, a mogyorósbányai tsermigitre a legbüszkébb, de mint mondta, mindegyik közel áll a szívéhez, hiszen a hátizsákjába pakolva hozta haza a fellelt kincseket, amelyeket saját költségén gyűjtött össze. A tizenötezer ötszáz darabból álló gyűjtemény fele a saját, másik fele pedig a város tulajdonában van. Az egykori gondnoki lakásból épült múzeumnak már csak egy tábla kéne, hogy az érdeklődők könnyedén megtalálják ezt a sok kincset őrző helyet, ahová továbbra is várják a vendégeket, a dorogi József Attila Művelődési Ház mögött! Új csapat a nyergesi sörfesztiválon Drexler Zoltán dobos (Tát), Tóth József Citrom gitáros (Esztergom), Forró Sándor Medve (Nyergesújfalu) - talán sokak számára ismerősek a nevek. Több évig zenéltek együtt, mégpedig nem is akárhogyan. A zenekar neve közismert, ez volt a hajdanai Stáció (1980-1989), majd később Tűzkerék Revival Band együttes, amely 1990-ben alakult és ma Tűzkerék XT néven ismert. Lemez-és CD kiadások, rengeteg fellépés, hatalmas siker. Ez a múlt, a jelen pedig az, hogy alakult egy új formáció HATS OFF néven. Zoli, Citrom és Medve mellé társult még Sólya Lajos (Rév-Komárom) basszusgitáros és Komáromi Péter (Nyergesújfalu) billentyűs. Ottjártamkor valahogy nem úgy próbáltak, mint a többi zenekar. Csupán egyszer nézték át a dalokat, ezt nevezik a szakmában zenei rutinnak, hiszen több évtized áll már mögöttük. Amikor beléptem a próbaterembe elfogott valami különös érzés. Valami, amit nem lehet leírni, ezt meg kell hallani. Forró Sándor Medve, a tradicionális zenét játszó együttes vezetője a próba végén kézséggel állt rendelkezésünkre. - Mit kell tudni az új zenekar megalakulásáról? - Az együttes minden tagja zenélt már több évig különböző formációkban. Mostanában egy kicsit visszavonultabban élünk, de úgy gondoltuk, hogy meg kéne próbálni újra együtt a zenélést, amit még mindig nagyon szeretünk. így jött létre a Hats Off nevű csapat, a 2004-es év elején. Citrom és én ugyanazt a stílust képviseltük régebben is. Drexler Zoltán játszott más zenekarokkal is, jelenleg a Memory Band-el dobosa. Sólya Lajos a rock oldalán maradt mindig is, Komáromi Peti minden stílusba belekóstolt, hiszen ő több évig is zenélt külföldön egy hajón. Úgy éreztük, hogy végre egy kicsit bele kéne csapni a levegőbe! Nagyon elfoglaltak vagyunk, a főállású munkánk miatt csak ritkán próbálunk. Repertoárunkban saját szerzeményű dalok is szerepelnek illetve tradicionális blues zene, amely igazán közel áll a szívünkhöz. Ez egy olyan műfaj, ahol az egyéni képességek sokkal meghatározóbbak, az improvizálás döntő fontosságú. Kimondottan magyar szövegű dalokat adunk elő. - Az alakulás óta hol léptetek fel? - A szlovákiai Pat községben egy motoros találkozón, valamint a budai repülőtérnél, a Hármashatárhegyen volt egy szabadtéri buli, több zenekarral együtt. - Nyáron merre láthat benneteket a nagyközönség? - Szeretnénk jó helyekenjókat zenélni! A nyergesújfalui sörfesztiválon állunk először színpadra, ezt követően augusztus 6-án a szintén nagyszabású Sziget-fesztiválon. Augusztus végén pedig újra Szlovákiában lépünk fel. -Mit terveztek a következő évekre? - Szeretnénk, ha a közönség ugyanolyan jól érezné magát a fellépéseinken. A tervek között az szerepel, hogy még sokáig zenélhessünk, ezzel is örömet szerezve annak a közönségnek, akik szeretik ezt a stílust. A 60-as, 70-es évek zenéin nőttünk fel, ezért főleg ezek a régi dalok szerepelnek a műsorunkban. Azt csináljuk, amit nagyon szeretünk, és bízunk benne, hogy még sokáig lesz rá lehetőség! Szeretjük az eredeti dolgokat. Ezt, mint egy mozaikot összerakjuk, mindenki hozzáteszi a részét és remélhetőleg jó dolog jön ki belőle! Kovács Ági