Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-14 / 31-32. szám

4 Esztergom és Vidéke 2003. augusztus 14. Szentessy László 65 éves 1938. augusztus 16-án született Esztergomban. Művészet iránti vonzalmának kialakulásában minden bizonnyal szerepe volt festőművész nagybátyjának, Kardos Brúnónak, akinél serdülő fiúként nyarait töltötte. Középiskolás korában már rendszeresen rajzolt, és tagja volt az esztergomi képzőművész körnek. Művészeti tanulmányait az Egri Tanárképző Főiskolán folytatta és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen fejezte be. 1981-ben a Komárom Megyei Tanács ösztöndíját, 1982-ben annak nívódíját kapta meg. 1966-ig szülővárosában élt, majd Neszmélyre költözött. Jelenleg Tatán él, ahol nyugdíjazásáig az Eötvös Gimnázium rajztanára volt. Alapító tagja volt a fiatal esztergomi művészek Sigillum csoportjának, majd az Esztergomi Művészek Céhének. Bár korai művei korántsem csak grafikák voltak, korán kiütközött erős illusztratív hajlama, ami alkotói karakterének meghatározó tényezője. Művészetének értékei saját emberi értékeiből fakadnak, humanizmusa, elmélyült irodalmi érdeklődése, természetszeretete, finom humora műveiben maradéktalanul kifejezésre jut. Karakterteremtő ereje, leleményes komponálásmódja, igényes felületalakítása mára a magyar grafika jelentős alakjává avatta őt. Bizton állíthatjuk, hogy bárhol is él, ő szívében örökre esztergomi művész marad. K.E. „Üdvözlet Esztergomból" - Kovács Melinda képei elé (nt) Augusztus 6-án nyílt meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában az Esztergomban élő és alkotó Kovács Melinda fotóművész kiállítása. A nagyszámú érdeklődő jelenlétében Ori István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára az alábbi megnyitójával méltatta a művésznő 27 kiállított alkotását, mely szeptember 1-jéig, a múzeum nyitva tartási idejében látható. esetben művész, de jól felkészült, jó szemű „ tisztes iparos". Mi alapján választjuk ki az elénk tett képeslap halmazból azt, amit elküldünk? Talán a kivitelezés minősége, de még inkább a „hely szelleme". A „hely szelleme" az, ami a lapokon sorjázó kezünket megállítja: olyat látunk, amit talán csak éreztünk ott jártunkkor. Esztergom „lelkét" két megkerülhetetlen objektum adja. Az egyiket, amely a Duna, a természet alkotta évezredek alatt. A másik, emberi léptékkel mérve, szintén hosszú küzdelem után született alkotás, a Bazilika. Mindkettő a lélek, a természeté és az emberé. Kovács Melinda kamerájával végigvezet bennünket a lélek útjain. Ezerarcú várost ismerhetünk meg fotóin. A napfényben fürdőző Szenttamás házainak cserepei a dalmát tengerpartot, a ködben felsejlő Bazilika északi városok hidegségét, míg a Bazilika oszlopsorát beragyogó fénypászma az antik Rómát idézi. Derűs ez a város, nagyszerű és előkelő. A Kis-Duna part hatalmas platánjainak csöndesen fődre vitorlázó, fáradt őszi levelei magányos séták, lassan letisztuló gondolatait juttatják eszünkbe. A Dunánál járunk. Hullámai játékosan fodrozódva lassan megnyugszanak a homokpadokon, hogy új erőre kapva hordozzák hátukon a mindennapok terhét. „Igazi", klasszikus útikönyvbe illő fotókon látjuk a Duna két partját összekötő Mária Valéria hidat, és a Várhegy panorámáját. Ezeken a képeken nem találkozhatunk a városlakókkal. Talán azért, mert Kovács Melinda fotóinak többsége kora reggel és az esti szürkületben született. Akkor, amikor a felkelő nap sugarai tisztán, világosan tárják elénk a vonalakat, alakzatokat, de érintésük még nem metsző, égető és lenyugodván, homályba vész minden ami keserű és zavaros. A figyelmes szemlélő azonban a Mária Valéria híd pillérén felfedezhet két hangya méretű szorgoskodót és ugyan hátat fordít nekünk a pajkos kis angyalka a Bazilika tövében, de érezzük, durcássága csupán múló női szeszély. Esztergom ezeken a fotókon egy harmonikus, szinte idilli arcát mutatja, ahol jó élni. A természeti és történelmi örökségével jól sáfárkodó, lakható város, így legyen! Kovács Melinda képeivel - első bemutatkozása, 1993 óta - hatodszor találkozhatunk az Európai Közép Galériában. Korábbi kiállításain láthattuk azt a különös, szokatlan világot, amit ő teremtett magának és most úgy láthatjuk a világot illetve Esztergomot, ahogyan ő láttatja velünk. A városok képi ábrázolásaival a XVII. század óta találkozhatunk, hagyományos és igen kedvelt, népszerű műfaja volt a képzőművészetnek. Ma már művészi alkotásoknak tekinthetjük ezeket a többnyire metszet formájában ránk maradt ábrázolásokat. Tudósítanak a város szerkezetéről, kiemelkedő épületeiről. A tereken megjelenő emberek vagy állatok, mint városlakók, sugallják azt a hangulatot, amit az ott élők érezhettek, amikor végigsétáltak lakóhelyük utcáin. A XIX. század egyik csodálatos felfedezése, a fénykép lehetővé tette a körülöttünk lévő világ tükörképszerű rögzítését, a valóság hű ábrázolását. Képeslap formájában viszonylag gyorsan és olcsón lehetett a fényképeket sokszorosítani. A fogyasztó oldaláról is megjelent az az igény, hogy egyszerű módon tudassa hozzátartozóival, barátaival hollétét, érzéseit, amit az adott helyen történő időtöltése vált ki belőle. Erre a képeslap nagyon alkalmasnak tűnt, s ma már elmondhatjuk, hogy a XX. században a képeslap divattá vált. Alkotójuk, ha nem is minden Villáminterjú Kovács Melindával Ködbe vagy a lemenő nap utolsó fénypászmáiba burkoltan ismeretlen ismerősként tűnnek fel előttünk a képeslapokról is gyakran visszaköszönő épületek, városrészletek: Esztergom sokat látott gzegletei. Arrébb lépve a fényképész megszokott helyétől, eltávolodva egyben ennek szemléletétől, üres leképezési eljárásától, látszólag kis változtatással Kovács Melinda új életet lehel ezekbe, élményeivel lelkesíti át a falakat, köveket, tájelemeket. Új arányok, összefüggések keletkeznek, de mindemögött a látvány szépsége, a hangulat, az élmény elevensége izzik fel, s ehhez kínál keretet a képformátum által is sugallt csendes szemlélődés és idilli kiegyensúlyozottság, kisvárosunk két belső jellemzője. Új szemszögből, más szemmel láttatva ugyanaz az épület már más tartalmak közvetítőjévé válik, jelezve a művészet ős-eredeti jellegzetességét, az átlelkesítés fenségességét. De az új esztergomi felvételek sem a felszínes, tovasikló tekintet, átfutó pillantás előtt nyílnak meg, csak a csendes szemlélés bontja ki burkából a bennük őrzött nyugalmat. A kiállítás-megnyitón erre csak órákkal később nyílik lehetőség, amikorra már alábbhagy az érkező új és a távozó régi vendégek képfürkésző, újdonságkereső kíváncsisága. Ebben a forgatagban a kézről kézre adott művésznőt most nem is a képei bensőségességéről faggatom (ez kinek-kinek a lekiismeretére bízatik, hogy beszélgetésbe elegyedik-e a képekkel), csupán egy-két kíváncsi kérdéssel sajátítom ki figyelmét a kínálkozó rövid időre. - Különböző stílusú, műfajú művek jellemzik eddigi pályafutásodat: saját magad által készített csendéletek, makettek képei mellett igényes kivitelű, egyéni szemléletet tükröző dokumentatív abb fényképek egyaránt megtalálhatók. Mi adott most lendületet a város, Esztergom fényképezéséhez? - A Polgármesteri Hivatal megbízásából a szokványostól eltérő esztergomi felvételek készítésére kaptam lehetőséget. Ezek az Esztergomi séta és a Királyi városok kiadványokban jelentek meg. A városról kialakult képem és élményeim hatására a megbízás folytatásaként további műveket készítettem. Ezek kerültek most a falakra. - Eddig is gazdag életrajzodból kiderül, hogy idén elnyerted a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének alkotóművészeti ösztöndíját. A jelen kiállítás anyagának létrejöttéhez ez milyen segítséget nyújtott? - Ez az ösztöndíj csak augusztustól érvényes, a kiállítás anyaga természetesen már korábban elkészült. Munkám során pályázati pénzt nem használtam fel, csupán a kiállítás megvalósításához vettem igénybe a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ösztöndíját. -A tárlat helyszíne korábbi kiállításaidhoz hasonlóan a Duna Múzeum galériája.Láthatóan ragaszkodsz ehhez a helyhez. - 2000-ben voltak itt utóbb a képeim, 2001-ben pedig a Mária Valéria-híd építéséről készített felvételek. Szerintem ezen a kiállítóhelyen jól tudnak kiállítást szervezni, rendezni és ezenkívül közel esik a galéria a belvároshoz is. - A mostani kiállítást megnyitó Óri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt. - Őt Kaján Imre, a Duna Múzeum igazgatója kérte fel a kiállítás megnyitására. - Most milyen műveken dolgozol ? - Csendéleteket készítek, amelyek fiktív tárgyakat ábrázolnak. Ebben különböznek eddigi munkáimtól. - Köszönöm a beszélgetést! I. M. Elekes Judit kiállítása a Keresztény Múzeumban Augusztus 10-én vasárnap nyílt meg a Keresztény Múzeumban a jeles festő, grafikus és kárpitművész munkásságát bemutató kiállítás. Egykori tanítványai szorgalmazták szeretett tanáruk művészi alkotásainak bemutatását. A XX. század első felének legjobb művészi törekvései, a későszecesszió, a népművészet szeretete, az avant-garde ismerete és a középkori művészet szelleme segítették egyéni művészetének kialakítását. A középkor művészete vonzotta oly gyakran Esztergomba, a Keresztény Múzeumba. Az első terem az akvarellista és grafikus művész Elekes Juditot mutatja be, aki a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként magas fokú festői képzést kapott. Nagy tisztelője volt mesterének egész életében, de nem vált epigonjává. Önálló, határozott művészegyénisége fokozatosan kibontakozott. Egyéni hangját a Székelyföldről hozta magával, ahol az ember a XX. században is megőrizte érzékenységét a jelképek, a transzcendencia iránt, és ahol az ember jobban együtt és a természettel, mint más vidéken. Akvarelljein a világos színek oldott festőisége, a kékek, sárgák és az összhatásukból alakult zöldek, a halk barnákkal, lilákkal kisérve, lágy zenei dallamokban szólaltatják meg a művésznő üzenetét, vallanak költői lelkületéről. Embert ritkán látunk akvarelljein, de az ember alkotásait, a hajót, a hidat, a kápolnát és más épületeket, igen. Az ember feladata: uralma alá vetni a természetet, élni vele és benne. Az akvarellek mellett szerepel két tollrajz, a Spit-i piac és a palermói halászkikötő. Elekes Judit „ábeli" lelke az 1960-as években az első lehetőséget megragadva, bejárta a Nagyvilágot. Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország, Törökország élményei jelentősen gazdagították, elmélyítették filozofikus egyéniségét. Grafikáin a vonal adta lehetőségekkel élve, a mű szerkezetét, a formák rendjét, felépítését hangsúlyozza, s így sugározza a rend, a fegyelem fontosságát az ember életében. A kárpitok két teremben nagy színpompával tárulnak elénk. Itt a formák dekorativitása uralkodik, amelyek az akvarellek festőiségét és a grafikák konstruktivitását is magukba foglalják. A kiállított 25 kárpit 1958 és 1994 között készült. Valamennyit maga szőtte! így valóban a kárpit anyaga és technikája formálta gondolatainak megjelenítését. A mély művészi mondanivaló könnyed, játékos, dekoratív kompozíciókban szól hozzánk A magyar és az egyetemes európai művészet kiváló alkotásai példaképeivé váltak. Ezek is buzdították, erősítették művészi hitvallását, ars poétikáját. Fő törekvése volt, hogy . embertársait megismertesse az Igazi, Örök Széppel, Istennel, és el is vezesse őket Hozzá. Ezért örömmel áldozta életét a tanításnak egészen 1979-ig, a nyugdíjba vonulásáig. Ezután volt csak több ideje az alkotó munkára, de sajnos akkor sem tette lehetővé a politikai rendszer a nyilvánosság előtti bemutatkozását. Ezzel a posztumusz kiállítással adósságunkat szeretnénk törleszteni a kiváló művésznő felé, és egyúttal megajándékozni kortársainkat igazi művészeti élménnyel. Prokopp Mária Hirdetmény Esztergom Hegyközség az Ister-Granum Eurorégió termelői részére nemzetközi borversenyt hirdet. A borverseny időpontja: 2003. szeptember 5., péntek 10 óra, helye: a volt esztergomi Vármegyeháza díszterme (Esztergom, Deák Ferenc utca 4.). A nevezési díj: mintánként 700 forint, illetve 100 szlovák korona. A bormintákat 2003. szeptember 2-án, kedden kell beszállítani az alábbi helyszínekre: Esztergom Városháza pincéje (Esztergom, Bottyán utca 3.), 10-19 óráig; Párkányi Városi Művelődési Központ (Párkány, Tűzoltó utca 25.), 10-16 óráig. Nevezni az alábbi kategóriákban lehet: fehér, rosé, vörös- és muzeális borok. A borversenyen való részvételhez mintánként két palack 0,7-0,75 liter forgalomban lévő, zöldszínű üvegben kell a bort beküldeni. Az Ister-Granum Eurorégió szőlőtermelői vehetnek részt saját termelésű boraikkal. Nevezéskor kérjük közölni: a termelő nevét, pontos címét; a bor fajtáját, évjáratát; a termelőhelyet (község). Az üvegekre a címkét, amelyek a fenti adatokat tartalmazzák, csak rákötni lehet! A bírálat zártkörű, az ÖIV által előírt hibapontos bírálati módszer szerint történik. Díjazás: a legjobb borok gazdái - az oklevélen kívül - tárgyjutalomban részesülnek. A verseny ünnepélyes eredményhirdetésére és értékelésére 2003. szeptember 27-én 17 órai kezdettel kerül sor az esztergomi Vár lovagtermében. Kérjük, hogy a díjátadásra mindenki hozzon kóstolót a versenyre nevezett borából. A díjazás utáni vacsora 1000 forint/fő, illetve 150 szlovák korona/fő, melyet a minták leadásakor, elismervény ellenében kell befizetni. Esztergom Város Polgármesteri Hivatala A civilhajó augusztus 22-én is útnak indul (P) Szabó Györgyöt az esztergomiak nemcsak a Dunagáz Rt.-ből, hanem a Közéleti Szövetség alapító tagjaként is ismerik. Az elmúlt ciklusban önkormányzati képviselő volt. Elkötelezett lokálpatrióta, évek óta szervezi barátai és az érdeklődők részére a „civilhajó" programot. A hajó Esztergomból indul, felmegy a táti szakaszig, majd lefelé a Helemba-szigetig. Ez alatt kihangosítón mondhatják el véleményüket javaslataikat az esztergomi közéletről, városfejlesztésről az arra jelentkezők. A hajókázás mindenki számára díjtalan, azt Szabó György fizeti. A főszervező idén is várja a résztvevőket nemcsak városunkból, hanem határon túlról is. Részvételi szándékukat Szabó Györgynél jelezzék a 06-33-411-807, vagy a 06-30-986-4902 telefonon. 1 W^te^fete*

,*

..^ TST - . M " ' v ^esszzr* • • - m ISÖK**!* -»• ** ^ - * -