Esztergom és Vidéke, 2003
2003-10-16 / 41-42. szám
16 Esztergom és Vidéke 2003. december 18. Újra jár a toronyóra... Akik szeptember utolsó hétvégéjén - pénteken, szombaton - Szentgyörgymezőn a templom környékén közlekedtek élénk gépkocsi-forgalomat, és nagy jövés-menést észlelhettek. Ennek okát kutatva a következőket tudtam meg: az Első Magyar Toronyóra Kft. munkatársai órát szerelnek a templomtoronyban. Rancz Lajos villamosmérnök, a kft. ügyvezetője - Székesfehérvárról - készséggel állt rendelkezésemre és tájékoztatott a munkálatokról. - Az 1920-30-as években szerelt toronyóra helyére - ami hosszú ideje már nem működött, elhasználódott - új került. A csaknem 25 méter magasban végzett munkát belülről a toronyból, és kívülről, alpinista technológiával végeztük. Az ereszdeszkákat átfúrtuk, a lyukon keresztül leengedett mászóköteleken, mászó-gépekkel jutott fel a két alpinista az „óraszintre". - Néhány adatot megtudhatunk az új óráról ? - Természetesen. Modern, elektronikus vezérlésű óraszerkezet. Zöld tűzzománc a mutatók és az óraszámlap, ezen felül a mutatók még aranyozottak is! Az óraszámlap 1600 mm átmérőjű, római számokkal ellátott. A vezérlőegység a frankfurti atomórára szinkronizált, onnét naponta kétszer kap jelet. A vezérlőegység magába integrálja a teljes harangozási-rendszert és -programot, melyet egy évre előre beállítunk. A téli-nyári óraátállások is automatikusak. Mindezt, az egész járószerkezetet, számítógép vezérli, mely a vezérlőegységben található, ez utóbbi pedig a sekrestyében, egy 40x40 cm-es, ezen felül pedig még egy kulccsal zárható kb. 20x50x60 cm-es védődobozban van elhelyezve. A Frankfurtból érkező jeleket vevő egység ezen a dobozon van rögzítve. - Meddig működhet egy ilyen toronyóra ? - A számlap, a járószerkezet, a hajtóművek mintegy 100 éves időtartamra, az elektronika néhány évtizedre biztosítja a működést. A garanciánk öt évre szól. Most egész órákat üt, de további felújítás után negyedóránként is fog ütni, sőt még zene is hallható lesz a toronyból. Mindezek megvalósítása is folyamatban van. * A kivitelezővel történt beszélgetés után kerestem fel az esztergomi származású, Amerikában élő dr. Paulovits Gyulánét, született Spóner Máriát, aki elhunyt férje emlékére adományozta ezt a toronyórát, a templomnak. O a munkálatok ideje alatt Szentgyörgymezőn, rokonainál tartózkodott, itt találkoztunk egy rövid beszélgetés erejéig, s alábbiakat tudtam meg. - 1956-ban került Amerikába. Férje is esztergomi, ő itt középiskolai matematika-tanár volt. IOWA államban telepedtek le, majd Eszak-Karolinába költöztek. Itt - a pedagógia tudományából - szerezte meg a doktorátust. Haláláig (2000. április), 72 éves koráig pedagógiai tanácsadóként dolgozott. A végakaratának tiszteletben tartásaként 2001. október 5-én földi maradványait Szentgyörgymezőn - szülei mellé - helyezték örök nyugalomra. A szertartást dr. Beer Miklós püspök celebrálta. Isteni gondoskodás, hogy férje temetése és az emlékére készült toronyóra megáldása között napra pontosan két év telt el! Az adományozást a templom előcsarnokában található emléktábla is megörökíti. - Ezúton is meg szeretném köszönni az Esztergomban élő Lenke unokahúgomnak a majd' másfél évig tartó - nem zökkenőmentes és sok idegeskedéssel járó - előkészítő-, szervező-, és tervezőmunkát mondta végül. Ezt követően a városrész önkormányzati képviselőjét, Petróczy Jlne&: Török Sophie, Babits Mihi illnak (báttólpobra): Homár ImJ fosztoláoyi.Dezsőék, Laczó Gézg Olvassa Ön is hétről hétre az mmmimm hetilapot, az esztergomi polgárság lapjátí Csáky Lajos festőig álomvilág a Mindig öröm tölt el, amikor az esztergomi utcákon találkozom földijeimmel: keresik a hidat, mert „éppen erre kerültek egyet" - és látni szeretnék. Mostanában éppen ilyen kellemes izgalommal vártam a kecskeméti Csáky Lajos kiállítását a Kortárs Galéria és Kiállítóteremben. Hódmezővásárhelyi születésű földim tehetségét hajdanvolt kollégáim, Fischer Ernő és Vinkler László gondozták: 1973-ban szerzett rajztanári diplomát a szegedi főiskolán. Iljúkori alkotásait a mártélyi festőiskola ihlette, az esztergomi festőművészekkel való ismertsége is innen ered. 1975 óta hazai városainkban szinte évente tartja önálló kiállításait. 1981-től a Magyar Művészeti Alap, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja és 1985-ig a Fiatal Művészek Stúdiójának. Külföldi tanulmányukat tett Lengyel-, Olasz-, Görög- és Franciaországban, Ausztriában és Mallorcán. Képeit külföldi és hazai közgyűjtemények őrzik. Megyei, SzMT-művészeti, grafikai kiállítások és az 1983. évi Téli tárlat díjait nyerte el. Elismerést érdemelnek mese- és verseskötet illusztrációi. Alkotásai méltatását neves szakírók (Hernádi Gyula, Zolnay László, Bakos Katalin, Bánszky Pál, Feledy Balázs, Kerényi József és Finta József) tollából olvashatjuk a különféle megyei folyóiratokban. Katalógus-előszavai, tárlatnyitói pontosan elemzik festőművészünk alkotásait: „... Gondolatainak, álomszerű képzettársításainak, a világ sokszínű jelenségeinek sorából biztonsággal emeli ki a mondanivalója számára lényegeset, építi fel ezekből képeit, amelyek sokféle módon hatnak a nézőre. Hatnak nemesen egyszerű technikájukkal, puszta látványukkal, olykor bizarr, másutt romantikusan finom képzettársításaikkal, lírai vagy balladai hangjukkal" (Pénzes Géza, 1985.). „Visszafogott, látszólag szinte eszközetlen ábrázolásmódja, valóságmegközelítésének, megragadásának, s a valóság művészi valósággá emelésének virtuozitása nehéz, aszkétikus művészi munkáról vall. (...) Kompozícióiból nehéz érzések, emberi fájdalmak és emberi örömök hangzanak ki" (Zolnay László, 1981.). „...A természet együttélő részének és esztétikai értékhordozónak tekinti a képzőművészet évezredes 'tárgyát', az emberi testet. A táj és az aktok szerves egységét a térbehelyezés és a környezettel egybecsengő színvilág által éri el..." (Dömötör János, 1990.) Ezekhez a szakszerű jellemzésekhez társuló, igen gazdag képi látvány tárul szemünk elé Csáky Lajos kiállításán. Alomszerű nőalakjai, fényben gazdag virágképei kivételes alkotói tehetségről tanúskodnak. Horváth Gáborné dr. Gyulát kérdeztem, aki elmondta, hogy nagyon örül és személyesen is megköszönte az adományozónak ezen nagylelkűségét. Képviselői tevékenységének köszönhetően döntés van arról, hogy a templom díszkivilágítást kapjon, ennek megvalósítása pedig szervezés alatt van, a tervek már elkészültek. Az október 5-ei toronyóra- és emléktábla-áldást megelőzően kerestem fel Varga Lajos atyát, a templom plébánosát. - Az adományozó ezzel a gesztussal növeli a templom tekintélyét, minek köszönhetően időtálló, új érték jött létre. Az emberek nekem gratuláltak, de én ezt őneki továbbítom. Azonban ezzel még nem fejeződött be a templom tervezett felújítási munkálatai. Hátra van még a külső tatarozás és a díszkivilágítás. A harangok villamos felújítása - melynek munkálatai folyamatosan haladnak előre - után a toronyóra minden negyed, fél és háromnegyed órakor is fog ütni, majd zene is hallatszani fog a toronyból. Végül elérkezett 2003. október 5., amikor is a 10 órakor kezdődő szentmise végén a toronyóra és a templom előterébe elhelyezett emléktábla - melyen a következő szöveg olvasható: „A toronyórát Dr. Paulovits Gyula emlékére adományozta özvegye. 2003. október 5." - megáldásra került. Varga Lajos atya - az énekkar előadása után - megáldotta a táblát, majd a toronyórát. Az óra ezen szertartás ideje alatt a 11-et ütötte el, mintha válaszolt volna a templomban folyó eseményre, elfogadva azt. Végül dr. Paulovits Gyuláné néhány mondatban hálát adott. Isten áldását kérte az egyházközösségre és gyermekkora kedves templomára. Másnap visszautazott az Egyesült Államokba. Nagy Tibor Babits Mihály művészbarátai Esztergomban (1924 - 1941| A Zene Világnapjának ünnepén a hagyományt követve újólag megrendeztük kiállításunkat Dorogon. Idei témánk a XX. század első fele, a két világháború közti időszak Esztergomában és környékén élő, Babits baráti köréhez tartozó alkotók műveinek bemutatása. Az idén 120 éve (1883. november 26.) született Babits Mihály - ezért is emlékezünk rá - 1924 és 1941 között Esztergomban, az Előhegyen, másként nevezve Aranyhegyen töltötte a nyarakat. A XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakját, a kiváló költőt és műfordítót szoros szálak fűzték Esztergomhoz. Az „Előhegy remetéje", ahogy az esztergomiak sokszor nevezték, csöndes magányában élte a nyári heteket, nem adta senkinek sem hírül, hogy megérkezett. Mégis az előhegyi kis ház - aminek tornácfalára a költő felesége Tanner Ilonka (írói nevén Török Sophie) Babits által kiválasztott versidézeteket írt fel - szellemi központtá vált minden nyáron. A magyar szellemi élet legkiválóbbjai keresték fel, valamint az esztergomi barátok társasága. Aki legközelebb állt hozzá: Einczinger Ferenc és testvéröccse Sándor voltak. Babits esztergomi „honfoglalásában" már 1924 tavaszától, telekvásárlástól kezdve, mindkét testvérnek igen jelentős szerepe volt. Einczinger Ferencnek barátsággá mélyülő kapcsolata Babitscsal mindinkább szellemi kapcsolattá is vált. Einczinger Ferenc az Esztergomi Takarékpénztár igazgatója és Dorogon is ügyvezető igazgató, egyben festőművész és író is volt. Városában a kortársi képzőművészetek és a modern képzőművészeti szemlélet jeles művelője, hirdetője. Alkotásaival többször szerepelt a Nemzeti Szalon csoportkiállításain. A Műcsarnokban, az Ernst Múzeum különtermében és egy hannpveri galériában is bemutatták műveit. 1928-ban a Képzőművészetek Új Társaságának (KUT) is a tagja lett, vállalva a modern törekvések képviseletét. A kiállításon rajta kívül többek közt Bajor Ágost, Tipary Dezső, Nyergesi János, Beck Ö. Fülöp, Csorba Géza, Ferenczy Béni, Basch Edit, Holló Kornél, Jaschik Almos, Koszkol Jenő, Zsin Judit és Scheider Hugó művei láthatóak. Ez utóbbi időleges esztergomi letelepedése Olajos János tanárnak köszönhető. O biztosította számára a lakást, az alkotó munka lehetőségét. Esztergom gazdag képzőművészeti múltjának csak töredékét láthatja az idelátogató, de az alkotások történeti hitelességgel örökítik meg Esztergom lebontott kisvilágát, eltűnt miliőjét. Dr. Zsembery Dezső