Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-29 / 17. szám

2004. április 29. n/iAtf - .f ^Eszfergom — pbs mirúpat uteúk sHetttétol Részlet Simpson angol utazó magyarországi útileveleiből (1846) Ahogy Esztergomhoz közeled­tünk, a hegyek horizontja mind széles lett, és igen változatos for­mákat mutatott. Esztergom távoli látványa a Duna fölé magasodó sziklán álló székesegyházzal, a környező hegyekkel, melyeket szőlő borított, és kertek tarkítot­tak, az alacsony völgyből kibukka­nó sok templomtoronnyal és kupo­lával nagyon festői volt. Párkány­nál nagy zajjal mentünk át a hajó­hídon. A székesegyház szikláját megkerülve, az első utcán felfelé fordulva jutottunk be a városba. Nem sokkal azután, hogy beér­tünk a ház udvarába, ahol vendég­látónk már várt bennünket, nagy vihar keletkezett. Délutánra sze­rencsére kiderült a idő. Esztergom legnagyobb látvá­nyossága az újonnan épült kated­rális. A katedrálishoz a szárazföld felől a sziklás hegyfokra vezető kö­vezett úton juthatunk fel. A hegy­re felérve, tőlünk jobbra a völgy­ben lent, egy befejezetlen para­leogrammához hasonló udvarban a káptalan kanonokjainak /Dom­herrn/ házait láthatjuk, melyek­hez egy óriási híd vezet. Közvetle­nül mellettünk balra emelkedik a székesegyház. A templom maga az itáliai stílust utánozza s nekem nem nagyon tetszik, bár a bejárat­nál lévő oszlopsor a hatalmas osz­lopokkal egész csinos. Micsoda ha­tása lehetne ezen a helyen egy gó­tikus épületnek! Milyen kár, hogy Rudnay hercegprímásban ez a gondolat nem merült fel. Egyelőre még csak a templom készült el, az is csak kívülről. A nagy szárnya­kat, melyek a javasolt terv szerint az esztergomi érsek palotájául fog­nak szolgálni. A jelenlegi prímás egyébként a másik oldalon, a hegy lábánál egy nagy szerény házban lakik. A terv építészeti stílusának a hibái ellenére, az egész épület valóban nagyon impozáns lát­ványt nyújt. (...) De valamit tenni kéne, hogy a káptalani házak ne barakkoknak vagy másodosztályú manufaktúráknak nézzenek ki. Esztergom, ahhoz képest, ami egykor volt, nagyon jelentéktelen nagyságú, de a hegyről nézve na­gyon szép, és a szemnek tetsző. Ugy tűnik, hogy a középületek, templomok tornyai, kupolái - nem is mindig a legjobb ízlésűek - még jobban kihangsúlyozzák, hogy a város a magyar prímások székhe­lye. Engedjék meg, hogy meghívjuk önöket egy kis esti sétára. Leeresz­kedve a hegyről, óriási tehéncsor­dával találjuk magunkat szembe. Egy rongyos fiú és egy kicsinyi tör­peszerű leányka terelte őket haza­felé. Úgy látszik azonban, hogy ne­kik még erre sem volt szükségük, mert az oly egyforma utcák között az intelligens állatok mindegyike csalhatatlanul megtalálta az utat hazafelé: megálltak a ház kapuja előtt, és addig bőgtek, míg be nem engedték őket. A sötétség ekkor már annyira körülvett bennünket, hogy vissza­fordultunk a széles, félig kihalt esztergomi utcákon. A katedrális sziklája sötét és homályos volt - te­le misztikus szakadékokkal a templom pedig a holdfényben szürkévé és kísértetiessé vált. A mai nagyvárosok minden jel­lemvonása megtalálható Eszter­gomban: széles utcák, hosszú ház­sorok, közterek. De ezek az utcák - minden szélességük ellenére ­úgy néznek ki, mint az ország­utak: szétszórtak, rendezetlenek, és az az érzésem, hogy esős időben, vagy télen járhatatlanul sárosak. A hosszú házsorok alacsonyak, és szerencsétlenül nyomott kiné­zetűek, bár tiszták. Ritkán jutnak el az egyemeletesi „méltóságig". Köztereik, bár néhol kikövezték őket, olyanok, mint az utcáik: he­pehupásak, a megszáradt sár fel­repedezett. Meg kell erőltetni a képzeletünket, hogy térnek nevez­zük őket, noha a francia „tér" kife­jezés kontinentális fogalmának megfelelnek. A piactérnek van egyedül városi kinézete. Itt áll a városháza, és egy fantasztikus csa­varású oszlop, a pestis megszűné­sének az emlékére. Mindig tele van változatos és festői öltözékű magyar parasztokkal, osztrák dra­gonyosokkal, büszke huszárokkal, piaci kofákkal, akik olyan nagy és magas csizmát hordanak, mint a férfiak. A Duna partján kellemes sétaút található, amely fűzfáival, sűrű bokraival nincs minden báj nélkül - különösen akkor, amikor a hold megvilágítja és a házak ala­csony ablakaiból kiszűrődő gyer­tyafény reávetődik, miközben a külvárosok vájogházai felől tánc zaja hallatszik. Esztergomról beszélve, nem szabad megfeledkezni arról a nagy fehér házról sem, amely az egyik széles utcában pompázik. Ez a me­gyeháza, ahol az alispántól lefelé a megyei tisztségviselők szobái van­nak. Itt tartják a megyegyűlése­ket, ahol csak azok vehetnek részt a vitákban, és szavazhatnak, akik­nek nemesi kiváltságaik vannak, mégha életformájukat és vagyonu­kat tekintve csak parasztok. Amint hallottam, a megyei tisztvi­selőket (akiket három évre válasz­tanak) az ősszel fogják újraválasz­tani. Akkor a prímás is itt lesz a városban. (...) (Simpson John Palgrove: Letters from the Danube. London. 1847. 195-211.1.) Villiam Rey angol utazó visszaemlékezései (1839-1849) (...) A folyó másik partján van Esztergom városa. Egyik nap lelá­togattam oda, és igazolhatom, hogy megérdemli a hírnevét: „Du­na Rómája". 1500 2000 novíci­us, pap, beneficiumok várományo­sa lakik itt, akik szabad idejükben a városban sétálnak, és a tereken, a kapuk és az üzletek mellett szó­ba elegyednek férfiakkal és asszo­nyokkal, és nagyon lovagias hírük van. Magyarország első egyházi méltósága, a hercegprímás is itt la­kik, és a régi vár helyére, egy szik­lára fényes székesegyházat épít. Mint mondják, jövedelmeiből erre évenként félmilliót áldoz. Hom­lokzata görög stílusú, de bizonyta­lan ízlésű. Mögötte hatalmas to­rony emelkedik, amely a régi met­szetek Bábel tornyához hasonlít, és ez valóságos epigramma az or­szág ellen, ahol felépült. A temp­lom tetejét, és a körülötte lévő te­rasz széleit különböző szentek márvány szobrai díszítik. Néhány évvel ezelőtt egy Szent Péter volt a felelős egy balesetért, mert az óri­ási szobor a magas szikláról a vá­rosba esett, és két házat minde­nestül összezúzott, és mintha vér­nek kellene tapadnia ennek a ka­tedrálisnak a keletkezéséhez ­függetlenül azoknak a munkások­nak a baleseteitől, akik a nagy ma­gasságban egyensúlyukat vesztet­ték, az építészt magát is szolgája gyilkolta meg. (...) Esztergomnál a Dunán hajóhíd is van, amely második Bécs óta. (...) Az egész szomszédos vidék kőszénen nyugszik, melynek a te­rülete még nincs meghatározva. A táti bányában, amelyet megláto­gattam, a rétegek vastagsága 3 láb és 36 láb között váltakozik. Ezt a tüzelőanyagot nagyon alacsony áron termelik ki, alig egy óra alatt a folyóhoz szállítják. A gőzhajózás­hoz és a pesti iparhoz kapcsolódva, amely már most is használja, kor­látlan fejlődést ígér. (Rey, Villiam: Autriche, Hongrie et Turquie 1839 - 1848. Paris. 1849.) Részlet a Reichard-útikönyvből (1860) Esztergom: magyarul Eszter­gom, latinul Strigonium, 17 000 lakosú város. A székesegyházat ér­demes megtekinteni. 1821-ben Rudnay bíboros kezdte el az épít­kezést, de még mindig nem fejez­ték be. Láthatunk benne egy Hess festette szép oltárképet. A torony belsejét müncheni művészek dí­szítették. Érsekség. Esztergom, és a Duna túlsó partján fekvő Pár­kány között hajóhíd van. (Guide Reichard Paris, 1860. Első ki­adása 1793-ban jelent meg!) Dokumentáljuk: Hogyan alakult meg az Európai Uni ó ? Az Európai Unió (EU) azon európai országokból áll, amelyek úgy határoztak, hogy közös érdekeik azt kívánják, hogy szövetségre lép­jenek. Magyarország 1991-ben kötött társulási szerződést az Euró­pai Unióval, amelyet Európa Megállapodásnak is nevezünk. Ma­gyarország is tagja lesz az Európai Uniónak. 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét és a felvételi tárgyalásokat 2002. december 13-án zárták le Koppenhágában. A felvételi tárgyalások eredménye­képp, Magyarország 2004. május l-jén csatlakozik az Európai Unió­hoz. Az Európai Unió a három szervezetből álló Európai Közösségek­re alapulva jött létre. Az Európai Közösségeket hat ország - Német­ország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxem­burg - alapította. A második világháború utáni években néhány európai állam el­határozta, hogy megakadályozza újabb háborúk kitörését Európá­ban. 1950-ben Róbert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, a francia Tervhivatal elnöke azt javasolták, hogy Francia­ország és Németország acél- és széntermelését közösen ellenőrizzék (ez a két nyersanyag nélkülözhetetlen a háborúhoz). A két francia politikus terveinek megfelelően 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség, melyhez Németországon és Franciaországon kívül csatlakozott Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg is. Ezzel létrejött az Európai Közösségek első tagja. Az Európai Szén- és Acélközösség sikerein felbuzdulva, a tagor­szágok 1957-ben, Rómában megalapították a gazdasági együttmű­ködés erősítését és a kereskedelmi korlátozások megszüntetését szolgáló Európai Gazdasági Közösséget. Az Európai Gazdasági Kö­zösség, más néven Közös Piac létrejöttével, megalakult az Európai Közösségek második tagja. Az Európai Közösségek harmadik tagja, az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) szintén 1957-ben alakult meg. Ennek célja az atomenergia békés felhasználására való törekvés. Az Európai Közösségeket egyéb együttműködési területekkel bő­vítették ki, majd 1992-ben a Maastrichti Szerződés aláírásával meg­alakult az Európai Unió. Az Európai Unió alapja az ún. három pil­lér. Az első pillért az Európai Közösségek alkotják, a második pillér a közös kül- és biztonságpolitika, a harmadik pillér a a bel- és igaz­ságügyi együttműködés. Mivel a szerződés csak 1993. november l-jén lépett hatályba, ettől a dátumtól kezdve nevezzük a szerveze­tet Európai Uniónak. Az Európai Uniónak jelenleg 15 tagja van. A különböző országok a szervezet megalakulása óta folyamatosan csatlakoztak az EU-hoz. Az EU 2004. május l-jén 25 tagúra bővül. Az Európai Unió jelképei Zászló A legkézenfekvőbb és mindenki által ismert jelkép, amit az Euró­pai Unió használ, a zászló. A kék alapon 12 arany csillagot mutató lobogó 1986 óta a közösség zászlaja, és a tagállamokban - sőt, sok tagjelölt országban - a középületek nagy részén kinn van. Belgium­ban még az utcatáblákon is. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy a csillagok nem a tagállamokat jelképezik, hanem a tökéletesség és a teljesség szimbólumai. így nem növelték számukat 15-re az utolsó bővítésnél, és most sem lesz belőlük 25. Himnusz A másik közös jelkép az európai himnusz, Beethoven Örömódá­ja. A viszonylag könnyed, de nagyon lelkes darabot a Konvent zárá­sakor sem mulasztották el lejátszani, a fotósok és kameramannok nagy örömére, akik izgatottan siklottak fel-alá az asztalaiknál ün­nepélyesen és némán vigyázban álló küldöttek között. Az Örömódát 1972-ben választotta az EU himnuszul, ami elég jól mutatja, hogy a vállalkozásnak mindig is volt egy erős politikai töltete, hiszen a het­venes évek elején az EU még csak egy gazdasági közösség volt, és nem is annyira szoros. Európa Nap Európának saját ünnepnapja is van, ez az Európa-nap vagy Schuman-nap, és május 9-re esik. Róbert Schuman a közösség egyik alapító atyja: volt francia külügyminiszter, 1950. május 9-én elmon­dott híres beszédét ma az integráció egyik megalapozó pillanatának tekintik. Érdekesség, hogy Róbert Schumannról nevezték el Brüsszelben azt a teret is, ahol az uniós intézmények közül a két legfontosabb, az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa áll. Mottó Az utolsó a szimbólumok közül a mottó. Ezt Valéry Giscard D'Estaing, a Konvent elnöke találta ki, és úgy hangzik, hogy „egy­ség a sokszínűségben" (angolul „united in diversity", franciául „unie dans la diversité"). Euró A brit sajtó szkeptikusabb részének óriási lelkesedésére a jelké­pek közé bekerült az euró, a közös pénz is, amit persze csak 12 állam használ a jelenlegi 15-ből, hamarosan 25-ből. TUDJA ÖN, HOGY MIÉRT 12? Az Európai Unió zászlaján kék alapon tizenkét sárga csillag he­lyezkedik el. Vajon miért csak tizenkettő, hiszen az EU-nak jelenleg 15 tagállama van? Mert a csillagok nem a tagállamok számát, ha­nem a teljességet és a tökéletességet jelképezik. Körben helyezked­nek el - ezzel jelképezik a tökéletességet; és 12 van belőlük, mint az óra lapján a számokból - ezzel jelképezik a teljességet és az Unió né­peinek egységét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom