Esztergom és Vidéke, 2003

2003-03-27 / 12. szám

10 Esztergom és Vidéke 2003. március 13. Városkapun innen: láttuk, hallottuk, megtudtuk Maloméria" (II.) A szimfonikusok koncertjére Kölnből érkezett a szólista Villányi Zsolt A hét végén, március 21-22-én a Duna Múzeumban „Víz a jövőért" címmel nagysikerű rendezvény-so­rozatot tartottak főleg általános, il­letve középiskolás diákok számára a Víz Világnapja alkalmából. Termé­szetesen ezúttal a vízzel, ennek fel­használásával és védelmével kapcso­latos rövidfilmeket vetítettek az or­szág minden részéből, de főleg a me­gyénkből érkező csoportoknak. A ve­títések után a gyerekek és a felnőt­tek egyaránt megtekinthették a Du­na Múzeum állandó és időszakos ki­állításait. Sokan vettek részt a mala-alagútrendszert látogató túrá­kon, a szellemi totót pedig többen is eredményesen töltötték ki. A rendezvényen, egy igen érdek­lődő csemetéjét kísérő fiatal apuká­val beszélgettem: - Örömmel érte­sültünk családommal erről az ese­ményről. A víz valamennyiünk élet­eleme, nélküle nem létezhetünk. Fi­am kiválóan töltötte ki a szellemi to­tót, és nagy érdeklődéssel tekintet­tük meg a múzeum kiállításait. Re­méljük máskor is lesznek hasonló, tanulságos rendezvények. Mint azt Tóth Tamástól, az Art Kino filmklub vezetőjétől megtud­tuk, sikeres volt az idei évkezdés a művész-moziban. Hétfőnként főleg szórakoztató filmeket vetítettek teltházzal, de szerdánként a magyar művészfilmek is népes és igényes kö­zönséget vonzottak. Március 19-én például sokan voltak kíváncsiak Jancsó Miklós vadonatúj filmjére, melynek az idős, de fiatalos lelkű mester a „Kelj fel komám, ne alud­jál" címet adta. A fergeteges film­szatíra szövegírója - és egyik szerep­lője Jancsó Miklóson kívül - Herná­di Gyula, a két főszerepet pedig is­mételten Kapa és Pepe, azaz Scherer Péter és Mucsi Zoltán játsszák, akik ezúttal saját hazájukban válnak ha­difoglyokká. A szabad asszociációs képekben és montázsokban a huszadik századi magyar történelem valamennyi ide­gen elnyomója feltűnik. Nácik, nyi­lasok, Sztálin vörös katonái és ame­rikai NATO-tisztek masíroznak, akik Kapának és Pepének próbálják elmagyarázni, hogy ők nem hódítók, hanem „felszabadítók"... A rendkívül mély értelmű, de mégis szórakoztató szatírában ­mint minden eddigi Jancsó-filmben - nagyon sok dal és vers hangzik el. D. L. „A Schubertiádák korában, a mecenatúra már az alkotás kez­deti pillanatainál személyes kap­csolatot alakított ki a művészek­kel. Ezáltal sokkal hitelesebbé vált minden további közvetítés: persze a fő médium: a zene volt." Manapság is valami hasonló tanúja lehetünk... „Az 1980-as évektől Bécs bel­városának szűk, zegzugos ut­cácskáiban gombamód szaporod­tak az olyan atelier-k, kis műter­mek, ahol az ember nem tudta el­dönteni: a mestert otthonában, munka közben 'zavarja', vagy netán egy kiállítóterem, galéria zenébe csomagolt 'vásárlási csapdájába' esett." Schubertiáda Hát efféle jó értelemben vett Leopold K upelwieser, 1821 „csapdakra van szükség Eszter­gomban is... De ahhoz, hogy hogyan jutottam el újra a Kis-Duna sétányig, áll­jon itt néhány gondolat, melyet a MALOM MŰVÉSZETI MŰHELY első találkozója alkalmával Horányi László színművész tolmácsolt: Mikor ezeket a