Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-15 / 10. szám

12 Esztergom és Vidéke 2002. március 15. nemzetőreinek eskütételéről. Az ünnepségről Majer István (1813 -1893) - ez időben a tanítóképző tanára - tudósít és vélhetően ő készíti azt a Piacteret ábrázoló képet, mely a fotó hitelességével ábrázolja a Széchenyi tér ma is jól felismerhető házait, a tér szerkezetét. A kép jobb oldalán látható házsorban felismerhető Besze János ügyvéd, a nemzetőrség parancsnokának lakóháza (ma Széchenyi tér 10. sz.), a Frey-ház (12. sz.) és a kép alsó sarkában a tér utcaszerű részére kiugró földszintes lakóház (ma a 16. számú, volt OTP Fiók), mely takarja a köztük elheA Mária Terézia szobor kalandos története Az 1848. áprilisában megalakuló esztergomi nemzetőrség bocsánatos forradalmi indulattól vezettetve az egykori Piactéren megrongálja a királynőnek a Habsburg-uralmatjelképező szobrát. A korabeli emlékezők szerint a szobor feje puskalövések következtében semmisül meg; talán a célbalövést gyakorolhatták az egykor négy önálló városból a Széchenyi téren gyülekező nemzetőrök. A korszakból egy esztergomi ábrázolás ismert. A Kassán kiadott Képes Újság 1848. május 13-ai számában egy képet közöl Esztergom vármegye és a város lyezkedő 14-es számú ház közötti beszögelést. Habár a szinte mérnöki precizitással készült metszettől akár elvárható is lett volna az, hogy a beszögelésben ábrázolja a Mária Terézia szobrot: mégsem láthatjuk! A magyarázatot talán abban lelhetjük, hogy a nemzetőrök emelkedett hangulatú eskütételével sehogy sem volt összeegyeztethető a császárnő szobrának képi megjelenítése. Ha így volt, meg kell értenünk Majer érzelmeit. De az is lehet, hogy a szobor már a nemzetőrség ünnepélyes eskütételekor (1848. április 19.) sem volt 1781-es eredeti helyén. Erre utal egy levéltárban őrzött dokumentum, melyben 1848. április 19-én Schwarcz József és Standhammer János polgárpk írásban folyamodnak a városi közgyűléshez, hogy „... a Besze János úr és Kováczi Fridrik házaik (ma Széchenyi tér 16.) közt ezen utóbb említett házaiknál néhány lábbal bellebb helyezett, s így a piaczot eldísztelenítő szeglékét (beszögelést) képező házaikat Besze János úr házával egyvonalba építtethetni kérik ". A kérelmet talán elő sem lehetett volna terjeszteni akkor, ha a mai kis park helyén még fennállt volna a szobor. Tény viszont, hogy a beszögelés beépítése nem valósult meg. A szabadságharc leverését követően, 1849. szeptember 19-én találkozunk újra Mária Terézia szobrának sorsával. Takács István főpolgármester Jagasics Sándortól, a vármegye császári biztosától engedélyt kér „... boldog emlékű Maria Terézia Királnönek a forradalmi pártütő kormány főnökei által szétromboltatni - jelenleg pedig helyre állíttatni meg hagyott Emlék szobra kiegészítése, s illő helen leendő fel állítása tárgyában...". A levélben (több korábbi levélre is utalva) a főpolgármester arra hivatkozik, hogy a heti vásárok miatt a város a teret kinőtte, ezért kéri a szobornak „...a Buda uttzai kaszárnya átellenébe lévő téren..." való felállítását. A kaszárnya (vagy kvártélyház) ekkor a mai Kossuth L.u. 41. számú házban működött, viszonylag távol a polgármester által említett Rotunda tértől. Jagasits a szobor felállításnak új helyét a polgármesteri levél hátoldalára írt válaszában a következőkkel utasítja el: „... A Rotunda ( Kerek, vagy Szent Anna Plébániatemplom) piaczán részint a Templomnak közelsége, részint a szükséges felügyelésnek távolsága (bizonyára Jagasics a szobor további rongálására gondolhatott) miatt M(ária) Theresia szobrát felállítani nem lehetvén a polgármester gondoskodjék más alkalmas 'helyről." Ez az utolsó nyomon követhető írott forrás a szobor sorsáról. Mária Terézia szobra végül az 1860-as években elkerült a Széchenyi térről, új helyére, a Táti út végén található Szérűskertek területére. Nem tudjuk, áthelyezésekor helyreállították-e, vagy mint torzót „száműzték" a város szélére. Maradványait dr. Etter Jenő polgármester, Esztergom múltjának jeles ismerője az 1940-es évek elején gyűjtötte egybe és szállíttatta a Balassa Bálint Múzeumba. A hányatott sorsú szobor most az Esztergom múltját tisztelő, érte tenni akaró polgárok jóindulatát kéri. Gazdagabbak leszünk általa! Koditek Pál Az Esztergomi Polgári Löveszegylet Esztergomban a Belvárosi temető bejáratának közelében egy nagyon különleges kapu látható, ami egy ház bejárataként szolgál, de ez nem volt mindig így. A kapu az 1865-ben ünnepélyes körülmények között megnyitott lövölde díszes bejáratának középső íve volt, melyhez jobbra és balra két hasonlóan díszes, de kisebb kapuív kapcsolódott, melyet azóta elbontottak. Valamikor a lövölde a városi polgárőrség fontos gyakorló tere volt. A szerencsésebben megmaradt középkori városainkban, mint például Segesvár gyönyörű tornyok és bástyák csipkézik a várfalakat külön névvel illetve: Kovács-, Csizmadia-, Szűcs-, Mészáros-, Kötélverő-, Ónműves-, Tí. már-bástya. A megfelelő falszakaszokat nagy létszámú, gazdagabb céhek védték a háborúskodások idején és karbantartásukhoz is ők járultak hozzá. A XIX. század második felében a polgárosodás idején a megváltozott munkakörülmények miatt, a városokba költöző polgárok igényelték a szabad ég alatt űzhető sporttevékenységet. Pest-Budán 1861-ben szervezték újjá a lövészegyleteket, majd a jó példa országosan elterjedt. A katonaidő leszolgálása után voltak, akik értettek a lövészethez, de mások is fontosnak tartották, hogy „a céllövésbeni gyakorlásiban részt vegyenek. Esztergomban szinte nem találunk olyan mesterség fajtát, amely nincs képviselve a tagok között. „Minden jó hírnevű és feddhetetlen erkölcsi magaviseletű egyént", akár a megye területéről szívesen láttak. Szerepeljen itt néhány név a legjobb lövők közül: Szerencsés Mihály kereskedő, Lieb József molnár, városi képviselő, Staudner Imre tímár, Etter Lőrinc serfőző, Vezér János furdőtulajdonos. Városunkban sem lehetett a Helytartó Tanács jóváhagyása nélkül az egyesület szervezéséhez hozzákezdeni. A főispán hathatós segítséget adott a kérelem támogatásához. A lövölde ötletét Schwartz József „kebelbeli lakos és polgár" vetette fel 1863 nyarán. A városi tanács tagjai örömmel fogadták a kezdeményezést és Gyurkóczi Ferenc helyettes kapitányt küldték ki a lehetséges helyszín megvizsgálására. „Ellenészrevétel nem volt", csak Kollár István plébános úr véleményét kérték be, mivel a helyszín a temető közelében van, de elutasítás itt sem történt. Az 1862 óta itt élő és dolgozó Prokopp János építészmérnököt bízták meg a tervezéssel. Az általa kedvelt nyerstégla felhasználásával készítették a homlokzatot. Magas kapuzata bástyaszerű pilléreken nyugvó timpanont tart, melyben két lángot lövellő sárkány tartja a babérkoszorúba foglalt lövészegyleti címert a keresztbe tett puskákkal, középen a kerek céltáblával. A látványos hatású épület - melyen ma is megakad az arra járók tekintete - nagy büszkeséggel töltötte el a királyváros polgárságát. Az 1864-es