Esztergom és Vidéke, 2002

2002-11-14 / 46. szám

2002. december 19. Esztergom és Vidéke 333 KERT * KONYHA * KEDVTELÉS * KÍVÁNCSISÁG sü KALENDÁRIUM: Novemberi jeles napok A november bővelkedik olyan névnapokban, amelyekhez érdekes népszoká­sok fűződnek. Ezek nagy része faluhelyen még manapság is divatban van. Jó, ha a városi emberek sem felejtik el, hogyan ünnepelték őseik egykor e jeles na­pokat. * ÉLJÜNK egészségesen! November 11-én. Márton nap­ján a pásztorok vesszőt, adtak ajándékba a gazdáknak. Úgy tar­tották, ahány ága van a vesszőnek, annyit fial a disznó. A megajándé­kozott gazda úgynevezett rétespénzzel fizetett a figyelmes­ségért - különösen, ha dús elága­zású vesszőt kapott. Aki Márton napon nem eszik li­bát, egész éven át éhezni fog ­mondta a néphit, nem véletlen hát, hogy e nap gyászos nap volt a libákra nézve. A liba csontjából a várható időjárást olvasták ki. Úgy vélték, ha az fehér és hosszú, ak­kor havas lesz a tél, ha viszont bar­na és rövid, akkor sáros. A borosgazdák között az a mon­dás járta, hogy Márton a borok bí­rája. Ilyenkor ugyanis iható már az újbor, és ekkor derül ki, milyen lett a minősége. Szent Katalin a házasságra áhí­tozó leányok védőszentje. Napjá­hoz, november 25-éhez férjjósló hiedelmek kötődjek. A lányok ilyenkor Katalin-ágat, vagyis gyü­mölcsfaágat tettek vízbe, s ha az kizöldült karácsonyig, közel volt már az esküvő. Közismert a mondás: ha Kata­lin kopog, karácsony locsog. (E hi­edelem egyébként Márton napjá­hoz is kapcsolódik. A néphit sze­rint: ha a lúd Márton napján jégen járkál, karácsonykor vízben úsz­kál.) Vagyis a novemberi fagyok után december végén többnyire ol­vadás következik be. A Katalin napja előtti időszakot valaha kis­farsangnak is nevezték, mivel eb­ben az időben sok lakodalmat és más mulatságot tartottak, utána viszont az adventi böjtben tilos volt a vigadozás. November 30-a, András apostol napja a legjelentősebb házasság­jósló ünnep volt hajdanán. Egy hajdúsági mondás szerint: „aki böjtöl András napján, vőlegínyt lát iccakáján". Másutt megrugdosták a disznóól ajtaját, s ahányat röffentett a koca, annyi év múlva lett esedékes az esküvő. A fonóban pedig ólomöntéssel jósolták meg a lányok, mi lesz jövendőbelijük fog­lalkozása. (A vízbe öntött forró ólom megszilárdult alakjából kö­vetkeztettek erre.) A mozgásszervi betegségekről (II.) Terápiás lehetőségek A gyógykészítményeket csopor­tosíthatjuk szteroid (vagyis szer­ves vegyületekből előállított) és nem szteroid gyógyszerekre. A gyulladásos izületi betegségek ke­zelésének alapját ez utóbbiak ké­pezik. Magyarországon évente csak­nem 10 millió doboz nem szteroid gyulladáscsökkentő kerül felhasz­nálásra mintegy 1 millió beteg ál­tal. E gyógyszereknek sok válfaja van forgalomban, az orvos és a be­teg több hatékony készítmény kö­zött válogathat. E hagyományos készítmények alkalmazása mellett azonban a be­tegek negyedrészénél gyomor-bél rendszeri mellékhatásokkal kell számolni. Az émelygés, hasmenés, felfúvódás mellett olyan súlyosabb mellékhatások is felléphetnek, mint a fekély, a vérzés vagy akár a perforáció. Különösen veszélyes, hogy a fekélyek kialakulása tünet­mentes, és csak a vérzés első jelei utalnak az emésztőrendszeri kó­ros elváltozásokra. Igaz a betegek e mellékhatások megelőzésére egyéb gyógyszereket is szedhet, melyek azonban egyrészt megter­helik a szervezetet, másrészt a költségeket is megnövelik. A nem szteroid izületi gyulla­dáscsökkentők nemkívánatos mellékhatásainak vizsgálataiért John Vane, a világhírű angol kuta­tó Nobel-díjat kapott. Rájött, hogy a bioszintézisben szerepet játszó COX-1 enzim felel az olyan életta­ni folyamatokért, mint például a gyomor-bél nyálkahártya védel­me. A hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentők gátolják eme enzim működését, így keletkeznek az említett mellékhatások. Amíg a COX-1 állandóan jelen van a szer­vezetben, a COX-2 enzim csupán a gyulladás hatására kezd el kép­ződni. Ma már gyártanak és Magyar­országon is beszerezhetünk olyan gyulladáscsökkentő készítménye­ket, mely a COX-2 szelektív gátlá­sával hatékony gyulladás- és fájda­lomcsökkentést nyújt. így a mel­lékhatások gyakoriságát nagyon alacsony szintre lehet csökkente­ni. A degeneratív elváltozások ke­zelésére természetesen a gyulla­dáscsökkentő gyógyszerek nem al­kalmasak. Ezekben az esetekben egyrészt fájdalomcsökkentő gyógyszereket, másrészt fiziko- és mozgásterápi­ás kezeléseket alkalmaznak. So­kat tehet eme kóros elváltozási fo­lyamatok megállításában, illetve lassításába a gyógyfürdő és a gyógytorna. A végső megoldás azonban a legtöbb esetben a műté­ti beavatkozás. A kopott izületek protézissal történő pótlása ma már rutinműtétnek számít. Koc­kázata minimális. A mozgásszervi megbetegedések zöme megelőzhe­tő. Csupán megfelelően kell élni, bizonyos szabályokat be kell tarta­ni, és főleg kerülni kell a csont­rendszer túlterhelését. E megelő­ző óvszabályok leglényegesebb elemeiről cikkünk következő, be­fejező részében számolunk be ol­vasóinknak. (Sorozatunk a Patika Magazin októberi száma alapján készült.) * HUMORZSÁK Választottját vitte bemutatni családjának a leányzó. A vacsorá­nál az apa beszédbe elegyedett a fiúval: - No és, mik a terveid a lányommal kapcsolatban? - Szeretném feleségül venni. - Van munkád, amiből el tudod majd tartani? - Most még a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de hiszek ab­ban, hogy Isten megsegít. - Van házad, ahol ellakhattok? - Most még nincs, de hiszek abban, hogy Isten majd segít raj­tunk. És ez így ment egész vacsora alatt. Vacsora után, amikor egyedül maradt a két szülő, az asszony megkérdezte férjét: - Hogy tetszett a fiú? - Az igazat megvallva, van ami tetszik rajta, és van ami nem. Nem tetszik az, hogy nincs háza, nincs munkája, nincsenek tervei. Tetszik viszont az, hogy azt hiszi, én vagyok az Isten. * Esküvő után a fiatal pár elmegy a mézeshetekre. Miután haza jönnek, a fiatalasszony mamája felhívja a lányát. - Na milyen volt a nászút? - Nagyon jó. - És a nászéjszaka? - Az is, de ha lehet, gyertek el értem. Én ezt nem bírom ki. - Mit lányom? - A férjem borzasztó szavakat használ. - Mond már, milyeneket! - Nem is merem kimondani. - De én megértem, mond csak. - Borzasztó: főzni, takarítani, mosni... meg ilyeneket. * - Miért soványabbak a nőtlen férfiak, mint a házasok? - Fogalmam sincs. -A nőtlen férfi este hazamegy. Kinyitja a hűtőszekrényt. Semmi. És befekszik az ágyba. - No és a nős férfi? - 0 is hazamegy este. Befekszik az ágyba. Semmi. Erre felkel, és kinyitja a hűtőszekrényt. * Egy házaspár elmegy horgászni hétvégén. A férj délben ledől pi­henni egy kicsit, felesége pedig a csónakkal beevez a tó közepére, ott lefekszik napozni és olvasni. Árra evez a halőr és megszólítja: - Bocsánat, hölgyem, mit csinál itt? - Nem látja, hogy olvasok? - kérdez vissza a nő. - Á zt tudja, hogy itt tilos horgászni? - Én nem is horgászok! - De a felszerelés ott van a csónakban! Ezért fel kell jelentenem! - Ha feljelent, én meg beperelem nemi erőszakért!. - De magához sem értem! - De a felszerelés ott van magánál. * GIZI NÉNI tanácsai Jól sütni-főzni nem lehet megtanulni, erre születni kell. Én - mint ahogy leányom is ­Édesanyámtól örököltem a tudá­somat. Én is - mint ahogy O is ­szívesen segítettem tanácsaim­mal másokat. Mert furcsa, de igaz, hogy sokszor semmibe vett apróságokon múlik az étel minő­sége! Pár éve egy ötven év körüli kedves ismerősöm kérdezte, ho­gyan sütöm a sütőben a húst. Mert neki mindig száraz és ke­ményre sikeredik. - Hogyan sütöd? - kérdeztem. - Hát ahogy kell. Tepsibe bő­ven zsír, rá a hús, és zsupsz, be a sütőbe. - És a víz? - kérdeztem. - Ne nézz bolondnak! - nézett rám sértődötten. - Akkor lennél bolond, ha nem kérdeznél - nevettem el magam. - Legközelebb tegyél hozzá bőven vizet! Csak akkor süssed pirosra, ha a hús már puha! Itt van lassan a Márton nap. Sokan csak azért nem sütnek li­bát vagy pulykát, mert nem isme­rik a sütés módját. A tűzdelt sza­lonnától csak zsírosabb lesz a pulyka, de puha csak az alája ön­tött víztől. A legalkalmasabb edény ehhez a római cseréptál vagy a fedeles tepsi. Mindkettő­ben a fedélről visszahulló vízgőz­ben puhul meg tökéletesen a hús, majd lesz ropogós-piros. Édesanyám mindig három féle burgonyát ültetett: rózsa-, Ella­és kifli-burgonyát. A legszélesebb körben használt rózsa-krumpli sok mindenre jó, különösen a ha­sábburgonyához, de a püréhez és a krumplistésztákhoz a lisztes, omlós Ella fajta sokkal alkalma­sabb. A kifli-burgonya főleg sült húsok mellé való, éspedig úgy, hogy a sütőben már majdnem kész hús mellé téve együtt sül meg a hússal. Tapasztalatból mondom, hogy a gombóc-tésztához nemcsak burgonya, liszt és só kell, hanem egész tojás és zsiradék is, pedig ezeket az alkatrészeket sokan ki­hagyják belőle. E gombóc-tésztá­ból - melyet többnyire szilvával vagy barackkal töltünk meg - na­gyon finom nudli, fánk, lángos és bablevesbe való apró gombócka is készíthető. Remek egytálétel a töltelék nélküli gombóc vízben kifőzve, majd zsírban ropogósra sütve, valamilyen savanyúsággal. Kedvenc köretem a gombóctész­tából készített apró kifli - vízben kifőzve, zsemlemorzsában meg­forgatva, majd zsírban kisütve ­különösen vadas húsok mellé. Melegen ajánlom a hússal töl­tött gombócot. A szokásos módon elkészített pörkölt húsát ledarál­juk, és megtöltjük vele a gombó­cokat. Kifőzés után a pörkölt tej­föllel elkevert szaftjával öntjük le. A húsleveshez, zsenge zöld­borsóleveshez szokásos daraga­luska sokkal könnyebb, ízlete­sebb, ha zsiradéknak vajat hasz­nálunk hozzá. Fűszerezni friss petrezselyemzölddel, sóval, bors­sal szoktam. Minden leves-beté­tet külön edényben főzök ki, akár az eredeti levesből szedett, akár húsleves-kockából készült folya­dékban, akár sós vízben. így a leves soha nem lesz tész­ta ízű és zavaros. Trexler Z. Gizi KERT­h arátoknak A fenyőkről A díszkertek, parkok szép és igénytelen növényei a különféle fenyők. Míg korábban csupán né­hány egyszerűbb fajtát telepítet­tek (lucfenyő, ezüstfenyő, fekete fenyő, keleti és nyugati tuja), ad­dig manapság már a legkülönbö­zőbb formájú és színű fenyőfélesé­gek kaphatók a dísznövény-áru­dákban. A legtöbb fenyőféle ősszel is ül­tethető - a fagyok beálltáig nem késünk el vele -, de alkalmasabb a tavaszi telepítés. Nézzük meg, milyen különle­ges fajtákat érdemes kertünkbe ültetni. Aki magasabb növésű fát sze­retne, annak elsősorban a különle­ges levélzetű, ezüstös színű, tömör lombozatú, szabályos formájú spa­nyol jegenyefenyőt ajánljuk. Vala­mivel kisebb növekedésű, de na­gyon szép lombozatú az élénkzöld színű Atlasz-cédrus. Igazi különlegesség a szabály­talan alakú, érdekes levelű, lomb­hullató páfrányfenyő. A szoliterként vagy kisebb, ve­gyes csoportokba ültethető díszfák közül a karcsú oszloptuját, a jól metszhető, formálható Tiszafát, a gömbalakú hamisciprust, vagy a kékes-zöldes kínai borókát ajánl­juk elsősorban. A nagyobb sziklakertekbe vagy talajtakaróként a tágasabb dísz­kertekbe telepítsünk alacsonynö­vésű vagy szélesen elterülő fenyő­fajokat. Erre igen alkalmas a Tamaris­kalevelű boróka, az aranylombú Pfitzer-boróka, valamint a külön­böző színekben és alakokban kap­ható cukor süvegfenyő. Bár e fajok zöme igénytelen, a tápdús talajt és - főleg az ültetés évében - a megfelelő öntözést meghálálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom