Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-21 / 11. szám

12 Esztergom és Vidéke 2002. március 1 5. A választási jelölésekről, a ka mp ánypén zekről (os) Rohamosan közeleg a 2002. évi országgyűlési választás első fordu­lója, április 7. Lapunk március 7-i számában interjú-sorozatot indítot­tunk a választási előírásokról Rudlof Tibor megyei főjegyzővel, a terüle­ti iroda vezetőjével. Beszélgetésünk első részében szó esett a választási irodákról, bizottságokról, ezek hatásköréről. Most a jelölésekről, vala­mint a különféle kampánypénzekről beszélgetünk. alább hét területi (hét megye, vagy hat megyei és fővárosi) önálló párt­listát állítottak. Az országos lista ál­lítását az OVB-nél kellett bejelente­ni, a választást megelőző 19. napig, 2002. március 19-én 16 óráig. Az or­szágos listán maximum 174 jelölt ál­lítható. Ha a listáról egy jelölt kiesik, helyébe a listán soron következő lép. Egy párt egy önálló listát állíthat vagy egy közös lista állításában ve­het részt. A területi és az országosan állított önálló pártlisták vagy közös listák kapcsolhatók. A listakapcso­lást legkésőbb a választás előtt 18 nappal, 2002. március 20-án 16 órá­ig kell bejelenteni a területi (főváro­si), országos lista esetén az Országos Választási Bizottságnál. -Mit értünk kampánypénzeken és hogyan történik azok elszámolása ? - A jelölő szervezetek és a függet­len jelöltek központi költségvetési támogatásra jogosultak. A támoga­tásból a független jelöltek és a jelölő szervezetek jelöltjei azonos mérték­ben részesülnek. A 2002. évi ország­gyűlési képviselő választáson a 85/2001. (XII. 11.) OGY határozat alapján 100 millió forint fordítható a jelöltek és jelölő szervezetek válasz­tási kampányának támogatására a központi költségvetésből. Az egy je­löltre jutó támogatás meghatározá­sánál az egyéni választókerületi je­löltek számát, területi és országos listán pártonként a jelöltek számát kell alapul venni. Az összeg kiszámí­tásakor a ténylegesen állított jelöl­tek számát, de legfeljebb a megsze­rezhető mandátumszámmal azonos létszámot lehet a támogatásnál fi­gyelembe venni. A költségvetési tá­mogatást a Magyar Államkincstár az Országos Választási Bizottság döntését követő öt napon belül ki­utalja a pártok, független jelöltek ré­szére, arra a bankszámlára, melyet a pártok, független jelöltek bejelent­kezésükkor a választási bizottsággal közöltek. A pártok jelöltjeinek támo­gatására szánt összeget - a függet­len és közös jelöltek esetében is - a jelölő szervezet által megadott bank­számlára egyösszegben utalják át. A támogatás kizárólag dologi költsé­gek fedezetére szolgálhat. A válasz­tást követő 30 napon belül, 2002. május 21-ig minden független jelölt­nek, illetve jelölő szervezetnek köte­lessége a központi támogatás fel­használásával elszámolni a Magyar Államkincstárnak. A jelöltek a költ­ségvetési támogatáson felül össze­sen egymillió forintot fordíthatnak kampánycélokra. A jelölteknek és a jelölő szervezeteknek a választás második fordulóját követő 60 napon belül, 2002. június 20-ig a Magyar Közlönyben nyilvánosságra kell hozniuk a választásra fordított álla­mi és más pénzeszközök, anyagi tá­mogatások összegét, forrását és fel­használásának módját. Az Állami Számvevőszék az országgyűlési vá­lasztások második fordulóját követő egy éven belül hivatalból ellenőrzi a parlamenti képviselethez jutott je­löltek és jelölő szervezetek tekinte­tében a választásra fordított állami és egyéb pénzeszközök felhasználá­sát. Parlamenti képviselethez nem jutott jelölteket és jelölő szervezete­ket az ÁSZ más jelölt, jelölő szerve­zetek kérésére ellenőriz. * A jelöltállítási határidő időköz­ben lejárt. Az esztergomi helyi vá­lasztási irodától nyert értesülésünk szerint a Komárom-Esztergom me­gyei 5. számú választókerületben heten szerezték meg a szükséges mennyiségű ajánlócédulát. Egyéni jelöltek lettek: Latorcai János (FIDESZ - MKDSZ), Tittmann Já­nos (MSZP), Varga Győző (SZDSZ), Gúla Sándor (FKGP), Papp Pál (MIÉP), Hubácsek Sándor (Mun­káspárt), Fekete László (független). - Hogyan kezelik a jelöltállítás lé­péseit, a listákat, az esetleges