Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-05 / 49. szám

2002. december 19. Esztergom és Vidéke 7 / / / / S/prlíPS/H' KERT * KONYHA * KEDVTELES * KÍVÁNCSISÁG S zá„thóBar„a • KALENDÁRIUM: December (1.) A hónap neve a latin decem szó­ból származik, melynek jelentése: tizedik. A régi római naptárban ugyanis - mely márciussal kezdő­dött - a tizedik volt ez a hónap. Kezdetben 29 napos volt, Julius Caesar óta 31 napos. A rómaiaknál a december Saturnusnak volt szentelve, 17-én kezdődtek a szaturnáliáknak ne­vezett ünnepségek. Később Nagy Károly Szent Miklós havának ne­vezte el e hónapot, de ez az elneve­zés hamar kiment a divatból, ná­lunk csak a nép ajkán tartotta ma­gát a múlt század első feléig. December 21-én van a téli solostitium, melytől a csillagászati tél kezdetét számítják. Ekkor a legrövidebb a nappal, ekkor lép a Nap a Bak jegyébe. A hónap átla­gos középhőmérséklete Eszter­gomban 0,7 C fok. A hónap első felének legneveze­tesebb napja december 6-a, vagyis a Mikulás napja. E nap szokásai­ban ötvöződik a régi germán mítosz főistenének, Wotan-nak kettős, büntető és jutalmazó jelle­me, aki virgáccsal bünteti a rossz gyermekeket és ajándékkal jutal­mazza a jókat, valamint a katoli­kus egyház szentjének, Miklós püspöknek a legendája. A mirai püspökről feljegyezték, hogy egy ízben egy többgyermekes szegény család ablakába ado­mányt helyezett el, hogy meg­mentse őket attól, hogy kény­szerűségből rossz útra térje­nek. Szent Miklós a negyedik század közepén halt meg, igen népszerű volt, halála után sok templomot és kápolnát nevez­tek el róla. Hamvait a 11. szá­zadban Bariban helyezték vég­ső nyughelyére. A Mikulás napi szokások Né­metországból kerültek hazánk­ba, és váltak rövid idő alatt nép­szerűvé. Wotan ajándékozó sze­repét Miklós püspök, vagyis a jóságos Mikulás vette át, a ger­mán isten büntető szerepét vi­szont Mikulás elmaradhatatlan kísérője, a Krampusz örökölte. Az 50-es, 60-as években, amikor a hatalom minden erő­vel igyekezett elnyomni az egy­ház befolyását a lakosságra, Mi­kulás alakjából Télapót kreál­tak, aki egyben átvette a kará­csonyi ajándékozás szerepkörét is. Még ma is vannak vallás nél­kül élő családok, ahol a Télapó hozza a Mikulás napi meg a ka­rácsonyi ajándékot, sőt akad olyan család is, ahol még ezt a kis romantikát is kiűzték a la­kás falai közül, a karácsonyfát közösen díszítik fel, s a kisgyer­meknek őszintén megmondják: ezt a Papa, ezt pedig a Mama vette neked. így oszlik semmivé a szarvasvontatta szánon érke­ző Mikulás és az angyalok által szállított és díszített kará­csonyfa, a Jézuskához írt leve­lek kéréseit kielégítő égi aján­dékok szép legendája. ÚTILAPU: Szlovéniai képeslapok (2.) Igazában meg sem száradtunk, mire Ljubljanába, a fővárosba ér­keztünk. Itt, a város fölé magaso­dó fellegvárban tartották fogva 1849-ben, kivégzése előtt néhány hónappal gróf Batthyány Lajost. Eszünkbe jutottak errefelé - mi tagadás - a Frangepánok, a Zrínyi­ek és a Cilleiek is, hiszen valaha egy volt a haza és egy a történe­lem. A Lubljanica-folyó két part­ján monarchia-béli nemesi paloták és lakóházak sorakoznak. A járdák pedig már „eurokomfortosak": mindenütt látunk kerékpárutat és rokkantfeljárót... Zsongó piacot is találtunk az egyik téren: bőséges és gazdag, osztályon felüli hazai és olasz áru­kínálattal, különlegességekkel. Volt ott lila fokhagyma, ében­fa-szilva vagy hurma (latin neve után nemes egyszerűséggel csak „kakhi"-nak nevezték a táblákon), maróni-gesztenye, sohasem-látott küllemű, díszes sütőtök és egy biogazdaság pultján: cseresznye-, körte- és szilvapálinka, ízléses üvegben és „aranyos" csomagolás­ban, címkével, nyomtatott tájé­koztatóval ellátva... (Itt kezdett gyanússá válni a dolog...) A piaci terefere egyúttal rögtönzött nyelv­leckévé vált: könnyen megjegyez­tük, hogyan illik köszönni, árut kérni (prszim), azt megköszönni (hvala), a hallott számokat „talá­lóan" kifizetni. A hegyvidéki néznivalók sorá­ban a posztojnai cseppkőbarlang következett, melyet a Pivka búvófolyó alakított ki évmilliók alatt a Szlovén Karsztvidéken. A hegy gyomrába kisvasút szállított bennünket, a gyalogtúra végén, a világon egyedül itt élő vízi állatká­val, az emberhallal ismerkedtünk meg. A minap érdekes, tudomá­nyos filmet mutatott be a Spekt­rum tévé erről a hófehér színű, ke­cses mozgású, vak barlangi szala­mandráról. A másik, a világon bizonyára egyedülálló néznivaló-érdekesség a Predjamai-barlangvár. A sziklá­ra „tapasztott" hajdani rablóvár (s a későbbi nagyurak - köztük Windischgrátz - herceg vadász­kastélya) igazából egy sokemele­tes „fecskefészek"-város, ahol mindennek és mindenkinek (még az akasztott embernek is) külön helyiség dukált. Ugyanitt örömmel nyugtáz­tam, hogy ebben a faluban (és má­sutt is Szlovéniában) minden kis­kertben ott nő-nődögél a bordó színű, ropogós, nálunk még egyál­talán nem ismert redics-saláta. (Folytatjuk) Horváth Gáborné dr. KÖNYVAJÁNLÓ A Magyar Őstörténeti Munka­közösség Egyesület jóvoltából a ha­zai sajtó egy új folyóirattal lett gazdagabb: ugyanis megjelent a magyar őstörténetkutatás leg­újabb eredményeit bemutató tu­dományos folyóirat, az Eleink első száma. A munkaközösség 1995 máju­sában alakult meg a Károli Gáspár Református Egyetemen. Létrejöt­tükkel azt az űrt próbálták betöl­teni, amely, az 1980-as években a Magyar Őstörténeti Bizottság megszűntével keletkezett, amikor is e tudományág számára nem le­hetett megfelelő fórumot találni. Az egyesület tiszteletbeli elnöke Harmatta János akadémikus, el­nöke s egyben a folyóirat főszer­kesztője Erdélyi István címzetes egyetemi tanár lett, titkárnak dr. Darkó Jenő kandidátust válasz­tották. Az évente egyelőre csupán két­szer megjelenő, könyvalakú folyó­irat hosszú vajúdás után nyert be­jegyzést. Célja, hogy hiteles forrás­ból adjon hírt az őstörténet-kuta­tás múltjáról, jelenlegi helyzeté­ről, eredményeiről, törekvéseiről. A szerkesztők úgy érzik, e lapra szükség van, hogy megbízható iránytűt adjon az őstörténet iránt érdeklődők kezébe, de ugyanak­kor azért is, hogy tudományos ku­tatásban is lehessen rá hivatkozni. A folyóirat első számának szer­zői között olyan ismert neveket ta­ÍXEINK MAGVAK ÖSTÖRT ÉN BT lálunk, mint Gyarmati Imre, a nyelvtudományok kandidátusa, Dobrovits Mihály turkológus, Uray-Kőhalmi Katalin, a keleti nyelvek és a néprajz doktora, Erdy Miklós orientalista. És ott találjuk a szerzők között Horváth Gáborné dr. nyugalmazott főiskolai tanárt, lapunk külső munkatársát is. Ha fellapozzuk a tartalomjegy­zéket, érdekesebbnél érdekesebb témákra bukkanunk. Megtudhat­juk, hogyan jön létre egy nomád törzsközösség, mi volt a szeged-nagyszéksói hun fejedelmi sír elektronkelyhének felirata, ho­gyan temetkeztek hun őseink, ho­gyan építették annak idején a jur­tákat, milyen hun elemeket talá­lunk a magyar és a kaukázusi konyha összevetésekor. Ez utóbbi tanulmányból, mely Horváthné nevéhez fűződik, az ínyencek megtudhatják azt is, hogy süteményféléink közül a ka­ukázusi konyhától örökölhettük a töltött lepényféléket és patkókat, valamint a béleseket, de a szilva­és almafélék nálunk ismeretes tar­tósítása is arról a vidékről szárma­zik. Olvashatunk a könyvben egy 1996-ből származó interjút László Gyula régész professzorral, tanul­mányt a nagytudású professzor munkásságáról és könyvismerte­tőt is - többek között Sándor Jó­zsef László Hadak útján című, ta­valy megjelent kötetéről. A 128 oldalas kiadvány eszter­gomi vonatkozásokban is gazdag, hiszen négy cikk is foglakozik a 2001. évi esztergomi őstörténeti konferenciával. A folyóiratot a té­ma iránt érdeklődőknek, a külön­legességek kedvelőinek ajánljuk. Illusztrációink a kötetből: László Gyula: Önarckép (réz­karc) 1974, valamint Czirok Fe­renc: Motívum * KERETÉSZKONYHA Halételek íme néhány egyszerű halétel! Egy részük böjtös, más részük alkal­mas arra is, hogy a karácsonyi ünne­pi asztalra is felkerüljön. Ecetes hal Szálkamentes halszeleteket besó­zunk, lisztben megforgatunk, majd forró olajban mindkét oldalukon ki­sütünk. Két-három fej vöröshagy­mát megtisztítunk, és lereszelünk. Páclevet forralunk vízből, sóból, cu­korból, pár szem egész borsból és ba­bérlevélből. Hozzáöntünk kevés ece­tet. Egy jénai tálba a hagymát és a halszeleteket rétegesen lerakjuk, majd a páclével leöntjük. Egy napra hűtőszekrénybe tesszük. Előételnek vagy vacsorára fogyasztjuk. Tojásos szardínia Egy doboz szardíniát, 3 keménytojást, 1 fej apróra vágott hagymát, kevés citromlevet és sót összekeverünk, majd hűtőben érle­lünk. Pirított kenyérre kenve fo­gyasztjuk. Házi kaviár 25 dkg pontyikrát levesszűrőbe teszünk, és forrásban lévő víz fölött rózsaszínűre gőzölünk. Ha kihűlt, tálba tesszük, sóval, borssal ízesít­jük. Fakanállal kevergetve olajat és citromlevet adunk hozzá, majd le­hűtjük. Vajaskenyérre kenve fo­gyasztjuk. Halleves hekből Egy fej vöröshagymát, egy-egy szál sárgarépa- és petrezselyemgyö­keret, sót, szemesborsot másfél liter vízben 40 percig forralunk. A hagy­mát és a borsot kiszedjük a léből, a többit apró karikákra szeljük. Hoz­zátesszük 2 db hek felszeletelt része­it, majd további 20 percig főzzük. Halászlé hekből Két heket megtisztítunk és fel­szeletelünk. Kevés olajon egy fej ap­róra vágott hagymát megpirítunk, meghintjük liszttel és pirospapriká­val, feleresztjük vízzel, beleteszünk egy-egy kettévágott zöldpaprikát és paradicsomot, megsózzuk, és fél órá­ig forraljuk. Ekkor hozzáadjuk a halszeleteket, egy csipetnyi cukrot, egy mokkáskanálnyi ecetet, és kész­re főzzük. Tepsis hal parasztosan Egy kiló pontyszeletet besózunk, lisztben megforgatunk, majd vajon mindkét oldalán rózsaszínűre sü­tünk. Egy kiló burgonyát héjában megfőzünk, s ha kihűlt, meghámo­zunk. 3-4 tojást keményre főzünk, meghámozunk, és felkarikázunk. Fél kiló felszeletelt vöröshagymát olajon üvegesre pirítunk. Egy nagy­méretű, hússütő tepsit vajjal kike­nünk, alját kirakjuk szeletelt, főtt burgonyával. Megsózzuk, rárakjuk a halszeleteket, a tojás-karikákat, megszórjuk a sült hagymával. Egy pohár tejfölben elkeverünk kevés re­szelt sajtot, majd a hagyma tetejére kenjük. A tepsit forró sütőbe toljuk, és kb. 15-20 percig sütjük. Vajas ponty Személyenként két halszeletet besózunk. Tűzálló tálba vajdarabo­kat teszünk, ráhelyezzük a halszele­teket, bekenjük tejföllel, megszór­juk pirospaprikával és zsemlemor­zsával, majd a tetejére vajdarabokat teszünk. Sütőben, fedő nélkül piros­ra sütjük. Burgonyakörettel tálal­juk. Petrezselymes ponty Személyenként két halszeletet veszünk. A szeleteket besózzuk megborsozzuk. Egy lábosban 10 dkg vajat felolvasztunk. Belerakjuk a halszeleteket, és mindkét oldalukon megsütjük. Megszórjuk petrezse­lyemzölddel, és újból felmelegítjük. Burgonyakörettel tálaljuk. H. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom