Esztergom és Vidéke, 2003

2003-12-18 / 50-52. szám

2003. december 18. f^HÍ Esztergom és Vidéke Babits-breviárium békéről és háborúról Nyájas magasságban csüng a dombtetőn a ház, de én mordan ülök benne, mint Jerémiás. Mint a nyíltszemű halottak, kiket régidőn barbár törzsük künn hagyott a nyájas dombtetőn. Hozza postámat a posta: mennyi rossz madár! Be jó hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj! (Holt próféta a hegyen - 1931. júl. 14.) Mit ér a sok tett és törtetés? Vér lesz abból, szenny és szenvedés... Ég veled, cselekvés, munka, harc! Engem többet eztán nem zavarsz, így vonul ma félre aki jó: küzdeni a komisznak való, míg eljő az új háború majd s kipusztítja az emberi fajt. így tűnődöm s izgalom fog el; nem, nem! menni s cselekedni kell! Harcot a Harc ellen! és a Tett gyilkos lelkét tettel ölni meg, (Vers a csirkeház mellől - 1931. nyár) (Öttől hatig) Ugy érzem, mint aki tisztásra menekül: mindenfelé erdők s szörnyek veszik körül; küzdött ellenük, de most attól is fél ha egy levél a szélben lába elé röpül. Nincs erdő köröttem. Állok zöld domb ormán: nagy folyó, kis város szelíden néz föl rám; s már a szél is megáll, hirtelen elhallgat, mint a ventilátor, amit lecsavarnak. Alig olykor-olykor egy ágyuhang dördül: katonagyakorlat moraja a völgybül. Folyón innen és tul két kis szomszéd ország lapdázza fülembe a jövendő Harcát. (Verses napló - 1932. nyár) Mint egy akvárium fenekén, idegen nagy csendben járok én. Körülöttem sok halk szörnyeteg, jövőm félelmei, lengenek. Remegnek a gyenge levelek, mint siralomházban a fejek. Az egész táj szép siralomház. Isten veled, kicsi nyári ház! (Búcsú a nyárilaktól - 1936. ősz) Előhegyi előjelek - 1938 A Babits légcsövére nehezedő rosszindulatú daganatról 1937 tavaszán készült el a biztos diagnózis. Ez év februárjában jelent meg József Attila verse, a Thomas Mann üdvözlése: „Most temettük el szegény Kosztolányit / s az emberségen, mint rajta a rák, / nem egy szörny-állam iszonyata rág / s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk új ordas eszmék (...)" Babitsot egy sikeres gégeműtét ideiglenesen még kihozta „siralomházból". Ezt 1938. február 8-án végezték el rajta. Alig több mint egy hónappal azelőtt, hogy Hitler bekebelezte Ausztriát, - nagyjából az idő tájt, amikor „Bohle külügyi államtitkár magyarországi utazása során az esztergomi Bazilika sétányáról végigtekintve az előtte elterülő panorámán, megjegyezte az őt kísérő magyar diplomatának: 'Maguk ezt rövidesen visszakapják.'" (Legalábbis így olvastam Páva István: Ország a hadak útján című könyvében.) Babits nyara 1938-ban tehát megint az előhegyi kicsi házé és a látóvá elevenedett prófétáé: Jónásé. Ahogy Belia György „krónikájában" olvashatjuk: „Itt fejezte be, augusztus 18-án, a Jónás könyvét; az utolsó néhány sor kivételével, 17-én ő maga olvasta föl a látogatóban levő Gellért Oszkárnak és Földi Mihálynak." Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj /Ninivébe, kiálts a Város ellen! / Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: / szennyes habjai szent lábamat mossák." J Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna, / de nem hová a Mennybeli akarta, / mivel rühellé a prófétaságot (...) És így jutott a szörny-lét belsejébe / vak ringások eleven bölcsejébe, / (...) És könyörge Jónás az ő Urának / a halból, mondván: „Kiáltok Tehozzád, / hallj meg, Isten! Mélységből a magasság / felé kiáltok, káromlok, könyörgök, / a koporsónak torkából üvöltök. (...) 1938 tavasza és nyara a „mélységből" megtalált „magasság" diadala volt: igazi előhegyi feltámadás... Harmónia ez, a profétai-költői szerepben kiküzdött önazonosságé: Babits-Jónás győzelmes békekötése - önmagával. Ami azonban irodalomtörténetünk számára kétségtelenül örök nyereség, az a küzdő személyiségnek csak pillanatnyi: legföljebb életre szóló. De meddig szól még az élet?... Meddig hathat a szerep? Hiteles betöltésének - amire vállalkozott: személyes harcnak és tettnek mennyi esélye van még az intézményes „Harc" és „Tett" ellenében? „Gyilkos lelkük" egyre több „rossz madara" köröz, „csőrük csípése" mind több „gonoszat jelent"; szűkül, sötétül tőlük a jövő láthatára... Amikor 1938-ban, a Jónás próféta előhegyi nyarát követő késő őszön Budára „hozza postáját a posta": egy esztergomi bélyegzésű levelet is kézbesít Babitsnak. Feladója Glatz Gyula, polgármester. Tartalma tiszteletteljes felkérés, ezúttal azonban nem valamely díszes esztergomi Jutalomjátékra", miként 1934 nyarán, hanem készséges közreműködésre a hatósági készülődések kényszerintézkedéseiben. „Ninivei" hatalmainknak ugyanis - sodródván ország-veszejtő mélységek felé - szintén magasságokra támad szüksége, ahonnan látni és győzni lehet... Háborús biztonságuk keresése az Előhegy csúcsát is célba veszi - légvédelmi figyelőállás elhelyezésére. Ez a tárgya a polgármesteri levélnek, amelynek pontos keltezését nem ismerjük, mert magát a levelet is csak közvetve: Babitsék reagálásából. Válaszuk szinte azonnali, jelezvén, hogy a hír mennyire „éles csőrrel" csapott le békéjükre. Babits - még aznap - a polgármesternek ír. Az ő válaszát sem eredetiben találtam meg: ezt is - csak úgy, mint Glatz kérésének lényegét - Babitsné idézi másnap fogalmazott levelében, amelyet esztergomi „nagykövetükhöz", Einczinger Ferenchez intéz, s amely így voltaképpen három levelet tartalmaz. (Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, fond 172/31. A levelek másolatát még 1984 körül készíttettem: tudomásom szerint e mostani az első publikációjuk. A nyilvánvaló gépelési hibák javítása tőlem: N.T.) Kedves Ferikém! Még nem volt alkalmunk legutóbbi kedves leveledre felelni, de most egy tegnap érkezett esztergomi levél kapcsán felmerült problémát szeretnénk veled is közölni, mint a régi barátunkkal és tanácsadónkkal! Legegyszerűbb, ha a lényeget egyszerűen idemásolom: „Folyó évi 1-10 (sic!) között Esztergomban folyamatos légvédelmi gyakorlatot kell tartanunk s a légvédelmi figyelőőrs elhelyezésére legmegfelelőbb pont a te esztergomi villád volna, nemcsak fekvésénél hanem telefonösszeköttetésénél fogva is. A jó ügy érdekében tisztelettel arra kérlek tehát, hogy villád telefonszobáját és telefonodat erre az időre igénybe vehessük. Természetesen a figyelőőrs megbízhatóságáért felelősséget vállalunk, de különben is az érintett szobádban található kisebb tárgyakat, állandó itteni megbízottad Csukássy végrehajtó felügyelete mellett áthelyeznénk a szomszéd helyiségbe, amelyet a lakás többi részével együtt kulccsal lezárnánk, úgy hogy figyelőőrsünk csupán a mondott telefonszobát használná." Ezt a levelet Glatz polgármester express küldte, és azonnal választ kért, Mihály ezt felelte neki: „Természetesen, amennyiben nem volna más megoldás, kötelességszerűen rendelkezésre kell állnom. Úgy érzem azonban, az általad jelzett tervnek túlságosan is nagy technikai s egyéb nehézségei vannak, s ezért arra kérlek, hacsak egyáltalán van mód rá, tekintsetek el ettől, vagy pedig elégedjetek meg avval a módozattal, amelyet mindjárt jelezni fogok. Először is meg kell mondanom, hogy a telefon jelenleg nincs a lakásban, a készüléket a posta csak nyárra kölcsönzi, s télre ismét leszereli. A telefonos szobába nem lehet bejutni a ház többi részének érintése nélkül. Az ajtó belülről van lereteszelve, aki be akar oda menni, annak majdnem az egész lakáson kell keresztülmennie. Az elcsukás módja a különböző ajtókkal és zárakkal olyan körülményes, hogy nekem vagy a feleségemnek okvetlenül személyesen kellene Esztergomba utaznunk, s jelen lenni a kinyitásnál. Ez pedig most nagy nehézségbe ütközik, mert egyikünk sem egészséges. A feleségemet különben is érthetően kétségbe ejti a gondolat, hogy távollétébe meghitt fészkünkbe idegenek jöhetnek, s bevallom, ebben az idegességében én is osztozom, mindkettőnkben erősen ki lévén fejlődve a régi magyar érzés, mely rokon az angoléval: az én házam, az én váram. Tekintetbe véve mindezeket az okokat, amelyeket neked egészen őszintén feltártam, arra kérlek, fontold meg a következő megoldást: Közvetlen a telefonszoba előtt egy fedett tornác áll közvetlen a telefonhelytől csupán egy fallal elválasztva, a telefonvezetékek ott vonulnak el, s a telefont könnyű azokba bekapcsolni. A tornác úgy van építve, hogy eső és szél ellen védelmet nyújt, sőt fekvésénél fogva az ott égő gyertya is könnyen és jól elálcázható. A tornácra egyszerűen és jól be lehet jutni, minthogy a külső kapu kulcsa Csukássyéknál van, s amennyiben zárt helyre lenne szükség, felajánlom az üveges verandát, mely megfigyelésre kiválóan alkalmas, s melynek kulcsát szintén Csukássyékra bíztuk." Figyelmébe ajánlotta azon felül a tornác festéseit és aláírásait, mint művészi értékeket, hogy jól vigyázzanak rá. Drága Ferikém, nem tudom, lehet-e itt tenni valamit? Én azt semmi esetre sem engedem, hogy távollétemben idegenek turkáljanak a lakásomban, különben is nehezen nyithatná ki más, mint én. De folyton influenzás vagyok, pénzt sincs kedvem ilyesmire költeni, mit mondjak, egészben véve nincs kedven a dologhoz! Ha elgondolom, milyen nyomorúsággal s primitívséggel kellett megküzdenünk, amiben a város soha nem óhajtott segíteni, akkor ebből az elhagyatottságból egyetlen jó az volna, ha tényleg nem törődnének velünk, s egész Esztergomból nem éppen a mi keservesen összetákolt házikónkat választanák ki nagy célokra. Van ott más villa is, pl. Lipóté, vagy az állatorvosé, villanyt és telefont a külső huzalokból gyerekjáték szerezni a katonaságnak! De hát gondolom, az ott lakók összeköttetéseikkel ki tudnak térni ilyesmi elől, s alkalmasabbnak látszik az ügyetlen költőt elővenni. Mindezt nem írtuk meg Glatznak, érthetően, de gondolom, elsírom Neked, hátha beszélnél velük, s elmondanál ilyesmit is! Én jobb szeretném, ha a polgármester lekötelező barátságát inkább a vízvezeték és az út ügyei számára tartogatná. Én szinte beteg leszek arra a gondolatra, hogy annyi gond és baj után most hatóságot és katonákat kelljen kis mentsvárunkban eltűrni! Kérlek Ferikém, írj azonnal, mit gondoltok ti? Muszáj e nekünk ezt a békát lenyelni? Hiszen nem fogunk belehalni, mégis ha valahogy, nem volna muszáj, nagyon megkönnyebbülnénk! És kérlek, ne haragudj, hogy zavarunk Benneteket ilyen keservekkel - de hátha tudtok valami bölcset tanácsolni! Mindhármatokat szeretettel ölel Ilonka [Babits kézírásával, mintegy hitelesítő záradékként:! Újr- Z&^ iA+X^, tA Ojf-i*- •bfj-^A CL? (fyjsyjj-f o t*Á Török Sophie láthatóan nagyon siet: írógépbe fogalmaz, sok a melléütés, s mindahány javítatlan marad. Dátumot sem ír, sőt valószínűleg az ő kihagyása csonkítja a polgármester dátumközlését is a légvédelmi gyakorlatra vonatkozóan: „Folyó évi 1-10 között..." Hogy a levélváltás ideje 1938 novemberére esik - és a polgármesteri hivatkozás így decemberről szólhatott: mindezt csak Einczinger pontosan keltezett és feltehetően szintén gyors válaszlapjával valószínűsíthetjük. (OSZK kézirattára, fond III.1391.) 1938. november 28. Kedves Ilonka és Mihály! Polgármester nagy megértéssel fogadta kifogásaimat, s ígéretét bírom, hogy minden lehetőt elkövet a mellőzés érdekében, a legfeljebb ha nem nélkülözhető, csak az üveges verandát veszik igénybe. Lakás céljára ajánlottam a Lipót-házat. Szükséges villany és telefon vezetékre valószínűleg a Tiéteket veszik igénybe. Feleségem és én is betegséggel bajlódunk, de azért jól megvagyunk. Kézcsók, üdvözlet, Feri Ez a „légi veszély" tehát elhárult: a régi menedék érintetlen maradt az utolsó békeév „háborújától". Mégis egyre kevésbé az, ami volt: „nem elég magas", nem eléggé „bekerített". Őrhely, amely az őrt immár meg nem óvja... A jövő félelmei, a „sok halk szörnyeteg" már rég-úgy 1933 óta-befészkelte magát a ház „lelkének" minden zugába. A „hegyi költőnek" 1938 őszén még három nyara volt hátra. Ősze már csak kettő adatott... 1938. december 23-án a magyar képviselő-házban benyújtják a II. zsidótörvényt, amely már a nürnbergi faji „elveken" alapult. 1940-ben betegsége elhatalmasodik: hangját elveszti. 1941 áprilisában (Teleky Pál miniszterelnök öngyilkosságának hónapjában) Esztergomba vonul vissza. 1941 augusztus elején hal meg, világháborúba sodródásunk békés korszakának legvégén. Előhegyi alkotóházát a bombák mindvégig elkerülték. Annál többet ártott neki az a - „hivatalból" táplált - közöny, amely a ház szellemét: a műveket több mint egy évtizedig sújtotta. Nagyfalusi Tibor