Esztergom és Vidéke, 2003

2003-01-30 / 4. szám

24 Esztergom és Vidéke 2003. február 20. Városkapun innen: láttuk, hallottuk, megtudtuk A Magyar Kultúra Napján A Vármegyeháza dísztermében került sor arra az ünnepségre, amelyet néhány éve január 22-én rendeznek. Az ünnep szónoka Koditek Pál, Esztergom Város Képviselő-testületének KISB elnöke volt. Beszédét így kezdte: Ma épp 180 éve annak, hogy a reformkor hajnalán Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén megírta Hymnus című versét, nemzeti himnuszunkká nemesedett költeményét. A 19. század eleje és a 20/21. századfordulója közötti párhuzam -ha a költemény alcímére gondolunk: a magyar nép zivataros századaiból - a magyar gondolkodóknak önként kínálja magát bizonyos összevetések megtételére. Majd így folytatta: - A haza sorsáért, fejlődéséért aggódó értelmiség gondolatai mindenkor a magyar kultúra, a magyar művelődés lehetőségei körül forogtak. A közép-európai „szellemi táj" a magyar kultúra nélkül elképzelhetetlen volt, s lesz a jövőben is. Arra ugyan még senki nem tudott egzakt választ adni, mi az a specifikum, mely a magyar kultúrát - és itt most a kultúra legtágabb értelmére gondolok - minden mástól megkülönböztetni képes, de egy biztos: a kérdést újra és újra feltesszük: Mi a magyar? Nem azt kérdezzük ki a magyar, hanem, hogy mi! Mi a magyarság lényege, miért sajátos, miért összetéveszthetetlen bármi mással. A lehetséges válaszhoz talán Babits Mihály jutott legközelebb, amikor azt írta: történelmileg kifejlődött szellemi jelenség! Ezzel a szellemi alapvetéssél köszöntöm tisztelettel a Magyar Kultúra napján Esztergom és Párkány városokból megjelent minden kedves vendégünket! (...) A magyar művelődés - mint már említettem - sajátos életérzésünkben, világlátásunkban rejlik. Minden pozitív kulturális impulzust, mely minket ért ezredéves történelmünk során, befogadtuk, a magunk arcára formáltuk. Ugyanakkor - távlatokban vizsgálva - a magyar nép szellemisége soha sem volt fogékony a szélsőséges kulturális áramlatokra; bár be kell valljuk: vannak intő jelek! Nagy tehát az írástudók felelőssége! Egyre inkább szükségünk van új Kölcseykre, Babitsokra, Munkácsy Mihályokra, Bajor Agostokra, múzeumalapító-gyarapító Széchenyi Ferencekre, Simor Jánosokra - s folytathatnám e párhuzamot. A magyar kultúra sohasem volt kirekesztő - bár vannak, akik ezt kívánják elhitetni velünk és Európával. Gondoljuk csak József Attila veretes soraira: Dunának, Oltnak egy a hangja... Miért tudjuk például oly kevesen - és ha tudjuk, miért nem tudatjuk másokkal is -, hogy az első szlovák nyelvű könyveket magyar nyomdákban nyomták, hogy a román nyelvűeket Budán, hogy a román felvilágosodás legnagyobb alakjai - Gheorghe Sincai és Petru Major - magyar nemesek voltak és magukat azidőtájt Sinka Györgynek, Dicsőszentmártoni Major Péternek nevezték? Nagy a felelőssége az állami, az önkormányzati, de legfőképp a polgári mecenatúrának. A kulturális befektetés megtérülése elsősorban össznemzeti mércével mérhető, de ezt saját, helyi közösségeink kultúrájának emelésén keresztül érhetjük el. Tudjuk a történelemből: Róma hanyatlása akkor kezdődött, amikor az írástudók felelősségérzete lanyhult, amikor a kultúra - s a párhuzam kínálja magát - áru lett! Romae omnia venalia sunt - Rómában minden eladó! Minden kultúrtörekvésnek, mely a humanizmus megkerülésével, A több mint egyhónapos szünet után ismét megtelt az aula... Szimfonikusaink téli koncertjén (s) Az Esztergom Városi Szimfonikus Zenekar január 25-ei bérleti koncertjének a Téli hangverseny címet adta. Reményi Károly művészeti vezető ezúttal a zeneirodalom klasszikus és romantikus szerzőitől válogatott. A közönséget Nagy Éva zeneesztéta köszöntötte, majd ismertette az elhangzásra kerülő műveket. Elsőként Beethoven Egmont nyitánya hangzott fel. A szerző számtalan alkotása közül az Egmont nyitány a németalföldiek szabadságküzdelmének állít emléket, mely megrendítette a 16. századi Európát, és melyről Goethe tragédiát írt. Ez a beethoveni mű sikerre számíthat a világ bármely koncerttermében, így volt ez szombaton este a mi aulánkban is. A percekig tartó taps alatt felkerült a versenyzongora a pódiumra, hogy második számként Róbert Schumann egyik legérdekesebb, legszínesebb műve következzék: az vagy egyenesen annak ellenében akar újat és jelentőset elérni, emlékeznie kell Mórus Tamás egyszerű, de kemény szavaira: „Semmi nem lesz jó és tökéletes, ha az emberek nem lesznek jók és tökéletesek ". Alig egy évvel az Európai Közösséghez való politikai csatlakozásunk előtt a magyar kultúra fennmaradásáért érzett aggódó szavaim talán megértésre találnak Önöknél. A nagy európai kulturális olvasztótégely elsősorban a kisnemzetek kultúrájára jelenthet veszélyt. A Magyar Kultúra ünnepén meggyőződéssel kijelentem: hiszek a magyar kultúra fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában! 1823 január Szatmárcseke és Kölcsey - a sárban Himnuszt költeni hej, milyen is lehetett, ahol az imánk született! Szamos-parti kis kúria, benne a nemzet nagy fia a végzetünkkel vesződött, mikor a múlton tűnődött. Történelmünk ilyen volt: apáink vére gyakran folyt, a nép adózott és szenvedett, de Herder mégis tévedett, mert a magyarság megmaradt, akár a fű a kő alatt. Annyi szenvedés - mit nekünk „megfogyva bár, de" létezünk. Mikor a Himnusz készen lett, még nagyobb csoda született: Kiskőrösön egy kis házban rendkívülire nem vártan pólyában sírt egy kisgyermek, O lesz a legismertebb, nagy történelmi pillanat volt ez a honi ég alatt. Végül a nógrádi Stregován A Madách-család birtokán nem sejthette senkisem, hogy egy harmadik is megjelen. Kölcsey, Madách, Petőfi, sors a titkait megőrzi, áldjuk az évet, hónapot, hogy ily kincseket ránk hagyott! Szállási Árpád a-moll zongoraverseny. Rozsár Brigitta (fotónkon) esztergomi zongoratanár, kamaraművész játékába belesűrítette a schumanni zongorahangok minden szépségét, melyek ezúttal is magukkal ragadták a hallgatóságot. Szünet után Brahms c-moll szimfóniája került műsorra. A zenekar, benne a vonósok, fuvolák, oboák, klarinétok, fagottok, kürtök, trombiták, pozanok, üstdobok együttese csodálatos hangzást nyújtott. A négy tétel végén a túláradó indulattal feltört főtéma zárta a koncertet, mely ezúttal is hatalmas közönségsikert hozott. Erősítésként itt volt a fővárosi, de már tiszteletbeli esztergominak számító Reményi Eszter (cselló) és Kovács Gergely (kürt) is. A sorozat hatodik előadására február 8-án kerül sor. Vince atya Boldog Özsébről, a pálos rend alapítójáról Kevésbé közismert, hogy az egyetlen magyar szerzetesrend alapítása is városunkhoz kötődik: az egyiptomi Remete Szent Pálról elnevezett szerzetesrendet - a pálosokat - ugyanis Boldog Özséb (Eusebius) esztergomi kanonok alapította 1250-ben, akiket fehér színű ruhájukról fehér barátoknak is neveznek. Árva Vince pálos rendi szerzetes - akit Lékai bíboros nevezett ki Boldog Özséb szentté avatási posztulátorának - igen érdekes előadást tartott az esztergomi Belvárosi templom plébániája előadótermében a magyar - és a történelem folyamán lengyel - alapítású pálos rendről. Boldog Özséb származásáról nem maradt fenn dokumentum, ezért Esztergomi Boldog Özsébnek nevezik. Annyit tudunk róla, hogy az esztergomi káptalan iskolájában tanított és esztergomi kanonok volt, aki méltóságáról lemondva heted magával kivonult a Pilisi hegyekbe, és a jelenlegi pilisszántói Hármaskő barlangjaiban alapította meg a Remete Szent Pálról elnevezett szerzetesrendet. Itt egy kápolnát emelt, amelynek a falait megtalálták, és a feltárására készülnek. Itt építette első kolostorát is, ahová a pilisi hegyekben élő remetéket összegyűjtötte. A pálos rend hamar meggyökerezett és elterjedt az egész Kárpát-medencében és Európában. Az alapító Boldog Özsébet 1270-ben bekövetkezett halálakor az általa emelt első kápolnában temették el. Árva Vince atya előadásából megtudtuk, hogy a sírt rejtő kápolna feltárására készülnek. A szentté avatási eljárásban fontos szerepet játszik a sír kinyitása, amely bizottság jelenlétében történhet. A pálos rend Európa több országában is megtelepedett, sőt a Kolumbusz által felfedezett Amerikába induló első missziós szerzetesek is pálosok voltak. Portugália fővárosában ma is áll a pálosok százfős kolostorának temploma. A pálos rend lengyelországi kongregációja levált a magyar rendről és 1784-ben Ágoston Szaniszló lengyel király kérésére VI. Pius pápa önálló renddé alapította. II. József szerzetesrendeket feloszlató 1786-ban kiadott rendelkezése a pálosokat is sújtotta. A rend magyarországi 21 kolostorát feloszlatták, a dokumentumokat, értéktárgyakat elhurcolták. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend 1934-ben éledt újjá, amikor a lengyelországi Czestohowaból a lengyel tartományfőnök vezetésével Magyarországra települtek pálosok. 1950-ben a rendre alapító hazájában a politika újabb csapást mért: felszámolták, a szerzeteseket letartóztatták, a Grősz József kalocsai érsek ellen indított koncepciós perben Vezér Ferencet, a pálos rendi perjelt halálra, a rend tagjait több évi börtönre ítélték, Gellért-hegyi Szikla-kápolnáját is bezárták. A rendszerváltás után újra éledt a pálos rend és az alapító Esztergomi Boldog Özséb szentté avatási posztulátora járja az országot és Európát a pálosok nyomait kutatva. Az isztambuli Topkapi múzeum gyűjteményében is van hat ládányi olyan dokumentum, amelyet a török megszállás alatt hurcpltak el a pálosok kolostoraiból. Árva Vince szentté avatási posztulátor reméli, hogy az itt található dokumentumok átvizsgálásával Boldog Özséb származására is pontos útmutatást talál. Az előadás után az érdeklődők megvásárolhatták Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek élete cínjű könyvet, melynek fordítója Árva Vince atya, aki a Belvárosi templomban imádságos szentmisét mutatott be Boldog Özséb szentté avatásáért. Muzslai Ágnes Kirándulás a Duna Múzeumba Egy zimankós téli napon felkerekedett a leányvári óvoda kiscsoportja, hogy részt vegyen a Duna Múzeum múzeum-pedagógiai foglalkozásán. Azaz, csak a kiscsoport fele, mert sokakat ledöntött a nátha. Szeretnénk elmesélni nekik is, mit láttunk, s mire számítsanak, ha jövőre újra elmegyünk... Egy kicsit sétáltunk a piac utcáján, majd a múzeumban Marosi Katalin múzeumpedagógus fogadott bennünket. Egyből megtalálta a hangot a gyerekékkel, akikkel együtt felmelegített zsírból és napraforgómagból madárkalácsot készített. A foglalkozás végére megdermedtek az ajtó elé kitett finom madárcsemegék. Munka közben számos kérdés és válasz hangzott el. Gyerekeink óvatosan felelgettek, csak a bátrabbak mertek válaszolni olyan kérdésekre, mint: Van-e az állatoknak is karácsonya"? Mit esznek a madarak télen? (Többen határozottan állították, hogy vajas kenyeret és csokit.) Hasznos és fontos ismeretet szerezhettek így játékos kérdés-felelet formájában. A tevékenységgel egybekötött foglalkozás kivívta a kísérők tetszését is. Egy percre sem unatkoztunk, nem kellett még „fegyelmezni" sem, a gyerekek végig figyelték Kati magyarázatait, követték őt egész idő alatt, mint a kiscsibék. Aztán elmentünk a vízimalom működését bemutató gépezethez. Itt ámultak, bámultak a kicsik, hiszen mi mindent tudott a lezúduló víz működtetni: zászlócskákat vont fel a meghajtott malomkerék, pecsételt is, és bambuszból készült hangszert szólaltatott meg, sőt kalapált is. Aki nem hiszi, járjon utána! Egy kedves állatka is segített a látogatást még élvezetesebbé tenni: Kukucska béka csak arra várt, hogy ő vehesse át a szót. Brekegések közepette elugráltunk a vizes játékokhoz. Ott aztán lett nagy locs-pocsolás. Láthattuk, hogyan keletkezik az örvény, a hullám, hogy zsilipelnek a hajók, vízszállító csigák gyönyörködtettek bennünket. (Mármint az arkhimédészi csigák emelték fel és öntötték ki feljebb a vizet magukból.) A vizes élőhely állatai közül alig ismertek fel néhányat, sajnos egyre kevesebb lehetősége adódik egy kisgyereknek, hogy az élő természetet közvetlen közelről megfigyelhesse. Talán először itt figyeltek fel a vadkacsára, kakukkra. A szomszédos helyiségben volt egy kényelmes helikopter is, ami csak arra várt, hogy beszálljunk és egyből felemelkedett. Ablakából pompás kilátás nyílt a Dunára, persze felülnézetből. Látogatásunk utolsó állomásán egy 11 perces mesefilmből megtudhattuk, hogyan forog a víz a természetben. Albert és az Ej királynője, no meg a Hajnal tündérek parányi szöszke kislánynak gyermeknyelven magyarázták a víz megjelenési formáit. Csodás képeket láthattunk az óceánról, bálnákról, halakról. És még mennyi szépet, érdekeset nyújtott a múzeum! Érdemes többször ellátogatni oda. A módszertanilag is tökéletesen kidolgozott foglalkozás a természetvédelem legfontosabb elveit ismertette meg a háromévesekkel: tanuljunk meg figyelni az élőlényekre, védjük az állatokat és élőhelyüket, csodáljuk és értékeljük a természet nagyszerű adományát: a vizet! Pappné Belányi Violetta, óvónő Bakos Nagy Márta, MKNE Szakmár Krisztina, témafelelős