Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-06 / 5. szám

30 Esztergom és Vidéke 2003. február 20. Városkapun innen: láttuk, hallottuk, megtudtuk Martsa István emlékére Huszonöt éve - 1978 február 3-án - halt meg Martsa István kétszeres Munkácsy-díjas érdemes szobrászművész. 1912-ben született Pozsonyban. Diákéveit már Esztergomban töltötte, majd a helyi elektromos társaság villanyszerelője lett. Itt élő bátyja révén haláláig szoros kapcsolata volt városunkkal. A második világháború idején megjárta a keleti frontot, és csak 1945-ben, 32 évesen kezdhette meg szobrászi tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1947-ben mint növendék egyik szervezője és résztvevője volt mestere, Ferenczy Béni esztergomi művésztelepének, s még főiskolásként kapott megbízást a várostól a Kossuth-dombormű elkészítésére. 1952-ben avatták fel a Vaszary Kolos Kórház előkertjében látható Anya és gyermeke című kőszobrát. 1973ban, városunk millenniumi ünnepségeinek jeles művészeti eseményeként az akkor még létező Zodiákus Klubban rendezte meg első gyűjteményes kiállítását. Már halála után 1985-ben - került felállításra a Technika Háza előtt mártíremlékművének bronz változata. Alkotásai a főváros és számos település közterein láthatóak, de mi esztergomiak joggal lehetünk büszkék arra, hogy az életművét méltó módon megkoronázó Bottyán-lovasszobor 1978 óta városunk főterét díszíti. (Kaposi) ... Szól a nóta! (zső) Péter András a Hargita alatt, Zetelakán született. Bár évtizedek óta városunkban él, máig megőrizte a Székelyföldről hozott nótás kedvét, vidám hangulatát. Van egy kis szőlője, meg takaros borospincéje, a szentgyörgymezői táncházakban is gyakran vendégeskedik. „Nemcsak a húszéveseké a világ" - szokta mondogatni barátainak. Egy borongós, hideg februári hétvégén elhívta magához és vendégül látta a párkányi Tücsök zenekar tagjait, valamint a táncházas baráti kört. Jófajta szalonna, piros paprika és vendéglátónk finom házibora került az asztalra. András barátunk szinte ki sem fogyott a nótából, Tücsökék pedig vidáman húzták a számukra kevésbé ismert nótákat, új típusú népdalokat. - Szeretném, ha a mai fiatalok minél több ilyen nótát és népdalt megtanulnának, elvégre nemcsak diszkó van-a világon! - mondta a víg kedélyű székely, és megígérte, hogy tavasszal a szőlőjében ismét rendez nekünk egy kirándulással egybekötött „énekórát". Híres magyar orvosok (KE) A Galénus Kiadó a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére megjelentetett Híres magyar orvosok című kiadványában állított emléket a hazai orvoslás kiemelkedő személyiségeinek. A 2000-ben kiadott első kötet sikere alapozta meg a folytatást jelentő második, majd 2002-ben a harmadik kötet megjelentetését. A kötetben esszé jellegű feldolgozásban kerülnek bemutatásra az elmúlt 75 esztendő világhírű magyar orvostudósai. Örömmel konstatáljuk, hogy a neves szerzőgárdában két esztergomi orvost is üdvözölhetünk. Leel-Ossy Lóránt Miskolczy Dezső agykutató és Környei István idegsebész akadémikus munkásságát méltatja, Szállási Árpád pedig Verzár Frigyes akadémikust, az idegélettan, a vitaminológia és endokrinológia kutatóját, Went Istvánt, az MTA levelező tagját, a Híres mamr orvosok HAHMAIilK kOll! kórélettan professzorát, ifj. Jancsó Miklós akadémikust, a trópusi betegségek elleni gyógyszerek és a gyulladásos folyamatok kutatóját, Davida Leó anatómus professzort, Nékám Lajos bőrgyógyászt, valamint Davida Jenő antropológust mutatja be. Sárándi... A nyolcvanas évek közepén országos botrányt kavart a fiatal költő, Nagy Gáspár egyik verse az '56-os magyar mártír miniszterelnökről. A „balhét" természetesen a tatabányai Uj Forrás akkori rovatvezetője, Sárándi József vitte el, aki bátorságért soha nem ment a szomszédba. Mert nem is volt hova. Azóta is saját szabályai szerint folytatja egyszemélyes szellemi szabadságharcát. Már nem bocsátják el büntetésből, mert régóta nincsen honnan. A közeli Leányváron él, távol a politika pókhálójába gabalyodott irodalmi érdekcsoportoktól. A most megjelent könyve Az írás iszonya kísértetiesen hasonló hangvételű a két évtizeddel ezelőtti „barbárság koráévei". Érthető, mert írásaiban (miként a valóságban) nem történt rendszerváltozás. Azonos az azonosságzavar, a vesszőfutás, csak más címekkel. Erről nem a költő tehet, ő csak teszi a dolgát. Nála az Ezredforduló-. „Dolgoznak a szócséplőgépek Etetni kell a magyar népet Vegyes rögeszmék kerülnek garatba Rémült a molnár s ujjába harapna Rémült az is ki e sorokat rója Szalasztott esélyek futóbolondja Mutass valamit mi valahol Éden Pokollá fajul a Kárpát-medencében Önhit önbecs s akarhat nélkül Don Quijoténak szélmalom épül Szélmalomharc derűre ború Gyakorlótér s újabb háború" A kép és hang ismerős, miként a hátlapról fáradtan is reánk mosolygó arc. Szükségünk van nem ügyeletes, hanem eddigi életművével hiteles szókimondókra ebben a sumákoló világban. Sz. Á. Kedvenc könyvtáraim Több kedvenc könyvtáram is van a városban. Az egyikről, a Babits Mihály Városi Könyvtárról, annak kiváló és színvonalas rendezvényeiről rendszeresen beszámolunk lapunkban. A másik a Főszékesegyházi Könyvtár, közismertebb nevén a Bibliotéka ritkábban szerepel a híradásainkban, pedig komoly tudományos munka folyik ódon falai között. Nagy előny, hogy a beiratkozás, a könyvtári tagság - egyelőre még ingyenes. A könyvtárosok rendkívül udvariasak, kedvesek, és készségesen nyújtanak segítséget a tudományos munkához, vagy egyszerűen csak az igényes olvasnivaló kiválasztásához. - Ez a munkánk, hogy a keresztényi szeretet jegyében bárkinek segítsünk - mondja szerényen, kezét széttárva az egyik szimpatikus, fiatal könyvtárosnő. Több ezer, javarészben egyházi szerző, pap, teológus, történész, író, politikus kötetei közül válogathatunk. Akadnak szép számmal olyan könyvek is, melyek országos viszonylatban is csak a Bibliotékában olvashatók, illetve kölcsönözhetők! Ottjártamkor például - a kellemesen fűtött, otthonos, barátságos, bár nagyon kicsi olvasóteremben egy fiatal hölgy jegyzetelt szorgosan. - Egyetemi hallgató vagyok, a diplomán megvédésére készülök, s ebben Esztergom századeleji egyházi nagyságait mutatom be, az Esztergom és Vidéke archív számait is felhasználva. Nagyon megörül, amikor közlöm, hogy én meg a mostani „Esztergomi és Vidékében" kívánok írni erről... Közben kispapok érkeznek, ők teológiai tanulmányaikhoz kérnek segítséget. Jómagam egy Loyolai Szent Ignác kötettel távozom. Bár nem vagyok katolikus, érdekel a szentek és a nagy teológiai gondolkodók élete, munkássága. Ebben a mai, anyagelvű, pénzközpontú rohanó világban felüdülést jelenthet például Mindszenty József hercegprímás gondolatait eredetiben olvasni! Dezső László A „legpálosabb pálos" Múltheti híradásunkat újabb írással folytatjuk, amelynek szerzője tovább fejtegeti a témát: kik is a pálosoki Annyi minden kerül a feledés homályába hovatartozásunkat, identitásunkat, magyarságunkat illetően, hogy az ember már-már veszni érzi időnként ezer esztendő legnagyszerűbb értékeit. Bizony bosszankodnának Nursiában, ha valaki nem tudna az ő Szent Benedekjükről, és joggal sérelmezhetnék Premontré lakói, ha a jámbor utazó nem tudná, hogy bizony ott állt a jobbára betegápolással foglalkozó premontrei szerzetesek egykori anyaháza. Ehhez képest valóban szégyen és gyalázat, hogy az egyetlen magyar alapítású rendről, a pálosokról bizony vajmi keveset tudunk. Még itt, Esztergomban is, noha a rendet épp egy városunkbéli kanonok, Esztergomi Boldog Özséb alapította. Ismereteink hiányosságait mindenesetre nagy sikerrel és szeretettel igyekezett pótolni a napokban Árva Vince atya az Öregtemplomban tartott előadása során. Az előadás rövidesen látható lesz a Városi Televízió képernyőjén is az újsütetű „Vágatlanul" rovatban. Nem véletlenül neveztem Vince atyát a „legpálosabb pálosnak", hiszen előadásából megtudhatták az érdeklődők, hogy a 13. században alapított egyetlen magyar szerzetesrend működésének mélypontjára II. József, a „kalapos király" uralkodása idején került. A többi kontemplatív, tehát szemlélődő renddel egyetemben őket is feloszlatta egy császári rendelet. Ekkor települtek át a lengyelországi Censtohovába, ám rendi szabályzatuk nem követte pontosan az Özséb által írt regulát. így azután, amikor a rendszerváltást követően újjáalakult itthon a pálos rend, valójában nem az ősi rend kezdte meg a működését, hanem a külföldön „meglengyelesedett", vagyis szabályzatában kissé átalakult pálos kongregáció. Vince atya előadása valójában egy egész életút története volt, hiszen megtudhattuk: hosszú évtizedek óta munkálkodik Boldog Özséb szentté avatásán, továbbá azon, hogy az ősi rend a maga ősi hagyományaival folytathassa, illetve kezdhesse újra a működését Magyarországon. Ha a Kedves Olvasó minderről többet szeretne megtudni, kísérje figyelemmel a „Vágatlanul" programajánlatát a Városi Televízióban. Varga Péter Morgolódok Nagyon örültem a VÉGRE MEGNYÍLT áruháznak, aztán az örömöm egyre csökkent, és mára már megközelíti az üröm szintet. Csatlakoztam a vásárlás után, de még az áruház elhagyása előtt blokkjukat böngészők táborához. Kénytelen vagyok, ugyanis meguntam, hogy otthon dühöngjek, mert megint átvágtak. Ki van téve az áru árcédulája, aztán otthon kiderül, az mégsem annyi volt, hanem több. Az első három-négy eset után, megállva az áruházban, odamentem a vevőszolgálathoz reklamálni. Kétség kívül mindig udvariasan visszafizetik a TÉVEDÉSÜK összegét, de az elvük azóta sem hagy nyugodni. Miért nem bízhatok meg egy üzletben? Miért kéli nekem memorizálni az árakat, hogy aztán a pénztár után sorban állva a vevőszolgálatnál visszakapjam a pénzemet. Legutóbb odáig fajult a dolog, miután megmutattam a vevőszolgálatos hölgynek a polcra kiírt árat, elmagyarázták, hogy a kedves vevők össze vissza keverik az árukat, s ez mind azért van, de nekem kétség kívül igazam van, és ismét visszafizették a pénzemet. Nem tisztem tippeket adni, de ennél bonyolultabb dolgokat is megoldottak a világon. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy naponta hány vásárló lehet, aki nem számol utána az áraknak, ezért nem is megy vissza reklamálni, így vissza sem kapja a pénzét, tehát már nem is olyan biztos, hogy nagyon GAZDASÁGOS volt a vásárlása. Igazán nagyon szeretném, ha nem kellene vásárlás után a blokkot böngésznem, hanem bizalommal és megelégedve járhatnák a VÉGRE MEGNYÍLT áruházba vásárolni. Molnár László Az Olimposz lakói (d) Január 31-én folytatódott a városi könyvtárban Szerémy György „Mítoszok és vallások az irodalomban" című előadás-sorozata. Ezúttal a görög mitológiáról, az Olimposz lakóiról tartott anekdotákkal fűszerezett ismertetőt az ELTE és a buddhista főiskola tanára. Az ókori görögök isteneiket teljesen emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Rengetegen voltak, de - mint Szerémy mondta - metafizikai hit nélkül, pusztán mitológiai alapon kezelték őket. Még a részegség utáni másnapos állapotnak is volt istene a görögöknél. Isteneiket sokáig állatok képében képzelték el, és így is ábrázolták. Öt elemet ismertek: a földet, a levegőt, a vizet, a tűzet és az étert, és mindezek eredetének az őskáoszt képzelték. Erósz (levegő, tűz) volt mindennek a mozgatója és Tartarosz volt az Alvilágé. Foszforosztói viszont nagyon féltek, ő ugyanis a görög mitológia Lucifere, míg Zeusz a mindenható főisten volt. Hét év után felmentés Lapunk külsősét, Dezső Lászlót hét évvel ezelőtt, 1995. augusztus 2-án otthonában letartóztatták a rendőrök. Indoklásul csak annyit mondtak, hogy „baráti beszélgetésre" invitálják. Rendőrautóval felszállították Budapestre, ahol a BRFK székházában hajnalig tartó vallatás után őrizetbe vették „postarablási kísérlet" alapos gyanújával. Egy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, a Gyorskocsi utcában, majd elrendelték ideiglenes kényszergyógykezelését. Két év két hónapot töltött el egy budapesti börtönkórházban, elviselhetetlen körülmények és megaláztatások közepette. 1997. október 14-én - több eredménytelen tárgyalást követően - a Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította, hogy nem ő követte el a postarablási kísérletet. Ezt követően „bűncselekmény hiányában " minősítéssel felmentették, és szabadlábra helyezték. Egy évvel később a Fővárosi Bíróság másodfokon - formai okokra hivatkozva új eljárást rendelt el. Több mint öt évig (!) tartott az új eljárás, közben útlevelét is bevonták. Végül 2002. december 5-én a Pesti Kerületi Bíróság (dr. Cseszlainé dr. Boros Judit bíró) bűncselekmény hiányában immár véglegesen - jogerősen (!) - felmentette a postarablási kísérlet vádja alól a meghurcoltat, aki egyébként leszázalékolt nyugdíjas, és szabadfoglalkozású újságíró. Dezső László még most sem érti, miért kellett hét évig szenvednie, hogy végre kiderüljön az igazság...