Esztergom és Vidéke, 2002

2002-10-10 / 41. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. szeptember 10. Malonyai úti kereszt Verőfényes, kora őszi délután indultam el a Dobogókői útról elágazó részen, hogy meglátogassam Böszörményi Balázs barátomat a pincéjében. Rövidesen a Malonyai úthoz értem. Mustárillatot árasztó pincék között a már hulló faleveleken bandukoltam felfelé, mígnem egy elágazáshoz értem, ahol egy szép kereszt áll. Mivel Hetvesné Barátosi Judit felsorolásában nem találtam nyomát e keresztnek, felkeltette érdeklődésemet, különösen, hogy a felirat a kereszt felújításáról és áthelyezéséről adott felvilágosítást. Egy 105x70x40 cm-es mészkőhasábon, 200 cm magas öntöttvas kereszten függ a színezett vas corpus, melynek felirata mindössze ennyi: Áthelyezve Felújítva 1993 Malonyai úti gazdák A kőtömb hátsó oldalán a felirat: „Marosi József úr emlékére 1910." A kereszt egy szépen kiképzett terecskén áll. Mögötte kúszófenyő, machonia, madárcseresznye, tamariszkusz, barkafa, aranyvessző cserje. A terméskőből rakott félköríves fallal körülvett dombocskán négy gömbre és egy kockára nyírt buxusbokor - melyet Berka János ápol -, négy jukka, valamint krizantém, lila fátyolvirág, muskátli tövek és egynyári virágok díszlenek. A félkör szélén fűzfa magasodik. A kereszt mellé fapadot helyeztek. A kereszten szálas virágtartó váza, mely sohasem üres, mert a környék gazdái állandóan friss virágot tesznek bele. Elérkeztem Balázs barátom pincéjéhez, ahol - jó gazdához illően - borral köszöntött. E kedves fogadtatás után kérdeztem meg: Mi jelent a kereszten az áthelyezés? Elővette mindentudó naplóját és a következőket olvasta fel: „A kereszt eredetileg a Szent Anna (Csalamádé) temetőben volt, igen elhanyagolt, törött állapotban. Néhai Németh Józseffel eljártam a hivatalos szerveknél, ahol engedélyezték, hogy a keresztet felújítva áthelyezzük a Malonyai út mellé. A felújítás és áthelyezés munkájában oroszlánrészt vállalt Téglás László és Berka János. 1993. április 30-án a kereszt felállításában Kiss János, Kósa Béla és Stróbl József is kivette részét. A felszentelést kis ünnepség keretében június 17-én a néhai dr. Dékány Vilmos püspök úr végezte dr. Cserpes Jenő plébános segédletével. A meghitt ünnepségen 120-150 környékbeli pincegazda és hozzátartozóik, valamint a városból is több érdeklődő vett részt." Azt hittem, hogy manapság már nem helyeznek el az utak mellé kereszteket, és lám, összefogással szépen felújítottak egy pusztulásra ítélt keresztet és méltó helyre állították fel. Követendő példa! Bélay Iván „Hol sírjaink domborulnak..." Kegyeletes séta a szentgyörgymezői temetőben Amikor Vértes Zoárd bencés tanár „Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől" című 1944-ben megjelent könyvét elolvastam, felötlött bennem a gondolat, hogy készítsek a szentgyörgymezői temetőről is egy hasonló összeállítást. Könyvalakban - sajnos, anyagi okok miatt - megjelentetni nem tudom, de úgy gondolom, hogy ha a levéltárba leadok egy példányt, azt utódaim - akik e tárgyban vaj' egyszer kutatásokat szeretnének végezni - fel tudják majd használni. Munkámat színesebbé, szemléletessé tettem egy-egy fényképpel. Rohanó életünkben szakítsunk egy kis időt és látogassuk meg elődeink békés nyughelyét. A különböző síremlékeken, sírkereszteken olvashatjuk az elmúlt idők egyházi és világi méltóságot viselőinek nevét. Néhány sírvers tanúskodik a hozzátartozók fájdalmáról. Lépjünk be a „Feltámadunk" feliratú vaskapun! A kaput 1932-ben dr. Madaras Aurél szentgyörgymezői plébános állíttatta fel. A szentgyörgymezői temető négy részből áll: a szentgyörgymezői, a vízivárosi, a szenttamási és a hősök temetőjének területéből. A szentgyörgymezői és a vízivárosi temetőrészt a határ földesura, az esztergomi érsek adta a híveknek, így az mindig egyházi kezelésben volt és van ma is. Scitovszky János hercegprímás egy hold földet adott temetőnek, melyet 1883-ban csatoltak a régi mellé. A vízivárosi hívek már 1867 óta temették ide halottaikat. Szent Tamás község a vízivárosi temetőparcella mellett a szentgyörgymezői templom tulajdonából 1884-ben 500 Ft-ért egy holdat vett meg temetőnek. 1891-ben a három városrésznek épült egy halottas-kamra a szentgyörgymezői temetőrészben. Az 1914/18-as világháború alatt Esztergomban létesült hadikórházban elhunyt magyar katonák és orosz hadifoglyok temetkezési helye már szűknek bizonyult, ezért 1916-ban az egyházi főhatóságtól négy hold földet kaptak e temetőrész bővítésére. Á II. világháború utolsó hónapjaiban az Esztergom környéki harcokban elesett hősöket is e parcellában helyezték el. 1932. október 6-án a szentgyörgymezői egyházközség bizottsági ülésén úgy határozott, hogy a 35 évnél idősebb és többé gondozásra be nem jelentett sírokat újból felhasználja. Sajnos, ennek a rendelkezés végrehajtásának számos országos hírű emberek sírja és síremléke is áldozatul esett, így csak a régi írásokból tudjuk, hogy ebben a temetőben volt például Rumy György tudós írónak és tanárnak is a sírja. Ugyancsak ekkor tűnt el Somogyi Károly esztergomi kanonok sírja, akit végakaratának megfelelően két nővérével együtt temették ide. Emlékét a temetőkápolna falán márványtábla őrzi, melyen a következő sorok olvashatók: „Somogyi Károly esztergomi kanonok 1811-1888. Életét a köznek, egyházának, hazájának szentelte önzetlenül. Megalapítója a róla elnevezett szegedi Somogyi Könyvtárnak. Emlékének állítja a szentgyörgymezői Egyházközség, melynek temetőjében végakarata szerint eltemették ". Kutatásaim során találtam több sírt, amelyben több Somogyi nevű halott nyugszik, de Károly nevű egyiken sem szerepel. Örültem annak, hogy az egykori rendelkezés hiányos végrehajtása következtében még találtam híres emberek sírját, síremlékét. Ezen összeállításomban csak a szentgyörgymezői temetőrészben fellelhető sírokkal foglalkozom. Ez a temetőrész I-XTV parcellára tagozódik. A parcellákat utak választják el egymástól, kis betonoszlopok jelölik a parcella kezdetét. A parcellán belül a sírok sorszámozott sorokban helyezkednek el, bennük sorszámozott sírok vannak, például: 1/1/3 jelöli az l-es parcella l-es sorában a 3. sírt. A VI-os parcella, közepén a kápolnával három alszámot kapott. A kapun belépve a 2000. évben az I-XIV-es parcellában 172 sorban 4550 sírt találtam. Az apácák három elkerített temetőrészben gondozzák elhunyt rendtársaik sírját. A IV-es parcellában 11, az V-ben 10, a régi kriptasoron 27 sírt, míg az V-ös parcellában a terméskő falon 16, a régi kriptasoron a téglafalon 48 sírkőtáblát helyeztek el. Két urnafalat is építettek, 20-20 fülkével. Ezen kívül 77 régi és új kripta is van a temetőben, a kápolna kriptájában pedig 28 fülkében nyugszik halott. A sorokat járva a következő gyakori családneveket olvastam: 87 Erős, 52 Molnár, 49 Bádi, 39 Móczik, 16 Krisneider, 10 Polácsik, továbbá számos Kiss, Nagy, Kaszner, Petróczy. Sétánk során a továbbiakban a kápolnát, a halottasházat (bonctermet) és néhány neves ember sírját, síremlékét nézünk meg, valamint egy-két érdekes sírverset olvashatunk. (Folytatjuk) (Bélay) Rendhagyó szerkesztőségi tanácskozás és így végig tudta követni az épület sorsát, melyet a Rákosi-rezsimben a fővárosnak juttatott a hatalom. Az épület jelenleg a ferences gimnázium erdei iskolája, ahol évente valamennyi osztály eltölt egy-két hetet - tanulással, elmélkedéssel, a természet megismerésével. Szerkesztői Műhelyünk megtekinthette a bikolpusztai Reviczky-kastélyt is, amely egyelőre még jobb időkre várva emelkedik a közeli erdők fölé. Egy ízletes gulyás elfogyasztása után műhelyünk megvitatta az önkormányzati választás eseményeinek korrekt, elfogulatlan tudósításával kapcsolatos tennivalóit, és döntött a választások lezajlása utáni teendőiről. A megbeszélést egy kiadós erdei séta követte, melynek során egy őzgida és egy szarvasbika gondtalan legelészését is megleshettük. Az egésznapos program végén miután elfogyasztottuk a főszerkesztőnk által a szabadban készített csodálatos sülteket - leszögeztük, hogy bár csapatunk tagjai különböző politikai csoportok véleményével értenek egyet - melyet a gyakori, de baráti hangvételű viták is igazolnak -, az emberi értékek megítélésében, valamint városunk jövőjéért való aggódásban és tenniakarásban nagyon is egységesek. SzáBa MEGHÍVOTT VENDÉGEK: Harrach Péter az MKDSZ elnöke, országgyűlési képviselő Tóth Sándor tanár, József Attila-díjas költő Meggyes Tamás polgármester Lapunk Szerkesztői Műhelye több mint egy évtizede dolgozik már együtt - szinte változatlan összetételben -, és működése során számos olyan alkalom volt, amikor kimozdulva a szerkesztőségi irodából „a kellemest összekötöttük a hasznossal". Tartottunk már „kihelyezett ülést" Dömösön, lapalapítónk, Körösi László végső nyughelyén, Párkányban, az ottani testvérlap munkatársaival közösen, jártunk erdélyi testvérlapjaink meghívására tanulmányúton a szatmári és a csíki tájakon, az elmúlt hétvégén pedig Bánhidy László szerkesztőtársunk meghívásának eleget téve - a bikolpusztai „vadonban", mely a kellemes, napsütéses időben varázslatos szépségeit tárta elénk. Vendéglátónk szakszerű vezetésével megtekintettük Serédy Jusztinián egykori kastélyát, mely mintegy 600 méteres magasságban húzódik meg a Nagy-Gerecse orma alatt, csöndes, elmélkedésre késztető erdei környezetben. Nem véletlen, hogy ezt a szép épületet és környékét a katolikus egyház mihelyt lehetőség kínálkozott rá, megpróbálta visszaszerezni és saját céljaira felhasználni. Ebben elévületlen szerepe van az esztergomi ferences gimnázium jelenlegi igazgatójának, János atyának és vendéglátónknak, aki fiatalabb éveiben a közeli erdészházban élt, október 13-án, vasárnap 17.30-kor a Mindszenty iskola aulájában: POLGÁRI ÖSSZEFOGÁS, ÉRTÉKEINK, JÖVŐNK A RUDNAY ESTÉK sorozat következő előadása