Esztergom és Vidéke, 2003

2003-11-27 / 47. szám

E8ZTC93 2003. november 27. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207- 1231) Szent Erzsébet rövid élete ragyogó példa arra, hogy teljes életet élhet az ember akkor is, ha fiatalon ragadja el a halál. II. András és merániai Gertrúd gyermeke - politikai meggondolásból - már négyéves korában Wartburg várába került. Kijelölt jegyesének halála után legszívesebben hazaküldenék, de a jelentős „hozomány" miatt kénytelenek eltűrni jelenlétét. Eközben a fiatal őrgróf, Lajos megszereti az ártatlan gyermeket, s 21 éves korában feleségül veszi 1221-ben a 14 éves leánykát. A fiatalok őszinte rajongással vonzódnak egymáshoz. Ám a szerelmes Erzsébet ugyanakkor kortársának, Assisi Ferencnek életpályáját követi: a szegények, a szenvedők, a szerencsétlenek pártfogója lesz. Férje aki keresztes hadjáratokban vett részt - megbetegedett és meghalt. Korai özvegység szakadt a háromgyermekes fiatalasszonyra, de a mérhetetlen fájdalom nem töri össze. A megözvegyült hercegnő, akit jótékonyságában férje családja korlátozott, gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát, sokat nélkülözött. Kórházat alapított Wartburgban, ahol életét teljes szegénységben, betegeinek gondozásával töltötte. Alakjához már életében legendák fűződtek. Amikor az eisenachi szegények számára kötényében kenyeret vitt és ezért felelősségre vonták, a kenyérdarabok rózsává változtak. Egy névtelen 13. századi toszkán ferencesnek köszönthetjük azt az életrajzot, amely első ízben említi - többek között - a rózsacsodát. Már életében szentként tisztelték: a betegségükben hozzá fohászkodók között száznál több csodás gyógyulás történt. IX. Gergely pápa - ugyanúgy, mint Ferencet és Domonkost, a 13. század két nagy rendalapítóját - Türingiai Erzsébetet is már néhány évvel halála után, 1235-ben, Pünkösd ünnepén szentté avatta. Elrendelte, hogy halála napját november 19-ét - az egész egyház ünnepelje meg. Szent Erzsébet említése gyermekjátékokban és pünkösdölőkben is gyakori. Szegények, elhagyatottak, kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választották védőszentül. Tiszteletére I. (Nagy) Lajos magyar király az aacheni székesegyházban kápolnát építtetett (1357). Alakja több ner ves festő- és szobrászművészt foglalkoztatott (Murillo, Holbein, Reimenschneider, stb.), a zeneművészetben pedig Liszt Ferenc tartotta fenn emlékét. Esztergomban - a Szent Anna templomban - is látható egy igen szép, művészi kivitelű szobor, amely Szent Erzsébetet ábrázolja a rózsákkal. Klotz József Moldova György az esztergomi Fresenius Dialízis Állomáson Mit jelent számomra Moldova György? Jelenti: A negyven prédikátor íróját, jelenti az ifjúságom humorát, A Lakinger Béla zsebcirkálót, a Gumikutyát, A börtönválogatott és az Elátkozott Hivatal létrehozóját. Jelenti azokat a riportköteteket, amelyeket felsorolni is nehéz: Akit a mozdony füstje rpegcsapott, Az őrség panasza, Ég a Duna, Bűn az élet... És jelenti a Naplót, Che Guevara életét, valamint azt a politikai nézetrendszert, ami mellett az író következetesen kiállt és kiáll. Ha nevét hallom egy pályaudvarra asszociálok, ahol ő nem szállt fel a vonatra és nézi annak távolodását. De eszembe jut Madách Ember tragédiája is, ahol a kilencedik színben Madách a következő szavakat adja Ádám és Éva szájába: „Hagyd el tehát avult eszmélyidetj Mit áldozol száműzött isteneknek ?/ Az elhagyott oltárnak is leheti Mártírja, oh Danton magasztosabb,/ Kegyelettel megóvni a romot,/ Mint üdvözölni a felkelt hatalmat..." Kíváncsi voltam a Kossuth-díjas íróra és szerettem volna, ha sok okos kérdés merül fel a találkozón. Persze tisztába voltam vele, hogy az összejövetel fő témája Moldova György új trilógiája lesz, A tékozló koldus három kötete: A mentők csillaga, A foltozott halál, és a Járókerettel Európában mely a Riport az egészségügyről összefoglaló címet viseli. Egy hozzáértő, de nem szakember szemével - aki ráadásul köztudottan átesett egy súlyos akut betegségen -, hogyan néz ki a magyar egészségügy? A három köteKnapp János: Esztergom és az érsekség* tet az idő rövidsége miatt még nem tudtam végigolvasni - így volt a jelenlevők többsége is -, ennek ellenére érdekes beszélgetést vártam. A meghívott köszöntése után idézet hangzott el az író művéből, mely a művese-kezelésekre vonatkozott, illetve felolvasásra került a 3. kötet hátoldalán levő ajánló: „...A magyar egészségügyet uraló külföldi cégek már nem vesztegetnek, hanem diktálnak. A döntéseket hozó kulcspozícióban levő vezetők egy része (?) lényegében fizetett alkalmazottuk vagy a cégbirodalom kültagja. Csak kérem, ne felejtse el, hogy sok, többé-kevésbé rendes ember lelkes, jó vagy legalábbis közepes munkája is ott van a gazemberek között. Mi eltartjuk őket, Önök pedig legfeljebb néha egy kicsit korábban halnak meg, mint kéne. Nem nagy ügy az egész..." Ezen idézetek után kb. 10 perces videó-vetítést nézhetett meg a közönség az ATV műsorából, melyben Mikola István nyilatkozott. Az est moderátorának szerepére Nógrádi Tóth Erzsébet lett felkérve. Moldova György elmondta, hogy az est honoráriumát jótékony célra ajánlotta fel, és arra kérte a jelenlevőket, hogy a beszélgetés ne szűküljön le a dialízisre. O általánosságban szeretne beszélni a problémákról. Elmondta, hogy meggyőződése szerint a magyar egészségügy nem önálló, átcsúszott a multinacionális és a magyar tőke kezébe. A média szereplőinek döntő többségét kilóra megvették a tőkésekEsztergom városa és a Főegyházmegye története, sorsa szorosan összekapcsolódott egymással, hiszen az időrendben és méltóságban elsőnek megalapított egyházmegye központja az akkori királyi város, Szent István királyunk szülőhelye, és királyi székhelye, Esztergom volt. Alapításakor az érsekség területéhez tartozott Esztergom városa és a királyi Vár, a Duna másik oldalán pedig a Felvidék legnagyobb része. Áz érsekek karitatív, művészetet és oktatást pártoló tevékenysége látható jeleket hagyott a mai Esztergomon. Bár a középkorban joggal „metropolis Hungarie"-nek nevezett város gyönyörű épületei elpusztultak, az egykori érseki palota romjait ma is megcsodálhatjuk. 1543-ban a török megszállás idején az érsekek Esztergom elhagyására kényszerültek, majd három évszázadon keresztül Nagyszombat és Pozsony volt az érsekek székhelye, ahol kiépült az érsekség központja, a kanonokok lakása, a papnevelő intézet, az egyetem. 1820. május 16-án Rudnay Sándor érsek VII. Pius pápa felhatalmazását bírva, visszaköltöztette az érsekséget székvárosába, Esztergomba. Ez újabb lendületet adott a város gazdasági és kulturális életének. Élkezdődtek az újjáépítések, felépítették a Bazilikát, Közép-Európa legnagyobb templomát, a kanonokok épületeit, a papnevelő intézetet, a prímási palotát, az iskolákat, a tanítóképzőt, és az éppen 150 éves fennállását ünneplő Bibliotékát. Az érsekség és a káptalan mindig igyekezett a legjobb szakembereket megbízni az építészeti remekművek megalkotásával, gondoljunk csak Hild Józsefre, aki a Bazilika befejezése mellett építette a Papnevelde és a Bibliotéka épületét is. Az érsekek karitatív tevékenységükkel is szolgálták a várost, gondoljunk itt az egykori Simor-kórházra, a mai pszichiátria épületére, vagy a Vaszary hercegprímás jelentős anyagi segítségével felépült kórhangsúlyozta. Súlyosan bírálta az egészségügyben egyre terjedő privatizációt, elmondta, hogy az orvos-orvos és az orvos-beteg kapcsolatokban olyan durva, kíméletlen hangnem terjedt el, mely elképesztő, példátlan. Kitért a felvezetésben levetített Mikola István szerepére is. Költői kérdéseket tett fel a korábbi egészségügyi miniszter felé, vajon mennyi pénzt hozott ő az egészségügybe? Milyen felelőssége van a mentőkórház ellehetetlenítésében? Nem volt szerencsés a kérdések feltétele, hisz az érintettet nem hívták meg. Az író véleménye szerint az egészségügy reformját olyanokra bízták, akiknek nem áll érdekükben azt megvalósítani. Az EU-csatlakoz ássál kapcsolatban rámutatott arra, hogy nagyarányú elvándorlás indul majd meg, és csak az lehet reményünk, hogy a középiskolai nyelvoktatásunk színvonala nem változik, és így nyelvismeret hiányában a szakdolgozók nem tudnak majd eltávozni. Saját korosztályát, mely az ország nagyobbik felét jelenti, úgy jellemezte, hogy nyíltan rövidebb életre ítéltettek. Olyan körülmények közé kerülnek, hogy az átlagos emberi élet esélyei romlanak. A betegség és a szegénység szinonim fogalmakká váltak. Áki az egészségügyben változtatni akar, annak a rendszeren kell változtatni. Élesen bírálta a Fideszt, a Horn-kormányt és pesszimizmusát hangsúlyozta. Nézete szerint a politika a nyomorultakra és a középrétegre hárítja át a problémákat. Ekkor már várható volt, hogy a továbbiakban nem egy irodalmi esten veszünk részt. A hallgatóság természetesen élesen reagált az elhangzottakra, de sokan szereptéházra, amely ma is az ő nevét viseli. Szintén Vaszary Kolos nevéhez köthető a 1893-ban épített Mária Valéria híd, amelynek hercegprímásként megillető vámszedési jogáról nagylelkűen lemondott. Esztergom és az érsekség történetében a XX. század legalább akkora megpróbáltatást jelentett mint a török pusztítás. A kommunista diktatúra alatt, komoly nyomás nehezedett a katolikus egyházra, központját az esztergomi érsekséget folyamatos támadások érték, az ÁVO rendszeres vendéggé vált, a város pedig megkapta a bűnös melléknevet. Egy pártbizottsági határozat még a város nevét is meg kívánta változtatni Esztergomról Dózsafalvára. Á rendszerváltás után Esztergom tovább aludta csipkerózsika álmát, mintegy tíz esztendőre volt szükség az ébredéshez. Ebben az alvó állapotban, szinte pillanatnyi ébredésnek lehettünk tanúi: 1991-ben Mindszenty bíboros, hercegprímás hazahozatalakor, illetve ugyanebben az évben, II. János Pál pápa esztergomi látogatásakor. Mindkét alkalommal több tízezer ember kísérte figyelemmel a bevonuló menetet és vett részt a szentmisén. A 2000. évtől a város megújult vezetése Meggyes Tamás polgármester, nagy erőkkel fogott hozzá az érsekség és város kapcsolatának fejlesztéséhez. Tudva és ismerve, hogy Esztergom évezredes jelentőségét a szentistváni alapítás óta az egyházi székhely, az esztergomi érsekség határozza meg. A város külkapcsolataiban előtérbe került az egyházi vonatkozású kapcsolat-építések, például a Szent Adalbert kultusz kialakítása Gniezno-Prága-Esztergom tengelyen, vagy az európai katedrálisok szövetségéhez kezdeményezett kapcsolódás, amely leendő testvérvárosunk, Canterbury segítségével valósulhat meg. Közös diplomáciai sikerként könyvelhető el Esztergom és Máriazell kapcsolatának testvérvárosi szintre emelése. (...) Mindeközben a város úgymond vesztésbe kerültek. Nem kérdéseket preferáltak, hanem kiselőadásokat tartottak. Több hozzászóló, az előadó kérésének ellenére, a dialízis problematikájára tért vissza. Az este mindjobban beszűkült erre és a privatizáció bírálatára. Egyre feszültebb lett a légkör. Egyre kevesebbet beszélt a meghívott, egyre többet a hallgatóság. Ezt többször nehezményezte is Moldova György. A moderátor az időközben megérkezett dr. Kincses Gyulának is megadta a szót, aki hosszan értelmezte és bírálta az író szavait. Érezhető volt, hogy az összejövetel irányíthatatlanná vált, fokozatosan nőtt a feszültség a hozzászólók és az előadók között. Mígnem, amikor újra a privatizáció és a dialízis kérdésére tért vissza egy hozzászóló, Moldova György befejezettnek nyilvánította az összejövetelt és eltávozott. Szomorú szívvel hagytam el az Állomás modern épületét. Akik a Kossuth díjas író irodalmi munkásságával is szerettek volna megismerkedni, azok üres kézzel távoztak. Akik a riport trilógia keletkezési körülményeiről, a kiútkeresésről szerettek volna hallani, mélyen csalódtak. Most nem a „zsarnokság", hanem a „politika" határoz meg mindent. Ott van hétköznapjainkban is. Egy olyan elismert írót is átitat, mint amilyen Moldova György, aki legalább olyan hibás volt ezen az estén abban, hogy sokan, velem együtt csalódottan, szomorú szívvel mentek haza, mint a hallgatóság számos exhibicionista tagja, akik kritikátlanul viselkedtek. Hogy a moderátor felelősségéről már ne is beszéljek! Osvai László dr. (eKOR-LAP) belpolitikájában is nagy szerepet kap az érsekséggel való együttműködési szándék, hiszen közös kezdeményezés volt a Budapesti Gazdasági Főiskola esztergpmi karának megalapítása az Oszeminárium épületében, folyamatos és segítő kapcsolat alakult ki a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola között. Köszönettel tartozik városunk dr. Paskai László bíboros úrnak, hiszen hivatali ideje alatt sikerült a fellendíteni a város és az érsekség közötti együttműködést. Mondhatjuk, jó alapra lehet jó és szép palotát építeni. Az alap meg van és megismerve dr. Erdő Péter bíboros úr terveit, amelyben az esztergomi fejlesztések, mindenekelőtt az Oszeminárium átalakítása szerepel, bátran mondhatjuk, hogy építeni kezdtük a palotát, tovább folytatjuk azt a dicsőséges kapcsolatot, amely Esztergom és az érsekség ezeréves történetét meghatározta. Hisszük és a város eszközeit felajánlva mindent megteszünk azért hogy, bíboros úr tervei, a lehető leghamarabb megvalósuljanak, és Esztergom mind egyházi, mind világi szempontból újra a Kárpát-medence és egyben Európa egyik legkiemelkedőbb, történelmi, kulturális és egyházi központjává váljon. Az érsekség történetében teljesedett Szent István szándéka: működésében ezer éven keresztül az ország keresztény és nemzeti életében kiemelkedő szerepet töltött be, amelynek alapján a pápai okiratok úgy méltatták, hogy „feje, anyja és tanítója" (caput, mater et magistra) a többi magyar egyházmegyének. Áz érsekek munkájukkal és privilégiumaikkal vallási, szellemi, kulturális, nemzeti téren kiemelkedtek a magyarországi püspökségek közül, irányt mutattak az egész országnak. *Knapp Jánosnak, Esztergom alpolgármesterének előadása a november 19-én Budapesten tartott „Esztergomi érsekek 1001 - 2003" című kötet bemutatóján. Az ír balladától a folk-rockig A főleg ír népzenét játszó MEZ együttes idén 15 éves. Ebben az évben immáron harmadszor látogattak Esztergomba. November 18-án a Zöldházban ezúttal „Tűztánc" című vadonatúj lemezüket mutatták be, nagysikerű koncert keretében. Kuklis Henrik énekes, a zenekar egyik legrégebbi tagja elmondta, hogy a régi repertoárjukból egyaránt játszanak ősi ír népballadákat, skót és angol feldolgozásokat, de lemezük nagyobbik részében már magyar nyelvű, és saját szerzeményű dalok szerepelnek. Közkívánatra ismét van furulyás a zenekarban Valentiny Gábor személyében, aki ezen kívül még tangóharmonikán is játszik. A közönség nagy része most is inkább a hagyományos ír dalok előadását jutalmazta vastapssal. Különösen nagy sikert arattak az írek angolokkal szembeni szabadságharcai idejéből származó balladák, főleg a „Holdkelte-induló", mely az ír felkelők harci készülődéséről szól. Kuklis Henrik, az együttes vezetője elmondta, hogy szívesen jönnek Esztergomban, mert itt hálás és műértő közönségre találnak minden koncertjükön! Dezső László