Esztergom és Vidéke, 2004

2004-06-17 / 24. szám

ESrHrCSK&WPÉff i 2004. június 17. Légihíd Június 17-én 17 órakor a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó, Esztergom aulájában - az esztergomi Magyar-Finn Baráti Kör szervezésében Tímár József és Benjámin Pöttinen fotóművészek Légihíd című természetfotó kiállítása nyílik. Antoni Waterloo - Tájkarcok Kiállítás a Keresztény Múzeum gyűjteményéből Új kiállítás a Céh Galériában (sms) Új kiállítással, a nyár eleji válogatással frissítette fel anyagát az Esztergomi Művészek Céhe a Bajor Ágost Művelődési Házban lévő galé­riájában. Régi és új képek kerültek a falakra most is, (csaknem) minden céhtagtól egy-egy kisebb mű, amelyek jól megférnek egymással a megszo­kott kvalitást képviselve, és éppen elférnek egymás mellett a piciny kiállí­tószobában. Idén Wernke Bernát költő nyi­totta meg a tárlatot, saját versei­vel gazdagítva mondandóját. „Keresztúton állunkvallotta egy felolvasott költeményében is, és bár szavai szerint a kiállító alkotók láthatóan megoldották az esztétikai értékválság kérdé­sét, ő maga (a média által szin­tén) rossz irányba vezetett tö­megek miatti aggódásának adott hangot. „Reménykedjünk!" - fe­jezte be eszmefuttatását a költő, és ennek megvallására biztatta a megjelent művészeket, érdeklő­dőket is. Reménykedjünk mi is, hogy érdeklődés kíséri a céhtagok munkáját, és lesz, aki betér vagy betéved a galériába a nyár folya­mán. Kaposi Endre misztikus, metafizikus tája, Nagy László őszies temető-képe, Mudrák At­tila nagyszabású városfelvétele, Kovács Melinda bizarr csendéle­te, Kókay Krisztina monumen­tálissá emelt, színes hídja vagy Szentessy László Balassa Bálint­nak emléket állító grafikája vár­ja az eltévelyedett tömegeket ­és másokat is. A megnyitót kísérő fogadás jó hangulatban, sok eszmecseré­vel, baráti beszélgetéssel telt, melyet követően a céhtagok nagy része továbbra is együtt maradva máshol folytatta a dis­kurzust. A céh maga ezek sze­rint közösséget is jelent, amely­ből ugyancsak kevés van vilá­gunkban. Reménykedjünk! Restaurált falfestmények (-ffy) A bencés diáktalálko­zón, június 12-én adták át a rend egykori iskolaépületének (a mai Bottyán iskola) lépcső­házában helyreállított falké­peket. A restaurált négy fal­festményt - a hiányzó kettő helyén a fal világháborús ká­rosodást szenvedett, és ezek ekkor feltehetően elpusztul­tak - eredetileg 1928-1930 kö­zött Királyfalvi Kraft Károly készítette. A restaurálás tíz éves munkáját Boromisza Pé­ter restaurátor vezette, a ké­pekről és alkotójukról az ün­nepségen dr. Prokopp Mária művészettörténész professzor beszélt. Középkori gömöri templomok (i-m) A tájként és várme­gyeként egyaránt emlegetett, művészeti értékekben gazdag terület, Gömör legismertebb templomainak építészeti és freskókincseibe enged bepil­lantást az a kiállítás, amely az elmúlt hét végén nyílt a Féja Géza Közösségi Ház pincehe­lyiségében. A megnyitón Csicsay Ala­jos a kiállító fotográfus, Ruda Gábor kultúrszervező tevé­kenységét, dr. Prokopp Mária művészettörténész pedig a gömöri, gazdag kulturális örökség büszkeségre okot adó jelentőségét méltatta. Rima­bánya, Csetnek, Gecefalva, Pelsőc és Süvete templomai­nak szépségével június 29-éig ismerkedhetnek meg az ér­deklődők Esztergom-kertvá­rosban. Táj - Kép - Szó A Babits Mihály Városi Könyvtár „Műhely - hidak" so­rozatának keretében június 8-án Nagyfalusi Tibor közre­működésével bemutatkoztak a közelmúltban megjelent „Táj ­Kép - Szó" című, az Ister­Granum Eurorégiót átfogó an­tológia szerkesztői és szerzői. Csicsay Alajos szerkesztő el­mondta, hogy a szerzők között egyaránt vannak szlovákiai ma­gyarok és a Duna innenső olda­láról - főleg Esztergomból - köl­tők, írók, grafikusok. A kötet magyarországi társszerkesztő­jétől, Ruda Gábortól azt is meg­tudtuk, hogy egy újabb antoló­gia kiadását tervezik, melynek összeállításába több szerzőt szeretnének bevonni: már gyűj­tik hozzá az anyagot. A szerkesztői bevezetők után a jelenlévő alkotók - illet­ve néhányuk helyett Nagyfalu­si Tibor - a kötetben megjelent írásaikból olvastak fel: így töb­bek között Szánthó Barna, Kal­már Vilmos, Kaposi Endre, Pöltl Oxi Zoltán, Dezső László és Wernke Bernát művei hang­zottak el. Az előadóestet dr. Horváth Gábornénak - a kötet lektorá­nak és egyik szerzőjének - po­gácsái és jófajta felvidéki „üdí­tőitalok" oldották kötetlen be­szélgetéssé. D.L. Finn kórus a Bazilikában Június 12-én délelőtt egy nemzetközi hírű finn kórus, a Discantus Kuoro énekkar adott koncertet - a javarészt külföldi turistákból álló kö­zönségnek - a Bazilikában. A kórus fellépését a Magyar-Finn Baráti Társaság, valamint a táti Musik-Land Utazási Iroda szervezte. A Discantus női kórus 1978-ban alakult meg Helsinkiben. 1986 őszé­től Katerina Engström evangélikus kántor vezette a mintegy negyven­fős énekkart. Műsorukban főleg vallási énekek szerepelnek, de előadnak klasszikus, kifejezetten női karra komponált darabokat is. Jelenlegi ve­zetőjük Nina Melasalmi zeneoktató 2000 ősze óta irányítja az énekkart. A szombati bazilikai koncerten főleg finn és német szerzők egyházi témájú dalait adták elő, de bemutatták - dicséretesen tolmácsolva - Ko­dály Zoltán Ave Maria című művét is. * A kórus részt vett az elmúlt hétvégén Dorogon megrendezett hatodik Nemzetközi Kórustalálkozón is. Dezső László A 17. század a holland művé­szet aranykora, amelyet olyan ki­vételes tehetségű művészek neve fémjelez, mint Rembrandt vagy Vermeer. Ennek a kornak az egyik sikeres művésze volt a holland Antoni Waterloo, aki szinte kizá­rólag rajzokat és rézkarcokat ké­szített. Az 1690-ben elhunyt mű­vész munkáiból 43 finoman met­szett kép került kiállításra június 6-án a Keresztény Múzeumban. Cséfalvay Pál kanonok elősza­vában elmondta, hogy a művész fő témája az erdei táj és a fák, de áb­rázolt vízpartot, sziklás hegyeket, városrészleteket, sőt a tájba helye­zett bibliai és mitológiai jelenete­ket. Képein a pillanatnyi hangula­tot ragadja meg, de legfontosabb témái a fák és a lombozat leheletfi­nom ábrázolása karcain és rajzain, ahol az ember mellékes szempont a tájba helyezve, karcaira a táj harmonikus összefogása, a tökéle­tes összhang a jellemző. Nemcsak saját korára, hanem a későbbi szá­zadok művészeinek tájábrázolásá­ra is jelentős hatást gyakorolt. A kiállítás hangulati előkészíté­sében részt vettek az esztergomi zeneiskola diákjai, akik hegedűn és csellón Purcell, Bach és Mozart műveit adták elő magas színvona­lon. A kiállítást Gábor Dzsingisz, a Holland Királyság nagykövetsé­gének tanácsosa nyitotta meg, aki arról szólt, hogy nem a képek szép­ségéről akar beszélni, azt minden­kinek magának kell felfedeznie és megértenie. Arról beszélt, hogy az uniós bővítések után országa kez­deményezte a belépő új tagország­ok megismertetését nemzeti mű­vészetükkel, történelmükkel, sa­játságaikkal, melynek érdekében minden belépő országban holland heteket rendeznek, s ennek érde­kében - anyaggyűjtés céljából ­szakemberekhez fordultak. Budapesten kerül megrende­zésre a Grafikai Világkongresz­szus, ahol a legjobb szakértők gyűlnek össze a grafikai művészet értékeiről tanácskozni. Örömmel vették tudomásul, hogy a Keresz­tény Múzeum több ezer darabot tartalmazó grafikai anyagában ta­lálható jelentős mennyiségű műve a holland grafikusnak, amelyeket 8 hónapos munkával kiállításra le­hetett összeállítani. Iványi Blanka és Juhász Sándor munkáját dicsé­rő kiállítás a holland grafikai mű­vészet jelentős értékét felmutató festő- grafikus munkásságának je­lentős darabjait tárja a nézők elé, egyben megköszönte a kiállítás minden létrehozójának segítségét. Mindemellett a kiállítás jelentősé­gét jelzi, hogy a világkongresszus résztvevőit is Esztergomba hoz­zák az anyag megtekintésére. A 17-18 századi holland művé­szet a polgári festészet, grafika ki­alakulásának időszaka volt, s ma is jelentős művészeti értéket kép­visel Európa szellemi kincsei kö­zött. A nagykövetség által is támo­gatott kiállítást szeptember 30-áig lehet megtekinteni a Keresztény Múzeum földszinti termeiben. ATEK Cserkészavatás táncházzal Párkányban június 5-én a helyi katolikus templomban avatták föl a 18 tagból álló Szent Imre Cserkészcsapatot, melynek vezetője Brigán De­zső mérnök. Az avatóünnepséget követően előbb állófogadást rendeztek, majd meghívták a párkányi kultúrházba a Varjos zenekart, valamint a pozso­nyi Szőttes Táncegyüttes tagjait, koncertre, illetve táncházba. Az esztergomi táncházakból is jól ismert Varjos zenekar először martosi, magyarbődi és szatmári népzenéből adott koncertet, majd kez­detét vette a táncház, melyen a vendéglátó cserkészeken kívül, akiket Bottyán Pál irányított, részt vettek „civil" érdeklődők is Párkányból, Esztergomból és a környező településekből egyaránt. Csík Nóra például párkányi lakos, de az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola tizedik osztályos tanulója. Öt nyelven beszél, és angol-német szakos szinkrontolmácsnak készül: - Nagyon szeretek táncolni is. Óvodás koromban a Kisbojtár együt­tesben roptam, majd tánciskolába is jártam. A néptánc egészen más, mint a diszkó: felszabadít, de ugyanakkor erkölcsi tartást is ad! (lászló) Szösszenet az emlékezésről (-ffy) Szemet szúr és gyakorisága miatt már nem hagyható szó nél­kül: nem mindegy, hogy milyen formában, milyen címmel emlékezünk meg a régiekről. Ha valaki az in memóriám (alicuius redit) (visszaemlé­kezni valakire, valamire) elegáns latin formát választja és adja címéül művének, kiállításának, ezt legjobb, ha helyesen teszi. Mert különben nemcsak a nyelvtan ellen vét, de bosszantó hibájával kellemetlen érzést csempész a méltó megemlékezés pillanataiba. Az in memóriám kifejezés ugyanis ebben az alakban terjedt el - az a memória (!) változat jelentése legfeljebb az lehetne: emlékezetről -, és személyekkel kapcsolatban használatos, településekre nem. A deklinációs nehézségek ugyanakkor feleslegessé teszik, hogy a szerkezetben a magyar személynév ragozott alakja szerepeljen. Sem az A memóriám Balassa Bálint, sem az In memóriám Esztergom, sem az In memóriám Gyurira nem helyes tehát. Sit venia verbo, Tisztelt Emlékezők!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom