Esztergom és Vidéke, 2003

2003-04-17 / 15-16. szám

2 Esztergom és Vidéke 2003. április 10. Tobzódok A minap megkeresett egy kedves régi ismerős óvó néni, hogy az új csoportjával eljönnének műhelylátogatásra, ha lehet. Imádom a kisgyerekeket, természetesen igent mondtam. Mivel másnapra ígérte a látogatást, este visszamentem a műhelybe, hogy szétszedjek egy pár használhatatlan ébresztőórát, tudván, hogy a gyerekek mennyire szeretnek a kerekekkel pörgettyűzni. Továbbá összekészítettem pár darabot, melyeket majd elvisznek az óvodába játszani. Eszembe jutott az én gyermekkorom órás-bácsija, a Gresz bácsi. Amikor mi, gyerekek bementünk hozzá, és ő végtelen türelemmel mutatta meg az apró csodákat. Másnap délelőtt megérkeztek a kis barátaim, két óvó nénivel és egy óvó bácsival. Húsz egynéhány csodálatos kíváncsi kis ember sorjázott be a műhelybe. Kórusba köszöntek, és megkezdődött az ismerkedés. Kérdésemre, hogy meg tudnátok-e mondani, mi van az órában, szinte kórusban válaszoltak, ELEM! Egy pillanatra meghökkentem, aztán megértettem: ez már a huszonegyedik század. Ekkor jött egy vékony hangú segítség, hogy LUDO (rugó). Pár pillanat eltelt, és némi segítséggel megfejtettem, hogy ez az én emberem, azért még nem veszett ki teljesen a mechanikus órák emléke. Lelkesen bemutattam a modern kor ébresztő óráját, egy csipogást utánzó kiskacsa órát. Jóindulatú figyelmeztetésbe részesítettek, órás bácsi az nem a hápi kacsa, az a csőrike. Megadtam magamat, bocsánatért esdekelve, hogy tévedtem. Újabb kérdés (rájöttem, így nem hibázhatok, mint előbb): mit csinál a toronyóra? Némi kis tanácstalanság, aztán tanakodás, és kórusban a válasz: HARANGOZIK! Aztán egy egyszemélyes kiegészítés: BIGBEN. Tessenek elképzelni, ezek három-négy éves csöppségek. Az ajtóban egy-két kuncsaft várakozik, hogy be tudjon jönni, de senki nem türelmetlen, mindenki mosolyog. Kiosztásra kerülnek a pörgettyűként tovább élő kerekek, és természetesen mindenkinek pár szem cukor. Az óvó néni lassan kifelé terelgeti a csöppségeket. Az ajtó előtt a téren elkezdték a cukrot kicsomagolni. Az óvó nénik figyelmeztetésére, a legkisebb papírral is odaszaladtak a kukához. Hangos kórusban köszöntek el, csókolom órás bácsi. Az óvó néni is megköszönte, és én csak szabadkozni tudtam. Most mondok köszönetet én. Hihetetlenül feltöltődtem ezektől a csöppségektől. Az óvó nénik nem kiabáltak a gyerekekkel, nem volt rá szükség. Elnézést a hasonlatért, de mint a kotlós után a kiscsibék, úgy mentek velük a kicsik. Erezni lehetet a szeretetüket a kicsik iránt. Miután a téren sorba rendeződtek, az ajtó előtt elhaladtukban újra kórusban kiáltották, hogy csókolom órás bácsi. Már nem láthatták a mosolygó felnőttek arcát, miközben boldogan kibeszéltük őket, hogy milyen okos kis gyerekek. A téren egy pici kis papír sem volt eldobva. Később munka közben elmeditáltam, mikor és hol rontjuk el ezeket a tündéri okos kisgyerekeket, hogy cigarettázó, szemetelő, morózus felnőttek lesznek belőlük. De én reménykedem, hátha ezek jobbak lesznek. Ehhez kívánok sok sikert, és jó egészséget az ilyen elkötelezett nevelőiknek! És tovább tobzódok A családban begyulladt egy fog, telefon, hová tartozunk, mikor van rendelés stb. Végül telefon a rendelőbe. Kedves, udvarias női hang. Bemutatkozom, elmondom, nem tudom kihez tartozunk körzetileg, udvarias útbaigazítás, majd érdeklődés, mi a probléma. Elmondom, fogfájás, dagadt kép. Holnap reggel nyolc óra tizenöt, megfelelne ez önöknek? Nagyon köszönöm, igen. Másnap a megadott időpont előtt öt perccel odaérünk a rendelőhöz. Kijön egy hölgy, papírokat odaadom, kérdés, mi a probléma? Fogfájás, dagadt kép, be vagyunk jelentkezve. Igen, rendben. Még két perc, név szerint behívás. Vizsgálat, foghúzás. Mindez rendkívül udvariasan, gyorsan, szervezetten. Köszönöm, ilyenkor már Európában érzem magamat. &m A Költészet Napján A városi könyvtárban az Esztergomi Klubszínpad tagjainak közreműködésével - Bakai Ferenc rendezésében - az idén is megünnepelték a Költészet Napját. Bevezetőül Szánthó Barna - a klubszínpad állandó házi-szerzője - adta elő Csikász István: Nemzeti Nagyhét című versét. Majd sorra követték egymást József Attila, Nagy László, Aprily Lajos, Csoóri Sándor, Pilinszky János, Babits Mihály, Wernke Bernát versei a klubszínpadosok művészi tolmácsolásában. Befejezésül Nagyfalusi Tibor szavalta el a fiatalon elhunyt, esztergomi kötődésű költő, Vaderna József: A Pilis eszkimója című költeményét. Bakai Márton hegedűszóval színesítette az előadást. Az ír balladától a világzenéig - a MEZ együttes koncertje a Zöldházban A MEZ (teljes névvel: Meg nem Értett Zenekar) együttes tagjaival kilenc évvel ezelőtt futottam össze a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A szimpatikus fiatalemberekből álló csapat akkor ír és skót népballadákat játszott. Arról elmélkedtek, hogy az ír és a magyar nép sorsa, sőt temperamentuma és zenéje is sok közös vonást mutat. Az írek a kemény angol elnyomás éveiben még saját nyelvüket is elveszítették, így a népzene lett számukra az egyetlen nemzeti érzést jelentő elem... Azóta eltelt kilenc év, és a MEZ együttes teljesen kicserélődött. Egyedül Kuklis Henrik énekes maradt meg hírmondóul a régi zenekarból. (Galambos Ernő gitáron játszik, Golovics Ferenc dobol, Martinka János basszusgitáros, Kostyák Előd pedig a cselló mestere.) Zenei repertoárjuk is kibővült, az ír, a skót és az angol népballadákon kívül saját, magyar nyelvű feldolgozásokat is játszanak, a WORLD MUSIC (világzene) jegyében. Április 8-án Esztergomban, a Zöldházban adtak nagysikerű koncertet. Sokat járnak Erdélybe, a Felvidékre, de Ausztriában, Svájcban és Csehországban is nagy sikerrel léptek már fel. - Esztergomba szívesen jövünk, itt sokan szeretik az ír népzenét - mondja Kuklis Henrik. És mi ennek nagyon örülünk! (dezső) Megújult a Mária Születése búcsújáró templom kegykápolnája (Látogatás Mariazellben) el. Baloldalon sorakoznak a magyar kápolnák: balról a második Szent Imre-kápolna (alapította 1670-ben gróf Draskovich Miklós), harmadik a Szent István-kápolna (alapította 1662-ben gróf Nádasdy Ferenc), a negyedik a Szent Katalin-kápolna (alapította 1670-ben Esterházy Pál herceg), ötödik a Szent László-kápolna, melyet 1672-ben Szelepcsényi György esztergomi érsek készíttetett. O maga is e kápolnában alussza örök álmát, ez a kápolna volt nyughelye 1991. május 2-áig Mindszenty József hercegprímásnak is. A templom, a kincstár és a környék (például a közeli Lilienfeld ciszter kolostorának apátja volt Pyrker József egri érsek, a Nemzeti Múzeum egyik alapítója, aki Hild Józsefet Scitovszky prímásnak, az esztergomi bazilika építészének ajánlotta) még számtalan magyar vonatkozású emléket idéz. E sorok írásakor Scitovszky János hercegprímás jutott eszembe: a 19. század közepén az esztergomi érsek innét, Esztergomból hirdetett országos zarándoklatot a Mariazelli Madonnához. A talán máig legnagyobb magyar zarándoklaton mintegy harmincezren vettek részt Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án. * Vajon érdekli-e még korunk emberét a magyar kultúrhistória? Koditek Pál a kulturális bizottság elnöke Március 29-én, szombaton nagyszabású ünnepség keretében szentelték újra az ausztriai Mariazell bazilikájában az I. (Nagy) Lajos magyar király 1370 körül készíttetett kegyoltárt. A 15 millió euróba kerülő restaurálás költségét a mariazelli bencés apátság nemzetközi összefogással teremtette elő. A szertartáson a többszáz fős meghívott vendégsereg körében Ausztria köztársasági elnökén és feleségén kívül, miniszterek, Alsó-Ausztria és a Steiermark tartományfőnökei, osztrák és német politikusok, önkormányzati vezetők, a horvát, a cseh és a magyar katolikus egyházak képviselői voltak jelen. Esztergom városát Eck Alajos önkormányzati képviselő, dr. Hegedűs András, a Prímási levéltár igazgatója és e sorok írója képviselte. Esztergom legújabb testvérvárosa, az észak-stájerországi Alpok térségében fekvő Mariazell Közép-Európa leghíresebb Mária-búcsújáróhelye. A 1157-ben épült első kegykápolna fölé 1200 körül Henrik morva őrgróf román stílű templomot emelt, ezt I. Lajos magyar király háromhajós gótikus csarnoktemplommá átépítette és a „Magyarok Nagyasszonya" (Magna Domina Hungarorum) tiszteletére szentelték fel. Az első kegykápolna (Zell= cella, kis kápolna, innét Mariazell neve) helyén áll a Lajos király adományából készült gótikus kegyoltár, az oltárasztal fölött a románkori, hársfából faragott, 47 cm magasságú, Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló szobor. A Mária és Jézus fején látható aranykoronákat Rudnay Sándor esztergomi érsek készíttette és adományozta 1821-ben a templomnak. A cella architektúráját követő, vörösmárványból faragott gótikus építmény oromzatán I. Lajos és felesége Mária királyné portréja tekint ránk. Mária Terézia királynő ajándékozta a kegyoltár barokkkori ötvösdíszét, az Emmanuel v. Erlach augsburgi mester által színezüstből készített díszrácsot és a figurális díszítéseket. Jobb oldalán - az osztrák, a német római császári címerek mellett - a magyar Szent Korona fénylik. A lenyűgözően szép, minden részleté* ben megújult kegyoltár nemzetközi szakmai összefogás eredményeként készült el. A szobrász-restaurátorok, ötvösök között az osztrák és a német mestereken kívül magyar származású ötvösművészt - Szabó Erzsébet - is találunk, mint azt P. Kari Schauertól, a rendház superiorjától (házfőnök) megtudtuk. A 42 m hosszú, 30 m széles gótikus templom tornyának magassága 90 m. A barokk hozzáépítés a 17. szd. második felében készült. A gótikus tornyot kétoldalról hagymakupolás sisakkal ékes torony fogja közre, a templomhajót 42 méterrel meghosszabbítva, új szentély is épült. Gótika barokkba foglalva: nem mindennapi építészeti-művészeti attrakció! A karzattal fedett oldalhajókban 12 kápolna helyezkedik Hímes tojások a Kárpát-medencében Április 11-én egy rendkívüli kiá] Iájában. A Balassa Bálint Múzeum és a Vármúzeum közös rendezésében megnyílt tárlaton egykori, nagyobb hazánk minden szögletéből származó hímzésekkel ellátott tojások láthatók. A nem mindennapi témájú tárlatot Borbély Jolán néprajzkutató szakavatott szavaival és Petrás Mária előadóművész közreműködésével adták át a szépszámú közönségnek, amelyet dr. Horvát István és Horváth Béla múzeumigazgatók is köszöntöttek (fotónkon). ítás nyílt az esztergomi Vár Rondel-