Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-24 / 28-29. szám

4 Esztergom és Vidéke 2003. július 10. X)árosRapun innen További sikerek a Várszínház színpadán A titkos házasság titka Talán meglepőnek tűnik, de szintén teltházat vonzott Domenico Cimarosa legismertebb vígoperája, A titkos házasság, a műfaj ma már kevéssé népszerű volta ellenére. A díszlettel sikerült Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas művésznek az ódon Budai-torony árnyékában bécsi rokokó környezetet teremteni (az osztrák fővárosban szerezte művét az itáliai mester) és a forgószínpad ötletes alkalmazásával egyben megoldódtak a játéktér leszűkítéséből eredő nehézségek is. A színpad másik felét ugyanis a zenekar tagjai foglalták el, nagy számban. Az előadás viszont egyenetlen színvonala miatt változó reakciót váltott ki a közönségből: míg az első felvonás után akadtak olyanok, akik a szünetet távozásra használták fel, a darab végén szűnni nem akaró taps jutalmazta a Debreceni Csokonai Színház vendégjátékát. A színészi teljesítmény és az invenciózus rendezői megoldások a második felvonásban találtak egymásra és ennek eredményeként emelkedhetett a július 9-ei bemutató a Várszínház idei sikeres előadásai sorába. A színészek közül Ürmőssy Imre (Robinsoné gróf) és a zordon atyát (Geronimo) alakító Tréfás György érdemes és kiváló művész már az első felvonás során kitűnt átlelkesült játékával, de alakításuk ténylegesen a második részben teljesedett ki. Nemcsak a recitativókban tréfásan megszólított nézők és nemcsak a Geronimo által kézcsókkal köszöntött kislány számára vált élménnyé ez az előadás, a színészek közvetlensége a közönséghez is közelebb hozta a történetet. A Jászai-díjas rendezőnő, Varga Eua ugyancsak a darab második felvonásában vonultatott fel meglepő vagy látványos megoldásokat, amelyeket ezután is kiegészítettek a korábban már látott komikus elemek. így lett a magakellető nagynéni harsány hajdíszévé egy hajó-modell, melynek vitorlái működő (!) ventillátortól dagadtak. A szobabelső tükörfala pedig egy ízben a múltat tükröző kis színpaddá vált, mögötte a mátkajelölt, mintegy illusztrációként, megpillanthatta a kérő romlott életének egyes jeleneteit. Az ötletes megoldások főként hangulatában színezték a darabot, de alkalmazásuk a színészek színvonalas játékával együtt (a mellékszereplők némajátékát is beleértve) valóban önfeledt órákat szerzett a könnyed kikapcsolódásra vágyó közönség számára. Jézus Krisztus Szupersztár Az előadás előtt Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a másfél órás darabot egyben, a mű egységet képező ívének megszakítása.nélkül fogják eljátszani a. Budapesti Piccoló Színház színészei. A zsúfolt nézőtéren halk moraj jelezte, hogy a kényelmetlen körülmények között ezt talán nem is lesz olyan könnyű végigkísérni. Azután elkezdődött a darab, egymást követték az ismertebbnél ismertebb számok, és a publikum időnként nem tudta megállni, hogy ne jelezze tapssal tetszését. Perei Timótheusz (Jézus szerepében) kulcsfiguraként, végig kimagasló alakítással ellensúlyozta a többi szereplő által ejtett kisebb hibákat, melyek főképp az énekben jelentkeztek. Különös ellentéteként Júdás csak az epilógusban talált magára és az énekhangjára. A díszlet egyszerűsége alkalmazkodott a gyors jelenetváltásokhoz, a táncok pontosan kivitelezett koreográfiái pedig optimálisan használták ki a rendelkezésre álló teret. Egyedül a színpad bal oldalán felépített fal - mely mögé a keresztrefeszített Krisztust forgatták be a Golgota-jelenet után - takarása okozhatott némi hiányérzetet az ottülők számára. A közönséget természetesen nem kellett különösebben bíztatni a darab megtekintésére és végighallgatására: a jegyek most is már napokkal korábban elfogytak a jegyirodákból, az érdeklődőkből pedig nemcsak a nézőtérre, de a színházat övező falakra is jutott. Andrew Lloyd Webber világhírű rockoperájának nem kellett különösebb reklám, mindenki tudta mire és miért vált jegyet. Az előadás gyors lezajlása után, fülében az ismerős dallamokkal, ezért mindenki elégedetten távozhatott. .Csillagok és csillagistenek" Ezzel a címmel nyílt kiállítás a Duna Múzeumban július 16-án. Az égi jelenségek régészete több ezeréves tudomány. Ezt hangsúlyozta ki dr. Pásztor Emília régész-csillagász megnyitó előadásában. A két termet is betöltő kiállítás a csillagászati vonatkozású, illetve csillagászati jelképeket őrző régészeti és történeti emlékekből mutat be gondosan összeállított válogatást. A dél-angliai Stonehenge kőkörét jelképező függőleges lemezeket például az „ősök" hatalmas kő nap tárnak tekintették, mintegy igazolva, hogy az ún. modern ember által lenézett és primitívnek tartott ősi kultúrák, például a mexikóiak sokkal magasabb szinten voltak kapcsolatban a csillagokkal, illetve a Nappal, mint korunk materiális fogyasztásba süllyedt, de „kultúrájára" rendkívül büszke átlag-embere. Egy rövid filmet is levetítettek a rendezők, melyből kiderül, hogy több ezer évvel ezelőtt a Napot tartották a termékenység és az élet ősforrásának, a mezőgazdasági termelés is a csillagászati naptár szerint, rendben és időben zajlott le... A mai társadalom embere „szakított" a Nappal és a csillagokkal: helyettük „nyitott házasságba" lépett a technikával, a materialista tudománnyal, a televízióval, a videóval, a számítógéppel, az autó-őrülettel. A benzingőztől már nem látja, és nem is akarja látni mindenek ős-anyját, a teremtő Napot, és a vezérlő csillagokat... A vetítést követően a szervezők állófogadást tartottak az udvaron: megcsap a hőség, és eszembejut Franciaországban, ezekben a napokban, árnyékban 48 fokot mértek, de egész Nyugat- és Közép-Európát keringeti a „hőguta". íme, a világméretű klímaváltozás legfőbb okozója! Eszembe jut Assisi Szent Ferenc Nap-himnusza: „Nap-fivér, Hold-nővér, mi lett véletek

1?" És mi lesz velünk, vesztünkbe rohanó emberekkel? Elnézést, Kedves Olvasó a túlzott érzelmességért, de számomra ezeket a gondolatokat juttatta eszembe a „Csillagok, és csillagistenek" című kiállítás, mely augusztus 3-áig tekinthető meg a Duna Múzeumban, s melyet minden érdeklődő szíves figyelmébe ajánlok! Dezső László Közj áté

k a sikerdarabok között Hálátlan feladatnak tűnt felvállalni a sikeres előadások sorában a világhírű rockopera és a (has)falrengető humorest között - egy kortárs norvég abszurd dráma bemutatóját, még ha a Nyugat-Európában ma talán leggyakrabban játszott író új művének magyarországi ősbemutatójáról volt is szó. Bár a hazai premierre valójában már három nappal az esztergomi, július 14-i előadás előtt sor került a Millenáris Park színpadán, és Jon Fosse Budapesten játszott más darabjait sem feltétlenül látta a Várszínház közönsége, mégis megtelt a nézőtér talán háromnegyede. A kísérleti jelleggel, Esztergomban újszerű kezdeményezésként előadott darab, egy abszurd drámához illően számos elidegenítő hatással és meglepetéssel szolgált - ezek azonban nem minden esetben voltak szcenikai jellegűek. Horányi László - aki színházi elfoglaltságaira hivatkozva ez alkalommal civilben állt ki a közönség elé - elöljáró beszédéből először is az derült ki, hogy a darab teljes színészgárdáját kicserélték: Söptei Andrea helyett Danis Lídia főiskolai hallgatót, Csuja Imre szerepében Juhász Györgyöt várhatta a tisztelt nagyérdemű. (Ideiglenesen még két másik szereplő is megjelent a színen, mert a Budai-toronyba vezető nyitott folyosón - nem zenés és nem nagy tömegeket szerepeltető műről lévén szó - meglehetősen feltűnően közlekedett a várbeli éjjeliőr és a kutyája.) A darab egyszerű kifejezések automatikus ismételgetéséből felépülő dialógusaiban e szegényes nyelvezet jelezte a két szereplő sivár lelkivilágát, s ez a szöveg a színészektől is másfajta játékot kívánt. A szenvedélyek tolmácsolásában azonban nemcsak az egyszerre történő megszólalások hibája volt zavaró a hallgatásokat követően, hanem az is, hogy a jeleneteket nem egyértelműen tagolta maga a rendező sem. E mozzanatok ellenére feszült figyelem kísérte az előadást (amit a szöveg, a díszlet és a színészi játék egyszerűsége ugyancsak elősegített), talán a házasságtörő férj és a csábító nő szenvedélyes szerelmének mindig aktuális témája miatt is. Ennek köszönhető a darab viszonylagos sikere - mert a befejezés az elégedetlen közönséget könnyen fellázíthatta volna. Minthogy a nézők egy abszurd drámát láttak a színpadon, az előadás három jelenetre szorítkozó, mintegy negyven percnyi (!) terjedelme a stílus sajátosságainál fogva önmagában nem keílett volna, hogy meglepetést okozzon. De a világosítók most egyébként is gyarló munkájának csúcsaként a darab végén elmaradt a mű befejezését jelző fénytechnikai megoldás, s a színészek gyors meghajlása sem tűnt egyértelműnek. Ezért (és az egészestés műsor jogos elvárásával) az előadás befejezése után egy ideig tanácstalanul ültek a nézők a félig elsötétített színházban. Volt, aki a folytatást várta, más csomagolni kezdett vagy a színészek után indult, s így igencsak megkésett az előadást követő soványabb, bizonytalan taps is. A Tél bemutatóján felsóhajtott a máskor zsúfolásig megtelt nézőtér és a várt kisebb érdeklődés miatt talán felsóhajtottak a színház szervezői is. Ez a sok sóhaj azonban most a nézők sóhajaihoz vezetett: a sok zenés és könnyedebb műfajú darab között prózai műre, drámára vágyakozók számára az egyetlen örömet ez az előadás jelenthette volna. Elvárásaik sajnos nem teljesültek, s így várhatják a következő évadot. Pucér nők ruhában Új darabjával esztergomi közönsége elé érkezett a magyar abszurd humor nagy múltú letéteményese, a L'art pour l'art Társulat. A bemutatóhoz fűzött előzetes várakozás most is beigazolódott, s nem is volt elegendő a július 16-ai egyetlen, esti előadás. Éjfélkor újra színpadra kellett lépnie a humorfelelősöknek, hogy jelenetek és szerepek sorával hangolják jobb kedvre hű közönségüket. A mostani, ugyancsak saját számokat tartalmazó darabjuk - rendhagyó színlapjának tanúsága szerint - az utóbbi négy színházi estjük erényeit ötvözte, eddigi munkásságuk csúcspontját képezve. A műsor valóban sokszínű, gazdag kínálattal szolgált: jelenetek, dalok és diavetítés váltogatták egymást, amelyekben a Dolák-Saly - Laár - Pethő - Szászi négyes a humor legkülönfélébb válfajaival ostromolta a nézők kevéssé közömbös ellenállását. A kívánt hatás ennek következményeként most sem maradt el: rekeszizom nem maradt mozdulatlan és az érzékenyebbek a könnyeiket is törölgethették. Az Esztergomi Nyári Játékok megkezdése előtti utolsó várszínházi estén nemcsak a végre kedvező, kevéssé hűvös idő miatt forrósodott fel a hangulat. Az előadóművészek olykor maguk is áldozatává váltak paródiáiknak, s a közönséggel együtt nevettek a jeleneteken. Estjüket ezek szerint a hallgatóságukon kívül ők maguk is élvezték. Reneszánsz szeminárium Esztergomban Egy héten keresztül ismerkedhettek Esztergom és környéke reneszánsz emlékeivel és élvezhették a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola vendégszeretetét azok a Kárpát-medencei főiskolások, egyetemisták és tanáraik, akik a firenzei Bianco Alapítvány (Fondazione del Bianco) fő támogatásával egy szemináriumon vettek részt július második hetében. A kolozsvári, nyitrai, komáromi és esztergomi hallgatók személyes benyomásokat, tapasztalatokat szerezhettek a magyar kulturális identitás szempontjából kulcsfontosságú királyi székhely és egyházi központ egyik jelentős korszakáról, illetve az itt őrzött reneszánsz emlékekről. Kalauzuk minden esetben az adott szakterület neves szakértője volt, akitől közvetlenül a legújabb kutatási eredményekről értesülhettek. A Keresztény Múzeumban Sallay Dóra művészettörténész vezette a csoportot, az esztergomi Vár jelentőségéről dr. Horváth István múzeumigazgató beszélt. Fent a Várban lehetőség nyílott a nagyközönség elől elzárt, restaurálás alatt lévő helyiségek, köztük a Várkápolnában és a Vitéz-studióban folyó munkálatok megtekintésére is. Itt a program egyik legizgalmasabb előadásában Wierdl Zsuzsa vezető restaurátor a gyakorlatban mutatta be az évtizedekre visszanyúló hibás restaurátori beavatkozások következményeit. A visegrádi palotában a résztvevőket Szőke Mátyás igazgató fogadta, számukra később a Főszékesegyházi Könyvtár kincsei közé - már újra Esztergomban - Czékli Béla igazgató engedett bepillantást. A Főszékesegyházi Kincstár európai hírű reneszánsz műtárgyaival és a Bakócz-kápolna építészeti jelentőségével dr. Prokopp Mária professzor (fotónkon a Bazilika kupolája alatt), a reneszánsz irodalom nagy magyar alakjai, különösen Balassi Bálint lírájával Tóth Sándor professzor, Szatmáry György esztergomi érsek és királyi kancellár művészetpártolásával pedig dr. Farbaky Péter művészettörténész ismertette meg a hallgatóságot. A diákok kiselőadások keretében maguk is bemutatták városaik reneszánsz emlékeit. De a résztvevőknek alkalmuk volt más módon is megismerkedni egymással. Ezt a célt szolgálta a vegyes csoportok számára adott feladatok közös megoldása illetve a várszínházi előadásokon való résztvétel. A kialakult baráti viszony mélységét a búcsúest is jelezte, amely a közös éneklés után pirkadat előtt ért véget. A hallgatók és tanáraik bíznak az itt kötött kapcsolataik fennmaradásában és a kezdeményezés folytatódásában, melynek során nemcsak a (határon túl) gyakran torz történelmi perspektívában ábrázolt magyar múlt jeles emlékeivel, de más főiskolák, egyetemek működésével és diákjainak tudásával is megismerkedhettek. Mindannyiuk számára fárasztó, de ugyanakkor élménygazdag, szellemi felpezsdítést adó hét zárult le a hazainduláskor. * A Főszékesegyházi Kincstár időszaki kiállításoknak helyet adó termében, a Keresztény Múzeum és a Balassa Bálint Múzeum közös szervezésében, július 18-án nyílt meg Petőcz Lajos festő- és grafikusművész, rajztanár 26. önálló kiállítása. A művész modern, aktuális témákat feszegető groteszk grafikáin kívül számos csendéleti, vallási vagy klasszikus motívumot feldolgozó olaj képe is szerepel a mostani, augusztus 15-éig látható tárlaton. A közeljövőben 84. életévét betöltő alkotó stílusát a sokoldalúság jellemzi. Az oldalt írta és szerkesztette: Istvánffy Miklós