vissza­lépéseket? - A választásokon induló pártok és független jelöltek részére - egyen­lő mértékben, pártsemleges módon ­a választási irodák tájékoztatást nyújtanak és adminisztratív jellegű támogatást adnak. A hatékony együttműködést jelentősen segíti, ha a kapcsolattartás formái intéz­ményesülnek. A választási bizottsá­gok mellett működő választási iro­dák az egyéni jelöltekkel közvetlen kapcsolatot tartanak. A választáson induló szervezeteknek, a bejelentett területi és országos listákkal kapcso­latos operatív adminisztrációs ügyek lebonyolításához egy-egy ille­tékes kapcsolattartó személyt kell kijelölniük. A választáson olyan tár­sadalmi szervezetek indulhatnak, amelyek megfelelnek a pártok mű­ködéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény rendelke­zéseinek. A választáson induló jelölő szervezeteknek nyilvántartásba kell vetetni magukat, legkésőbb a legelső egyéni képviselőjelöltjük állítása előtt. A bejelentést a választási eljá­rásról szóló 1997. évi C. törvény 51. § (1) bekezdése szerinti választási bizottságnál kell megtenni. Azt a je­lölő szervezetet, amely jelöltet vagy listát kíván állítani, bírósági bejegy­zésének hiteles másolatával kell be­jelenteni. Ha a jelölő szervezet több megye, illetőleg a főváros és vala­mely megye területén is jelöltet vagy listát kíván állítani, azt az Országos Választási Bizottságnál kell megten­nie. Ha a jelölő szervezet csak egy megye, illetőleg a főváros területén, de azon belül több országgyűlési egyéni választókerületben kíván je­löltet állítani, az a területi választási bizottságra tartozik. Ha a jelölő szervezet csak egy országgyűlési egyéni választókerületben kíván je­löltet állítani, az országgyűlési egyé­ni választókerületi választási bizott­ságnál kell a bejelentést megtennie. A közösen egyéni jelöltet, területi listát állító jelölő szervezetek orszá­gosan egységes nyilatkozatot tehet­nek a szavazatok egymás közötti fel­osztására. A nyilatkozatban meg kell jelölni, hogy a felosztás során keletkező osztási maradékot, egy vagy néhány szavazatot mely ked­vezményezett párt kapja meg. A nyi­latkozatot a választást megelőző 18. napig, azaz 2002. március 20-án 16 óráig lehet megtenni. Az egyéni vá­lasztókerületben a választópolgár­ok, vagy a pártok jelölhetnek egyéni képviselőt. A jelöléshez legalább 750 választópolgár érvényes ajánlása szükséges. A jelölteket a választást megelőző 23. napig, 2002. március 15-én 16 óráig lehetett bejelenteni az országgyűlési egyéni választóke­rületi bizottságnál. A párt egy terü­leti választókerületben vagy egy önálló partnerlistát állíthat, vagy egyetlen közös lista állításában ve­het részt. A területi pártlistát a terü­letileg illetékes választási bizottság­nál kellett bejelenteni, legkésőbb a választást megelőző 20. napig, 2002. március 18-án 16 óráig. Ha a listáról egy jelölt kiesik, helyébe a listán so­ron következő lép. Jelöltet törölni a bejelentés után is lehet. Ezen kívül a bejelentett listát nem lehet módosí­tani. Önálló országos pártlistát azok a pártok állíthatnak, amelyek leg­Az alábbi cikksorozat szerzőjé­nek véleménye nem titkoltan elfo­gult, és nem szükségszerűen ta­lálkozik a szerkesztőségével. Gon­dolataim lejegyzésére az élesedő választási harc sarkallt, és abban bízom, hogy a higgadtabb hang­vétel közös gondolkodásra késztet másokat is. Nincs tehát szükség­szerűen igazam abban, amit írok, de őszintén teszem. Az idő a gaz­da... 3. Két pogány közt Az új amerikai nagykövet asszony, Nancy Goodman Brinker nem lopta be a magya­rok szívébe magát: első nyilatko­zatával antiszemitának nyilvání­totta az egész magyar politikai elitet (hogy ez szociológiailag ki­ket takar, számomra rejtély). El­tekintve attól, hogy a kinyilat­koztatás műfajába tartozó közlés se dialektikára, se differenciálás­ra nem utal, eszünkbe juttathat­ja az „utolsó csatlós"-ra vonatko­zó, a keleti nagy testvér által su­galmazott kollektív önbélyegün­ket is. Csakhogy van egy lénye­ges különbség: a magyar politi­kai és értelmiségi rétegnek való­banjelentős része vált antiszemi­tává az utóbbi években. Ez a je­lenség a 90-es évek egyik fő poli­tikai igazodási pontjává lett, számtalan hisztérikus megnyil­vánulást kiváltva, és ma már ott tartunk, hogy a témában józan ember nem nyilvánít véleményt, mert úgy járhat, ahogy feltehető­leg én fogok: az egyik tábor anti­szemitaként, a másik zsidóbé­rencként átkozza ki... A befogadó nemzet mítosza A magyart hagyományosan befogadó, integráló nemzetnek tartjuk. Énnek gyökerei valószí­nűleg Szent István Intelmeihez nyúlnak vissza. A szent király idegenekre vonatkozó figyelmez­tetései nem voltak hiábavalóak. Ezeréves Kárpát-medencei reg­nálása során a Magyar Királyság a legkülönbözőbb kultúrájú etni­kumokat integrálta, a besenyők­től a szlávokon át az itt maradt oszmán törökökig. Nem kivétel ez alól az ide települt zsidóság sem. Ennek a különleges identi­tású csoportnak a magyarországi társadalom életében játszott tör­ténelmi szerepe a jelen keretek­nél jóval szélesebb kitekintésű elemzést kívánna meg. Én itt most szükségszerűen csak vázla­tos tárgyalását adhatom a témá­nak. Először is: a magyar hagyo­mányosan nem idegengyűlölő nép. A fenti példákon túl említ­hetnénk a román beáramlás tá­mogatását Erdélyben vagy a köz­ismert magyar vendégszeretet is. A középkori (pl. Mátyás alatti) zsidóüldözések semmiben sem különböztek a korabeli nyu­gat-európaiaktól. Ezeknek az ak­cióknak a fajisághoz semmi kö­zük nem volt. A török kor végére Magyaror­szágról gyakorlatilag eltűnt a zsidóság. A XVIII. század folya­mán főként a birodalmi üldözé­sek elől menekülő, német ajkú zsidó polgárság telepedett meg hazánkban. Létszámuk a század végére megközelítette a 80.000­et. A hazai zsidóság számának rohamos emelkedése Galícia an­nektálása után, a XIX. század­ban figyelhető meg. Míg 1869-ben 540.000-en, 1910-ben már 911.000-en vallják magukat az izraelita felekezethez tartozó­nak. (NB! Ugyanebben az időben Nagy-Britanniában, Franciaor­szágban és a Német Császárság­ban összesen él ennyi zsidó!) Miért jobb a jobb? A több társadalmi osztályhoz tartozó zsidóság legfelső rétege a hungarus szlovák vagy román arisztokráciához hasonlóan asz­szimiláns magatartású. Magyar nemesi családokba házasodik be, nevét magyarosítja, díszmagyar­ban jár, gyakran bárói címet sze­rez. A gazdag városi patrícius családok német és magyar nyel­vű zsidósága jelentős összegek­keljárul hozzá az adott település arculatának és kultúrájának fej­lődéséhez. A paradigmatikus pél­da Nagyvárad lehet, ahol a belvá­ros még mai állapotában is árul­kodik annak az egykor ott élt, a városképet a századfordulón eu­rópaivá, modernné varázsoló zsi­dó polgárságnak a generozitá­sáról, amely a kulturális élet me­cénásaként is fontos szerepet ját­szott a város felemelkedésében. E polgárság gyermekei közül so­kan a magyar tudomány és mű­vészet jeles képviselői lettek. A lényeg: Magyarországon nem alakult ki a németországi­hoz vagy a bécsihez hasonló sajá­tos zsidó kultúra: az itteni zsidók magyarok voltak, komoly szere­petjátszottak Magyarország szá­zadfordulós modernizációjában, művészetünk és tudományos éle­tünk XIX-XX. századi felvirá­goztatásában. Nem csak rajtuk múlt a dolog, de nélkülük csak sokára sikerült volna. Trianon és az antiszemitizmus Az európai trendekkel párhu­zamosan a XIX. század végén Magyarországon is megjelentek az antiszemita politikai irányza­tok képviselői. Istóczy Győző Or­szágos Antiszemita Pártja azon­ban mindössze 4%-os parlamenti képviseletet volt képes elérni az 1880-as években, a következő év­tizedben pedig már meg is szűnt. Az antiszemita retorika nem tűnt el a magyar politikai életből, de szerepe marginális volt, mi­közben kimondottan zsidó köz­életi szereplőket tömörítő pártok is alapultak. Az antiszemitizmus hazánk­ban a két világháború között erő­södött meg. Ebben viszont döntő szerepe volt az egykor xenofil magyar identitástudat összeom­lásának. Trianont a mai napig nem heverte ki a magyarság. S ezalatt nem csak a történelmi or­szág megcsonkolása feletti kese­rűséget, nem csak a határon túl rekedt magyarok sorsáért érzett aggodalmat, a revansvágyat ér­tem. A magyarságnak meg kel­lett tapasztalnia, hogy az orszá­gába fogadott nemzetiségek elle­ne fordultak, és ezeréves államát csaknem eltörölték a térképről. Az idegen azóta gyanús, még ha ez a gyanú nem is tudatosul. A magyarság hirtelen támadt kisebbrendűségi érzése, tehetet­len bosszúvágya, a béke igazság­talanságát kiigazítani vágyó in­dulatai és a revánsot támogató német politika nyílt zsidóellenes­sége is hozzájárult, hogy a ma­gyar társadalom jelentős része fogadta el az antiszemita retori­kát. A Horthy-Magyarország to­vábbá egy példa nélkül álló torz államalakulat volt: alkotmánya szerint királyság, de királya nem volt, csak kormányzója, egy el­lentengernagy - tenger nélkül. De Szabó István hazudik, amikor a Napfény ízében még csak meg sem említi a fentiek mellett Tria­non tényét. A ránk oktrojált béke ugyanakkor nem menti fel a ma­gyar politikai elitet és támogatóit a bűn felelőssége alól: 1944-ben egy magyar érzelmű vallási ki­sebbség faji alapokon történő ki­irtásához járult hozzá. És itt nem érdekes, hogy Horthy a bu­dapesti zsidóságot meddig óvta élete kockáztatásával. A kisvárdai zsidók mind Auschwitzban haltak meg. Min­den ember élete egyformán érté­kes. Ott akkor valami végleg el­romlott. Renovatio Hungáriáé A magyarországi zsidó identi­tástudat a mai napig nem hever­te ki a magyarok második világ­háborús árulását és az ausch­witzi sokkot. A kommunista mozgalomban amúgy is felülrep­rezentált zsidóság a háború utá­ni diktatúrát részben a bosszúál­lásra használta fel. Még a 89-es rendszerváltó nemzedék is a sér­tett-sérülékeny önazonosság-tu­datot hozta magával. Számukra a málenkij robotra hurcoltak éle­te a mai napig nem bír akkora ér­tékkel, mint a munkaszolgálatra kényszerítetteké. (Pedig minden ember élete egyformán értékes.) Ott is ellenséget látnak, ahol nincs (hordótörténet), sőt egy ré­szük mesterségesen szítja az an­tiszemitizmust, talán valamiféle rosszul értelmezett kiválasztott­ságtudattól megtévesztve. A ma már a zsidóellenességre amúgy is fogékony, szintén sérült identitású magyar értelmiség pe­dig ugrik a provokációkra, nem­zetellenesnek nyilvánítva min­denkit, aki liberális, hiszen az egyetlen liberális párt vezetői szinte mindenkit szélsőjobbolda­lisággal (akár nácizmussal) vá­dolnak meg, aki nemzeti elköte­lezettségű, vagy a határon túli magyarságért politikai szinten tenni szeretne. Qlyan ez, mint két láb nélküli nyomorék harca egy szelet pené­szes kenyérért. Minderről nagykövet asszony bizonyára nem kapott tájékozta­tást, beavatkozása ezért épp az ellenkezőjét éri el, mint azt ő sze­rette volna: csak újabb konfliktu­sokat idéz elő. Pedig 1998 óta egy ma még nem látványos, de egyér­telmű irányváltás történt ezen a területen is. A játszma tétje az, hogy miként lehet helyreállítani a két csoport identitásának egészségét anélkül, hogy a másik újabb sérüléseket szenvedne el. A Fidesz nemzeti jobboldali elkötelezettségű kormányában olyan miniszter is van, akinek a gyermekei a Lauder Javne isko­lába járnak. Ebben a körben a zsidó-magyar kérdés nem kér­dés. A kormány az elmúlt évek­ben rengeteget (talán kicsit túl sokat is) dolgozott azon, hogy a magyaroknak végre legyen önbi­zalmuk, tartásuk, hogy bízzanak a jövőjükben, akármilyen körül­mények között élnek is, hogy ne szégyelljék magyarságukat, hogy a határon túli magyarokat érez­zék a nemzethez tartozónak, s hogy az odaátiak is érezzék a ha­tárokon átívelő egységet (státus­törvény). Mindezt úgy, hogy soha egyetlen utalás sem hangzott el valamiféle misztikus zsidó össze­esküvésre, amellyel szemben ezt a renovált identitást meg kellene fogalmazni. A másik oldalról pe­dig a zsidó tradíciók nyílt felvál­lalása nem kizáró oka az összmagyar gondolkodásnak. A MIÉP-pel való koalíció vagy az utóbbi pártból csinálna kari­katúrát (Csurka egy kormány­ban zsidó identitású miniszte­rekkel), vagy ezt a kedvező for­dulatot hiúsítaná meg. Az anti­szemitizmus meglétére építő SZDSZ-vezetésen kívül ez senki­nek sem érdeke, ezért riogatnak Fodor Gáborék a Fidesz-MIEP kormány veszélyével. Valójában a magyarok előtt ma csak két választás áll... Ocskay Gyula Következik: Két választás Magyarországon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom