Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-06 / 18. szám

2004. május 6. ES^CgfK&VflilKE 3 Meggyes Tamást kérdeztük: Mit visz térségünk az európai országok közösségébe? Ister Granum Eurorégió; 2004. május 1. (Atek) Egész napos rendezvény-sorozattal ünnepelte Esztergom­ban az Európai Unióba való belépést az Ister Granum Eurorégió több te­lepülése, amelyek a Mária Valéria híd esztergomi hídfője mellett és a Du­na Prímás-sziget melletti szakaszán rendezték meg közös programjai­kat. A Magyar Nagydíj nemzetközi kerékpáros körverseny indításával vette kezdetét a program, melyet a Dunakanyar fúvószenekar hangver­senye követett. A Duna partjáról reneszánsz hadihajó vitte sétahajózni a településekről érkező csoportok képviselőit, a szabadtéri színpadon non-stop műsort adtak a különböző települések együttesei és művészeti csoportjai a Duna mindkét partjáról. Jachtok és motorcsónakok szép­ségversenyében gyönyörködhettek a város lakói a hídfő melletti park­ban, ahol a gyerekeket játszóházak, kavicsfestés, homokvár-építés, hajó­építés és verseny, mászófal, kötélpálya, dimenziós gyűrű és íjászat várta. Délután ügyességi hajóversenyre sorakoztak fel a régió településeinek csapatai, közben a sátrakban bemutatkozó régiós települések kiállítása­it lehetett megszemlélni. Sörsátrak, büfék várták a megéhező-szomjazó vendégeket, akik vá­logathattak az események között. 300 futó vett részt az Európa-staféta futásában, akik a Duna mindkét partján érkeztek Esztergomba Komá­romtól Párkányig, majd a Mária Valéria híd alatt találkozva kapták meg a települések utolsó emlékszalagját Agócs Istvántól, a Komárom-Eszter­gom Megyei Közgyűlés elnökétől (fotónkon). (Folytatás az 1 oldalról) Sajátosságunk, hogy nálunk minden újban benne él történel­münk, mindenben, amit építünk, rajta hagyja keze nyomát évezred­nyi hagyományunk. Rendezvénye­ink, kulturális fesztiváljaink mai magyar és európai művészetünket reprezentálják, és ugyanakkor visszaidézik a soknemzetiségű kö­zépkor, a királyi és érseki székhe­lyek ezerszínű forgatagát. Múzeu­maink, műkincseink Európa leg­szebb történelmi emlékeit, művé­szet- és művelődéstörténetének legfontosabb tárgyait őrzik, azok szellemével együtt. Fősz ékesegy­házunk és a körülötte ezer éve fennálló egyházi központ hagyo­mányos állomása a világ keresz­tény zarándokainak. Adottságunk a Duna, a Garam, az Ipoly völgye, a folyóvölgyeket koszorúzó, erdővel borított he­gyek, a mezőgazdasági művelés alatt álló dombok, szőlők. Az egyre bővülő idegenforga­lom szerkezetének megváltozásá­ban számítunk ezekre az adottsá­gokra, ahogy a kialakítani szándé­kozott természetjáró, kerékpáros turizmus keretében ideérkező vendégekre. Utcáinkon, ligeteink­ben, erdeinkben sétáló, hegyeink­ben barangoló vendégeinkkel nemcsak ezeket az értékeinket kí­vánjuk megismertetni, hanem be kívánjuk mutatni néprajzi alkotá­sainkat, népi művészetünket, aho­gyan a hajdani érseki szőlőbirto­kokon létrejött borvidék legszebb alkotásait és más kulináris szépsé­geit. Az idegenek, vendégek messze földről hozott műveltségé­nek mind tárgyi, mind szellemi ér­tékei tereinken, utcáinkon, udva­rainkban cseréltek gazdát, és az utókor, a mi szerencsénkre mind­egyikből maradt a városban is bő­ven. Ezekre az elemekre mindig értékként tekintettünk, és szeren­csésebb korszakainkban többet, máskor sajnos kevesebbet, de min­dig igyekeztük megőrizni azokat. Éppen ezt a lassú századokban összetömörödött, megszilárdult értékrendet és törekvéseinket te­kintjük valóban nagyra törő, euró­pai szintű terveink megvalósítása alapjának. A régi korok európai fő­útjai mind-mind régiónkon ke­resztül futottak, természetes cso­mópontja volt térségünk a vízi és szárazföldi szállítási útvonalak­nak. Most mi szeretnénk kialakí­tani a vasúti, folyami és a közúti szállítás egységét, mert tudjuk, a kereskedelmi, szállítási csomó­pont- és a kulturális központ-sze­rep egyrészt feltételezi, másrészt természetes módon kiegészíti egy­mást. Kiegészítette a világ, így tele­püléseink, térségünk történelmé­ben is, és fejlődésre akkor számít­hatunk, ha ezt a háború után szándékosan megszüntetett egy­séget ismét kialakítjuk. Ennek az egységnek harmonikusan ölelkező íveivel is szép szimbóluma a Mária Valéria híd, amely nemcsak jelkép, hiszen két végéből valódi utak nő­nek ki, a távolba vezető utak pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy térségünk földrajzi központ­ból gazdasági centrummá váljon. Régiónk foglalkoztatási hely­zete egyre jobb, bizton állíthatjuk, a közép-európai térségben példa­értékű, sőt az Európai Unió álla­mainál, térségeinél is jobbak va­gyunk. Ahogyan az államalapító királyunk idején újjáalakult, ókori település romjaiból középkori vi­lágvárossá nőtt Esztergomba a fej­lettebb nyugatról érkeztek iparo­sok, úgy várja majd a határ menti vállalkozási és logisztikai övezet a világ minden tájáról az üzemeket építő vállalatokat. Már jóval az Európai Uniós csatlakozás előtt azt tűztük ma­gunk elé célként, hogy adottsága­inkra, az itt élők szorgalmára, tu­dására, vállalkozó kedvére, hagyo­mányainkra, történelmi öröksé­günkre támaszkodva megújítsuk régiónk európai szellemét. Méltó módon folytatjuk az eleink által kezdett munkát, és célunk az, hogy Magyarországnak és a kö­zép-európai térségnek mintát ad­junk, olyan értékként felmutatva az Ister-Granum Eurorégiót, ame­lyet példaként követhetnek az Eu­rópa szerencsés államaihoz ve­lünk együtt csatlakozók. - Polgármester úr! Az Európai Uniós csatlakozás ünnepségét nemsokára prózaibb események kö­vetik a csatlakozó államokban: a bővülő Európai Parlamentbe kép­viselőket választunk. Magyaror­szágon már meg is kezdődött a vá­lasztási kampány, amelyben Ön a Fidesz választókerületi elnökeként részt vesz. - Meggyőződésem, hogy Ma­gyarországot azoknak a politiku­soknak, politikai szervezeteknek kell megjeleníteniük Európában, amelyek létrejöttük óta konzek­vensen képviselték az európai de­mokrácia értékeit, hozzájárultak a modern, szabad és független Ma­gyar Köztársaság létrejöttéhez. Térségünk éppen polgárai ál­tal őrizhette meg történelmi arcu­latát, hozhatta létre feltörekvő gazdaságát, miközben megszen­vedte mind a magyar, mind a cseh­szlovák létező szocializmus rom­bolását, amelyek más-más okok­ból, de romlásra ítélték a régiót. Ezen a tájon a két kezének munkájából élő, tehetségével, szorgalmával és erőfeszítéseivel előre, mindig feljebb jutó, méltósá­gát, hitét és magyarságát minden körülmények közt megőrző polgár számított mintának, amely minta követése gyakran járt retorziókkal a korábbi hatalom részéről. Bízom abban, hogy az elért eredmények, különösen az elmúlt öt-hat év eredményei beszélnek, és mind azt mondják, érdemes a Pol­gári Szövetség által kínált alterna­tívát választanunk. Bízom abban, hogy nem tagadható le mindaz, amit elértünk, és abban, hogy a kormány Patyomkin-eredményei, az általa hirdetett látsz atértékek nem tévesztik meg az Ister­Granum Eurorégióban élőket. Egymásra utaltságunk, annak tu­data, hogy terveinket együtt tud­juk megvalósítani, talán nem so­dorja el polgárainkat a lusta ha­lasztás, a felelősség elhárításának és a kiemelkedő teljesítmények erőszakos korlátozásának szocia­lista, vagy a másokat eltaposó, a gazdasági modelleket a társada­lomban egyeduralkodóvá tenni kí­vánó, emberi kultúránk értékeit tagadó liberális erők felé. Eddig is tudtuk, mire van szüksége Eurorégiónknak és az itt élőknek, és meg is tettük - remé­nyeim szerint a néppárti erők Eu­rópai Parlamentbe kerülésével könnyebbé válik az a munka, ame­lyet egy igazi európai régió kialakí­tásának céljával elterveztünk. Népes hajófelvonulás az uniós csatlakozás estéjén (sms) Plakátok nem hirdették a kétnapos ünnepi események részle­tes programját Esztergomban, de a hagyományos lampionos hajófelvo­nulás időpontjában mindenki biztos lehetett. Április 30-a estéjén ezrek lepték el a Kis-Duna mindkét partját, hogy a látványos felvonulás szem­tanúi, az élmény részesei lehessenek. Idén különösen sok hajó ereszke­dett le a Tabán- és a Kossuth-híd közötti szakaszon, tanúságot téve az élénk helyi (és a párkányi) vízi életről. Az esemény kezdetét az ünnepi hangulat fényét emelő gálya „ágyú­lövései", majd fanfárok jelezték, a felolvasott verset viszont diszkózene, Fehér László tárogató-játékát hajókürt nyomta el. A sok résztvevő közül emlékezetes lehet a születésnapi tortát és ajándékokat formázó hajó vagy a tüzet okádó, szárnyait mozgató sárkány (Esztergomi 14-es Holló Cserkészcsapat). A zsűri a következő felvonulókat díjazta első helyezéssel: a lampio­nos hajók kategóriájában az Aranyorrú Moby Dick (Tóth Vilmos) az eve­zősök, a Yoda nagymester (kormányos: Puksa Tibor) a kenuk, a Sirius (Ribák Zoltán) a motoros hajók közül bizonyult a legjobbnak, a legnépe­sebb csapatot pedig a Dobó Gimnázium állította ki. Az iskolai karneváli hajók között a Géza fogadó győzött (Géza fejedelem Szakmunkásképző és Szakközépiskola) és ők nyerték az abszolút kategória első díját is a ve­le járó vándorkupával, domborművei és hatvanezer forint jutalommal együtt. A hosszan elhúzódó felvonulást követően a Vera Cruz együttes zenéjére utcabálon szórakozhatott a közönség. A Duna-parti két ország, Magyarország és Szlovákia csatlakozását az Európai Unióhoz csupán a Mária Valéria-híd megnövekedett forgal­ma és a párkányi tűzijáték jelezte éjfélkor, de a változásról a személyi igazolvánnyal átkelők nyomban meg is győződhettek. A másnapi, május elsejei rendezvény az Ister-Granum Eurorégió testvér-településeinek bemutatkozásával, közös sportversenyekkel adó­zott a csatlakozás történelmi eseményének, bár ennek kontinentális je­lentőségét csak a Bécsből érkező Duna-hajó kikötése érzékeltette. A többi program a lampionos felvonulással megkezdett hajós, vízi ünnepet folyatta, kellemes kikapcsolódást kínálva az idelátogató csalá­dok, vendégek számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom