Esztergom és Vidéke, 2003
2003-12-18 / 50-52. szám
2003. december 18 . f^ggf " Esztergom és Vidék e 5 J" * V * // |do u G Várhegy, IQQ5, gobelin, 4-es felvetés, 120x1 20 cm (fotő: Molnár §éza) V av os Vi ag Nagyfalusi Tibor szerkesztésében VIII. évf. 24.szám Sobieski lengyel király leveleiből - 1683 XI. Ince pápának, 1683. október 10. Legszentségesebb boldogságos Atyám, legkegyelmesebb Uram! Szentséged boldogságos lábaihoz borulva magamat és országomat legalázatosabban ajánlom. Szentséged apostoli áldásának hála: Bécs az ostrom alól felszabadult, a nagyvezír le van verve, szétszórva óriási tábora, ahogy mindezt három hete futár útján jelentettem. Azóta áthaladtunk kietlen tartományokon, rákényszerülvén, hogy a Dunán is többször általkeljünk, hol annak gázlóin, hol pedig hidat verve vagy hajókon, legyőztünk éhséget és betegségeket; ám lelkesedésünk megtöretlen maradt Isten kegyelméből, akinek segítségével most három nap alatt két csatát vívtunk. Isten nem nekünk, hanem az ő nevének szerzett dicsőséget győzelmünkkel, amelyet ezennel alázatosan teszek le a szent apostolok küszöbére. III. János György szász választófejedelemnek, 1683. október 18. (...) Úgy ítéljük, felséged tudtára kell adnunk, hogy (...) ellenségünket - mely összeszedte szétvert csapatait s újakkal megerősítette - Párkánynál, a Duna partján, Esztergommal szemben seregünkkel megtaláltuk, és a császári sereggel együtt megtámadtuk. Nem csekély mértékben megviselt bennünket a múlt hét csütörtöki napja, amelyen az ellenség cselvetése ránk nagy veszedelmet hozott. Vigaszul szolgált a szombat, mely a Boldogságos Szeplőtelen Szűznek van szentelve; e napon ugyanazt láthattuk, mint Bécsnél: egy felettünk repülő sast, mely az ellenség felé bátran vezetett és egy galambot, mely seregünk előtt röpült. (...) Bőszült volt az ellenség, midőn őt Párkánynál megtámadtuk. (...) Az Úrnak jobbja, mely a kezet felfegyverzi, és a csatázást erénnyé avatja, az ütközetben őket nem csupán megfutamította, de majdnem a végpusztulásig megsemmisítette; futásban csak kevesen találtak menedéket. Párkány erődjébe visszavonulva, arra törekedtek, hogy a hídon át a túlparton közel fekvő Esztergomba meneküljenek. György Vilmos hercegnek, 1683. október 10. (...) Felette sokan a Garam folyam posványaiban lappangtak; akiket onnan majd két napon át előhoztak, mind megölték. Azok pedig, akik az erődítmény védőiként szolgáltak, kegyelmet kértek; akik a hídra mentek, nyolc ágyúnak golyózáporától ölettek meg, vagy pedig a partot ellepő „Háború van most a nagyvilágban, / Isten sírja reszket a szent honban" - panaszolja Vörösmarty vén cigánya 1854-ben. Ez a „most" voltaképpen bármikor érvényes. Csak az „Isten békéje" tökéletes és örök - az emberé, a népeké-nemzeteké viszonylagos. Fordul „az idő kereke", mondjuk 1683 és 1938 között (lám, az évszámok is...!): valahol mindig tudjuk, napjainkban is - háború dúl. Amikor éppen nálunk nem, akkor a „nagyvilágban", amely az emberi leleménnyel tökéletesedvén - egyre „zsugorodik" körülöttünk; miközben a háborúk rohamosan növekednek. Már Rákóczi szabadságharca mögött is ott háborúzott úgy fél Európa: 1700-tól északon a svédek, a dánok, a lengyelek és az oroszok 1701-től a spanyol trón örökléséért Franciaország, Bajorország, Savoya, Portugália, Ausztria, Anglia és Hollandia véres csatákat vívtak. Ám akkor mindez még „messze" zajlott, hiszen „csúcstechnikájuk" a lovak lába meg a katonáink által, akik a Dunába is betódultak, s a törököket csáklyákkal partra huzigálva vagy úszás közben döfték át. Barberini bíborosnak, 1683. október 10. (...) Az egész odahagyott tábor és erőd a lovakkal együtt a győztes seregnek prédául oda lőn adva. Megmutatják a csillagok az utat és hirdetik, hogy jön az idő, midőn Európa a birodalmak prédál ójával végezni fog. Bárcsak a kereszténység felocsúdna, ellenkező esetben eddigi kényelmeskedéséért szigorú számot fog adni. (...) Kelt a Duna mellett lévő táborban, Esztergommal szemben. Babits Mihály Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy Ígéretes csillagot. O ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. „Aranyad tilos kivinni!" szólna ott a vámos rám. „Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni." Százszor megállítanának, örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirhámmal keserűszagu mirhámmal kenném véres lábadat. kerék volt csupán, és a hírek is nagyon gyenge szárnyon szálltak még. Magyar földön éppen Rákóczi adta ki az első hírlapot, még latin nyelvű /ia<iítudósításokkal, Európa tájékoztatása céljából (Mercurius Hungaricus, 1705). XI. Ince pápának, 1683. október 28. (...) A legszentebb és oszthatatlan Szentháromság nevében a törökök ellen negyven napon át folytatott hadjáratot, vagyis a nyugatnak a kelettel vívott harcát, miután két győzelemhez vezettük, úgy mint a minden századok példáit felülmúló bécsihez és a vérengző párkányihoz - midőn a Dunát is vér festette -, e diadalmas hadműveleteinket most megkoronázta az Úr, igaz hitének dicsőségére, Szentségednek áldása által, oly módon, hogy Esztergom, Magyarország prímás-érsekeinek ősi székhelye, a meredek sziklán lévő Vár, melybe szem alig hatolhat be, mely kiterjedt adózó tartomány és a Duna felett uralkodik, nemcsak a túlsó Magyarországnak, hanem Görögországnak és egyéb hatalmas országoknak kulcsa, melyek felett a Porta hatalmát rendíthetetlennek vélték, - személyesen a lotharingiai fenséges hercegnek, a bajor választófejedelemnek és az egész seregnek közreműködésével, harmadik napra megadással a kereszténység birtokába került. Kiűzetett belőle több mint három ezerre tehető várőrség, visszahagyván hatvan nagyobb ágyút. A mecset, mely 140 éven át a mohamedán vakhitnek szolgált, a szeplőtelen báránynak felajánltatott. Ennek a székesegyháznak romoktól eltorzított, mégis kiváló szépségű kápolnájában mely régies díszítésű és az angyaloktól köszöntött Szűz Anya épségben megmaradt képének van szentelve - habár a vakhit megszentségtelenítette és beszennyezte, mégis e kápolnában Istenünknek az első áldozatot Szent Simon és Juda apostolok napján bemutattuk (...) Győzelmünk további kihasználását megakadályozzák a kitört ragályok. (...) Kiadtam Esztergom várában október hó 28-án, az Úrnak 1683.évében. Szentségednek legalázatosabb fia: János, Lengyelország királya A sajtó - már békés vívmányként - városunkban 140 éve, 1863-tói lett honos. Január l-jével indult az Esztergami Újság című hetilap, majd októbertől szerkesztőt váltott, és címében az a-t o-ra „modernizálta". Deák Ferenc bölcsességeiből Csak ott erős a haza és biztos minden megtámadástól, hol minden osztály szívesen teljesíti polgári kötelességét; amely nemzet csak urat cserél és sorsát nem javítja, az soha boldog nem lehet. Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincs remény. (1840 ) A Bach-rendszer alatt Schmerling igazságügy-miniszter azt kérdezte Deák Ferenctől: - Hát Ön lehetetlennek tartja, hogy Magyarország elnémetesedjék? - Lehetetlenség éppen nincs benne. - Hát akkor miért nem adják meg magukat? Mi értelme ennek a visszavonuló durcáskodásnak? - Uram, ha az orvos azt mondaná Önnek, elélhet még egy darabig, de meghalhat ma is, mit tenne? - Élnék, ameddig lehet. - Nohát, mi is megpróbáljuk mint magyarok élni mindaddig, míg lehet - felelte Deák. Babits-breviárium háborúról és békéről Özönvizet, kőessőt, üstököst nem küld az Úr, ki emberek fegyvereivel veszítette el hajdanta Jeruzsálemet. Mi szükség az Istenre? Hisz elég erős az ember is. Felhőt csinál, gázát lehel s napkelte és napszállta közt egy kisebb nemzet pusztul el. Isten talán megszánna még: ember nincs szánni a magyart. És már azt kérdik tőlem álmaim: milyen lesz magyar nélkül a világ? (1940) <= Sobieski leveleit külföldi forráskiadványok alapján először Némethy Lajos közölte nyersfordításban (1900). Stilizálta: N.T. —.9 Ott FELSZABADULÁSÁNAK KÉTSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA ""1883. OKTÓBER 28. -ó JWk frr —•~Ó d&X^Cs^ Megtelt végre'csordultig a Keserűség :kinos kelyhe; A jó Isten szánakozva Tekintett a magyar népre. Felvirradt a régvárt hajnal Villámókkal, véres arczczal . . . És. a villám az ellenre Hullt ennek szent vad kénye itt, Ennek festé ontott vére A szép haza sik téréit. Ős Esztergom! reád is le Fénylett a jobb jövő napja, Hős seregét mentésedre Szobiészky gyorsan hozza; Pálffy s Károly is jön . vele. — S hőseinek nagy serege . . . Óh te láttad ősi.várfal, A Dunán túl mint fut verve A török-had vad zsivajjal — Ezer s ezer embert vesztve. October 4. MnUtvá nylap. , 1863. ESZTERGOMI ÚJSÁG. 7isus uiuun aüuü, TÖI1B ESZTERGOMI INTÉZET S A BARSI GAZDASÁGI EGYLET HIVATALOS LAPJA. 1866-ig élt; másodikként - a „deáki mű", a kiegyezés évében - 1867 októberétől az Esztergomi Közlöny követte. 1883. október 28-ai számának címoldaláról közlünk egy facsimilét (balra lent). Az „első fecske" pedig többek közt ezt hozta hírül 1865 egyik őszi számában: FŐVÁROSI HÍREK. * Folyó hó 23-án mentek végbe Pest városának követválasztásai. A belvárosban nagy hazánkfia Deák Ferenc, a Lipótvárosban b. Kemény Zsigmond, a Terézvárosban Gorove, a Józsefvárosban Szentkirályi Móric s a Ferencvárosban Horváth Károly választattak meg követekül. Esztergomi Újság,1865. november 26.
