Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-05 / 22-23. szám

2003. június 5. Esztergom és Vidéke 9 Nyugdíjrendszer Magyarországon - és az EU-ban A hivatalos adatok szerint hazánkban ma hárommillió ember munkája fedezi tízmillió megélhetését. A '90-es évek óta nagyjából változatlan a hazai nyugdíjrendszer, ekkor ürült ki a központi járulékkassza. A rendszerváltást követő munkanélküli hullám csak tovább rontott a helyzeten, a foglalkoztatási és eltartottsági arány gyakorlatilag azóta változatlan. 1992-ben országgyűlési határozat mondta ki, hogy a költségvetésnek ki kell egészítenie az évente emelendő alacsony nyugdíjakat. A Világbank igényeinek megfelelően emellett megemelték a nyugdíjkorhatárt, bővítették a minimális járulékfizetési időszakot, szigorúbban szűrik azóta a rokkantnyugdíjasokat, és egyforma szintre kellene hozni a férfiak és nők nyugdíjkorhatárát. Utóbbitól Magyarországon kívül csupán Belgium, Németország, Ausztria és Nagy-Britannia tér el Európa országai közül. A korhatártól továbbra is el lehet térni, 38 év szolgálati idő letöltése után bárki kérheti az előrehozott nyugdíjaztatást. 33 munkában töltött év után csökkentett összegű előrehozott nyugdíjazást is lehet kérvényezni, bár ez akár 30 százalékkal kevesebb nyugdíjat is jelenthet, így érthetően ez nem éri meg a dolgozóknak. Előrehozott öregségi nyugdíjra kényszerülnek viszont azok, akiknek megszűnt a munkájuk, ám koruknál fogva már nem tudnak elhelyezkedni, illetve akiknek egészségi állapotuk megromlott, de a rokkantnyugdíjhoz nem elég betegek. A csökkentett nyugdíj viszont a valódi nyugdíjkorhatár elértével sem emelkedik a normális szintre. Az pedig továbbra is kérdés, hogy a „normális" szintet mi alapján határozzák meg. A nyugdíjkassza és az ellátási rendszer bővülése ugyanis szinte törvényszerűen magában foglalja a manipuláció (akár politikai, akár egyéb) lehetőségét. A nyugdíjrendszer reformjára mégis szükség van, hisz a foglalkoztatottság, a munkanélküliek aránya erős összefüggésben áll a nyugdíjalappal. Pedig a nyugdíj rendszerét nemcsak a hazai körülmények, de az uniós előírások is szükségessé teszik, ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy bizonyos elemeket ki kell venni a rendszerből. Bizonyos tényezőket ugyanis a nemzetközi gyakorlat is átvesz, mint ahogyan nekünk is kötelező lesz egyes összetevőket beépíteni a hazai szabályozásba, másokat viszont ettől külön kell kezelni, így például szociális juttatásként kell kezelni azokat. Problémát okoz a nemzetközileg általános 65 éves nyugdíj korhatár bevezetése, egy nemzetközi szabály ugyanis kimondja, hogy a várható életkor és a nyugdíjkorhatár között legalább öt évnek kell lennie ez viszont Magyarországon nem jellemző. A nyugdíj jelenlegi rendszerében egyébként mintegy 2020-ig csak minimális módosításokra lesz szükség, 2012-ben mégis egy nagyobb változás várható. Ekkor a nyugdíjasok az elképzelések szerint nem nettó, hanem bruttó összeget kapnának, ezáltal viszont adókötelessé válna a nyugdíj, igaz, lényegesen kedvezőbb feltételekkel, mint a munka után kapott jövedelem adója. Az aktív dolgozókból a Gazdasági Kutatóintézet felmérése szerint tizenkét százalék közös megegyezéssel válik nyugdíjassá, tíz százalékukat a munkaadó küldi nyugdíjba, húsz százalék pedig rokkantnyugdíjassá válik időközben. A többi dolgozó viszont rendes körülmények között, vagyis a nyugdíjkorhatár elérésével vonul nyugdíjba, (ma.hu) Feltárult a Mona Lisa titka (origo) Ki ne ismerné Leonardo da Vinci festményének misztikus vonásait? A tudományos haladást támogató szervezet, az American Association for the Advancement of Science's éves gyűlésén a coloradói Denverben különös magyarázat hangzott el a Mona Lisa mosolyának rejtélyére. A 16. századi festmény titkát górcső alá vevő Margaret Livingstone, a Harvard Egyetem professzora előadásában abból indult ki, hogy a szemlélő a mosolyt csakis akkor érzékeli, ha korántsem a Gioconda szájára, sokkal inkább a festmény más részeire koncentrál. Abban a pillanatban, hogy tekintetünk a szájra téved, a mosoly szertefoszlik. Ennek okát abban a folyamatban kell keresni, ahogyan az emberi szem feldolgozza a vizuális információkat - állítja Livingstone professzor. Az emberi szem kétféle módon lát: foveális, illetve perifériális látással. A foveális, azaz közvetlen látás kiválóan alkalmas a legapróbb részletek érzékelésére, ám kevéssé használható az fény-árnyék hatás beazonosítására. „Mona Lisa mosolyának meghatározhatatlan ereje azzal magyarázható, hogy szája szinte teljes egészében fény-árnyék hatással van ábrázolva, ezért inkább a perifériás látásunkkal érzékelhető" - állítja Livingstone. Minél inkább koncentrálunk egyetlen pontra a képen, perifériás látásunknak annál kevesebb hasznát vesszük. Livingstone professzor a következő példát hozza fel a jelenség megértésére: ha egy nyomtatott oldalon egyetlen betűre koncentráljuk tekintetünket, szinte lehetetlenné válik, hogy a szöveg többi részéből bármit is érzékeljünk. A kutatónő állítása szerint ezt a jelenséget használta ki Leonardo, amikor megalkotta a képet. A Gioconda mosolya csak akkor válik láthatóvá, ha a szemlélő tekintete a nő tekintetére vagy a kép más részeire, de nem a szájára koncentrál. A kutatónő előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy Leonardo technikájával korántsem állt egyedül: az olasz reneszánsz festő mellett az impresszionisták, így például Monet képein is megfigyelhető ez a hatás. Leonardo da Vinci világhírű festményének eredetije a párizsi Louvre-ben látható. Az erdélyi népszámlálási adatok - a szociológus szemével Megfogyatkozásunk hátteréről Sokakat foglalkoztat a romániai (erdélyi) magyarság létszámcsökkenése. Politikusok és szakértők, de minden bizonnyal a közvélemény döntő többsége számára is három kézenfekvő oka látszik a népesség létszámcsökkenésének: a negatív szaporulat (az elhalálozások száma meghaladja a születésekét), a kivándorlás (a külföldre történő hivatalos vagy nem ellenőrizhető ki- és áttelepülés) és a beolvadás, rendszerint a többségi nemzetbe (szaknyelven asszimiláció). E három tényező közül a legfontosabb a kivándorlás, különösen a Székelyföld esetében, ahol sem a beolvadás, sem a tűrhetetlen méretű negatív szaporulat nem jellemző. A népszámlálás adatainak olvasata szérint gyakorlatilag - országos szinten sincs kisebbségeket/etnikumokat érintő asszimiláció. Országos szinten a kisebbségek aránya nem változott a többséghez képest (10,5%), csak a belső arányok módosultak, természetesen a roma lakosság javára, amely az egyetlen gyarapodó népességcsoport Romániában. A Székelyföldön pedig csak a legutolsó években váltott negatívra a természetes népszaporulat, ez elsősorban a belső erdélyi és partiumi magyar lakosság régebbi gondja. Ezért igyekszem az ellenőrizetlen ki- és áttelepülés kérdésének hátterét megvilágítani, a népszámlálás tükrében. Népszámlálás és a romániai magyarság Minden eddigi romániai népszámlálás esetén - 1920-tól 1992-ig - felmerült a gyanú, hogy az etnikai és vallási, valamint az anyanyelvi kérdésben nem megbízhatók a statisztikai eredmények. Azért lehetséges relativizálni vagy kritizálni a népszámlálási eredményeket, mert - egyébként bárhol a világon - a népszámlálás a politikai folyamat része. Különösen, ami az etnikai/kisebbségi kérdéskört illeti, fontos megkülönböztetni az állami/adminisztratív érdeket, mely a népszámlálást pénzeli és kivitelezi, majd saját céljaira használja, az egyéni és csoportos identitásoktól, melyek a társadalomban élnek. Itt csak azt emelném ki: népszámláláskor az állam „regisztrációs" érdeke a fő ismérv. Ezért bevallott - tehát szubjektív - etnikai önbesorolásokat és mások által tulajdonított identitásokat olyan objektív, számszerűsíthető „valósággá" tesznek, mely megfelel az állam terveinek. Ez nem minden esetben esik szükségszerűen egybe a különféle kisebbségek elvárásaival, igényeivel, önképével stb. Népszámlálás trükkökkel De hadd térjek rá a 2002-es népszámlálás egy fontos módszertani vonására és az előzetes eredményekből kiolvasható torzítási lehetőség bemutatására, illetve egyes további vonatkozásainak felvillantására. A mostani népszámlálás egy lényeges ponton eltér az ezt megelőzőtől, és ez számomra igencsak fontosnak tűnik. Miről van szó? Az adatrögzítés során 1992-ben, akárcsak most, azokat is nyilvántartásba vették, akik időszakosan nem tartózkodtak lakóhelyükön, illetve külföldön tartózkodnak. Változás csak abban volt, hogy ezúttal az egy évnél (?) hosszabb ideje külföldön tartózkodókat nem vették számításba a végső népességszám kiszámolásakor. Problémás kérdés, hogy mennyire megbízhatók az ilyen személyek - mások által bediktált - adatai, ki ellenőrizheti a pontosan egy éves távoltartózkodást stb. De további lényeges következmények is látszanak. Az adatoknak megfelelően, a fent említett helyzetben 178 503 személyt találtak a számlálók. Nos, ez a népszámlálási trükk arra a dezintegrált, bizonytalan helyzetű populációra vonatkozik, amely úgy van távol, hogy helyzete teljesen tisztázatlan. Nem tudni, hogy visszajön-e, illegális vagy legális kivándorló lesz stb. Két hipotézis jöhet számításba e csoport etnikai összetételét tekintve. Először feltehetjük, hogy a magyar nemzetiségűek - más szociológiai tényezők figyelembe vételével ez az álláspont indokolható - mintegy felét (azaz mintegy 85-90 ezer személyt) teszik ki e „áthatatlan népességnek". Ez megmagyarázná az elméletileg „hiányzó" romániai magyar személyek hollétét. Hitelesnek és megbízhatónak tekintem Veres Valér (Lásd Korunk, 2002. február, 4-18. old.) demográfus előszámításait, melyek szerint 1 532 272 magyar nemzetiségű személy él(het) Romániában. Ezzel szemben az előzetes adatok 1 434 377 magyart regisztrálnak. Másik, érvekkel alátámasztható elképzelés szerint az egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodók között a magyarok aránya az illető megyék etnikai arányainak megfelelő (lásd mellékelt táblázat). Ebben az esetben is mintegy 30-35 ezer magyar nemzetiségű tartozhat ehhez a csoporthoz. Feltételezésem, hogy ez a számát tekintve fontos csoport már elindult a kivándorlás útján, a végleges áttelepedés valamely szakaszában van, de ha kellően figyelünk rá - legalábbis elvben -, még visszafordítható volna. A fentieket tekintve számomra úgy tűnik: igen fontos lenne egy átfogó - a magyarországi kormánnyal és politikai osztállyal közös hosszú távú tervet kidolgozni, és megvalósítani az itt jelzett „úton lévő" csoport helyzetének stabilizálására. Nem kis feladat, de elodázhatatlan. Magyari Nándor László szociológus, a Babes-Bolyai TE oktatója Fehér Arad Bihar Beszterce-N. Brassó ' issó-Sz. I\0I0ZS Kovászna Hargita 4988 3085 3016 5210 10.012 1726 7246 1737 2848 6,0 12,5 28,4 6,5 9,9 2,1 19,9 75,2 84,7 299 386 857 338 990 362 1441 1306 2412 Hunyad Máramaros Maros Szatmár Szilágy Szeben Temes Összesen 2366 5167 4287 6422 1562 4062 4735 158.469 6,2 10,2 41,4 35,0 23.7 4,3 9,0 20.8 147 527 1775 2248 370 175 426 32.962 i