Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-07 / 5. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke Száz éve áll a Vaszary Kolos Kórház Esztergom közegészségügye az elmúlt századokban (3.) PENZGYUJTES AZ UJ EPÜLETRE Bártfay Gézának jutott eszébe egy tárgysorsjáték beindításának az ötlete az új közkórház építésének fedezésére. Az ötletet a kórház bizottsága elfogadta, ezután a képviselő-testület feliratot intézett a Pénzügyminisztériumhoz, amely engedélyezte a tárgysorsjegyek kibocsátását. Bártfay egy 80 ágyas kórházzal számolt, melynek felszerelése ágyanként 600 Frt-ba került, ezért 48.000 Frt alaptőkére volt szükség. Eszerint 60.000 darab sorsjegyből álló tárgysorsjátékhoz kérték a pénzügyminisztérium engedélyét. A sorsjegy ára darabonként 50 krajcár volt, így a bevétel közel 30.000 Forintra rúgott. A megnyerhető tárgyakért 4145 Forintot adtak ki, és így összesen 1000 darab, különböző féle nyereményt lehetett nyerni. Gyakorlatilag minden hatvanadik sorsjegy nyert. Nem használták föl a teljes, 4145 Frt-ot a nyereményekre, mert a kisebb nyereményeket adományokból fedezték. Az összes kibocsátott sorsjegyből befolyt bevétel 25.855 Frt volt. A város egy jótékonysági hangversenyt is rendezett, ahol a befolyt összeget az új kórház felépítésére ajánlották föl. A hangversenyt 1894. november 28-án rendezték meg. Több helyi, neves művész lépett föl, például zongorán Niedermann Inez játszott, dr. Szilárdné Rédly Berta énekelt. A rendezvény elnöke és szervezője dr. Mátray Ferenc volt. Schleiffer Lajos erre az estére ingyen átadta termeit. O volt a tulajdonosa a Fürdő Étteremnek, ahol megrendezték a hangversenyt. A Budapestről érkezett vendégeknek Bokros Károly adott ingyenes szobákat vendégfogadójában. A koncerten az alábbi darabok szerepeltek: 1. Nyitány Rossini: Teli Vilmos c. operájából Előadója a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara 2. Ima Billetertől Ea.: az Esztergomi Dal és Zenekedvelő Egyesület 3. Adante Beethowentől és Polonaise Liszttől Ea.: Niedermann Inez úrhölgy 4. Hegedűverseny Alardtól Két hegedűre, zenekari kísérettel Ea.: Feigler János, Borovicska Adolf urak 5. Egy fejezet a szív életéből Felolvassa dr. Walter Gyuláné 6. Magyar népdalok Szentrimaitól Ea.: az Esztergomi Dal és Zenekedvelő Egyesület 7. Bécsi séták Petpourri Kozmáktól Ea.: a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara A koncertből befolyt bevétel 1400 Frt volt. KÓRHÁZIGAZGATÓ-VÁLTÁS 1896-BAN Mialatt az új kórház megépítésén fáradoztak a kórházbizottság -, és a város vezetői, addig a kórház hétköznapi életében jelentős változások történtek. Ilyen volt Mátray doktor önkéntes távozása a kórházigazgatói posztról. 1896 februárjában még elkészítette beszámolóját a kórház 1895-ös betegforgalmáról, majd a hónap végén benyújtotta lemondását. Elhatározásának több oka is volt. Egyrészt látta, hogy az új kórház építésének az ügye nem úgy haladt, ahogyan ő szerette volna. Másrészt fizetése körül problémák adódtak. Még 1894-ben fölemelték a kórházigazgató fizetését évi 1000 Frt-ra, ehhez járt még évi 200 Frt ún. „lakáspénz". Azonban arra hivatkozva, hogy a minisztérium a kórházigazgató főorvosok fizetését évi 700 Frt + 200 Frt lakáspénzben állapította meg, a képviselőtestület az eddigi 1000 + 200 Frt-ot 1896. február l-jétől beszüntette, és évi 900 Frt-ban (700 + 200) állapította meg. Mátray utódja ideiglenesen Vándor Ódön doktor lett, aki Esztergom szülötte volt, és a későbbi • kórházigazgató, dr. Gönczy Béla csoporttársa volt az egyetemen. Nemcsak Mátray doktor került el a kórháztól, hanem a régi kórházgondnok, az új kórház ügyéért oly sokat fáradozó Bártfay Géza is. A kórházgondnoki állás ugyanis együtt járt a közgyámi tisztség betöltésével. Amikor e tisztségre nem őt, hanem Sinka Ferenc Pált választották, Bártfay nyugdíjazását kérte. Az új gondnok tehát Sinka lett. Nyugdíjazása után Bártfay nem vonult vissza, hanem egy új lapot indított, melynek neve Szabadság volt. Újságában tovább folytatta az új kórház melletti agitációját. Az egyik cikke az akkori polgármestert, Maiina Lajost bírálta. Őt tette felelőssé azért, hogy az új kórház ügye semmit sem haladt előre, amióta ő volt a város első embere. Ahogyan sok támogatója volt az új kórház megépítésének, úgy bőven voltak ellenzői is. Úgy gondolták, hogy az új épület felépítése megvalósíthatatlan. Valóban Esztergom a XIX. sz. végére eladósodott, hiszen ekkor építették föl az új kaszárnyát, és egyesítették a városrészeket. Az új kórház ellenzői fontosabbnak tartották a gimnázium épületének renoválását, a város alácsatornázását és a világítás bevezetését a városba. Gönczy doktor orvosi munkáját azonban dicsérték, és elismerték. 1896-ban megrendezték a millenniumi orvoskongresszust, ahol szó esett az esztergomi kór- és szegényházról is. Ez időben hat okleveles bába működött az intézményben, külön szülészeti osztály még nem volt. Ugyanebben az évben került a kórházba dr. Gönczy Béla sebészorvos. Vándor doktor csak ideiglenes igazgatója volt a korháznak, hátra volt még a státuszt majd állandóan betöltő személy választása. Hat személyt jelöltek e posztra, köztük volt Vándor doktor is. A kinevezés napján, 1896. április 5-én mégsem a hat jelölt közül került ki az új kórházigazgató. Andrássy János alispán ugyanis dr. Gönczy Béla mellett döntött, elsősorban azért, mert nagy jártassággal rendelkezett a sebészetben. Az ő munkásságára a későbbiekben egy kisebb fejezetet szentelek, hiszen kiemelkedő alakja volt a város, és annak kórháza életének. Vándor doktor, az eddigi ideiglenes kórházigazgató 1896 őszén megkapta a kórházi alorvosi címet. Már 1896 nyarán elismerően nyilatkozott Gönczy doktor egy műtéti beavatkozásáról a helyi sajtó. Az új főorvos egy sárisápi kocsis sérvét műtötte, ami eleve nehéz beavatkozásnak számított, tovább nehezítette azonban a megfelelő műszerek hiánya. Ezeket a doktor Budapestről, a Rókus kórházból hozatta. Szintén ebből a kórházból az egyik sebészt, dr. Boross Jenőt kérte föl a műtétben való asszisztáláshoz. A műtét sikerült, Gönczy doktort a város elfogadta. 1897. május 22-én Esztergom polgármestere, Maiina Lajos összehívta a kórházépítő bizottságot, és az építkezés ügyét átruházta Gönczy doktorra. Maiina megpróbált felhozni különböző indokokat arra nézve, hogy miért állt már három éve az új kórház megépítésének az ügye. Érvelt például azzal, hogy a kórházban végbement személycserék és a városrészek egyesítése hátráltatta munkáját. De addig is, amíg nem épült meg az új kórház, szükség volt a régi épület renoválására. Ez történt 1896 végén. A város 1000 Frt-ot szavazott meg erre a célra Gönczy doktornak, akit az esztergomiak láthatóan gyorsan befogadtak. A kórházigazgató a megszavazott összegből vett új sterilizátort, fölcementeztette a műtő padlóját, bővítette a kórházat. Az átalakítás után az eddig 50 ággyal működő intézmény már 65 főt tudott befogadni. KÓRHÁZI SZABÁLYRENDELET 1898-ban különválasztották a közgyámi és a kórházgondnoki funkciót, mert Sinka Ferenc nem volt képes együttdolgozni Gönczy doktorral. Sinka helyére Mattyasovszki Gyula került. Az eset után vált aktuálissá a kórház szabályrendeletének megfogalmazása, ami által ki lehetett küszöbölni az esetleges nézeteltéréseket. Erről szólt a rendelet 17. pontja is, miszerint a kórház és annak személyzete élén az igazgató főorvos állt. Ez azt jelentette, hogy a mindenkori igazgató utasításait be kell tartani, azok mindenkire még a gondnokra is - vonatkoztak. Hadd említsek a szabályrendeletből még néhány érdekes pontot. Ilyen a 61., ami kimondta, hogy „ A fizetési képességet igazoló okmány hiánya miatt a felvétel egy betegtől sem tagadható meg." A 47. pont arra kötelezi az orvost, hogy a nap bármely szakában meg kell jelennie a kórházban, ha munkájára sürgősen szükség lenne, és ott kell maradjon a veszély elhárításáig. Mai szemmel nézve különösen fontosnak tartom a 198. pontot, ami arról szólt, hogy az ápolónak a betegtől Jutalmat követelni, vagy ily irányban csak kísérletet is tenni - szigorúan tiltatik!" A szabályrendeletben történtek különböző változások, de az ezeket tartalmazó példányok elvesztek. Csak 1918-ból maradt fönn egy ilyen szabályzat-módosítás, amely viszont leírta az 1909-es eredeti rendeleteket is. Ebből szeretném bemutatni azokat a lényeges pontokat, melyek által betekintést nyerhetünk a kórház belső életébe. Ilyen a 22. pont is, ami a külön betegszobák működését szabályozza. Ezekért a szobákért az ápolási díjat a kórház bizottsága állapította meg. A beteg köteles volt 30 napot előre befizetni. Amennyiben előbb távozott a kórházból, az igénybe nem vett ápolási díjat az intézmény visszafizette. A különszobás betegek külön ápolót is kaphattak, amiért szintén fizetniük kellett. A 60. pont a kórházigazgató azon jogáról rendelkezett, miszerint ő osztotta föl az orvosi munkát maga és az alorvos között. Ugyanez történt az ügyelet felosztásával is. A 81. pont a kórházigazgató kötelességéről szólt. Naponta láttamoznia kellett az iktatókönyvet (a betegeket és betegségeiket, annak kezelési módját tartalmazó könyvet - ma kórlap), a gyógyszerkönyvet, és az étrendlapot. Szabályozták az alorvos feladatait is. Köteles volt elvégeznie a főorvos által előírt vizsgálatokat és egyéb feladatokat. O helyettesítette a főorvost, ha az betegség, vagy szabadság miatt hiányzott. Pátrovics Mikolt A vendégasztalnál: MAIER-KRÁNITZ LÁSZLÓ "23.- Viszonylag "friss" esztergominak számítasz, hiszen családoddal 1992-ben költöztél városunkba. Milyen munícióval és milyen elképzelésekkel? - Katolikus iskolában akartam tanítani. Pályázat útján a Mindszenty József nevével fémjelzett intézményben nyertem alkalmazást, mint magyar-történelem szakos tanár. Azonban hat éve már a Géza fejedelem Ipari Szakképző Iskolában oktatok. ís.- Beszéljünk indulásodról... - A Viharsarokban, a Battonyához közeli Dombegyházán születtem, ahol édesapám gyógyszerész volt. Nem volt könnyű időszak (az ötvenes években járunk), államosítások, B-listák, stb. családomat is érintették, ezért gyakran költöznünk kellett. Mindent egybevetve azonban gyermekkorom legszebb emlékei az Alföldhöz kötnek, meghatározó módon Debrecen kisugárzó szellemiségével. Festményeid színvilága, puritán jellege innen származtatható? - Elképzelhető, hogy a napfényes síkvidék beivódott képzeletembe és így fejezem ki spontán gondolataimat. Mindenesetre mélyen átitatódtam Somogyországgal is. A tanárképző főiskola elvégzése után Somogysárdra kerültem. Fiatal pedagógusként itt kezdtem tanítani, itt alapítottam családot. Emlékezetemben mélyen bevésődtek a környék népművészeti hagyományai, a szennai templom kazettás mennyezete, idősebb Kapoli Antal fafaragó munkái, a Balatonszemeshez kötődő kiállításom, folytathatnám a sort... Tömören: a Pannon-táj varázsa! ís.-Irodalmi munkásságodban, például verseidben, festményeidben, pedagógusi tevékenységedben "visszaköszönnek" ezek az élmények? - A Kőrösy kollégium aulájában látható kiállításom erről tanúskodik. Képek és szövegek egymást váltják alkotó óráimban, a pillanatnyi helyzet dönti el, hogy melyik "kommunikációs kóddal" fejezem ki érzéseimet. Tanítványaimat is hasonló szemléletre szeretném buzdítani: ne csupán megismerjék, hanem mint befogadók, alkossák is újra a tananyagot, ekkor hasznosul igazán az a kincs, melyet a teljesség igénye nélküli sorolással Móricz Zsigmond, József Áttila, Radnóti Miklós, Pilinszky János képvisel. "ís.- Régijóbarátoddr. Pogány Gábor művészettörténész az esztergomi alkotóéveidből a gótika lágy festőiségének előképeit látta meg és emelte ki... - Valóban, felfigyelt a középkori falfestészet színhasználata és munkáim koloritja közötti hasonlóságra, melynek nagyon örülök, hiszen a gótika hívő művészetével együtt vallom a jó hírt a reményről és az örökkévalóságról! - Köszönöm a beszélgetést! Rajz és szöveg: Földes Vilmos