sorokat írtam csupán azon tűnődtem: ki, kik, mi ihlette ezt a konok álmot, mely gyermekkorom óta bennem él, és hi­szem, hogy sokunkban él. Engem talán az, hogy az első fénykép rólam, itt készült a Kis-Duna-partján; ifjúkorom uszodájának Mala-vize itt súg a fülem­ben ma is (...) vagy, hogy rajzaim zsengéi a vízivárosi kéttornyú temp­lomról készültek (...), és itt jártam el naponta a gimnázium szigorú bájú falai közé. (...) Mindannyiunkban él a vággyal vegyített kötelesség, hogy a váro­sért tegyünk is valamit, ahol születtünk és élünk. Hosszú éveken át sokfelé kalandozva Európában, sokszor szegezték nekem a kérdést: jó, jó, magyar vagy, de melyik városból jöttél? Mindannyiszor büsz­kén válaszolhattam, hogy Esztergomból, ahol első királyunk szüle­tett és Babits Mihály szavait idézve áll „Kétszarvú dómjával a bölcs Bazilika'. Azonban Esztergom művészeti értéke nem csupán műemlékből áll. És valóban. Vannak csodálatos templomaink, utcáink, épülete­ink, lakva-élve esztergomi polgárokkal. És van Kis-Duna-partunk, ahol naponta átszaladunk ügyes-bajos dolgainkat intézve; ahol anda­logtunk fiatalon; ahol ma is találkozunk bölcs tanárainkkal vagy ba­rátainkkal, szeretteinkkel. Itt mindenkinek lelassul a járása, hirtelen lesz ideje egy jó szóra, hisz a platánsor jótékony árnyai alatt megtermékenyül a gondolat, megérint az ihlet. Minket, esztergomiakat, különösen sokat sújtottak a történelem viharai. Tatár-török dúlta békénket, hogy az utolsó betolakodókról ne is beszéljünk... Ha mindez a múlté is, Nemeskürthy tanár úrtól tudjuk: a legna­gyobb veszély mindig az volt, mikor „önfia vágta sebét". Itt, ahol Balassi és Monteverdi egymást nem is ismerve küzdött a török ellen; és Marcus Aurelius bízott a Duna óvó karjaiban a kvádok elleni csatában ... ma új híd szeli át az egykori limest. A Duna szelíd ága, a Kis-Duna. És ha meg is bokrosodik néha, óv­juk őt, és meghálálja - mint mindig. Legyen mostantól ez az árnyas sétány a város ékszerdoboza, melyben a jövőben nyitva őrizzük érté­keinket, és egy művészmalom vigyázza, hogy ez a kincs ne legyen az elüzletiesedett világ martaléka. (Folytatjuk) (os) A Városi Szimfonikus Zenekar 7. tavaszvárásnak szentelte. A Dobó gim zeneszerető közönség, többen érkeztek < tájának meghallgatására (fotónkon). A műsorban ezúttal a romanti­kus zene Skandináv képviselőitől szólaltattak meg műveket. Elsőként J. Sibelius Finnlandia című szimfo­nikus költeménye hangzott fel. A ze­neszerző Bécsben és Berlinben is ta­nult. Végzettként visszakerült hazá­jába tanítani a Helsinki-i konzerva­tóriumba. Zeneszerzőként a Finnlandia vált művészi névjegyévé. Suomi című zá­rótétele révén a mű diadalutat járt be. Ezen az estén is a szimfonikusa­ink előadásában hatalmas sikert ho­zott. A norvég E. Grieg a-moll zon­goraversenyével folytatódott a ta­vaszvárás. A szerző a XIX. század második felében ünnepelt koncerte­ző volt Lipcsében, Koppenhágában és Rómában is. Megismerkedett Liszt Ferenccel is. Hatással volt rá másik nagy példaképe, Schumann is. A-moll zongoraversenyét a Köln­ben állami Eötvös-ösztöndíjjal kint tartózkodó Brezóczki Gabriella fia­tal, tehetséges zongoraművész ját­szotta. Törékeny alkatát meghazud­tolva vibrálóan és harsányan zongo­bérleti hangversenyét szombaton este a lázium auláját ezúttal is megtöltötte a fővárosból is a zongoraverseny szólis­rázott. Hatalmas közönségsikert szerzett, érdemes volt esztergomi vendégszereplésre hazautaznia Né­metországból. Szünet után a cseh Antonin Dvorak: IX. (e-moll) Szimfóniája volt műsoron. A prágai orgonaiskola elvégzése után színházi muzsikus és Smetana híve lett. Osztrák ösztön­díjjal került Brahms közelébe. Sorsa ezután New Yorkba vezette, itt szü­letett az e-moll háromtételes zene­műve, melynek az Újvilágból alcí­met adta. A műben az indián és a né­ger zene nyomait is felfedezhettük, a harmadik tétel az öröm hangját su­gározta. Az Esztergomi Szimfoniku­sok immár sokadszor csodálatosan játszottak. Ezúttal is voltak hazalá­togató sztárok, akik beültek közé­jük. Többek között: Laczó István (elsőhegedű), Rajnai Mariann (an­golkürt), Kolozsvári László (brácsa), Kovács Gergely (rézkürt). A koncertmester Pásztóiné Nádudvary Erika volt. Vezényelt Reményi Károly. Folytatás április 12-én, a Húsvéti Koncerten. Egykori tanítványok tárlata a Sziget Galériában (P) A Gyakorló iskola ez évben ünnepli fennállásának 110 éves évfordulóját. Több rendezvényen fognak emlékezni az elődökre. Március 21-én az iskola egykori tanítványainak képeiből nyílt tárlat, melyen Juhász Albinné iskola­igazgató köszöntötte az érdeklődő népes közönséget. A 15 kiállító közel félszáz olaj és akvarell festményeiből, grafikákból, üvegtechnikai alkotásokból összeállított kiállítást Bárdos István művészet­történész ajánlotta figyelmünkbe. Mondandójában kiemelte, hogy városunk mindig gazdag volt képzőművész tanárokban, név szerint is Bajor Ágostot, Heil Ferencet, Végvári Jánost, Kaposi Endrét, Bánhidy Lászlót, Kántor Já­nost, Bangó Miklóst említette. A galéria fő helyén Kaposi Tamás Amszterdam és Vízcsap című olajképei fogadják a nézelődőt. A tragikus körülmények közt, fiatalon elhunyt, nagytudású festőművész képeit az édesapja kölcsönözte a tárlatra. Teljes falfelületet töltenek beAndráskó Péter Életképek című 100x70 cen­timéteres olajfestményei, melyet a Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként készített. A többiek is mind-mind érett alkotásokkal vannak jelen: Bihari Kinga (Pöchlanzi-ház), Fazekas Zoltán (Balatoni öböl), Galántai Zsófia (Gyümöl­csök, Napraforgók), Galyasy Géza Attila (városképi fotósorozat), Juhász Márton (betű- és versillusztrációk), Mayer Eszter (Terézvárosi kapu, Zápor), Mújdricza Ferenc (geometriai testek grafika), Prantner Magdolna (Lépcsőut­ca, Szegedi házak), Szerencsés Katalin (Balaton, Virágos csendélet), Szőke Krisztián (Tihanyi táj, Gondolák), Varga Zsolt (emblémák és reklámgrafi­kák), Vincze Gábor Péter (színes pasztellrajz). Szekeres Nándor ugyancsak képzőművészetet tanul az egyetemen, vá­lasztott szakjának megfelelően formás üvegmunkáit állította ki külön vit­rinben. A megnyitón kedves műsort adott Szerencsés Kata (ének) és Reményi László (furulya, trombita), zongorán kísért Reményi Károly. Különösen ér­tékes kiállítást láttunk, mely megtekintését jó szívvel ajánljuk. Az iskola oktatási rendje szerinti időben április 20-ig mindenki számára díjtalanul megtekinthető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom