Esztergom és Vidéke, 2003

2003-05-08 / 18. szám

2003. március 20. Esztergom és Vidéke 5 Hajnal János kiállítása a Kincstárban Jelentős művészettörténeti eseménynek lehettek tanúi azok, akik jelen voltak április 25-én Hajnal János, a Rómában élő és dolgozó magyar festőművész első magyarországi kiállításának megnyitóján. A 90. életévében járó emigráns mester rendszerváltozás utáni kultúrpolitikai rehabilitálását követően most nyílt először alkalom önálló hazai tárlata megrendezésére, ami az első lépést jeletheti a ma is aktívan dolgozó művész itthoni megismerése felé. Hajnal János 1913-ban született Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Aba Nóvák Vilmos voltak mesterei. A nagyméretű murális munkák iránti érzékét az utóbbi festőművész mellett, freskófestés közben fejleszthette ki. Székesfehérváron és Pannonhalmán rá hárult Aba Nóvák halála után a művek befejezésének feladata is. 1948ban ösztöndíjat nyert a Római Magyar Akadémiára, de külföldi tanulmányútjáról a családjával már nem tért haza. Míg a magyar művészeti közélet a kommunista diktatúra évtizedei alatt nem szentelt figyelmet működésének, a Rómában letelepedett művész jelentős megbízásokat kapott a Vatikántól és az olasz államtól: a milánói dóm nyugati homlokzatának három felső, a második világháborúban elpusztult ablaka, az új papai auditórium két ovális üvegablaka (Marc Chagall visszalépése után) vagy a római Santa Maria Maggiore bazilika rózsaablaka mind az ő tehetségét, művészetét dicsérik. Evangélista-szimbólumokat ábrázoló képei önálló termet kaptak a Vatikáni Múzeum kortárs gyűjteményében, de művei megtalálhatók még a világ számos más országában (Svájc, Brazília, Venezuela, Írország, Egyesült Államok) is. Az Olasz Köztársaság legnagyobb művészeti elismerésének, a Commendatore kitüntetésnek (20Q2) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa (1992), több olasz és más külföldi akadémia tagja, a Magyar Szépművészeti Akadémia díszdoktora első magyarországi önálló kiállítását családjuk barátja, az ismert televíziós szerkesztő, Tardos Júlia nyitotta meg - 16 év várakozás után. (A mester két üvegfestményét már láthatták a Magyar kereszténység ezer éve című kiállítás látogatói, amelynek első helyszínén, a Vatikáni Múzeumban a megnyitó ünnepségen Hajnal János meghívott díszvendégként volt jelen.) Az üvegablakairól és mozaikképeiről ismert művész nagyméretű, beépített műveinek természetesen nem adhatott otthont a Főszékesegyházi Kincstár kiállítóterme, egy-egy ilyen alkotását az ezekről készült fényképfelvételek idézik meg. Ezeken kívül korai művei és (grafikai tevékenységének illusztrációjaképpen) néhány bélyegterve ad ízelítőt a művész tehetségéről és jelentős nemzetközi pályafutásáról a július 1-jéig nyitvatartó tárlaton. Eletműkiállításnak ugyan ez a mostani sem tekinthető, de ennek megvalósulásáig is hiánypótló alkalom a Kmcstárban látható tárlat a magyar kultúrpolitika által későn, de még életében „felfedezett" mester munkásságának megismeréséhez és megismertetéséhez. I. M. „HIDAK A HATÁRON" Szeminárium a kultúrák és etnikumok együttéléséről Helyszín: Esztergom, Deák Ferenc utca 4. Időpont: 2003. május 9. péntek, 10 - 15 óra A konferencia hivatalos nyelve az angol, az előadásokhoz szinkrontolmácsot biztosítanak. A konferencia társrendezői: Ister-Granum Határ Menti Kisrégió, Eurohíd Alapítvány (Esztergom), Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézet, Central European University Nationalism Studies Program, a Finn Köztársaság Külügyminisztériuma Program: 10.00 - 14.00: a konferencia előadásai 14.30: Az Ister-Granum Eurorégió megalapítását célzó megállapodás ünnepélyes aláírása Interregionális együttműködési keretmegállapodás aláírása az Ister-Granum Kisrégió és a Provincia Bothniensis (finn-svéd) eurorégió képviselői között A konferencia programja: Köszöntők Szarka László, igazgató (MTA KI) Ján Oravec, polgármester, Stúrovo - Párkány Meggyes Tamás, polgármester, Esztergom Előadások Ocskay Gyula (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba): A couleur local védelmében Pogonyi Szabolcs (Közép-Európai Egyetem, Budapest): A multikulturalizmus politikája Vári András (Miskolci Egyetem): Nemzeti kisebbségek és gazdasági hatalom. A változó Közép-Európa Lajos Tuba (Forum Institute, Samorín, Slovakia): Gazdasági együttműködés - híd a nemzetek és nemzetiségek között Szünet Vizi Balázs (Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézet, Budapest): Kisebbségek határ menti együttműködése az európai integrációban Bengt Westmann (Haparanda, Svédország) és Raimo Ronkainen (Tornio, Finnország): Kisebbség és nyelv Ritva Nousiainen (Provincia Bothniensis, Haparanda, Svédország): Haparanda és Tornio együttműködése - hivatalnokként két ország és két város között Birke Kleemann (Pro Európa Viadrina Euroregion, Frankfurt a/d Oder, Németország): Regionális identitás és határon átnyúló együttműködés a Pro Európa Viadrina Eurorégióban A Közép-Európai Tervező Szeminárium esztergomi tervezési gyakorlata A budapesti, bécsi és prágai műszaki egyetemek 1990 óta rendezik meg a három ország egyikében a Middle European Planing Seminar - a Közép-Európai Tervező Szeminárium elnevezésű nemzetközi.rendezvényt. Az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódóan a résztvevő hallgatók célja, hogy valós adatok és igények alapján, valós helyszíneken valós közlekedési és várostervezési problémákra keressenek megoldást. A IV-V. évfolyamos diákok, az oktatók szakmai vezetése mellett, tanulmánytervi szinten különféle megoldási variációkat dolgoznak ki az egyes problémákra. Á tanulmányterveket olyan minőségben dolgozzák ki, hogy az a városfejlesztésért felelős döntéshozóknak és végrehajtóknak, a szakma helyi képviselőinek nemcsak bemutatható, hanem lehetőséget ad arra, hogy akár az egyetemi szakmai csoportokhoz kapcsolódó, akár más, a város által felkért tervezőiroda a kivitelezési tervekig továbbfejlessze - vagyis a tervek, koncepciótanulmányok a város tulajdonát képezik. Ugyanekkor a tervek kiállítás keretében bemutathatóak a város érdeklődő polgárainak is. A terveket paravánon, azonnal kiállítható formátumban kapja meg a vendéglátó. Az elmúlt években öt cseh (Krlapuy nad Vltavu, Liberec, Litomysl, Teplíce és Mlada Boleslav), négy osztrák (Bruck an der Mur-Kapfenberg, Salzburg, Feldkirchen és Kufstein) és szintén négy magyar (Kiskőrös-Kalocsa, Tata-Oroszlány, Sopron és Szentendre) helyszín adott otthont a szemináriumnak. A vendéglátók sok esetben felhasználták a tervezési gyakorlat során született megoldási elképzeléseket, vagy azok egyes elemeit. Á hallgatók számára készülő feladatkiírás a vendéglátó város által felvetett, aktuális és megoldandó problémákat tartalmazza. Leggyakrabban az alábbi témákat dolgozták föl: átmenő főutakkal kapcsolatos problémák, területi forgalomcsillapítás, vonali forgalomcsillapítás, vasúti pályaudvar előterének kialakítása, összekapcsolása a várossal, buszpályaudvar elhelyezése, elrendezése és környékének forgalmi kérdései, egy-egy problémás csomópont vizsgálata a kapacitás vagy a forgalomszervezés szempontjából, kerékpárhálózat kialakítása, bővítése, gyalogos zóna, sétálóutcák elhelyezése, a környék forgalmának szervezése, helyi tömegközlekedési hálózat kialakítása, hatékonyságának fokozása, parkolási problémák megoldása. Esztergom a várost érintő várostervezési problémák tárgyalását bízta a szeminárium résztvevőire. A szeminárium időtartama egy hét, az előzetes egyeztetések alapján május 4-én érkeztek a hallgatók, és május 9-én, pénteken délelőtt tíz órakor mutatják be az elkészült terveket. A hallgatóknak és oktatóiknak szállást és étkezést az önkormányzat biztosít, és rendelkezésükre bocsátja a tervezéshez szükséges térképeket, alap- és helyszínrajzokat. Természetesen nem feledkeztek meg arról, hogy a főépítész és a város tervezőmérnökei is - konzulensként, felkért külső szakértőként részt vesznek a csoportok munkájában. A történelmi város számára fontos, hogy ez a határokon átnyúló, kapcsolatokat erősítő, ugyanakkor kézzelfogható hasznot hozó, később megvalósítható terveket eredményező szakmai rendezvény megvalósulhat, ezért támogatta azt mind a képviselő-testület, mind Meggyes Tamás polgármester. Gulya István Egy RMDSZ-es tanácsnok (képviselő) szavazata miatt nem lett magyar polgármestere Szatmárnémetinek! Az Esztergom és Vidéke múlt heti számában a Szatmárnémetiben kialakult „polgármesterválságról" írtam, melyet mára megoldott Octav Cozmanca (PSD) közigazgatási miniszter RMDSZ vezetői közreműködéssel. Annak ellenére, hogy Ilyés Gyula (RMDSZ) alpolgármesternek megvolt az abszolút többsége, az április 25-ei pénteki képviselő-testületi ülésen bejelentette, hogy nem jelölteti magát. Hogy mi vitte rá erre a kényszerű lépésre? Az előző napi bukaresti eligazításban kereshetjük a választ, mely nem hagyott kétséget a román kisebbségi politika mentalitásáról, amihez az RMDSZ vezetése asszisztál. (Ez a teljes politikai csőd még érthetőbbé teszi Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmának megalakulását, folyamatos erősödését, melyet éppen Szatmárnémetiben indított el.) A visszaléptetés után polgármesternek egyedül induló Viorel Solschi (PSD) nem kapta meg a többségi támogatást. A magyar tanácsnokok tiltakozásul tartózkodtak az első választási procedúrán, így az eredménytelenül zárult. Április 28-án, hétfőn rendkívüli testületi ülésen ismételték meg a polgármester-választást, amelynek eredményeként egy (?!) RMDSZ-képviselő megszavazta Viorel Solschi-t, így ő lett Szatmárnémeti ideiglenes polgármestere. Sajnálatos, hogy az RMDSZ hitelét a Szatmárnémetiben lezajlott polgármester-választás is tovább tépázza, nem csodálkozhatunk tehát, hogy egyre több erdélyi magyar kritizálja a megalkuvó, elképzelések nélküli politizálást... Kovács Géza Azok a régi vendéglők (DL) Márai Sándor régi cikkeit olvasom. O a 30-40-es években felfigyelt a számára kiábrándító korszakváltásra, a modern, rohanó, fogyasztói típusú társadalom kialakulására. Eszpresszó című cikkében például arról ír, hogy mennyivel emberségesebbek, otthonosabbak és barátságosabbak voltak a századeleji irodalmi kávéházak, mint az akkor még modernnek számító eszpresszók! Szegény, ha megélhette volna, mit szólna az új évezred gyorsbüféihez, ahol órájukat nézve, állva kapkodják be magukba a hamburgert, meg az ízetlen hot-dogot a polgárok, miközben a hangszóróból a kereskedelmi csatornák őrült hangerejű gépzenéje szól. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor elsétáltam a Belvárosi Kávéház omlott vakolatú, rogyadozó épülete előtt. Az egyetlen „klasszikus" kávéház a városban! Pedig valaha, nem is olyan régen - 20-30 éve mennyi nívós és kellemes vendéglője volt Esztergomnak! És sehol nem gépzene szólt, hanem cigányzenekarok húzták a magyar nótákat, a jófajta talpalávalót. Itt van például mindenekelőtt a Fürdő Szálló étterme és hangulatos pálmaterme. Ki tudná megmondani, mennyi lakodalomnak, érettségi bankettnek, vagy éppen nyugdíjas találkozónak adtak otthont. A pincérekkel mindent meg lehetett beszélni, még esetenként a házasságközvetítésben is részt vettek, akár ingyen is! Ki ne emlékezne a szintén méltatlanul megszüntetett Kis Pipa Vendéglőre, vagy a Kis-Duna parton a mai papnevelde helyén lévő Kék Dunára. Nem is beszélve a Halászcsárdáról... Ezek a régi vendéglők már csak emlékeinkben élhetnek. De érdemes róluk írni, beszélni, hátha jön egy olyan generáció, amelyik ráun a hamburgerre, a diszkóra és akkor ismét eljöhet a kisvendéglők reneszánsza! Megnyílt a Belvárosi Kávéház (d.) Szeptember elején sokan el voltak keseredve a városban, amikor kiderült, hogy bezár Esztergom legrégebbi, legpatinásabb kávézója, a Belvárosi. Azután fél év elteltével, miután a lerobbant épület a többszöri meghirdetés ellenére sem lelt vevőre, az önkormányzat úgy döntött, hogy addig is, amíg nem lesz új tulajdonos, megnyitják a kávéházat. Az új bérlők - Szalma József és Cserép Tamás - április 30-án délután újra megnyitották a népszerű kávéházat a nagyközönség előtt. Cserép Tamás elmondta, hogy minimális átváltozásokat eszközöltek, törekedtek a régi, patinás jelleg megőrzésére. A kávéház minden nap reggel 7 órától éjfélig tart nyitva. A hosszú távú elképzelések szerint idővel zenészt is fognak alkalmazni, mint a régi szép „békeidőkben". Az első vendégek kiválóan érezték magukat: - Már nagyon hiányzott a jó öreg Belvárosi Kávéház! Néptáncosokkal a Káli-medencében A Balaton-felvidék talán legvarázslatosabb tája a Káli-medence. Szelíd, lankás, dombos, vulkanikus eredetű hegyei között ősi, Árpád-kori templomok, apró falvak rejtőznek. Az Esztergomi Városi Néptáncegyüttes tagjai május első hétvégéjén Köveskálra, a Káli-medence egyik „legnagyobb" (mintegy 200 lakosú!) településére kaptak meghívást. A helyi református parókia volt a „főhadiszállás", ahol Polgár József, az együttes alapítója ezúttal megcsillantotta szakácstudományát is: ő főzött az üde, friss, benzingőztől mentes levegőtől kiéhezett táncosokra, akik napközben nem csupán a falu nevezetességeivel ismerkedtek, de táncoltak is. Május 2-án délután a szomszédos, alig 160 lakosú Monoszlóra kaptak meghívást az esztergomiak, akik a kultúrházban bemutatót és táncházat rendeztek - a helyi lakosság nem kis örömére! A település egy XIII. századi ősi templomáról híres, ahol évszázadokig Monoszlói Ladomér esztergomi érsek földi maradványai nyugodtak, míg 1971-ben át nem szállították őket az esztergomi bazilika altemplomába. Táncosaink sétájuk során még látogatást tettek a „papok pincéjébe" is. Itt Lajos, a pincemester a tüzes, aromás káli borokkal ismertette meg a vendégeket, de természetesen csak egy „szakmai jellegű" kóstoló erejéig. Az esti szalonnasütéshez zenei kísérők is érkeztek. A Kontáros zenekar (Fejér Máté furulyás, Fejér Simon kobzos, Nagy Bence dob) egykori esztergomi ferences diákokból verbuválódott, és a széphangú diáklány, Gyöngyös Réka segítségével főleg moldvai, gyimesi táncokra tanították az esztergomiak a köveskáli parókia romantikus kertjében az összegyűlt vendégeket. Harmadnapon érzékeny szívvel búcsúztak városunk néptáncosai Köveskáltól, melynek főterét a honfoglaló magyar törzsek vezéreinek kopjafái díszítik. (A hagyomány szerint a törzsek innen indultak a nagy európai kalandozásokra.) Zichy Attila, a tánccsoport oszlopos tagja - a kirándulás szervezője - kedves szavakkal biztatott: - Aztán eljöhetünk máskor is. A Káli-medence mindig szeretettel hív és vár bennünket! Dezső László