Esztergom és Vidéke, 2003

2003-12-18 / 50-52. szám

2003. december 18. Esztergom és Vidéke 3 - Számított Ón arra, hogy a vi­lágegyházban egyedülállóan fi­atalként elnyerje a bíborosi rangot, és mellette további két szentszéki tisztséget is kapjon ? - A bíborosi kinevezés kap­csán semmi váratlan nem tör­tént. Kevés kivételtől eltekintve az esztergomi érseket évszáza­dok óta bíborossá kreálja a pápa. Esetemben csak az volt a kérdés, hogy a Szentatya mikor hívja össze a konzisztóriumot, a bíbo­rosokat avató tanácsot. Abban sincs semmi különös, hogy két szentszéki tisztséget is elnyer­tem. A világegyház régi szokása­inak megfelelően a bíborosok a Szentszék valamelyik központi hatóságának is tagjává válnak. Az Apostoli Szentszék a katoli­kus egyház felső kormányzati szerve, mely korábban alakult, mint az újkori államigazgatás­ban a minisztériumok. A katoli­kus nevelés kongregációja meg­felel az oktatási minisztérium­nak. A. pápai törvénymagyarázó tanács nagyjából az alkotmány­bíróságot jelenti. Előzőleg ennél a két szentszéki hatóságnál ál­landó tanácsadóként dolgoztam, tehát nem véletlen, hogy ezek­ben kaptam beosztást. A bíborosok elsősorban nem a hazájukat vagy a helyi egyházat képviselik, hanem a világegyház működését szolgálják. Ez a fel­adatunk lényege. Másfelől a vi­lágegyháznak is érdeke, hogy a Szentszék központi szervezeté­ben sokféle helyről gyűjtsön ta­pasztalatot. így az ember saját ismereteit, látásmódját a világ­egyház rendelkezésére bocsátja. Ilyen értelemben beszélhetünk az egyes országok, a régiók érdekképviseletéről. - A parlamentben hetek óta fo­lyik a jövő évi költségvetés vitá­ja. Az állami költségvetésben miként érintett a katolikus egy­ház? - A költségvetésben szerepel­nek olyan tételek, melyeket az egyes egyházak használnak fel a közszolgálati feladatokat ellátó intézmények, így óvodák, isko­lák, egyetemek, szociális létesít­mények működtetésére. Ez nor­matív támogatásként jut hoz­zánk. Hazánkban a katolikus egyház működési költségeinek nagy részét az ingatlanjaink fenntartása és felújítása teszi ki. Gondoljanak csak az esztergo­miak a főszékesegyházra, a templomokra, a szemináriumra, a főiskolai, a középiskolai, az ál­talános iskolai épületekre. Ezek a nemzeti kulturális örökség ré­szei, az egész társadalom igényei szerint hozták létre az emberek. Mind-mind hajdani és mai elvá­rásnak és várostervezési elkép­zelésnek megfeleltek. Annak idején a közösségek vállaltak kö­telezettséget karbantartásukra. A műemléktemplomokat hitéleti célokra használjuk, de nem sza­bad csak az egyházra hárítani megóvásukat. Igyekszünk ma­gunk erejéből javítani gazdasági helyzetünket, de bármit is te­szünk azonban, belátható időn belül nem leszünk képesek ön­fenntartóvá válni. Ezért is lé­nyeges, hogy kiszámítható és változások nélküli maradjon az automatizmusokon alapuló költ­ségvetési rendszer. - Miként alakul a magyar kato­likus egyház és az állam kapcso­lata az Európai Unióhoz való csatlakozás nyomán ? - Egyházunk és más egyhá­zak működésébe sem szól bele kz Európai Unió. Tiszteletben tart­ják az egyházaknak azt a jogállá­sát, melyet az egyes államokban betöltenek. A magyarországi ka­tolikus egyház jogi helyzete tel­jes mértékig EU konform, a val­lásszabadságról modern szemlé­letű törvényünk rendelkezik. Magyarországon a törvényhozók nem próbálták visszaállítani a fél évszázaddal ezelőtti állapoto­kat. Ez technikailag sem lehe­tett volna megoldható. Tehát 1989-90-ben a vallásszabadságot védő jogszabály viszonylag krea­tív módon született. Azt hiszem, e téren semmi szégyenkezniva­lónk nem lehet a nyugati orszá­gokhoz képest sem. A világegyházban a második vatikáni zsinat határozatainak megvalósítása a legfontosabb feladat. Ez vonatkozik ránk, a régióra és Nyugat-Európára is. - Nálunk az emberek többségé­nek nem tetszik a mai közéleti stílus, a hangnem. Milyen lég­kört kívánna Ön ? - A nagyfokú ellentétek, a gyűlölködés, az előítéletek, az indokolatlan mértékű indulatok tudatos szítása sehol nem enged­hető meg. Egyik társadalomban sem. Nyugat-Európában sem, Keleten sem, nálunk sem. Saj­nos, ellenségeskedésekkel lép­ten-nyomon találkozunk. Úgy érzem, hogy nekünk, magyarok­nak leginkább lélekben kell megváltoznunk. A legelemibb emberi értékek­ben széles körű egyetértésre len­ne szükség. Szavakban és tettek­ben is igazságosságra, tisztes­ségre, korrektségre. Ahol ez hiányzik, ott felüti fe­jét az elkeseredettség. Szeressük már egymást egy kicsit jobban, ilyen légkörben könnyebb lenne az életünk. Meg aztán ki szeressen minket, ha mi nem szeretjük saját magunkat? Az összmagyarságnak, mint közösségnek is, hasznára válna, ha képesek lennénk belső össze­tartásunkat kialakítani. Jó len­ne, ha a kiengesztelődés az egész társadalmat áthatná. Ister-Granum Határ Menti Vállalkozási-Logisztikai Övezet alakul 2003. november 17-étől Esztergom és Párkány térsége az Ister-Granum Eurorégió keretein belül, az alapító okirat aláírásával összeolvadt, vég­eredményeként annak a folyamatnak, amelynek kezdetét a Mária Valéria híd, és annak révén a két város és térségük korábbi zsákutcajellegének megszűnése jelentette. A hídnak köszönhetően a határforgalom több mint tízszeresére nőtt, és a testvértelepülések új geopolitikai helyzetének kö­szönhetően fontos európai térségszerveződési erővonalak metszéspontjá­ba kerültek. Az új helyzet kihasználására jött létre az eurorégió, és szerve­ződött meg már a korábbi években nyolc szakmai bizottsága, melyek kö­zül az iparfejlesztési bizottság kezdeményezte egy határon átnyúló vállal­kozási-logisztikai övezet kialakítását. Az övezet létrehozásának elha­tározásakor a két határmenti tér­ség adottságainak komplementa­ritását, az erősen iparosodott ma­gyar oldalon a logisztikai fejleszté­sekhez szükséges infrastruktúra hiányát, a Párkányban található teherpályaudvar és teherkikötő szállítási kapacitását, valamint a rendelkezésre álló munkaerőt vet­ték figyelembe. Az övezet kialakításához szük­séges a térség ipari településeinek - Lábatlan, Nyergesújfalu, Tokod, Tokodaltáró, Dorog, Esztergom és Párkány -, valamint az ott műkö­dő nagyobb ipari üzemeknek az összefogására, és az érintett ön­kormányzatok, valamint az euro­régió vezető testületeinek az érin­tett szakmai szervezetekkel közös fellépésére a politikai döntéshozók irányában, az övezet hivatalos tá­mogatásának elnyerése érdeké­ben. Míg az esztergomi kistérség, Székesfehérvár mögött, a Kö­zép-dunántúli Ifégió második leg ­iparosodottabb térsége, gyakran a Közép-magyarországi légióét is elérő mutatókkal, addig a Déli R? ­gió (Ju ny régión) egyetlen jelen­tős ipari üzeme a párkányi papír­gyár, ahol mindössze fele annyi embert foglalkoztatnak, mint az Esztergomi Ipari Parkban. Az Esztergom város vezetése és a Suzuki gyár között 2000-ben megkötött megállapodás értelmé­ben a multinacionális vállalat az elkövetkezendő 5-10 év során több beszállítóját telepíti le az itte­ni ipari parkban, illetve annak közvetlen környezetében, amivel hosszú távon biztosítja az egykori királyváros előkelő pozícióját a magyar iparfejlesztésben. Ugyanakkor a napi 23 000 jár­művet áteresztő 10-es számú főút, a kis kapacitású, rossz állapotban lévő 2-es számú vasúti fővonal, és a teherkikötő hiánya az ide irá­„Leginkább lélekben kell megváltoznunk" Beszélgetés Erdő Péter bíborossal, prímás érsekkel (Pálos) Éppen egy éve annak, hogy II. János Pál pápa az Eszter­gom-Budapesti Főegyházmegye élére érsekké, Magyarország prímá­sává nevezte ki dr. Erdő Péter egyetemi tanárt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem akkori rektorát. Épp két hónapja annak, hogy a Szentatya bíborosi rangra emelte a főpapot. A Kupola című esztergo­mi katolikus értesítőből tájékozódhattunk, hogy azóta sűrű program­ja van a bíborosnak: részt vesz a Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia munkájában, tudományos előadásokat tart, közéleti megjele­néseket vállal, rendszeres vendége a diplomáciai testületeknek. Mindezt a főpapi szolgálata mellett teljesíti. Ma ezekről beszélgetünk. nyúló és az innen kiinduló szállítá­si útvonalakat igen költségessé és bizonytalanná teszi. Mindeközben Párkányban ta­lálható Szlovákia második legna­gyobb teherpályaudvara, és a pa­pírgyár rendelkezik egy teherki­kötővel is, amelynek szabad kikö­tővé minősítéséről kormánydön­tés született, így racionális lépés lenne a szlovák oldalon rendelke­zésre álló szállítási, és a magyar ol­dal ipari kapacitását összekapcsol­ni, mindkét térség fejlődését előse­gítve. Az övezet létrehozásánál figye­lembe veszik a szlovák oldalon évek óta magas munkanélkülisé­get, azt hogy a Déli í^gió terüle ­tén, 2003 végén közel 4 500 főt, a teljes munkaképes korú lakosság 27 %-át tartottak nyilván munka­nélküliként, és ennek az embertö­megnek jelentős része tartósan, több éve van állás nélkül. Bár a magyar oldalon folyama­tos a munkaerőhiány (ma mintegy hatszázan dolgoznak Magyaror­szágon a szlovákiai régióból), a Duna jobb parti üzemek nem ké­pesek teljes mértékben felszívni a túloldalon keletkező munka­erő-tartalékot. Sürgető tehát a szlovák oldali munkanélküliség felszámolása, s ez nem oldható meg kizárólag Magyarországon, egy határmenti logisztikai köz­pont, melynek fő profilja az Európai Unió által is támogatott kombinált árufuvarozás, jó alapot nyújthat a probléma megoldásához. A szlovák iparfejlesztési politi­ka rendkívül kedvező feltételeket kínál a betelepülni vágyó nemzet­közi nagyvállalatoknak, ipari par­kok létesítéséhez az állam 90 %-os támogatást nyújt, és köszönhető­en kiváló logisztikai adottságai­nak és Budapest közelségének, a párkányinak jó esélyei vannak a betelepülők idevonzására. A két ipari park közötti együtt­működés egy fejlesztési minta­program elindítását is lehetővé te­szi, amelynek kezdőlépéseként hozzák létre a határon átnyúló vállalkozási-logisztikai övezetet. A regionális fejlesztési iroda ál­tal 2003 őszén elvégzett felmérés szerint a két térségben működő nagyobb vállalatoknak a Duna túl­só partjára irányuló szállítási vo­lumene 2005 elejétől havi szinten 20 000 tonna közelében alakul. A Dunán működő teherkomp, a hozzákapcsolódó vasúti és folyami konténerszállítási szolgáltatással, egy logisztikai szolgáltató köz­ponttal ugyanakkor nemcsak eze­ket a szükségleteket elégítheti ki, hanem megváltoztatja a tágabb régió ma elsősorban Budapesten keresztül Parassapuszta és Ipoly­ság felé tartó szállítási útvonalait is, felértékelve Esztergom és Pár­kány regionális súlyát, újabb be­fektetéseket involválva, valamint a Budapest körüli logisztikai öve­zet északi kapujává téve e térsé­get. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom