Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-10 / 26-27. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 3 Együttműködés a Dunakanyar városai között (.Muzslai) A Dunakanyar négy kiemelt turisztikai jelentőségű települése - Esztergom, Visegrád, Szentendre és Vác - együttműködési megállapodást kötött az idegenforgalmi programkínálat és vendégforgalom összehangolása fejlesztésére. A visegrádi Királyi Palota lovagtermében a városok elöljárói látták el kézjegyükkel az együttműködési megállapodást. Esztergom részéről Knapp János Pál alpolgármester a megállapodás fontosságát hangsúlyozta, és az utóbbi években megkezdett turisztikai fejlesztésekről szólt. Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere, a Dunakanyar városai között megszületett együttműködést a Dunakanyar Chartában megfogalmazottak megvalósulásának nevezte. „A Duna az összekötő kapocs szerepét töltse be" - mondta Visegrád első embere. Dr. Böth János, Vác polgármestere, a 35 ezer lakosú város kitörési pontjának tartja az idegenforgalmat, és ezt az összefogásban látja megvalósíthatónak. Szentendre a Dunakanyar idegenforgalmilag leglátogatottabb városa, ahol minden ötödik ember az idegenforgalomból él. Azonban Miakich Gábor polgármester szerint az együttműködéssel még jobban feltárhatók az eddig kihasználatlan lehetőségek. Az együttműködő városok fontosnak tartják a Dunakanyar vendégforgalma szakmai hátterének megerősítését, a hatékony turisztikai információs rendszer kidolgozását, szakmailag indokolt piacelemzés kezdeményezését. A vendégforgalmi szakmai munkacsoport tagjai kidolgozzák közös marketing tevékenységük alapelveit és a finanszírozási hátteret. Közös pályázatokat készítenek, illetve egymás pályázatait támogatják. Más térségi rendezvények képviselőivel is kapcsolatot teremtenek és elősegítik a térségi vállalkozások együttműködését. A Dunakanyar városai az együttműködéssel összekapcsolják a hozzájuk kötődő térségeket is, mint az Esztergom-Nyeregesújfalu Kistérség, IsterGranum Eurorégió, Vác önálló térsége, a Dunakanyar és a Pilis hegység térsége, Szentendre és környéke. Esztergom, Visegrád, Vác és Szentendre együttműködésének eredményeként a Dunakanyar több napos turisztikai programot is kínálhat, amely a térség valamennyi településének hasznos lehet. Olvasói levél Morgolódok (falra hányt borsó) Olvasom a Polgármesteri Hivatal közleményét, melyben ismertetik az új szemétszállítási rendeletet, és elgondolkodtam. Napra ugyanakkor hallottam az új hőszolgáltatási törvény ismertetését, miszerint július elsejétől megszünteti a törvény az átalánydíjas fűtést, és a tényleges hő használat után kell ezután fizetni. A törvény módosítása azért vált szükségessé, hogy mindenki a TÉNYLEGESEN igénybe vett szolgáltatás után fizessen díjat. Önkéntelenül párhuzamot vontam a két eset között. Ha én, mondjuk, a heti két kukaszállításból csak egyszer rakom ki a kukámat, akkor is ugyanannyit fizetek? Tudván, hogy a háztartások túlnyomó része a széntüzelésről a gáztüzelésre tért át, bizton állíthatom, hogy sokan még télen sem „termelnek" két kuka szemetet hetente. Na már most a közlemény szerint, ezt akkor is ki kell fizetnem, ha akarom, ha nem. Hogy pontosabb legyek, a közlemény szerint KÖTELES vagyok kifizetni. A közlemény szerint KÖTELÉS vagyok igénybe venni ezen szolgáltatást. Tessenek nekem megmondani, nem lesz nekem valami bajom abból, ha nem tudok heti két kuka szemetet termelni? Válaszolok is a kérdésre: de igen! Ha nem termelek heti két kuka szemetet, akkor fizetnem kell az EL NEM VÉGZETT SZOLGÁLTATÁSÉRT. A közleményből nem tűnik ki, hogy a heti kétkukányi szemét „elszállításáért" (vagy el nem szállításáért) KÖTELEZŐEN mennyit kell fizetnem, mert a szerződést utólag fogják velem megkötni, és nem előre, mint ahogy ez általában szokás két szerződő fél között. Lelki szemeimmel látom, megint embereket kell felvenni, akik előkészítik a szerződéseket, kipostázzák, nyilvántartják, ecetra-ecetra, nem fokozom. A nyolcvanas évek végén, a volt Városgazdálkodás két embere tanulmányi útra ment Münchenbe, hogy megvizsgálják, áttekintsék az ottani szemétszállítást. Ott a nyolcvanas évek végén úgy működött a dolog, hogy a kukásautó lemérte a szemét nettó súlyát és a hó végén az illető kapott a szolgáltatótól egy összesített számlát, hogy x, y a hó folyamán x kilogramm szemét elszállításáért ennyit fizet. Belátom itt még nem tartunk, költséges lenne a SZOLGÁLTÁTÓNAK ilyen technikát beszerezni (amit megint velünk fizettetne meg). De ha csak a Komárom-Esztergom megyei Tárkány község évek óta használt gyakorlatát nézem, ők is évekkel járnak előttünk. Ugyanis ott már évek óta úgy működik a szemétszállítás, hogy mindenki matricákat vásárol, és amikor szemete van, kiteszi a szemetes zsákot a szemétszállítási napon, ráragasztja a matricát, és a vállalkozó elviszi a szemetet. Ha nincs szemét, nem rak ki semmit, tehát nem fizet. Nem rakja a szemetet a szomszéd kukájába, mert az kupán vágná érte. Nem csalhatnak, nincs belőle korrupció, nincs vita, hogy mi a háztartási szemét, nincs vita, hogy mennyit kell fizetni. Nem kell nyilvántartást vezetni, könyvelni, behajtani. Tessenek elhinni (vagy kérdezzék meg a tárkányiaktól), ez évek óta rendesen működik. „Természetesen" július elsején máris kezdődtek a problémák, mert a félig telt kuka mellé kirakott papírdobozt már nem vitte el a SZOLGÁLTATÓ, mert..., szóval ez számomra agyrém. Nem akarom cifrázni (megint felmérgesítem magamat), de gondolom, hogy ezek a szemétszállítási elképzelések nincsenek kőbe vésve, és változtathatnak rajta, mindenki megelégedésére. Esztergom 2003. július 2. Maradok tisztelettel: Molnár László Környezetvédelmi fórum a Palatinus-tóról Június 25-én tartották összejövetelüket inindazok, akik a környezetvédelmet, közelebbről a Palatinus-tó és környezetének védelmét fontosnak tartják. A Megyeháza dísztermében megtartott fórum tulajdonképpen folytatása volt annak a 2002. november 28-án megtartott környezetvédelmi bejárásnak, melyet ekkor a Palatinus-tó körül tettek a szakemberek (ÉVII), 2002., 49. szám). A mostani fórum a „Palatinus-tó fenntartható fejlesztése, hasznosítása" címet viselte. Az ülést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízmű Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének (BME) tudományos főmunkatársa, dr. Szilágyi Ferenc hidrobiológus, valamint Németh Balázs környezetvédelmi diplomázó mérnökhallgató - kinek diplomamunkájának témája a tó környezetéről, ennek fejlesztési lehetőségéről szól - közösen vezették. A résztvevőket Iuanou Mihály, Esztergom Környezetvédelmi, Közterület-felügyeleti és Közbiztonsági Bizottságának elnöke üdvözölte, majd átadta a szót Lieber Tamásnak, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédő Egyesület elnökének, aki a 90-es éves évek elejétől foglalkozik a tóval. Tőle tudjuk, hogy szervezésükben 1997 óta búvárok takarítják a tó medrét, a vízminőség megállapítására szolgáló műszerek beszerzésére pályázatot nyújtottak be, a vizsgálódáshoz pedig az ELTE tanszéke adja a tudományos hátteret, a BME pedig a műszaki és egyéb szakmai támogatást biztosít. Dr. Szilágyi Ferenc elmondta, hogy munkálkodásuk célja a vízminőség hosszú távú megőrzése. E cél érdekében pedig olyan hasznosítási tervet, fejlesztési stratégiákat állítanak fel, dolgoznak ki, melybe a helyi érdekelteket is bevonják, összegzik a véleményeket, megtárgyalják a felmerülő problémákat, és a célok megvalósításához szükséges tőkebevonási lehetőségek felkutatását is közösen szervezik meg. Németh Balázs a vízminőség megőrzése, javítása érdekében hangsúlyozta, hogy a tó környékén a nem kívánt terheléseket meg kell szüntetni, vagy korlátozni kell, s ennek érdekében különböző intézkedéseket kell hozni. Diplomamunkájában kidolgozza mindazokat a lehetőségeket, amelyet a tó fejlesztésének, környezeti állapotának javítása érdekében meg lehet engedni. A hozzászólók - a strandüzemeltető, a horgász egyesület elnöke, a környék lakói - egyöntetűen megerősítették, hogy a tó infrastruktúrájának fejlesztése elengedhetetlen. Ilyenek például: a víz-, a villany-, az útés a csatornahálózat kiépítésének befejezése, a tulajdonviszonyok egyértelmű rendezése, a szemétgyűjtés megszervezése, a „vad kempingezés" szervezett megoldása, de mindenekelőtt legfontosabb a rendezési terv elkészítése. A fórum összegzett eredménye, hogy ismét bebizonyosodott: a tó érték, a környék a város meghatározó idegenforgalmi része, a jelenlévők pedig aggódnak, és tenni akarnak ezen érték megtartása érdekében. Nagy Tibor Kamarai szaktanácsadás a gazdasági pályázatokra (ím) Lapunkban időszakonként tájékoztatást nyújtunk az egyéni és a társas vállalkozásoknak a működésükre vonatkozó fontosabb tudnivalókról. Kora tavasszal írtunk arról, hogy a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program keretében pályázhatnak vissza nem térítendő támogatásokra. A kereskedelmi és iparkamara, valamint a gazdasági kormányzat számba vette az első félév pályázati eredményét, melyről a közelmúltban megyei küldöttgyűlésen adott tájékoztatót Parragh László országos elnök. Megtudtuk, hogy a kis- és középvállalkozások többsége a minőségirányítási rendszer bevezetését és a tanúsítások megszerzését tartotta elsődlegesnek. Ehhez a ráfordítás felét lehet elnyerni támogatásként. Az elnök bátorította a résztvevőket, hogy van még bőven lehetőség e témakörre az év hátralévő részében is. A feldolgozóiparban működő említett vállalkozások pályázhatnak a technológia-fejlesztést szolgáló beruházásokra, gépek, berendezések beszerzésére. Bár a vállalkozó minden 3 forintjához 1-et ad a pályázat, mégis feltűnően alacsony volt az érdeklődés. Érdemes belevágni, hiszen akár 10 millió forint is elnyerhető. Továbbra is támogatottságot élvez a beszállítói tevékenység. Azok a kis- és középvállalkozások pályázhatnak sikerrel, akik nagyvállalatoknak részegységeket gyártanak. Minden második forintjuk mellé 1-et nyerhetnek, a támogatási felső határ 10 millió forint. Azok is pályázhatnak központi pénzre, akik fejlesztéseiket banki hitellel már elkezdték vagy tervezik. Hosszabb lejáratú, 4-5 éves kamattámogatásról van szó, mely a jegybanki alapkamat 2/5-e is lehet. Parragh László, az MKIK elnöke említette az évtizede jól működő mikrohitel-rendszer megújítását is. Egy-egy igénylő 3 millió forint keretösszegig kaphat fejlesztési hitelt. Egy éve sikeresen segíti a vállalkozásokat a Széchenyi Hitelkártya. Eddig egy-egy vállalkozás 1 millió forint értékhatárig kaphatott hitelt, mellyel vásárlásait, forgóeszközigényét törleszthette. A rendszer jól bevált, és most július 1-től tovább bővült. Az újfajta kártya ezentúl 2-5 milliós hitelkeretet nyújt, mely állami kamattámogatásban részesül. A feltételei természetesen szigorúbbak, mint az eddigiek voltak. A kereskedelmi és iparkamarában megtudtuk, hogy a benyújtott pályázatok többsége eredményes, ám formai okok miatt többet elutasítottak. Ma már csak a pályázati kiírások alaki és tartalmi követelményeinek megfelelő, színvonalasan elkészített, megírt és benyújtott pályázatokkal lehet reális esélye bármely vállalkozónak. Jól felkészült szaktanácsadókkal rendelkezik a kamarai szervezet, referenciákat tud felmutatni a sikeres és megvalósított pályázatokról. Érdemes tehát megfontolni Parragh László országos elnök elhangzott gondolatait, hiszen megvan a lehetőség az egyes gazdálkodások fejlesztésére. Természetesen a saját tőkerésszel minden esetben rendelkezni kell. A kamara esztergomi térségi székházában (Deák Ferenc utca 14.) a nyári időszakban is fogadják az ügyfeleket. Az első féléves tapasztalatok alapján ők is számítanak azoknak a vállalkozóknak a jelentkezésére, akik sikerrel pályázhatnak a jelentős 30-50 százalékos központi támogatásra. A finn-magyar barátság zenében A finn polkától a magyar csárdásig Június 29-én, egy forró nyári vasárnapon finn zenészek érkeztek Esztergomba, a messzi északról, Vantaa városából, hogy üdítő és frissítő zenéjükkel megmentsenek minket a hőgutától. Mint azt az egyik csinos finn zenésznőtől megtudtam, náluk, Finnországban, Helsinkiben tizenhat fokot mutatott a hőmérő, míg nálunk, Esztergombanjóval harminc felett ingázott a higanyszál... De finn vendégeink fellépéseik során derekasan bírták a szaharai meleget, és a szó szoros értelmében koncertjeikkel felüdítették hallgatóikat, nézőiket. A hat és tizenhét év közötti fiatal muzsikusok szüleik kíséretében először az evangélikus templomban léptek fel az Istentiszteletet keretében, majd a Vármúzeum udvarán adtak koncertet népes, nemzetközi közönség előtt, végül a szigeten, a Kolping-ház parkjában együtténekeltek, és -mulattak a Finn-Magyar Baráti Társaság és a Kolping egyesület esztergomi tagjainak meghívására. Sütemények, pogácsák és jófajta üdítő italok társaságában ismerkedtek, barátkoztak és énekeltek együtt a tábortűznél finnek, lengyelek, oroszok és magyarok. A jó hangulatot fokozta Török Józsi bácsi tüzes házibora, no meg az örökifjú Besey Gyula tanár úr, aki finnül és magyarul is elénekelte a vendégek tiszteletére a finn himnuszt, pedig bevallotta, hogy tulajdonképpen nem beszélt finnül... A finn vendégek annyira megörültek az idős, de csupa szív Gyula bácsi énekének, hogy egy szép finn zászlót ajándékoztak a meghatódott idős tanárnak. De minden magyar résztvevő kapott valamilyen ajándékot a kedves vendégektől, általában a Tiksi Viulistit zenekar műsoros kazettáját, vagy CD-jét. Miközben a Kolping-pálya finn és magyar énekektől visszhangzott, én Rauno Lehtovaalával, a tiksiti zenekar vezetőjével beszélgettem. - Ezt a hagyományőrző gyermekzenekart én alapítottam 1987-ben a gyerekek szüleinek közreműködésével. Kislányom, Carolina még csak három éves, de már ő is tagja az együttesnek, „egyhatodos" hegedűn játszik. Feleségem irányítja a hegedűs gyerekeket, akik közül a legidősebb is csak 17 éves. Jártunk már Magyarországon, először 1999-ben. Most itt, Esztergomban műértő közönségre találtunk. Elsősorban finn népdalokat játszunk, de emellett más népek zenéit is, így négy magyar dal is szerepel repertoárunkban. De ha kell, akár még tangót, sőt, jazzt is előadunk, ha a tisztelt közönség igényli. Valljuk és hisszük, hogy a zene nem ismert határokat. Magyarországot, a magyarokat nagyon szeretjük, kedvesek és vendégszeretők itt az emberek. Azon igyekszünk a muzsika segítségével, hogy tovább mélyítsük a több évszázados magyar-finn barátságot! Dezső László