Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-24 / 3. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. Az Ister-Granum Határ Menti Kisrégió híreiből • Meghívó Az Ister-Granum Határ Menti Kisrégió tisztelettel meghívja Önt a kisrégió közlekedésfejlesztéséró'l szóló lakossági fórumra, melyet az új M 10-es főút legújabb szakaszának megépítése apropóján az esztergom-kertvárosi Oktávban tartunk 2002. január 28-án, hétfőn 18 órától. A fórumon rövid előadások hangzanak el az új 10-es út Retek utcai átkötéséről, a Mária Valéria híd esztergomi levezető szakaszáról, a Bánomi áttörésről, valamint az összeurópai V/c helsinki közlekedési folyosó térségi hatásáról. Az előadásokat követően a lakosság kérdéseket tehet fel az előadóknak és a rendezvény két vendégének, Manninger Jenő közlekedésminisztériumi államtitkárnak és Latorcai Jánosnak, a térség országgyűlési képviselőjének. • Regionális Civil Akadémia Az Eurohíd Alapítvány öt alkalomból álló tréningsorozatot indít civil szervezetek és aktivisták számára a kisrégió egész területén. A meghívott előadók neves szakemberek a nonprofít szektor szakértői közül. Az első tréningre 2002. február 16-án, szombaton délelőtt kerül sor, a téma a nonprofít szektor kialakulásának tíz éve a két országban. A későbbi előadásokon a civil egyesületeket érintő jogi szabályozásokról, a pályázati lehetőségekről és a pályázat írásához kapcsolódó tudnivalókról hallhatnak az érdeklődők. A tréning ingyenes, jelentkezési lapokat a civil kerekasztal minden tagszervezetének vezetője automatikusan kap, további érdeklődők az Ister-Granum kisrégió projektirodájában szerezhetik be (Esztergom, Deák F. u. 4., Vármegyeháza, földszint). Médiatalálkozó (nagy) Január 18-án, pénteken a Zöld Házban a 24 Óra megyei napilap szervezésében médiatalálkozóra került sor. A találkozó előadói, dr. Henye Nándorné és dr. Asbóth Tibor, az Európa Mozgalom Magyar Tanácsa képviselői tájékoztatást adtak hazánknak az Európa Mozgalomban betöltött szerepéről, a médiumok ezzel kapcsolatos feladatairól. Az előadások után kötetlen formájú konzultációra került sor, ahol a helyi média képviselői kifejtették véleményüket az uniós tagsággal kapcsolatos állampolgári ismeretek hiányosságairól. Például a. Kertvárosért Kábeltévé főszerkesztője, Lőrinczy György álláspontja szerint a tájékoztatások hitelességét úgy lehetne javítani, hogy a csatlkaozással kapcsolatos előnyöket és hátrányokat a társadalom egyes rétegeire lebontva, a számukra fontos információkra koncentrálva kellene közreadni. A résztvevők indokoltnak tartották, hogy a tájékoztatással kapcsolatos munkájukhoz szakemberek segítségét vehessék igénybe. A Párkány és Vidéke Kulturális Társulás szervezésében „áthidaltunk" az Első Esztergom-Párkányi Polgári Bálba Szombaton került megrendezésre a Himmler György vezette Párkány és Vidéke Kulturális Társulás szervezésében a két várost első ízben „áthidaló bál" a párkányi művelődési házban. A rendezvényt Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere nyitotta meg, megköszönve a szervezőknek az ötletet és a megvalósítást. A polgármester kiváló alkalomnak nevezte a báli rendezvényt ahhoz, hogy a személyes kapcsolatok még jobban összefonódjanak. A báli közönség megérdemelt vastapssal jutalmazta a rév-komáromi Feszty Árpád Kamara Néptánccsoport erdélyi táncokból összeállított produkcióját, amely az est egyik fénypontja volt. A zenét az esztergomi Memory Band szolgáltatta és a bálozok Drozdík József párkányi termelő díjnyertes tájjelegű borait fogyaszthatták. A bál díszvendége volt Németh Zsolt, külügyi államtitkár, aki pohárköszöntőjében többek között arról szólt, hogy Párkány és Esztergom városai és térsége számára is elkezdődött a jövő a Mária Valéria híddal, s a szaporodó közös rendezvények - mint ez a bál is - jelzik az együvé tartozás tudatának látványos erősödését. Az államtitkár láthatóan jól érezte magát, ami bizonyára annak is betudható, hogy rokoni és baráti kapcsolatai révén a bálozok közül sokan fogadták őt és feleségét régi kedves ismerőseikként. -hAhogy én látom Audiatur... Igen, „Hallgattassék meg a másik fél is!" - szoktuk volt idézni a józan önmérsékletre intő latin bölcsességet. De ki a másik fél? - nos ez már nézőpont kérdése. Jelen esetben, 2002. január végén már csak azt kellene eldönteni, hogy a jobb-e a másik vagy a bal? Ha a médiát kísérem figyelemmel, akkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a jobb a másik még akkor is, ha ebben az esetben a bal csak az egyik. Elhatároztam, hogy semmilyen szinten nem veszek részt semmiféle kampányban. Van meggyőződésem és van véleményem is, tudom, hogy kire fogok voksolni, de ez magánügy. A közélet pódiumára nem kívánok fellépni - határoztam el mélységes meggyőződéssel. Nem érdektelenségből vagy tunyaságból, különösen nem félelemből vagy számításból. Nem is azért, hogy aztán benyújthassam # a számlát azoknak, akik mellett kardoskodtam volna, ha úgy alakul. Az ilyesmi sosem érdekelt. Aztán a minap azon kaptam magam, hogy mellettem hever a fotel karfáján egy írólap, elmaradhatatlan híradóm napi bosszantásainak emlékeztetőivel. Némelyik sorban csak egy kutyanyelv és egy szó olvasható. Ilyesmi: autópálya. Igen, a bal (itt és most csak politikai értelemben) autópályát ígér, meg a közalkalmazottak bérének a radikális emelését, a méltatlanul alulfizetett köztisztviselők tarthatatlan helyzetének végső megoldását, az egészségügy botrányos viszonyainak haladéktalan rendezését, hűségpénzt a nővéreknek, hajlékot a hajléktalanoknak, hitet a hitetleneknek, összefogást az egyházaknak, gátat a gát(lás)talanoknak, meg a Dárius kincsét mindenkinek. A másik fél pedig, a jobb (és ez is itt és most csak politikai kategória) szégyellje magát amiért ez itt még mindig nem Amerika! (Hála Istennek! - ezt én teszem hozzá.) Sürgősen süsse le a szemét, amiért ilyen botrányosan emelte a minimálbért, ebbe tönkre fognak menni az intézmények (a baloldali ígéretek betartása esetén nem?), egyébiránt is az összeg nevetségesen kevés. És szégyellje magát, hogy a határon túli magyaroknak magyar igazolványt osztogat és biztosítja a szabad munkaerő-áramlást, hogy csak a legutóbbi „botrányokat" említsem. Aztán egy másik híradóban kiderül, hogy az inkriminált autópálya megépítésének semmiféle akadálya nincsen, az előkészületek, földmérések, kitűzések megtörténtek, a dolog kizárólag az időjáráson múlik, a közalkalmazottak bérének radikális emelésére jelenleg nincs mód, a köztisztviselők azonban a közelmúltban részesültek béremelésben. A kórházak és dolgozóik helyzete valóban botrányos, az orvosok-nővérek, ápolók bértarifája kétségtelenül ázsiai, a minimálbér emelésének mértéke ténylegesen hagy maga mögött kívánnivalókat és felvet egy sor problémát, a pedagógusok béréről pedig ne is beszéljünk, csak hát most éppen nincsen népszövetségi kölcsön, amelyből a két világháború között Bethlen István gróf iskolákat, kórházakat és középületeket tudott emelni megvalósítva a „bethleni csodát". A szomszédos országokkal való jó viszony kialakítása és megőrzése mindazonáltal Magyarország jól felfogott érdeke és nem okoz majd semmiféle fennakadást a munkaerő piacon. (Tessék már egy kicsit belelapozni az Európai Unió azon dokumentumába, amely a csatlakozni szándékozó tagjelöltekkel szemben támasztott követelményeket tartalmazza. Azt pedig már csak nem állítja senki, hogy nekünk nem kell az Unió?) A hab a tortán mégis az a szentírási idézetekkel tarkított levél volt, amelyet a „legnagyobb baloldal" miniszterelnök-jelöltje küldött szét az ország plébánosainak - összefogást hirdetve a klérus tagjaival. Gondolom, pártja elnökének mélységes egyetértésével. Ha ezt egykori kenyéradójuk megérhette volna...! A kampány fontos, kimenetele sorsdöntő egy ország jövőjét illetően. A győzelmet hozó sikeres kampány ugyanakkor nem négy esztendőre határozza meg egy ország sorsát! Hogy mennyire gusztusos, azt mindenki maga dönti el otthon a foteljában, egyébként alapvetően „kampányoló-függő". De a célja ne az legyen, hogy a győzelem reményében minél több mézet kenjen a dolgozók madzagjára! Nyolc esztendeje rendelkezésre állt a lehetőség. Akkor a fenti, e cikkben csak töredékesen citált ígéretekből miért nem valósult meg semmi? A cél lehet nemes, de igen régóta tudja az ember, hogy nem szentesíti az eszközt. A valóságtól elrugaszkodottan, felelőtlenül, irreálisan ígérgetni az oly' csábítónak tűnő hatalom reményében... nem tudom. Pontosabban: tudom, csak az alkalmas jelzők nem tűrnék a nyomdafestéket. Inkább eltüntetem azt a papírt a fotel mellől, és néhány hétig csak természetfilmet nézek a televízióban. Persze az sem jó, mert a nagyhal meg a kishal esete közismert, hogy a hollóról és a rókáról már ne is beszéljünk! A legjobb lesz, ha olvasok helyette, kínosan ügyelve arra, hogy mit veszek le a polcról. A baj az, könyveim többsége a történelemről szól, az pedig köztudomásúan ismétli önmagát, így a vége megint csak a híradó lesz és a bosszankodás. Vagy mégsem? Hátha kivételesen meghallgattatik a másik fél is. Varga Péter EMLÉKEZZÜNK RÁJUK! Az elmúlt két hónapban az esztergomi orvostársadalom két közismert személyisége is eltávozott az élők sorából: dr. Darabos László és dr. Kiss Gyula. Az Esztergomi Orvosi Kamara lapja, a KÓR-LAP nekrológban emlékezik meg róluk. Lapunk e nekrológok néhány részletével kíván búcsúzni a két kiváló orvostól. Darabos László 1908-ban született Debrecenben. Családja először Zágrábba, majd Pécsre kerül, később itt iratkozott be az orvostudományi egyetemre. A Bőrklinikán kezdte pályáját Berda Kálmán professzor irányítása alatt, akivel később Kolozsvárra ment. Berda professzor biztatta az esztergomi állás megpályázására és a magántanári cím elnyerését biztosító munkára is. 1943 január l-jével nevezték ki főorvosnak a királyvárosban. A Nemibetegségek kórjelzéstana című munkájával lett egyetemi magántanár. Részt vett városunk kulturális életében is: szimfonikus zenekart alapított. Nem sokáig dolgozhatott azonban új munkahelyén, mivel 1944 áprilisában a marosvásárhelyi hadikórházba hívták be. A háborút követően visszatért Esztergomba, és újra elfoglalta helyét a bőrgyógyászati osztály élén. 1956-ban tevékenyen résztvett a Munkástanácsban, ezért 1957-ben több ízben is lecsukták, majd szakmai alkalmatlanságra (!) hivatkozva felmondtak neki. Esztergomból történt eltávolítása után átmenetileg Oroszlányban volt üzemorvos, majd nyugdíjazásáig a tatabányai Bőr- és Nemibeteggondozóban dolgozott. Reméljük, hogy értékes feljegyzései, visszaemlékezései hamarosan nyomtatásban is megjelenhetnek. Kiss Gyula 1927-ben született, Janus Pannonius városából indult élete útjára egy gazdag hagyományokkal rendelkezőértelmiségi családból. Pécsett bőrgyógyász nagybátyja hatására nemcsak az orvosegyetemre iratkozott be, de annak elvégzése után a Bőrklinikán a szigorú Melczer Miklós professzor tanársegédje, majd adjunktusa lett. Mesterének a vírusokkal foglalkozó kutatásai és a betegekkel való közvetlen bánásmódja egy életre „megfertőzte". Professzorának halála után - mivel elképzelései nem érvényesülhettek - új utakat keresett: 1967-ben megpályázta és elnyerte kórházunk Bőrgyógyászatának főorvosi és a Megyei Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet vezetői állását. Szakmai ambíciói itt teljesedtek ki: a gyöngeáramú elektromossághozvaló affinitástól egyenes út vezetett a bőrgyógyászati daganatokat feltáró elektrotechnikai műszerek megalkotásáig. Ezeknek a gyógyításban betöltött hatását 1973-ban kandidátusi címmel honorálta a Tudományos Minősítési Bizottság. Kórházunk azon főorvosi karához tartozott, akik intézményünket méltán emelték szakmailag országosan is az elismertek közék. „Mindig a betegnek van igaza!" - ezt az igazságot szolgálta 1993. évi nyugdíjazásáig, ezt az igazságot adta át kollégáinak, utódainak. Búcsúzóul hajtsunk fejet a két humanista, a két kiváló orvos előtt!