Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-12 / 50. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. szeptember 19. MENET KÖZBEN - avagy mit lát és hall az ember száz úton bolyongva A környezetvédelem fontosságáról December 5-én délután Mikulás-ajándékokkal kedveskedett az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület tagtársainak és szimpatizánsainak: a Zöldház mozi-termében egyesületi évadzáró összejövetelt és fórumot rendeztek, ahol a résztvevőket belépéskor jelképes ajándékcsomaggal köszöntötték. Elsőként Ivanov Mihály, a képviselő-testület Környezetvédelmi, Közrendi és Köztisztasági Bizottságának elnöke adott tájékoztatást az általa vezetett testület munkájáról, terveiről, felkéréseiről. Lőrinczi György bizottsági tag, mérnökként gyakorlati kérdésekről beszélt. A zajmérések eredménye alapján kiderült, hogy a Mária Valéria híd átadása óta a vártnál kisebb a zajterhelés, de a belvárosban szinte elviselhetetlen. Meglepetésre a legnagyobb zajszintet a segédmotor-kerékpárok okozzák. Szó esett az illegális hulladéklerakatok egyre szaporodó számáról, az allergiát okozó növények terjedéséről. Balogh Ákos tervezőmérnök ismertette Esztergom környezetvédelmi programját, majd Szendi Gábor egyesületi elnök összegezte az idei évet, és röviden vázolta az egyesület jövő évi programját. Az előadók felvetéseihez többen is hozzászóltak, méghozzá kritikus hangnemben. Felvetődött például a Bánomi-áttörés esetleges természetromboló, a Szigeten lévő egykori Békás-tó feltöltésének negatív hatása... Dr. Dávid Anna, a dorogi környezetvédő egyesület elnöke saját városának áldatlan állapotáról beszélt, és sürgette az esztergomi és a dorogi környezetvédők összefogását, összehangolt munkára sarkallva a hallgatóságot. Végül is a résztvevők - és nemcsak a Mikulás-csomagok hatására - egyetértettek abban, hogy nagyon sok még a tennivaló mindkét városban, de országos szinten is a környezetvédelem és a természet megóvásának területén! Uszás-kresz Az esztergomi strandnak, illetve uszodának komoly törzsgárdája van, ezt már többször megállapítottuk. A múltkor Péterrel, aki civilben teológus, szociális munkás és lovász, kiértékelést tartottunk a szaunában. Arról elmélkedtünk, hogy hányféle úszó-típus létezik. - Itt van például a profi ál-versenyúszó. Tulajdonképpen nem versenyző, csak lelkes amatőr. .Precízen számlálja a hosszakat, megpróbál úgy úszni, ahogy, a tévéközvetítésekben Kovács Ágitól látja. Nem ismer pardont, nem kerüli ki a szemben úszó naivákat, hatalmas hullámaival sűrű kortyolgatásra készteti a mellette, mögötte - uram bocsá' - alatta evickélő amatőröket. Legalább ennyire veszélyes a „háton pillangózó" típus. Ráfekszik a vízre, és össze-vissza kalimpál. Becsukott szemmel élvezkedik, össze-vissza csapkod. Kikerülhetetlen, életveszélyes. Aztán itt van a kiskorú tanuló-úszók népes csapata. Fejedre úsznak, hasad alatt halacskáznak, a tanár persze nem szól rájuk. Sőt... - Viszont - mondom - Zoli, az úszómester kidolgozta már az úszás-kreszt. Faltól-falig oda és vissza mindig a jobbkéz-szabályt kell követni, és így akár több százan is békésen úszhatnak a medencében. - Ez mind szép és jó - mondja barátom a lovász és teológus. - De még az országutakon sem tartják be a KRESZT az autósok, még a gyalogosok sem. Akkor hogyan várhatjuk ezt el az úszóktól? - Na most már fejezzük be az elmélkedést, mert épp jön ki egy gyerekcsoport a medencéből, szabad az összes pálya, most már KRESZ nélkül is szabadon úszhatunk! Mikulás járt a kórházban A Vaszary Kolos Kórház pszichiátriai osztályán hagyomány, hogy a nagyobb ünnepek (Mikulás, karácsony, húsvét) alkalmával ajándékokkal és ajándékműsorokkal lepik meg a betegeket. December 6-án természetesen a Mikulás köszöntötte az ápoltakat. Csengővel és virgáccsal üdvözölte őket. Minden beteg kapott kismikulást, de nővérek és az orvosok is elnyerték méltó jutalmukat kiváló munkájukért. Délután pedig videón egy izgalmas, kalandos vígjátékot tekinthettek meg. Az egyik csinos, középkorú hölgyet megszólítottam: - Qn is a Mikulást várja? - Én is várom, bár már nagymama vagyok, megyek is hamarosan az unokám óvodájába, mert oda is jön ám ma a Mikulás... Egy idősebb férfi elfogódottan forgatja kezében a kis Mikulást: Magányos vagyok, nincs hozzátartozóm, ezért is örülök ennek szép gesztusnak, hogy a kórház dolgozói nem feledkeznek meg rólunk az ünnepeken sem... Bóbita-Mikulás December 5-én este izgatottan várakozó, de vidám gyereksereggel népesült be a Szabadidőközpont. A szülők kedvesen csitították várakozó és vágyakozó csemetéiket. Nem csoda az izgalom, mindenki a Mikulás bácsit várta, a csalafintább gyerkőcök a krampuszokat. Nos, meg is érkezett, de mivel kellemesen enyhe, esős idő volt, ezúttal a szánját a Sarkvidéken hagyta. Á színházteremben viszont az 1997-ben alakult esztergomi Bóbita együttes adott nagysikerű koncertet, természetesen a gyerekeknek. Saját szerzeményű dalaikat adták elő, a közelmúltban jelent meg CD-n és kazettán az „Indul a mesevonat" című remek összeállításuk. Kedves koncertjüket követően a Mikulás és segítői kiosztották a csomagokat. Az egyik csöppség kedvesen, selypítve meg is jegyezte: - Mikulás bácsi, miért csak decemberben jössz? Jöhetnél tavasszal, nyáron, meg minden nap! Megújult a Belvárosi Plébánia Novembertől új karnagya van a Belvárosi Plébánia kórusának, Párma Csaba személyében. O Hajós Vilmost váltotta fel, aki évekig sikeresen vezette az énekkart, de betegsége miatt kénytelen volt visszavonulni. Párma Csaba dorogi zenetanár már több mint tíz éve tagja a kórusnak, előzőleg más kórusokban is énekelt, többek között a Monteverdi Kórusban. Komolyzenén kívül könnyűzenét és dzsesszt is játszik. - A könnyűzene sem könnyű, különösen nehezek a jazz-improvizációi - mondja. A Belvárosi Plébánia kórusa először december 8-án mutatkozott be új karnagyával, Paskai László bíboros búcsúmiséjén. Jelenleg huszonöt fő az énekkar létszáma, de szívesen veszik új tagok jelentkezését is. - Nem kell megijedni a feladattól - mondja az egyik régi kórustag - akinek van egy kis hallása és szereti a zenét, már sikerrel próbálkozhat nálunk! Egyre népszerűbb a Biblia December 2-án negyedik részéhez érkezett dr. Reisinger János „Előadások a Könyvek Könyvéről" című előadás-sorozata a városi könyvtárban. Az országosan, sőt az egyik országos tévécsatornáról is ismert irodalomtörténész ezúttal Péter apostol első levelét elemezte, sok-sok bölcs tanítással fűszerezve. A nagyszámú közönség valamennyi tagja ingyen Bibliát kapott, valamint egy vaskos könyvet, mely Jézus Krisztus életét foglalja össze. (Szerzője Ellen G. White angol teológus.) Dr. Lik László, nyugdíjas közgazdász eddig valamennyi előadáson részt vett hallgatóként, és aktív hozzászólóként: - Hívő református vagyok, jól ismerem a Bibliát, de ilyen színvonalas előadásokat még nem hallottam ebben a témakörben. Köszönet a szervezőknek ezért a remek hétfői esti programért. Sok könyvet is vásároltam a Reisinger János által hozott irodalomból, és hálából 8-10 saját könyvemet ajándékoztam a könyvtárnak. Dr. Reisinger János előadó már két évtizede járja az országot Bibliáról szóló sorozataival: - A hetvenes, nyolcvanas években ismerkedtem meg mélyebben a Bibliával. A legkülönbözőbb felekezetekhez tartozó közösségekben is megfordultam. Magánéletemben is legfőbb támaszom a Biblia. Állandó tükröt tart elém, hogy hogyan kell élnem, milyen hibákat, bűnöket követtem el... Az országot járva örömmel tapasztalom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés Jézus tanításai iránt, egyfajta keresztény reneszánsz van kialakulóban. Éz - ismerve az utolsó időkről szóló tanításokat - nagyon üdvös dolog. A Biblia utolsó reménységünk! Még egyszer a Nobel-díjról Mint tudjuk, és mint ahogy lapunkban is megírtuk, nagy megtiszteltetés érte a magyar irodalmat azáltal, hogy Kertész Imre elnyerte az idei irodalmi Nobel-díjat. Az kétségtelen tény, hogy Ady Endre, Szabó Dezső, NémethLászló, József Attila, vagy éppen Márai Sándor is megérdemelték volna ezt a kitüntetést, de mégis elégtételt jelenthet számunkra, hogy Kertésznek végül is sikerült kitörnie a közép-európai nyelvi gettóból. Éppen a rádióból hallottam, hogy ennek a hatására megnőtt Európa-szerte az érdeklődés a magyar irodalom iránt, több magyar, illetve kelet-európai író könyvét is kiadják a nagy nyugat-európai kiadók. Volt alkalmam a rádióban végighallgatni Kertész Imre „Sortalanság" című regényének rádiójáték-változatát, nagy hatást gyakorolt rám az a szubjektív, ironikus, de mégis megrázó stílus, mellyel bemutatja egy 14 éves kamasz szemével a koncentrációs tábor szörnyű világát. Kertész nem érzelgősködik, hanem ábrázol, bemutat, előad, méghozzá valóban Nobel-díjashoz méltó módon. József Attila sorait juttatják eszembe regényei „En egész népemet fogom / nem középiskolás fokon /tanítani". „A gengszterváltás után" - Rádiókabaré, december Mikulás után egy nappal, december 7-én szokás szerint szombaton délelőtt ismét jelentkezett a Magyar Rádió leghallgatottabb műsora, a Rádiókabaré. Ezúttal a tavaly szilveszteri kétórás műsorukat ismételték meg azok kedvéért, akik az Újévet rádióhallgatás helyett inkább egyéb mulatsággal köszöntötték. Szokás szerint Fábry Sándor volt a konferanszié, csípős poénjai most is „ültek". Az ő meghatározását idézve, ezúttal is a „gengszterváltás" utáni közéleti helyzetről kaptunk görbe tükröt... Nincs módunkban ismertetni a monstre-műsor valamennyi poén-számát, csak ízelítőül válogathatunk. Telitalálat volt például Nádas György érettségi-paródiája a Kossuth-Széchenyi vitáról. Egyre aktuálisabb Garas Dezső és Kern András szatírája, melyben a magyar turista Brüsszelben felvételit kéri az EU-ban, majd kiderül, hogy az ügyintéző is magyar, ő viszont magyar igazolványt szeretne kapni, hogy olcsón ehessen kolbászt szülővárosában, Karcagon. Maksa Zoltán paródiái, Bródy János dalai szintén telitalálatosak. És végül egy aktuális téli poén, az ötvenes évekből, Boncz Géza után szabadon: A párttitkár elvtárs megkérdezi az iskolás gyerekeket: - Gyerekek, nem fogtok fázni, hideg van, mit vesztek fel? - Dózsa György nevét! Dezső László Fanni: Tündér Rózsa - A napokban jelent meg legújabb albumod Tündér Rózsa címmel. Ez a különös gonddal elkészített kiadvány egy szép díszdobozban található, mely egy CD-t és egy kemény táblás könyvet tartalmaz. Kedves Fanni, mit kell tudnunk az albumról? - A könyv gondolataimat tárja az olvasó elé fényképeimmel illusztrálva. Sajátos légkörével, hangulatával, a beteljesületlen szerelemről, a fájdalomról, a tökéletes egység után való sóvárgásról szól. Más szóval: egy olyan létezés iránti vágyról, amely ezen a földön talán elérhető, talán nem az ember véleményén és tapasztalatain múlik, hogyan látja. A CD-n szereplő dalok magyar és ír népzenei gyűjtésekből származnak, vagy azok ihletéséből merítenek, illetve két Nagy László-vers is hallható, Binder Károly megzenésítésében. A felvételek elkészítésében neves művészek is közreműködtek: Binder Károly, Pejtsik Péter és Lengyel Zoltán. - A CD-n hallható zene nem hordoz jellemző népzenei elemeket. - így igaz, a dalok hangszerelésében nem törekedtem népzenei hangzásra. Bár a népdalok természetesen nagyon ősi gyökerekből táplálkoznak, mégis vettem a bátorságot, hogy egy kicsit máshonnan közelítsem meg őket. Azért éreztem a dalok „nem adták meg magukat" és ez jó is így, talán mégis sikerült a hagyományukat megőrizve kicsit más megközelítésből megszólaltatni őket. - Milyen stílusúnak nevezhető akkor ez a zene ? - Nem szeretek kategóriákban gondolkodni és besorolni zenéket, de tudom, hogy az emberek szeretik meghatározni a stílusokat. Ezért azt mondom: elsősorban szép, légies, elegáns. Progresszív, mert más oldalukról közelítem meg a dalokat. Klasszikusnak is mondható, ha a csodaszép zongora és cselló kifinomult játékára gondolok és ugyanakkor a világzene kategóriába is beleillik mert különböző stílusjegyeket hordoz magában. Egyszóval ki mit talál benne... - Hallottam, az album három különböző stúdióban készült. - Igen. Csupán technikai okai voltak. Ahol a csellót és éneket vettük fel, ott nem volt zongora, ezért kellett több helyen is dolgozni. - Ezzel az anyaggal kicsit kilógsz abból a sorból, amit ma a média-világ „követel" az előadóktól. - Hála az Istennek az életemet nem a média világa határozza meg. Céljaimat és zenei elképzeléseimet sem befolyásolja. Igaz nehezebb a dolgom, mert nem vagyok hajlandó felvenni a versenyt a minél nagyobb és hangosabb reklámokkal. A tempó tekintetében is inkább lemaradok, és az utca rohanó emberét inkább lelassítani szeretném, mint futás közben utolérni vagy utána kiabálni. Saját életünk tempóját és céljait egyedül mi irányítjuk, és nem kényszeríthet ránk senki olyat, amit mi nem akarunk. - Hogyan és milyen módon tudod mégis összehozni ezt a két világot.? Művészet és üzlet? - Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert két olyan cég segíti munkámat - ez esetben a Bestline kiadó és a Más Kép Management -, amelyek olyan módon próbálják minél szélesebb körben terjeszteni az albumot, ahogy az megszületett. Hisznek abban, hogy a minőség önmagát reklámozza és nincs szükség különböző furcsa manipulációkra ahhoz, hogy az emberek szeressék és keressék is azután az igényes és szép termékeket. (Zst)