Esztergom és Vidéke, 2003

2003-05-29 / 21. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 ,Hogyan hozhatjuk le a Napot a Földre ?" ...és mi történt Pakson? Május 24-én a Belvárosi Plé­bánia Szombat esti ház rendezvé­nye keretében Bencze Attila magfizikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) kutatója tartott előadást „Hogyan hozhat­juk le a Napot a Földre?" cím­mel. Gazdagon illusztrált, kö­zérthető beszámolójában az elő­adó szembesítette hallgatóságát az energiaválság fenyegető ve­szélyével, azzal a ténnyel, hogy a meg nem újuló energiaforrások Földünkön korlátozott mérték­ben lelhetők fel, készletei fogy­nak, az energiaigény világmére­tű és rohamos növekedése ezért drámai feszültséget teremthet. A téma iránt érdeklődők az előadó révén - aki tagja az Egye­sült Államok, az Európai Unió, Japán és Oroszország által közö­sen megépítendő kísérleti fúziós atomerőmű szakembergárdájá­nak - most hiteles forrásból is megismerhették a magfúziós re­aktor elvét, megvalósítási lehető­ségeit és a kivitelezés ütemezési tervét, amelynek végén a 2040-es időpont jelzi az első ilyen erőmű tervezett üzem­be-helyezését. Szóba kerültek ennek a típusnak az előnyei is ­a hozzá felhasználható energia­hordozók tulajdonképpen kor­látlan mértékű előfordulása a Földön, a radioaktív hulladék hiánya - s az, hogy a fúzió folya­mata gyakorlatilag a Napban lezajló reakciót modellezi. Az előadás végén, a kérdések sorában, természetesen szere­pelt a paksi atomerőműben tör­tént üzemzavarral kapcsolatos is. Bencze Attila válaszában összefoglalta a reaktorban tör­ténteket, megnyugtatva hallga­tóságát: a szerelőakna alján re­kedt nagy mennyiségű uránban - a KFKI szakembereinek leg­borulátóbb számításai szerint is - csak igen csekély eséllyel in­dulhat meg a maghasadás lánc­reakciója. I.M. Bocskai Szabadegyetem Megszólalt a fülemüle. Zenés, táncos majális Iszomfalván (D) Mint arról korábban már be­számoltunk, egyre gyümölcsözőbb a kulturális kapcsolat Esztergom és a szlovákiai magyar hagyományőr­ző község, a Párkánytól 16 kilomé­ternyi távolságban fekvő Kéménd között. Legutóbb, május 24-én pél­dául Németh Kálmán esztergomi táncház-gazda és a párkányi Tü­csök zenekar közreműködésével ze­nés, táncos majálist rendeztek a kéméndiek híres-neves pincefalu­juk, „Iszomfalva" főterén. Mint azt Baranyai Annától, a Kéméndi Kul­turális és Turisztikai Polgári Tár­sulás szervezőjétől, házigazdánktól megtudtuk, régen - 20-30 éve - még rendszeresen tartottak majáliso­kat, mulatságokat a 300 pincét számláló pincefaluban. Most ezt a # hagyományt kívánják feleleveníte­ni. A helyi Vasvirág gyermektánc­csoport, mely a környék védett nö­vényéről kapta a nevét, meg a fel­nőtt Gyöngyösbokréta együttes tag­jai kipirult arccal ropták a táncot, a közös, nagy nótázásba pedig már az idősebbek is lelkesen bekapcsolód­tak. A tánc szünetében sorra, min­den pincébe behívták egy kis kósto­lóra a vendégeket. Tréfás, régi rig­musok, kedves évődések közepette megismerhettük Iszomfalva „neve­zetességeinek" történetét. Herendi Ibolya Esztergomból egészen bele­szeretett a lankás, szelíd tájba, a természet csendjébe, a szép virá­gokba. így összegezte tapasztalata­it: - Ilyen kedves, vendégszerető emberekkel már nagyon régen nem találkoztam. Esztergomnak is na­gyon jót tenne, ha ezek a víg kedé­lyű kéméndiek kiváló humorukkal, szeretetükkel kimozdítanák a de­presszióból. Szent Donát, az euró­pai borok védőszentje, akinek a tiszteletére rendezték meg ezt a mulatságot, szintén elégedetten szemlélhette „odaföntről" a kéméndiek fergeteges jókedvét. Mint azt Benefi László polgármes­tertől megtudtuk, június végén az Esztergomi Városi Néptánccsoport lép fel Kéménden, majd egy hónap­pal később a kéméndi táncosok mu­tatkoznak be Esztergomban, az Er­zsébet-parkban, az Ister-Granum Népművészeti Fesztivál keretében. •N, KTEJUaUNUM EURORÉGIÓ VAROSKAPUN TÚL Ön látta már a Duna Múzeum Galériájában dr. Kalotás Zsolt: ÉLET - KÉPEK című kiállítását? A tárlat megtekinthető július 15-ig, kedd kivételével naponta 10 és 18 óra között. raszti István első erdei próbálkozása adott kedvet az állathang-vadászat­hoz. Érdeklődésemmel az elismert szaktekintélyhez, dr. Ország Mihály tudományos kutatóhoz fordultam, aki közölte, hogy az MTA állat­hang-gyűjteményében hangfelvéte­lek készítésére angol gyártmányú Grampian DP6 dinamikus mikro­font, 60 cm átmérőjű Grampian pa­rabola reflektort és UHER 4000 Report-1 magnetofont használnak 19-es sebességgel. Ez természetesen nagyon drága. Azt tanácsolta, hogy a parabola pótlására jól megfelel a ha­gyományos alakú női nylon esernyő. Ez nagyjából parabola alakú és a nylon gyakorlatilag a fémhez hason­lóan veri vissza a hangokat. Az eser­nyő fogantyúját ajánlatos úgy átdol­gozni, hogy az eredeti helyéről lecsa­varható és az ernyő másik végére fel­csavarható legyen, és így, vétel köz­ben ezzel tarthatjuk az esernyőpara­bolát. Tanácsa alapján készítettem el a 76 cm átmérőjű női esernyőpara­bolát. A mikrofont hangpróba alap­ján rögzítettem (rezgésmentesen) a csonka nyélre, a parabola közép­pontjától 20 cm-re. A mikrofon a pa­rabola felé néz. A cél a parabolával is az, hogy minél közelebbről vegyük fel a hangot, mert így kedvezőbb lesz az arány a felerősítésben a madár­ének és a környezeti zajszint között. Az ilyen parabolamikrofon csak azo­kat a hanghullámokat gyűjti össze és veri vissza a fókuszába négy-öt­szörösére felerősítve, amelyek egy meghatározott irányból érkeznek, a többi hangforrás hangerejét erősen csökkenti, levágja. A jó minőségű hangfelvételek ké­szítéséhez zajmentes környezetre, szélcsendes időre lenne szükség. Vi­szont az is igaz, hogy a zajok és zöre­jek serkentő ingerként hatnak a ma­dárra éneklésében. Parabolamikro­fonunkkal pontosan be kell célozni az éneklő madarat. A madár zavar­talan megközelítéséhez elengedhe­tetlen, hogy az illető faj környezetét és viselkedését - ökológiáját és etoló­giáját -jól ismerjük. A természetet kedvelőknek, a fia­taloknak - a fényképezés és a távcsö­ves megfigyelések mellett - érdemes madár- és egyéb állat-hangfelvéte­lekkel is foglalkozni, mert így több élményben és örömben lesz részük. Klotz József II. regionális ifjúsági szinjátszó fesztivál Május 30. 18.00 Kultúrház, Kicsind Kicsindi Gárdonyi Géza: (Malá nad Hronom) színjátszó csoport A bor Június 2. Szabadidőközpont Franka színkör Gogol: 18.00 Esztergom (Esztergom) A revizor Június 2. Szabadidőközpont Nánai Moliére: 19 30 * Esztergom színjátszó csoport A képzelt beteg Június 4. 18.00 Dobó Gimnázium Esztergom Dobó-gó színtársulat (Esztergom) Örkény István: Pisti a vérzivatarban Június 8. Dobó Gimnázium Bumeráng Illyés Gyula: 16 00 Esztergom színtársulat Tüvétevök (Szógyén) Június 8. 18.00 Dobó Gimnázium Esztergom Dobó-gó színtársulat (Esztergom) lonesco: A kopasz énekesnő Június Várszínház 13-14. Esztergom Díjkiosztás Díszbemutatók Május 22-én a Zöldházban, a Bocskai Szabadegyetem félévi záróelőadásaként Kosaras Péter Ákos hadtörténész tartott expozét „Románia legyőzetése 1916 és 1918 között" címmel. Az előadó egy budapesti katolikus gimnázi­umban tanít, előadásaival járja az országot, és örömmel üdvözölte Esztergomban, hogy egy osztály­nyi ferences diák, tanáraik vezeté­sével nagy érdeklődéssel hallgatta végig precíz adatokra épülő világ­háborús „beszámolóját" és vitára ösztönző okfejtéseit. Mint az köztudott, Románia az első világháború kezdeti szakaszá­ban, egészen 1916-ig a központi hatalmak mellett állt, lévén német származású uralkodója volt Ká­roly király személyében. Az új ki­rály, Ferdinánd viszont az ANTANT-politikusok biztatására 1916 augusztusában megindította gyengén felszerelt hadseregét az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. De még így is sikerült elfoglalniuk Fogarast, Brassót, Székelyudvar­helyt és Csíkszeredát. Ősszel Vilmos császár utasítá­sára a németek segítséget nyújtot­tak a Monarchia csapatainak és Mackensen tábornok irányításá­val elfoglalták Bukarestet. 1918 márciusában a románok kapitu­láltak és különbékét kértek. Az előadó szerint Károlyi Mi­hály, a „vörös gróf', Magyaror­szág akkori miniszterelnöke, majd köztársasági elnöke súlyos hibát követett el azzal, hogy lefegyve­rezte, majd később visszavonulás­ra kényszerítette a magyar kato­nákat, és ezzel feladta Erdélyt, Felvidéket és a Délvidéket. Az előadás után élénk és tanul­ságos vita alakult ki. Volt olyan felszólaló, aki szerint végzetes hi­ba volt Magyarország részéről részt venni mind az első, mind a pedig a második világháborúban. Kosaras Péter Ákos ezzel nem ér­tett egyet, de előadását záró meg­jegyzésével már egyöntetű vastap­sot váltott ki: „A mai magyar ifjú­ságnak ne a kigyúrt testű, izom­agyú amerikai szupersztárok, ha­nem a hazájukat védő hős magyar honvédek legyenek örök példaké­pei". (-zső) Számomra a tavasz beköszönté­sét a barna hantok felett libbenő sár­ga citromlepke, és a bokrok rejtekén megszólaló, csattogó hangú fülemü­le jelképezi. Az aranysárga színű lepkét márciusban a Lajtos-kertben pillantottam meg, a fülemüle hang­ját pedig áprilisban a diósvölgyi úton hallottam. Most májusban, a pirkadatkor kezdődő madárkoncert tölt el csodá­lattal. Erdőben, ligetekben, szőlők­ben, gyümölcsösökben, a Duna-parti csalitokban, a madarak ezrei kö­szöntik a hajnalt. A hímek, életerős, szép hangjukkal jelzik birodalmu­kat: fészkelési és élelmezési terüle­tüket. Azért énekelnek, hogy élhes­senek! Egymás után szólal meg a fü­lemüle, a csicsörke, a szén-, a kék- és a barátcinege, a feketerigó, az éne­kes rigó, a kakukk, a citromsár­mány, az ökörszem és a sárgarigó, így alakul hangversennyé a sokszí­nű madárének. Legszebb hangú éne­kesnek a fülemülét tartom. Tüze­sen, hangosan szállnak a sokszínű trillák éjjel és nappal. A mezei tücs­kök is sokszor csatlakoznak a ma­dárzenéhez. A madárének a természetet járó ember lelke legmélyéig hatol. Érde­mes mikrofonnal, kazettás magne­tofonnal megörökíteni ezt az él­ményt, hogy később otthon újra fel­idézhessük a májusi hajnalokat. Régen készítettem az első madár­hangfelvételt. Keresztfiúnk, Ha­A program: IDŐPONT HELYSZÍN Május 30. Szent István 12 30 Gimnázium diszterem Esztergom ELŐADÓ Szent István Gimnázium szinjátszó csoportja (Esztergom) SZERZŐ,CÍM Arany János: Toldi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom