Esztergom és Vidéke, 2002

2002-11-28 / 48. szám

2002. november 28. Esztergom és Vidéke 3 mm síéi íéé ÉHg^jPgjjgi << "m mm m\ BfeHÉtf fi® Tizenkilencezer felszállás az Aero Club utóbbi tíz évében (os) Mozgalmas az élet az esztergomi Aero Clubban: a közelmúltban ünnepelték megalakulásának 70. évfordulóját, és rövidesen, december 12-én lesz a Technika Házában a Repülés Baráti Kör hagyományos év végi összejövetele. A repülősök ma is jelentős szervezetét Lekli Tamás elnök, főmérnök, a MALÉV elsőtisztje, Antalics Tamás titkár, reptérvezető, Bán József hangármester, Kraszlán Gábor főpilóta, MALÉV kapitány és Mészáros Zoltán vitorlázó szakosztályvezető, MALÉV elsőtiszt irányítja. A fiatalság képzésében részt vesznek Óvári Béla, Gangli Gábor, Hortobágyi Gergely, Szilágyi Márta, Vértes Róbert és Szalma József vitorlázó oktatók. A repülősök rádiószolgálatát évtizedek óta György Lászlóné (Muci) látja el, a sárkányrepülősök vezetője Zámbori János doktor. A Magyar Repülő Szövetség részéről legutóbb dr. Hegedűs Dezső főtitkár látogatta meg az esztergomiakat (fotónkon jobbra Mészáros Zoltán társaságában a klub kiállításán), akiknek elismerését fejezte ki a legutóbbi évek teljesítményéért, amikor az esztergomi repülőtérről 19 ezer felszállást hajtottak végre, több mint 6000 órát repültek. 12 év alatt a képzések során 101 fő szerzett valamilyen szintű repülős vizsgát. A vidéki sportrepülő egyesületek élvonalába tartoznak az esztergomiak. A repülőtér adottságát azonban nemcsak sportra, hanem kereskedelmi célra is lehetne hasznosítani. Városunk önkormányzatának távlati fejlesztési tervében a légi közlekedés is jelentős helyet foglal el. Alapozva a nagy múlttal rendelkező repülős életre, polgári célra, az üzleti élet szolgálatába kívánják állítani a repülőteret. A magánosítás folytán a repülőtér területe nagyrészt a város tulajdonába, másrészt a Grante Antennafejlesztő és Gyártó Részvénytársaság, valamint kisebb részben a klub tulajdonába került. Szakemberek szerint ez a repülőtér alkalmas arra, hogy szilárd burkolatú légikikötőt, kifutópályát építsenek, illetve személy- és teherszállító gépek fogadására alkalmas teret létesítsenek. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben ritkult a külföldről érkező kisrepülőgépek leszállása, a mostani sportrepülőtér technikai felszereltsége alkalmas a fogadásukra, csupán a határőröket és a vámhivatalt kell külön megnyerniük. A több évtizedes töretlen, de hullámzásokkal nehezített esztergomi repülős életről Bende Lajos repülőmérnököt, a baráti kör egyik vezetőjét kérdeztük (fotónkon középen, a tagok gyűrűjében). - Mely időszakok voltak a fellendülés, illetve a hanyatlás évei ? - Az Esztergom és Vidéke lap akkori száma tudósított arról, hogy 1932. október 31-én a Katolikus Kör termében megalakították a MOVERO Sportrepülők Esztergomi Szakosztályát. Elnöknek Madaras Aurél szentgyörgymezői plébánost, titkárnak Bodnár László mérnököt, a pénzügyek kezelésére pedig Berencz György reáliskolai tanárt választották. Kijelölték vitorlázásra a Strázsa-hegy környékét, szakmai gyakorlatra a fővárosba küldték Mitter Lajos asztalosmestert. A következő években már több ezer siklást végeztek, számosan tettek „A", „B", „C" vizsgát. Az oktatók között országos szaktekintélyek szerepeltek: Rubik Ernő, Tasnády László, Fekets György, Almásy László, Tardos Béla, Hefty Frigyes, Schlett László. A repülőtér mai helyére, 68 hold városi adományból, 1939-ben költöztek át. A Légügyi Hivatal által kiadott repülői oktatói kar névjegyzékében hivatalosan is szerepeltek az esztergomiak. Megkezdte működését a repülőgépgyártás terén az AeroEver Kft. Még 1942 októberében megünnepelték a sportrepülők fennállásának 10. évfordulóját, aztán a háborús években leállt a termelés és a repülés is szünetelt. 1946 őszétől a sportrepülő egyesület újjáalakult, majd a repülés is megindulhatott. Emlékezetes a másfél évtizedes jubileum, melyen felavatták a Pilis iskola vitorlázógépet. A Sportárutermelő Nemzeti Vállalat a Rubik cég államosításábóljött létre 1948-ban, folytatva a gyártást és a javítást. Ez időben Pohner Lajos volt a repülőtérparancsnok, az oktatók Schlett László, Marcali László, Tariska Ferenc, Székely Gyula, Karsai Endre, Nagy Kornél. Élkészült 1949 nyarán az R18 Kánya motoros repülőgép. Az ötvenes években gyártották a Futár típusokat, majd a JAK-18 típust. Ez időben Szabó Miklós volt a reptérparancsnok. 1959-től átmenetileg szünetelt a repülés, Kecskédre került, majd az MHSZ vette át 1980-ban az egyesületet. Változást hozott, hogy a Labor MIM támogatta a repülést, fellendülés következett, a klubtitkár Kovács Attila volt. A vitorlázó, a motoros szakosztályok mellé jelentkeztek a sárkányrepülők, edzőjük Jászapáti Huba lett. A rendszerváltáskor az MHSZ megszűnt, ingóságait az Aero Club, ingatlanait az állam vette kezelésbe. A 90-es évek elején repülőgép üzemanyag-forgalmazás, repülőgép bérbeadás, repülőgép-üzemeltetés, tárolás, pilótaképzés, valamint légi fotózás jelentette és ma is biztosítja a fő bevételi forrást. Ezeket fenntartásra és sportcélokra fordítják. Tisztelettel köszöntjük a 90 éves Habsburg Ottót! (D) Az Osztrák-Magyar Moharchia utolsó uralkodójának, IV. Károlynak a fia, Habsburg Ottó a napokban töltötte be kilencvenedik életévét. Még mindig friss és fiatalos, kiválóan beszél magyarul. Ismét, mint már annyiszor az elmúlt 12 évben, nyilatkozott a Duna tévé munkatársainak, természetesen magyarul. Habsburg Ottó bejárta az egész világot, és mindenütt éles szemmel figyelte a politikai változásokat. Még Kínában is járt, Mao Cetung állítólagos szülőfalujában. A közös Európa nagy élharcosa a Páneurópai Unió elnökeként hosszú éveken át küzdött az egész Európát magában foglaló közös kontinens-állam létrejöttéért. Most nagyon örül, hogy - többek között - Magyarország is tagja lehet 2004-től az Európai Uniónak. Ugyanakkor úgy látja, hogy nem csupán tíz országot kéne felvenni az első körben - a többieket csak 2007-ben -, hanem valamennyi tagjelöltet - például Romániát is -, hogy az ún. schengeni határ ne válassza szét az európai országokat. De Habsburg Ottó bizakodó és optimista. „Most már tényleg létrejön a Közös Európa!" A tanár úr szerelme a Duna (L) „Vízitúrák, vizuális élmények" címmel november 21-én a Sziget Galériában (Gyakorló iskola) nyílt meg Bognár Miklós tanár kiállítása, mely december 6-áig reggel nyolctól délután hatig tekinthető meg. A kiállító tanár gyermekkori ismerősöm, kiváló sportember és nagyszerű pedagógus. Jelenleg Tokodaltárón tanít testnevelést és minden nap kerékpárral jár ki a munkahelyére. Elete, szerelme a Duna, a vízitúrák, a gyalogos és kerékpáros kirándulások. Többször jártunk együtt felvidéki kerékpártúrán, ott is szenvedélyesen fotózott. Mostani kiállításán Esztergommal és a Dunával kapcsolatos színes természetfotóit láthatjuk. Az őszi Dunát, a megáradt folyót, a szénrakodót, a jégzajlást, a viharos Dunát, a hattyúk behajózását... Mindenféle sznobságtól, álművészettői mentesek ezek a mesteri pillanatfelvételek. Köszönjük Miklós a megtisztító élményt, készítsd a kajakot, a kerékpárt, tavasszal majd megint megyünk túrázni! A tilosban parkolni jó?! Irénke sokáig adminisztrátor volt a kórház egyik osztályán. Nyugdíjasként most is ott dolgozik, és felháborodottan mutatja a tudósítónak az Irinyi és a Babits utcában, a tilosban parkoló autók garmadáját. - Reggel az anyák viszik gyermekeiket az oviba, de mivel a járdákat elfoglalják az autók, így kénytelenek életüket és gyermekeiket életét kockáztatva az út közepén közlekedni. Ez főleg télen, hóban, jégen csúszkálva veszélyes. Sok nyugdíjas bottal botorkál a szó szoros értelmében a gépkocsik között, de a helyi jaratos busz sem fér el rendesen. írtunk már panaszlevelet a közlekedés-felügyelőknek, de még választ sem kaptunk, nemhogy intézkedést... Irénke panasza jogos, bárki megtapasztalhatja: az autók a belvárosban mindenütt elfoglalják a járdákat. „Parkolóház kéne" sóhajtanak válaszul az autósok. De lenne egy egyszerűbb, mondhatnánk humánusabb megoldás is. Nem kell a célállomásig autóval menni, tessék kiszállni, sétálni egyet a jó levegőn, ami sokkal jobb is lehetne, ha minél több gépkocsi tulajdonos megfogadná a tanácsot... (dezső) Kolozsvár. Jfemzeti színház. Kolozsvár ma - és holnap? A tölgyfa zúg. Sercegve sír a késem amíg a régi jelt törzsébe vésem: Sic Fata Volunt. (Aprily Lajos: így akarja a sors) Miután Magyarország 1999-ben belépett a NATO-ba és nyilvánvalóvá vált a további bővítési szándéka is, a többi várakozó állam számára elérhető távolságra került e katonai szövetség. Mivel a NATO nem akar még egy a török-görög konfliktushoz hasonlót a szövetségben, Romániának, mint várakozó országnak át kellett értékelnie a magyar kisebbséghez való viszonyát. így kénytelen volt szembehelyezkedni Funár, és a vele szimpatizáló politikusok nyílt magyarellenességével. A Vladim Tudor vezette Nagy-Románia Párt frontemberének számító Gheorge Fuvar (szül. Funár György) kolozsvári „ámokfutásai" már amúgy is többször kényelmetlen helyzetbe hozták az éppen aktuális kormányzatot. Idővel a polgármester túlfűtött nacionalizmusát szinte már csak a korlátokra, járdákra, padokra, utcakövekre, sőt a nemrég nagy vitát kavaró kukákra festett kék-sárga-piros trikolorba élheti ki. így történhetett meg, hogy a Mátyás-szobor körül a fákon és az épületeken kívül minden a román nemzeti színekben „tündököl". A látszat azonban jócskán csal. A Kolozsvárott élő románokra nem a funári mentalitás jellemző. Pontosabban nem a legnagyobb részére. Ne felejtsük el azonban, hogy Kolozsvár lakossága 325 ezer fő, kiknek nagy része a Belvárost körülvevő panel-rengetegben él. Csak a monostori lakótelepen 150 (!) ezren laknak. Ezek nagy részét a Kárpátokon túli, úgynevezett regáti területekről telepítették be, és mit sem tudnak a magyarság és Erdély történelmi kapcsolatáról. Ezekre, a főképp tanulatlan emberekre, épít Funár kampányaiban egyre kevesebb sikerrel. A legutóbbi helyhatósági választásokon a magyarok a liberális románokkal fogtak össze Funár ellen, aki ezek után kisebbségben maradt a városi tanácsban. Ereje és befolyásoltsága azonban még így is nagy a város életében, de legalább a testület egy ellenzéki alpolgármestert tudott választani Boros József személyében, aki ezáltal még több dolgot tud tenni a helyi magyarság érdekében. Kolozsvárnak óriási gazdasági lehetőségei vannak, de Funár a nagyvállalatokat nem hajlandó beengedni a városba, főleg, ha az magyar. Pedig lenne ilyen bőven. Bár Erdélyben Kolozs megyében legnagyobbak a fizetések, Kolozsvárt iparilag már megelőzte Temesvár, Arad, és Nagyvárad is. És nemcsak a fizetések, az árak is itt a legmagasabbak. Az itt átlagnak számító 2-3 millió lejből szinte csak a rezsire futja, megélni alig lehet belőle. Mindezek ellenére Kolozsvár pezsgő életű diákváros. Az egyetemisták száma kb. 60 ezerre tehető, melyekből úgy 6 ezer lehet a magyar. Megtalálható itt minden, amire szükség van. Pizzériák, éttermek, gyorsétkezők, kocsmák, internet-kávézók hada próbál a fiatalok kedvében járni, élettel megtöltve az amúgy ódon mellékutcákat is. Persze a magyar diákok számára is biztosított mindenféle kulturális, és szórakozási lehetőség. A Magyar Színház és Opera magas színvonalú darabokkal szolgálja a nagyérdeműt, és számos hangversenyre, kiállításra is ellátogathatnak az érdeklődők. A három magyar gimnázium, és a Babes-Bólyai Egyetem a magyar nyelvű oktatás letéteményese, melyeknek nagy segítséget nyújtanak a különböző felekezetek közösségei is. A helyi napilap, tévé, és a várhatóan december 14-én induló keresztény-kulturális magyar nyelvű rádió is bizonyítja, hogy az itteni magyarságnak fontos az identitás, és fontosnak tarják magyarságuk megőrzését, melyet a gyermekeiknek is át akarnak adni, hisz ők viszik tovább. Ilyenkor ősszel legszebb a város. Ha valaki az igazi Kolozsvárt akarja megismerni, annak a Házsongárdi temetőbe kell először ellátogatnia. Itt sétálva a hulló levelek és károgó varjak alatt egy régi, virágzó város tárul elénk, amely valaha szebb, büszkébb időket is látott. Az akkor élő emberék most a sírjukon keresztül juttatják el hozzánk e dicső kor hangulatát, amelyet ha az ember átérez, rájön, hogy Kolozsvár igazából a lelkünkben tovább él, és abban kitörölhetetlenül hirdeti a Kincses város történelmi korokon átívelő örök létét. Es lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, De a kő marad. (Wass Albert: Üzenet haza) Bánhidy András