év az építkezéssel és a hivatalos engedélyek megszerzésével telt el. Ezután megkezdhették az építkezést. Mivel a céllövöldét domboldalba építették fel, az előírt biztonság érdekében földmunkát is kellett végezni. A lőhely és a rézsűkkel védett célhely képe jól látható a lövészegylet tagjai részére kiállított oklevélen. A Helytartó Tanács 16318 szám alatt 1865. március 27-én küldte meg a jóváhagyott alapszabályt. A jogokat, a kötelességeket, a jövedelemforrásokat részletesen meghatározta. A tagdíjakon kívül a lövészbálok jövedelmei képezték az anyagi alapot. A fennmaradt meghívókból tudjuk, hogy rendszeresen rendeztek jótékonysági bálokat, sorsjátékkal egybekötött álarcos bálokat, melyekre az előre váltható belépőket az egyleti tagok kereskedéseiben és cukrászdáiban lehetett megvásárolni, mely egy személynek 1 forint, családnak 1 forint 50 krajcárba került. Hogy a vendégek kiszolgálása akadálytalan legyen, Schwartz József „kebelbeli adózó" kávéház, bor és sörmérési jog engedélyezését kérte. Az iparszabályok által előírt taksa magasnak tűnt: 52 forint 50 krajcár, ezért csak a bor- és sörmérési jogot igényelte meg, ami csak 13 forint 12 és 1/2 dénárt tett ki. 1865. május 14-ei ünnepélyes megnyitóra díszes meghívóval invitálták a vendégeket, melynek első lapján Hamar Pál főlovászmester, az érsekség ügyésze az aláíró. A meghívót a város egyik nyomdájában, Horák Egyednél nyomtatták, ami akár kedvezményes áron is készülhetett, mert a magas találati számú tagok között rendszeresen megemlíti az újság. A meghívó részletes bepillantást ad a lövészeti előírásokról, díjakról, melyek: 1. díj egy ezüstserleg, 2. díj egy olajfestmény arany keretben, 3. díj egy ezüst cukorfogó. Az Esztergomi Újságból értesülhetünk a megnyitó eseményeiről. Jól mutatja az esemény fontosságát, hogy az újság alcíme az alábbi módon megváltozott: a helybeli lövölde és több intézmények közlönye. A megnyitó napján 2 órakor „a tarackok döreje, a császári és királyi katonaság teljes számú zenebandának, és idevaló zenészeinknek messzire hallható harmóniája, valamint az egymást folyamatosan fölváltva robogó kocsik zöreje hirdeté az újonnan született lövöldének ünnepélyes megnyitását". A lövölde föllobogózva várta a vendégeket. Rövidesen kezdetét vette a lövészet, hogy az ünnepi alkalomra szánt jelentős díjakat ki tudják osztani. Majd este 8 órakor elkezdődött a bankett a szépen terített asztaloknál. Hamar Pál főlövészmester, Feichtinger Sándor főorvos mondták a köszöntőket, többek között a királyra, az érsekre, Deák Ferencre koccintottak. Este 10 órakor „megnyílt a díszesen felszerelt táncterem, ahol a szép számmal egybesereglett hölgy-világ" kápráztatta el az urak szemét. Itt már a lányoknak, asszonyoknak is jutott végre egy kis szerep. Evekig bálok, kerti mulatságok színhelyéül szolgáló lövölde a megnyitás után 4 évvel kicsinek bizonyult, ezért Schwartz József egy nagy „gyülekezeti terem" építésére kért és kapott engedélyt. A sokáig városszéli területnek számító lövöldének még 1981-ben sem volt házszámozása, s ma látható lakóházzá-alakítás később keletkezett, a célhely beépítése most van folyamatban. Az épület megőrzésének fontosságára felhívja a figyelmet az is, hogy a budapesti lövöldéket sorra lebontották, ahogy a város terjeszkedett, csak egy-egy utcanév emlékeztet rájuk, ezért jó lenne, ha a város megvédené ezt a szép kapuzatot és restaúráltatná, így felkerülhetne az idegenforgalmi térképre a látnivalók közé. Hetvesné Barátosy Judit