Esztergom és Vidéke, 2002

2002-10-31 / 43-44. szám

8 Esztergom és Vidéke 2002. október 31. Idősek Napja 2002 Tömeges részvétel, ajándékozás és sok kedves hangú köszöntő jellemezte az Idősek Napja alkalmából rendezett városi ünnepséget. Október 17-én a Szabadidőközpont színháztermét csaknem teljesen megtöltötték a nyugdíjas szervezetek hívó szavára összegyűlt idős emberek. A szervezők egy-egy könyvvel ajándékozták meg a vendégeket, majd rövid köszöntők hangzottak el. A városvezetés és a saját nevében Meggyes Tamás polgármester kívánt jó egészséget és további, jól megérdemelt pihenéssel teli éveket az időseknek. Dr. Beer Miklós püspök a tevékeny nyugdíjas évekről, az idős, tapasztalt emberek máig is fontos szerepéről beszélt. Dr. Tittmann János országgyűlési képviselő az állam szerepét hangsúlyozta az idősekről való fokozottabb gondoskodásban. Végül Mihalovics Edvin, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, kiemelve a nyugdíjas szervezetek szerepét az idős emberek életének alakulásában. A köszöntők után Erős Miklós, az ENEKE elnöke szólt az egybegyűltekhez. Ezt követően dr. Kovács József, a nyugdíjas alkotók kiállításának szervezője adta át az elismerő okleveleket a kiállítóknak, akik számos színvonalas munkával járultak hozzá az első ízben megrendezett tárlat sikeréhez. A program végén a Vereczkei házaspár, valamint a Zenede tanárai és növendékei adtak színvonalas műsort az idős emberek tiszteletére. -thó Visszhang egy olvasói levélre Tisztelt Wild Magdolna! Tisztelt Olvasók! Tisztelt Szerkesztőség! Az Esztergom és Vidéke hasábjain 2002. október 10-én megjelent olvasói levélre kívánok válaszolni. Nagyon sajnálom, hogy sem a levél írója, sem a szerkesztőségből senki nem vette észre, hogy 2002-ben sok nagysikerű programot szerveztünk az iskola fennállásának 75 éves jubileuma tiszteletére. Sajnálom azt is, hogy sem Olvasójuk, az iskola egykori diákja, sem, a szerkesztőségből nem vette észre senki egyszer sem, hogy ezekről az eseményekről (előzetesen is és a rendezvények után is) a helyi médiában értesülhettek az érdeklődők. Előzetesen a Kék Duna Rádióban hangzott el egy riport, ahol a rendezvény-sorozatról beszélgettünk, majd az aktuális eseményre minden esetben meghívót jelentettünk meg a helyi tévében, rádióban és a nyomtatott sajtóban. Hívtuk, vártuk az iskola hajdani diákjait és tanárait. Azok, akik a médiában megjelent meghívót magukra nézve is meghívásnak érezték, és megtisztelték rendezvényünket, rendezvényeinket tanúsíthatják, hogy a levélíró tájékozatlan és kissé rosszindulatú. Nem léptünk át senkin! Sem egykori tanáron, sem egykori,igazgatón, sem egykori iskolai névadón, sem diákon! A Főszerkesztő Úrnak is figyelmébe ajánlom a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap 2002. április 29-ei számát, ahol Muzslai Ágnes (Fotó: ATEK) a következőket írta: (igaz, az igazgató nem Kalmár László, hanem e sorok írója) „... igazgató köszöntötte az iskola mai és nyugalmazott tanárait, egykori növendékeit... Felidézte az iskola egykori igazgatója, Sinka László emlékiratai alapján az iskola történetét... az 1927128-as tanévben megnyitotta kapuit a Szent Imre Fiúiskola és a Szent Margit Leányiskola..." Az olvasónak annyiban van igaza, hogy neki személyre szóló meghívót nem címeztünk! Áz azonban belátható, hogy az eltelt 75 év alatt végzett minden diák fölkutatása, és személyre szóló meghívása szinte lehetetlen lett volna. Azok az egykori diákok, akik jelezték, hogy hallottak a jubileumról, és szeretnének valamely eseményen részt venni, kaptak nevükre szóló meghívást is. Az iskola egykori tanárai pedig valamennyien meghívottak voltak, és közülük sokan el is fogadták meghívásunkat. Akik valamilyen ok miatt nem tudtak eljönni, köszöntötték levélben vagy táviratban az iskolát, a mai diákokat és tanárokat. Á rendezvénysorozat főbb eseményei: 2002. január 22. „Üzenet egykori iskolámba" címmel kiállítás nyílt az iskola Híd Galériájában az egykori és a mai pedagógusok és diákok alkotásaiból. 2002. április 26-án „Üzenet egykori iskolámba" a Megyeháza dísztermében ünnepi gálán hallhatta/láthatta a közönség a hajdani és mai tanárok és diákok ének-zene-irodalmi és néptánc összeállítását. 2002. június 3-án egy-egy szál virággal emlékeztek meg a pedagógusnapról a temetőkertben az iskola mai pedagógusai az általuk vagy diákjaik által fölkutatott egykori kollégák sírjánál. 2002. június 7-én a Kolping iskola nagytermében „Milyen szép a világ" címmel a mozgás ünnepén gyönyörködtek az érdeklődő esztergomiak a tornászok és a más sportot művelők, valamint a néptáncosok bemutatójában. 2002. szeptember 14-én a „Veni Sancte" 75 éves évfordulóján iskolatörténeti kiállítást nyitottunk, emléktáblát avattunk, és nemzedékek találkozójára hívtuk, vártuk mindazokat, akik megtiszteltek jelenlétükkel. Valamennyi eseményről tájékoztatott a helyi média, természetesen az Esztergom és Vidéke is (2002. máj. 9., Dezső László írása). Végezetül álljon itt az iskola folyosóján elhelyezett emléktábla szövege: „ , AZ ISKOLA FENNALLASANAK 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÁLLÍTTATTA ESZTERGOM VÁROSA, A PETŐFI SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLA TANTESTÜLETE ÉS TANULÓIFJÚSÁGA Kalmár Károlyné az iskola egykori diákja, jelenlegi igazgatója Hol „terem" a tej? „Honnan és hogyan kerül a tej a boltba?" - tettük fel a kérdést 5 éves gyermekeinknek. Eltérő válaszokat kaptunk, mely nem csoda, hiszen városi gyermekeink ma már csak a boltokban, zacskóban, dobozban látják a tejet. így nagyon örültünk, hogy az Állatok Világnapja (október 4.) alkalmából Esztergom-kertvárosba, egy állatgazdaságba látogathattunk háziállatokat nézni. Már a helyi járatú busszal történő közlekedés is élményt jelentett, hiszen többen most utaztak először buszon. Leszállva egyre izgató ttabban szedtük lábainkat a gazdaság felé. Egyszer csak megpillantottuk a szabadon legelésző állatokat. Volt ott tehén, birka, kecske, s mi megtorpantunk. Kedvünkért behajtották őket a karámba. így végre hozzájuk érhettünk, megsimogathattuk őket. Kezünk alatt éreztük a tehén selymes, a birka puha, ragacsos szőrét. A karám deszkái között kinéző állatokat mindenki nagy kedvvel cirógatta, hiszen ilyen élményben még senkinek sem volt része. Gazdájuktól, Pista bácsitól megtudtuk, hogy a Manci tehén a Bori tehén anyja, s kicsi borjút rejt a szíve alatt, s Zsuzsi juhnak is kisbáránya lesz. Valamint nemcsak a tehéntej, a kecsketej is nagyon finom és egészséges. Norbikától csak úgy özönlettek a kérdések: „Ha jön a hideg, az állatok hol laknak? Mit esznek? Hány évesek? Hogyan fejik meg a tehenet? Mi készül a tejből? Hogyan jut a tej a boltba?" Minden kérdésre választ kaptunk. A nagy istállóban megtudtuk és megláttuk, hogy a szénát az állatok elé, a szalmát pedig alájuk teszik. Ekkor egy kisebb helységbe mentünk. Itt fogta csak be igazán néhány gyermekünk az orrocskáját! Bizony, a városi levegőhöz szokott orrunknak erős és szokatlan volt az állatok szaga. De az élmény kárpótolt. A fiatal bikát hagytuk békében pihenni, ám a kisborjút érdeklődve simogattuk. O sem maradt tétlent! Bekapta Fanni haját! Kristóf nem is ijedt meg, amikor megnyalta arcocskáját, csak mosolygott. Azután kaptunk száraz kenyeret, amivel kezünkből etethettük a kisbocit, s volt, aki bátran, volt, aki félszegen tette ezt. Majd kezet mostunk, s ekkor Pista bácsi meglepett bennünket egy igazi házi bocisajttal. Igen nagy kedvvel, jóízűen ettük a sajtot, hiszen nagyon fmom és ízletes volt, és egészen más ízű,' mint ami a boltban kapható. A sajtkóstolás után elvezettek bennünket egy fa ólhoz, ahonnan röfögést hallottunk. A gyerekek rögtön kitalálták, hogy itt laknak a malacok. Ezeket is megetethettük. A sok-sok izgalmas élmény után . farönkökre ülve csemegéztünk az otthonról hozott finomságokból. Majd a közeli sportpályán szaladgálhattunk, mezei virágokat néztünk. Láttunk sok őszre készülő csigát, amint házukra már „ajtót" készítettek, s gyűjtögettünk csillogó köveket. Hazafelé a fáradt, de boldog gyermekarcokon a valós élmények varázsa tükröződött. Ezért továbbra is keressük a komplex átélés lehetőségeit, hogy a gyerekek ne csak lássák, hanem aktív részesei legyenek a bennünket körülvevő környezetnek. Walch Tamásné Reiser Éva óvodapedagógusok Esztergom Város Zöld Óvodája HALOTTAK NAPJA: Hol sírjaink domborulnak" (III.) V/13/4 - Vaskerítéssel körülvett, műkővel borított sír, a feketeműkő obeliszken: Vimmer Imre 1842 - 1920 Tizenkét éven keresztül ült Esztergom szab. kir. város polgármesteri székében. 1842-ben a Hont megyei Börzsöny községbén született régi hercegprímási családban. Miután ügyvédi oklevelet szerzett, Esztergomban kezdte pályafutását, majd 1871-ben, Kismartonban az Eszterházi hercegi hitbizományi javak igazgatói tanácsosa lett. Ezt követően Sopron megyében szerzett érdemeket: többek között a Rába folyó szabályozása területén, valamint részt vett a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút létesítésében is. 1881-ben Sopron megye tiszti főügyészévé választották. Innen - az Esztergomi Főkáptalan hívására - került Esztergomba, ahol a papneveidei uradalmak igazgatásával bízták meg. Ezt az állást négy éven át töltötte be, majd egy év budapesti tartózkodás után visszavonult karvai birtokára, s itt, majd Muzslán gazdálkodott. Eközben létrehozta az ebedfoki „Ármentesítő Társulat"-ot, mely az áradásokkal sújtott vidéket e természeti csapástól megszabadította. 1899-ben Esztergom város közönsége a polgármesteri székbe ültette. Nevéhez fűződik a Kolos Kórház felépítése, a Villamosmű létesítése, a város útjainak aszfaltozása, a Kis-Duna kotrása, stb. Ezeket az eredményeket az ellenzék nem mindig fogadta lelkesedéssel. Több ízben lett támadás célpontja, így például azzal vádolták, hogy a város sikkasztó pénztárosának nyugdíjat szavazott meg. A polgármesteri székből 1915 végén vonult nyugdíjba. V/4/4 - Műkőkerettel körülvett, kúszófenyővel borított nagyméretű sír. A fejrészen, szürke gránitobéliszken: Dr. Bády István 1913 - 1994 polgármester 1946 - 1950 a Nemzeti Tanács elnöke 1956-ban Szentgyörgymezőn született, anyai ágon rokonságban volt Bél Mátyással. A Szentgyörgymezői Elemi Fiúiskolába járt, a Bencés Gimnáziumban érettségizett, a 14-es Holló Cserkészcsapat tagja volt. Orvos szeretett volna lenni, de anyagi körülmények miatt, joghallgató lett. A hároméves katonai szolgálat ideje alatt állami számviteli vizsgát tett, s 1936-ban kapta meg az újabb diplomáját. 1939-ben kórház-gondnok lett, s ugyanez év szeptemberében a Városházára került, mint fogalmazó, majd a közigazgatási belügyi szakvizsgát is megszerezte. 1941 februárjában városi aljegyzővé választották, s novemberben - 27 évesen - az ország legfiatalabb tanácsnoka lett. Ez utóbbi nagy eseménynek számított, hiszen az 1895-ben Esztergomhoz csatolt Szentgyörgymezőnek első olyan embere volt, aki vezető állásba került. A tanácsnoki teendőket 1945-ig látta el, majd 1946-ban - a leváltott Hajdú György helyett -a polgármesteri feladatok ellátásával bízták meg. Áz 1948. május 22-ei díszközgyűlésen Esztergom polgármesterévé választották. E tisztsége alatt 600 000 Ft-ot szerzett a Kis-Duna híd újjáépítéséhez. Az 1946-ban felújított 70 ágyas Simor kórház konyhájának és gazdasági épületeinek visszaszerzését úgy oldotta meg, hogy lakást biztosított az oda beköltözött hat családnak. Erdemei közé tartozik az is, hogy 100 000 Ft-ot szerzett a Bibliotéka előtti kockakő-burkoláshoz, megakadályozta, hogy az Uri utcát - ami a Prímási Palota előtt vezet el - Vágóhíd utcának nevezzék el, továbbá Esztergom Doroghoz való csatolását és, hogy Dózsafalva legyen. Vallását nem tagadta meg, ezért több támadás is érte. Emiatt aztán 1950. július 6-án le is mondott polgármesteri állásáról. 1952-től 18 éven keresztül a Komárom-Esztergom Megyei Bánya- és Építőipari Egyesületnél dolgozott. Az 1956-os októberi események idején a Nemzeti Tanács elnökének választották meg. Megakadályozta a Micsurin TSZ vagyonának széthordását, vezetőségi tagja volt a Szentgyörgymezői Olvasókörnek, mint a Szentgyörgymezői Egyházközség világi elnöke szoros kapcsolatot tartott fenn a mindenkori plébánossal. 1992. március 15-én Esztergom város díszpolgárává választották. 1994 júliusában halt meg, tiszteletére 2001-ben az Olvasókör falán emléktáblát helyeztek el. IV/ll-12/4-es műkő kriptát kovácsoltvas kerítés veszi körül. A feketemárvány bevonatú műkőobeliszken az alábbi felirat olvasható: Dr. Bánomy Brenner Antal 1883-1966 Esztergomban született, tanulmányait az Esztergomi Elemi Tanodában kezdte, középiskoláját a Bencés Gimnáziumban végezte és ott is érettségizett. Osztálytársa volt Gróh Józsefnek. 1901-ben iratkozott be a Budapesti Királyi Tudományegyetem jog- és államtudományi karára, 1906 áprilisában avatták államtudományi doktorrá. 1907-ben városi közgyám, 1908-1918 között tanácsjegyző, 1918-tól 1923-ig gazdasági tanácsnok, 1923. május 11-én polgármester-helyettes főjegyzővé nevezték ki. 1914-1917 között, mint főhadnagy harcolt az első világháborúban. Ezüstérmes vitézségi karddal tüntették ki, s ennek köszönhetően 1941 novemberében vitézzé avatták. 1934-1941 között a Szentgyörgymezői Olvasókör választmányi tagja. Az 1935. évi közgyűlésen helyesli, hogy a Kör helyiségeinek politikai célra való átengedélyezését a vezetőség megtiltsa. Egykori osztálytársával, Gróh Józseffel megállapodtak, hogy aki a másikat túléli, az fogja búcsúztatni az elhunytat. Gróh József élt tovább, tehát neki jutott e szomorú feladat. Amikor 1966-ban Brenner Antal temetésén egymaga öreg, vékony hangián elénekelte: „Ballag már a vén diák...", szem nem maradt szárazon, Bélay Iván