Esztergom és Vidéke, 2003
2003-11-06 / 44. szám
2003. november 6. esztcaegtt-afewjBg 3 V Mn ÍS mm ..'^^•f IYI| ^•pp ^Hij^BLjll s ^^B HL '^H IJÜ 1 1 i 1 jl 21 Kf^W gHpi 1 „Iskoláinkban olyan fiatalok nevelődjenek, akik áldás lesznek a világnak" Interjú dr. Páp ai Lajos megyéspüspökkel, a z MKPK Iskolab izo ttság elnökével ban tanítványa a szegedi egyetemen, Radnóti Miklós is. A katolikus iskola nyíltan vállalja, mint iskola is, a katolikus hitet, ember- és világképet s az ebből fakadó erkölcsi igényességet. S ezt csak elkötelezett emberekkel lehet megvalósítani. Viszont ha egy keresztény iskola valóban az, akkor rendelkezik az oktatás-nevelés egész területén egy plusz erőforrással, s ez a katolikus hitünkből áradó speciális, 2000 év óta jelenlévő eszköztár: a hit, a lelkiismeret, az aszkézis, a „másokért valóság" elve, a hazaszeretetre, a nemzeti kultúra megbecsülésére nevelés a személyes és kollektív példa által. Régóta panaszoljuk, ami legjobban hiányzik: a keresztény értelmiség. Ehhez elengedhetetlen a hitoktatás színvonalának emelése egységes tankönyvekkel és követelményrendszerrel. - Ön szerint mi jellemezze a jó katolikus iskolákat? - Iskoláink ne elit iskolák legyenek, de adjanak lehetőséget a tehetségeseknek is a kibontakozásra. Abban az értelemben elit iskolák legyenek, hogy emberségben, keresztény hitben „elit fiatalokat" neveljenek, akik segítik a gyöngét, megértik a fogyatékost, vagyis akik valóban emberek és keresztények. Legyenek iskoláink gyermekközpontúak, a keresztény szeretetből fakadó igényes követelmények következetes megvalósítása értelmében. Neveljenek szociális érzékenységre, egymás segítésére, a nehéz családi körülmények között élők és fogyatékosok elfogadására, az emberi méltóság tiszteletére. Merjenek szembeszállni a fogyasztói társadalom bálványaival, az erkölcstelenséget hirdető médiumokkal és közgondolkozással. A katolikus iskolák legyenek minden keresztény hivatás, így a papi és szerzetesi hivatásnak melegágyai is. Adja Isten, hogy katolikus iskoláinkban olyan fiatalok nevelődjenek, akiktől nem kell megvédeni a világot, hanem akik áldás lesznek a világra. (P.) A közelmúltban a Budapest Sportarénában tízezer résztvevővel rendezték meg a katolikus oktatás napját. A rendszerváltás óta eltelt évtized alatt gombamódra szaporodtak a katolikus oktatási intézmények, óvodák, általános és középiskolák, egyetemek, főiskolák. A katolikus oktatási intézményeken kívül működtetők a magyarországi szerzetesrendek, a református, az evangélikus, az izraelita, a baptista, az adventista, a buddhista egyházak, a Hit Gyülekezete, a Keresztény Család Gyülekezete. Napjainkban közel 400 olyan katolikus intézmény van, melynek felügyelete erre az egyházra tartozik. Oktatási napjuk kapcsolódott a Közép-Európai Katolikus Találkozó rendezvényéhez. Városunkból ott voltak a Mindszenty, valamint a gyakorló általános iskolák, a ferences gimnázium, az Arpád-házi Szent Erzsébet, továbbá a Kolping középiskola és a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola és az Esztergomi Hittudományi Főiskola képviselői. A rendezvényhez üzenetet intézett a Rómában tartózkodó dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, és többek előadást tartott több megyéspüspök. A téma időszerűségéről beszélgettünk dr. Pápai Lajos győri megyéspüspökkel (fotónkon), a püspöki kar iskolabizottsági elnökével. - Mit tart Ön napjainkban a katolikus oktatás legfontosabb feladatainak ? - A rendszerváltás óta eltelt időben felállt Magyarországon a katolikus oktatás egész rendszere az óvodától az egyetemig. Az iskolák nem azonos arányban vannak jelen az egész ország területén, így még szükséges lehet új iskolák alapítása is, de lényegét tekintve a katolikus oktatás rendszere már kialakult. így figyelmünk most már meglévő iskolarendszerünk minőségi megújulására kell, hogy irányuljon. Az egyházi iskolák élő, egyházi közösségek legyenek, melyek élik és átadják a hitet. Ez talán a legfontosabb feladat. Ezt senki és semmi más nem végezheti el helyettünk. Ezt értékelte sokra pap-professzorában, Sík SándorEgy reneszánsz konferencia a vízgép nyomában Egy újabb alkalom példázta azt a városunkban nem elégszer elismételhető tényt, mely szerint a történelmi múlt nem pusztán száraz adathalmaz, hanem a jelenkorra is felelősséget rovó folyamat, mélybe nyúló gyökér. Esztergom régi hírneve, öröksége a mindenkori városvezetés gondoskodásával ismét feléledhet, kivirágozhat, s ez az idegenforgalom útján akár még közvetlenül is gyümölcsözővé válik - csak meg kell találni a kiaknázható lehetőségeket. A Vármúzeum kicsinek bizonyuló vörösmárvány termében október 31-én rendezett vízgép-konferencián az érdeklődők, lokálpatrióták mellett nagy számban jelentek meg műszaki szakemberek is az ország különböző tájáról. Jelezve azt, hogy vannak még feltáratlan, értékes esztergomi emlékek, amelyek széles körben képesek érdeklődést kelteni. Ez a technikai vívmány, amely a Vízivárosból a Várba szállította fel a Duna vizét, ennek rekonstrukciója tehát már most különféle hazai szaktudósok figyelmének középpontjánban áll, s a szerkezetről diplomamunka is született. Ami örvendetes tény, hogy jelen esetben nem csupán a vízemelő gépezet múltja képezte tárgyát a konferencián elhangzó előadásoknak, mert a helyreállítás, az idegenforgalmi látványossággá tétel irányában is megtörténtek már az első lépések. A szakmai találkozót így nem a megszokott, száraz stílusú beszámolók jellemezték: ünnepivé tette az alkalmat a megvalósulás lehetősége, amely hidat képez a letűnt múlt és az ígéretes jövő között. A Vármúzeum, a Balassa Bálint és a Duna Múzeum által szervezett rendezvényen az előadók természetesen a maguk szakterülete szerint tárgyalták a gépezet kérdését: dr. Horváth István, a megyei múzeumok igazgatója a régészeti feltárások eredményeiről, Kolumbán György helytörténész a reneszánsz érseki vízgép részeiről, míg Szepesi Zoltán gépész-üzemmérnök, műszaki tanár az általa elképzelt rekonstrukcióról beszélt. De nemcsak az „esztergomi bámulatos vízhajtó gép" sokfajta megközelítése, az előadások humán és reál irányultsága miatt volt rendkívüli ez a találkozó. A referátumok során a Rosenberg Hungária Kft., illetve Rosenberg csoport neve gyakran előfordult, ami a cég nélkülözhetetlen szerepének köszönhető a munkálatok során. Ez a vállalat vásárolta meg az egykori dzsámit, a prímási tükörfürdőt és a Petz-gyárat magába foglaló vízivárosi épületegyüttest, finanszírozza az itt folyó régészeti feltárást, a műszaki rekonstrukciót és a majdani megvalósítást. (A céget a konferencián a tulajdonos, Kari Rosenberg személyesen is képviselte, a beruházásról, a konkrét tervekről pedig a vállalat magyarországi igazgatója, Szekeres József beszélt.) Ami a délutáni vitavezetőt, Vájna Zoltán akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját is megindította, az a rekonstrukciós igény álomszerű megvalósítása. Felszólalásában hangsúlyozta: a lokálpatrióták által megálmodott terveket a legritkább esetben szokták cégek, különösen külföldi befektetők szponzorálni. Egy felkérésnek eleget téve ugyanakkor nyilvánosságra hozta azt is, hogy a Rosenberg Hungária Kft.-n kívül a Fővárosi Vízművek is kész finanszírozni az idegenforgalmi látványosság megépítését. De a konferencián elhangzó felajánlások sora ezzel még nem ért véget. A hozzászólók között volt, aki a Miskolci Egyetem Műszaki Karáról tanszéke segítségét kínálta fel a kutatások soKedves Barátok és Ismeretlen Ismerősök! November 21-én este 19 órakor a Pesti Vigadóban jótékonysági estet rendezünk a dévai (valamint a szászvárosi, szovátai) árvaházban, gyermekotthonban és internátusban élő gyermekek megsegítésére. Az esten velünk lesz Mádl Dalma asszony, az est fővédnöke, magyarországi művészek és előadók, egy busznyi dévai gyerek és Böjté Csaba testvér. A fellépő művészek, a szervezők és segítők természetesen mind-mind térítésmentesen ajánlják fel tehetségüket, tudásukat, idejüket. Mivel az esemény időpontja nagyon gyorsan közeleg, ezúton szeretnék segítséget kérni. A megkeresett előadók közül szinte mindenki azonnal igent mondott a felkérésre, de sajnos a színházakkal történő egyeztetés után kiderült, hogy a legtöbben nem tudnak eljönni, s ez az egyeztetés még mindig folyik, emiatt csak másfél hét múlva tudjuk „hivatalosan is" hírül adni az eseményt, kinyomtatni a jegyeket. Addig azonban már fel kellene mérnünk a jegyek leggyorsabb terjesztésének lehetőségeit. A jegyek 2000 Ft-ba kerülnek, s remélhetőleg a jegynyomtatáson kívül nem lesznek más költségeink. 600 jegyet szeretnénk eladni. Ha ez a folyamat a Vigadó pénztárán keresztül történik, +100 Ft (nagyon jutányos) kezelési költség kerül minden egyes jegyre. A gyorsabb és biztosabb terjesztés érdekében arra kérek mindenkit - aki teheti -: gondolja át, hogyan segíthet nekünk a terjesztésben, és jelezze vissza nekem, hogy 10-20-50-100 (vagy bármennyi) jegyet felvállal és intézi azok továbbadását. Természetesen nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ne „csak" eladások legyenek, hanem valóban sokan lehessünk együtt, és tanúi lehessünk annak az eseménynek, amit Csaba testvér és a gyerekek fémjeleznek, hogy Jót tenni valóban jó". (Ennek az érzésnek vagy tapasztalatnak a „keletkezését" majdhogynem biztosra veszem, s jó lenne, ha ezt - mint egy aprócska lángot - tovább adhatnánk egymásnak). Az esten is lesz lehetőség nagyobb adomány hivatalos átadására (adóigazolást adunk), és természetesen a találkozásra is, Csaba testvérrel és a fellépő gyerekekkel. A gyerekek egy esíkszentdomokosi lakodalmast fognak eljátszani és eltáncolni, a kórusuk pedig néhány szép dalt hoz ajándékba nekünk. A hazai előadók között ott lesz Ferenczi Eva, Buday Ilona, Rubold Ödön, Götz Anna, Vitai András, Vikidál Gyula, Pap Endre, Tolcsvay László, Jakab Csaba, aMisztrál és a Boanergész együttes és a Szent László templom énekkara. Biztosan lesznek olyanok, akik nem tudnak semmit erről az „egészről". A www.devaigyerekek.hu honlapunkon minden „fontos" információt összegyűjtöttünk számukra. Kérlek segítsetek! Szeretettel: Hegyi János, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kurátora E-mail: hegyijan@freemail.hu, tel: 30/9417-965 A jegyigények gyűjtését Kiss Melitta is vállalja: Tel: 215-6920/3604, 30/ 389-7120. rán. A vitavezető akadémikus ugyanakkor a munkálatok szigorú, kritikus, szakmai körökben való folytatását irányozta elő. A vízgép megítélésénél ugyanis a jelenkori szakemberek kevés biztos pontra támaszkodhatnak a nem teljesen megbízható fordítású, egyetlen részletes leírás, Evlia Cselebi török utazó beszámolója alapján. (A műszaki részletkérdések megvitatásánál szóba került Béres Csilla diplomamunkája is, mint a gépezet első műszaki-tudományos feldolgozása.) Az előadók és hozzászólók, a szponzorok mind a megvalósítás reményében váltak el egymástól. A régészeti kutatások a jövő évben folytatódnak - szintén a Rosenberg Kft.-nek köszönhetően -, a műszaki rekonstrukciók, a filológiai, történeti és technikatörténeti kutatások is egy újabb fázisba léphetnek a mostani eszmecsere után. Mert mint maga a konferencia is bizonyította, a bölcsész- és a műszaki tudományok, a szakemberek és a befektetők egyidejű munkájára, összefogására van szükség ahhoz, hogy egy újabb, történelmi gyökerű látványossággal gazdagodhasson városunk. S ez már nemcsak a reneszánsz vízgép, de egyben a reneszánsz szellemiség, a különböző tudományterületek, az alkotók és a mecénások találkozása, megegyezése jegyében történik. I. M.
