Esztergom és Vidéke, 2002

2002-09-19 / 38. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. szeptember 19. A Kolos Kórház Krónikája Kókay Krisztina kiállításán Múltheti számunkban már hírt adtunk Kókay Krisztina textilművész szeptember 10-i lapzárta utáni - kiállításáról. Ez az „előredolgozás" (melyet az olvasók időbeni tájékoztatása végett néha szükségesnek tartunk) ezúttal megbosszulta magát. Egy közbejött hangszalaggyplladás miatt ugyanis Dunai Éva előzetesen meghirdetett fellépése elmaradt, helyette a kiállításnak helyt adó József Attila Altalános Iskola jelenlegi és volt növendékei adtak kísérő műsort a kiállítás megnyitásakor. Mint a vendégeket az iskolavezetés nevében üdvözlő Pifkó Petemétől megtudtuk, a művésznőt már tavaly is meghívták az iskolának arra a kiállítására, amelyen a hajdani - és azóta képzőművészeti pályára lépett - ,józsefattilások" alkotásait mutatták be. Kókay Krisztina akkor más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, de megígérte, hogy hamarosan önálló kiállítással pótolja távolmaradását. A most bemutatott, jellegzetes Kókay-textilminták kissé talán távolestek a kiállítás fő élvezői, a gyermekek világától, de ezt az ellentmondást remekül hidalta át dr. Prokopp Mária a tárlat rendhagyó megnyitójában, amelyben megpróbálta a gyermekekhez közel hozni, élvezhetővé, érthetővé tenni a látottakat és általában a művészetet. A megnyitón számos érdeklődő felnőtt is megjelent, tanárok, régi iskolatársak, a művésznő barátai, a szép után áhítozó művészetkedvelők, akik örömmel fogadták az iskola legújabb, művészetet népszerűsítő rendezvényét. Ünnepség Pilisszentléleken Michels atya szentelési beszédét mondja Testvérlapunkban olvastuk: PÁRKÁNYI NYAR Néhány hete jelent meg Osvai László tollából „Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002" c. monográfia. A munka nem előzmények nélkül való, hiszen az azóta Gönczy Béla-díjas díszpolgár Szállási Árpád már 20 éve közreadta a város egészségügyének nagy ívű történetét az Árpádoktól a múlt század végéig, de a „Szegényháztól a kórházig" c. művében értelemszerűen a kórház múltja csak rész az egészben. Két éve pedig jelen szerzőnk a Kolos Kórház építéstörténetét dolgozta fel önálló kötetben. Tehát a mostani kórházkrónika nem az első ugyan, viszont a legteljesebb. Osvai Lászlót jól ismerhetik az esztergomi polgárok egyfelől, mint a Tüdőgondozó szakavatott vezetőjét, másfelől önkormányzati tanácsnoki minőségében, mint a kórház érdekeinek harcos képviselőjét. Azt viszont csak az orvoskollégák tudhatják, hogy a Kór-Lap című orvoskamarai újság szerkesztőjeként az orvostörténet elkötelezett hívévé, majd művelőjévé is vált az elmúlt évtized alatt. Mostani centenáriumi kórháztörténetében időrendben követi az egyre terebélyesedő gyógyintézmény eseményeit az éppen száz éve történt „zárókő"-letételtől napjainkig. A munka egyik legfőbb és eléggé nem hangsúlyozható erénye a levéltári forrásokból származó értékes és érdekes adatok közkinccsé tétele. A kórház első félszáz évét két nagy egyéniség munkássága fémjelzi: az „életrehívó" első igazgató és sebész Gönczy Béláé, majd az őt mindkét minőségében követő Eggenhofer Béláé. A második ötven év szereplőit már kortársaknak, ezért sokak számára ismerősöknek is tekinthetjük. Az idősebbek közül ki ne emlékezne az 1950-es évek főorvosaira, mint pl. a „Muki bácsi "-ként ismert Rajner János belgyógyászra, a kitűnő manualitású sebész Oravecz Istvánra, a nőgyógyász Major Györgyre, vagy az urológus Marczell Istvánra, hogy csak néhányat említsünk közülük. A figyelmes olvasó számára kiderül a könyvből, hogy beteljesedett Andrássy János alispán száz éve elhangzott kívánsága, miszerint „álljon e kórház mindenkor hivatása magaslatán", hiszen osztályainak számát és szakmai színvonalát tekintve akár „megyei" kórház is lehetne. - Azok az egyéni és társas vállalkozások, amelyek érdeklődnek a hitellehetőség iránt, azoknak a területi kereskedelmi és iparkamaráknál lehet jelentkezni. Megyénkben két helyen: Tatabányán, a Fő tér 36. szám alatti (34/513-010 telefonszámon), Esztergomban, a Deák Ferenc utca 14. szám alatti (33/316-403 telefonszámon) kamarai székházakban. A Széchenyi Hitelkártya igényléséhez a kamarában ki kell tölteni a részvételi nyilatkozatot és az igénylési lapot. Ezek tartalmazzák a vállalkozás adatait, az esetleges kapcsolt vállalkozások adatait, az operatív irányítást végző adatait, a tulajdonos magánszemély adatait, egyéni vállalkozásnál a személyes adatokat. Széleskörűen, mérlegadatokkal, adóbevallási számokkal kell bemutatni a vállalkozás gazdasági helyzetét. Mindezt az előző évre és a tárgyidőszakra vonatkozóan kell megtenni. Ismertetni kell azt a gazdálkodási kört, akikkel kapcsolatban állnak, vevőkkel, szállítókkal. Egyéni vállaklozók esetében szükséges egy magánszemély készfizető kezessége, a rá vonatkozó adatokat is közölni és bemutatni lényeges. Készfizető kezes olyan személy lehet, aki a Széchenyi Hitelkártya rendszerében sem vállalkozóként, (Mint ahogy az egykoron megyeszékhely Esztergom városának is megjárna a „megyei jog", már csak meghatározó történelmi és kulturális öröksége okán is!) De az is kitűnik a kötetből, hogy az egészségügy mindig a társadalom mostohagyereke volt, hiszen a város képviselő-testületének már 1908-ban - 6 évvel a megnyitás után - „a Kolos Kórház nehéz anyagi helyzetével" kellett foglalkoznia, míg 90 évvel később ugyancsak finanszírozási okok miatt „csődbiztos" állt a kórház élén. Szerencsére a nehézségek dacára voltak bőségesen örömteli események is az intézmény életében, így pl. elég, ha a közelmúltban befejezett kórház-rekonstrukcióra, vagy a rég óhajtott CT-laboratórium megnyitására utalunk. Nem szokványos, de dicséretes, hogy a történet göngyölítése során felbukkanó személyeknek nemcsak a kórházzal kapcsolatos szerepét, de rövid életrajzát is mindjárt megismerhetjük. A meghatározó személyiségek munkásságát részletesen is olvashatjuk, így természetesen az alapító és névadó Vaszary Kolos hercegprímás érdemeinek megfelelően kiemelten szerepel. Külön említést érdemel a könyv végén található „Orvosok névsora" c. fejezet, amely minden valaha volt és az esztergomi egészségügyben dolgozó doktor legfontosabb biográfiai adatát tartalmazza. Kiemelendő még a gazdag ábraanyag, a 297 (!) tételt tartalmazó irodalom- és forrásjegyzék, valamint az ismerősöket böngésző olvasót maradéktalanul kiszolgáló névmutató. E sorok írója - aki ifjú korában páciense, majd műtőssegédje, medikusként pedig nyári gyakorlatosa volt az esztergomi kórháznak - nagy örömmel és érdeklődéssel olvasta ezt a színes, minden részletre kiterjedő történelmi áttekintést. Ugyanezt jó szívvel ajánlja az esztergomiaknak is, hiszen a kórház története az ő történetük is, jövője pedig az ő jövőjük része is. Befejezésül a következő száz évre mi sem kívánhatunk szebbet és jobbat, mint amit 1902. szeptember l-jén a „zárókő" elhelyezésekor az alapító igazgató Gönczy Béla kívánt: „Isten áldása kísérje e kórház működését!" Süle Tamás (Pécs) sem kezesként még nem szerepel. Társas vállalkozások esetében készfizető kezességet azok a társtulajdonosok vállalhatnak, akik egyedül, vagy együttesen legalább fele arányban közvetett vagy közvetlen tulajdonnal rendelkeznek a vállalkozásban. Kezesek csak magyar állampolgárok lehetnek. Mint minden banki hitelügyletnél, így ennél is több dokumentumot kell benyújtani a pályázathoz. Egyéni vállalkozók esetében: személyazonosító okmányok, vállalkozói igazolvány, APEH bejelentkezési lap, bankszámlakivonat, jövedelemadó bevallás, APEH igazolás a köztartozásról, önkormányzati igazolás a helyi adóról, közüzemi számlák. A gazdasági társaságok részére előírt, csatolandó dokumentumok: társasági szerződés, cégkivonat, aláírási címpéldány, APEH adatlap, bankszámlakivonat, pénzügyi beszámoló, APEH igazolás a köztartozásról, önkormányzati igazolás a köztartozásról. A csatolandó dokumentumokkal a kitöltött adatlap internetes kapcsolattal jut a bírálókhoz. Onnan kerül a hitelakcióban résztvevő és megnevezett három bank valamelyikéhez. A hitelt igénylő vállalkozás a szerződéskötésre tőlük kapja az értesítést, melyre egy héten belül számíthatnak. Igazán nem panaszkodhatunk. Leszámítva azt a két hét augusztusi ítéletidőt (amit túléltünk) és az árvizet (amit viszonylag jól megúsztunk) jó nyarunk volt. Utoljára 1876 februárjában volt hasonlóan magas víz, úszott is az egész város. Igaz, az 1920-as és az 1965-ös árvíz nagyobb pusztítást végzett alacsonyabb vízállás mellett is. Az 1838 márciusi volt a legnagyobb, mert akkor még a főutca végén is embermagasságig hatolt az ár. Testvérvárosunknak Esztergomnak annál több aggodalomra volt oka, a Prímás-sziget ismét víz alá került, akárcsak tavaly. Mindez azonban nem tudta alapvetően megzavarni az Esztergomi Ünnepi Szent István Napok rendezvény-sorozatát, amelyet soha nem látott számú közönség látogatott az innenső oldalról is. Még az sem riasztotta el a művelődésre, szórakozásra vágyók hadát, hogy esetenként tekintélyes sorokat kellett kiállniuk útlevélkezelésre várva - autóval, gyalogosan egyaránt. Hát igen, az útlevélkezelés olyan-amilyen. Klassz dolog a híd, de még klasszabb lesz az Unió, amikor majd leszerelhetik a szkennereket, amelyek addig talán meg is lesznek. Azért megérte, mert Esztergom pezsgett: Nyári Játékok, Várszínház, Fesztergom, Jazztergom, Ister-Granum Népművészeti Fesztivál, miegymás... S persze itt volt a fürdő és minden, ami hozzá tartozik. Megint volt nyárnyitó és nyárzáró, de nem volt sörfesztivál. A strandfürdő szép új büfésorának gazdái azért láthatóan megbékéltek. Ugye, hogy mennyire más ez minden tekintetben? Kész az ülőmedence és épül az új szálló, jövőre a tó környéke is megszépül. A fejlődés kézzel fogható. Summa summárum: a turistákból élő párkányi, aki ebben az évben panaszkodik az üzleti forgalomra, gondolkodjon el azon, hogy Szeptember 8-án, vasárnap délután 16 órakor csodálatosan szép időben - a pilisszentléleki pálos kolostor romjaitól a Kétbükkfa-nyereg felé - fél óra séta után érték el azt a magaslati helyet a résztvevők, ahol az Esztergomi Pilisvédők szervezésében - egyházi szertartással, énekléssel, gyertya-gyújtással egybekötve szentelték fel a kettős keresztet. Ezen a helyen egy ősi Szűz Mária szentély állott, amit elődeink is megjelöltek egy kettős kereszttel, mely azonban az idők folyamán tönkrement. Ennek helyén a mai utódok György Sándor vállalkozótól kapott faanyagból - Mária-napon egy új keresztet állították. A találkozó a pálos kolostor romjainál volt, ahonnét a megemlékezés helyszínére Michels Antallal, a Belvárosi Plébánia papjával ment fel a mintegy hetven résztvevő. Az atya vezérletével, a pilisszentléleki Páva Kör tagjainak közreműködésével a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnusz versszakainak eléneklése után kezdetét vette a szentelési szertartás. Ennek keretében Antal atya beszélt a kereszt érteiménem kellene-e mással foglalkoznia! Egyébiránt az éremnek két oldala van: a fürdőre épülő szórakozóhelyek egy-némelyikének működése nem vívta ki magának a helybéliek osztatlan elismerését (agyradírozó vibrálás zene gyanánt, megfelelő decibelekkel), de a turisták és a helyi ifjúság csak tudja, hogy miért jár ezekbe!? Az éttermek is megszaporodtak, ami jó, mert épül-szépül a város, fejlődnek a szolgáltatások, de egy-némelyiknek még ki kell nőnie a gyermekbetegségeket, hogy az igényesebb vendégek is ide csábuljanak. Igaz, azokkal több a gond, de megérheti. Persze, az sem volna nagy baj, ha nem dőlne ránk a posta épülete, esetleg a Nánai utat rendbe szednék (amit megígért az állam bácsi), meg a többit (amit nem ígért meg senki). A Fő utca egyébként évről-évre szebb lesz, ami nagyon jó. Igaz, az egykori szolgáltatóház „varázsa" nem múlik és a Sama melletti üresség is beépülhetne már, viszont a Szabadság téri park igazán szépre sikeredett, és a Fő utcai udvarok is kupálódnak. A lakótelepek meg olyanok, amilyenek voltak, és lehet, hogy olyanok is maradnak. Á Duna-parti sétány fizikai tény, csak éppen sétánynak nem lehet nevezni. Sétálni rajta nemigen lehet, a környezet pedig egyenesen lehangoló, leszámítva a Bazilika látványát. „Legpompásabb" darabjai továbbra is a kikötői daru és a gokart-pálya gumiabroncskígyói, a színpadtákolmány és a szocreál jegyszedőbódé viszont tökéletesen harmonizál ezekkel. De félre a szőlősavanyítással! A lényeg, hogy fel vagyunk fedezve lásd benzinkutak, áruházak, fogadóirodák, kampánynyitók... Az idő nekünk dolgozik. Az is lehet, hogy sikerre vagyunk ítélve! Himmler György ről, s a mai embereknek szóló üzenetéről, Krisztus áldozatáról, a hely tiszteletéről, a szeretetről. Ezután az atya megáldotta a keresztet, amely tájolásával a királyváros felé néz. A kereszten elhelyezték négy pilisi település - Pilisszentlászló, Pilisszentlélek, Pilisszentkereszt és Pilisszántó - Bakody Kálmánné által faragott ősi, kör alakú címerét, melyek felirata kétnyelvű. Mint mondották: várják, hogy az összes pilisi település ősi címerei is felkerüljenek a kettős keresztre, melyeket saját papjuk, s polgármesterük jelenlétében helyeznének fel. Az áldás után ima következet. A jelenlévők - egymás kezét fogva kört alkotva mondták el a Miatyánkot. Fehér László zenetanár tárogató-kíséretével a Páva Kör tagjai előadták a Pilisi himnuszt, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult a szertartás. Ezt követően a tárogató hangjai kíséretében több ismert népdal csendült fel. A távozók még messziről is hallották a dallamokat... Nagy Tibor A Kulturális Örökség Napjai a Duna Múzeumban Ezúttal az „előtérben a háttér" jegyében a múzeumlátogatók elől elzárt műhelyeiben pillanthatnak be a hozzánk betérők: 21-én 14-15 óráig számítógép segítségével lehet kiállítást tervezni, 15-16 óráig a múzeumi restaurátor munkájával ismerkedhetnek meg. 22-én, vasánap délelőtt 10 és 11 óra között a múzeumba került tárgyak sorsát követhetik nyomon a feldolgozó munka során, délután 15-16 óráig ismét a virtuális kiállításrendezőké a terep. Múzeumunk mindkét napon a szokásos nyitvatartási rend szerint 10 és 18 óra között várja látogatóit. Magyar Nyelvőr a kukában?! (D.) A minap egyik barátommal éppen szemetes konténert kerestünk, míg nagy nehezen, a Duna-part közelében találtunk is egy nagyot. De már ez sem volt üres: telis-tele volt szépkivitelű, bátran mondhatjuk muzeális értékű könyvekkel. Méghozzá főleg tankönyvekkel és különböző tanítás-módszertani kiadványokkal! Többek között a máig ismert, és ma is kiadásra kerülő Magyar Nyelvőr értékes tanulmányokat tartalmazó kiadványait is megtaláltuk a szemetes konténerben! Végül is rájöttünk, hogy valamelyik környékbeli középiskola selejtezte ki ilyen durva és barbár módon feleslegessé vált könyvtárát! Ahelyett, hogy jelképes összegekért kiárusították volna a szépirodalmi és művészeti könyveket, egyszerűen a szemétbe dobták őket. Mindenesetre szeretnék annak az iskolaigazgatónak mélyen a szemébe nézni, aki tanár létére a kukába dobja Lőrincze Lajos és Kodály Zoltán tanulmányait! Hogyan igényelhető a Széchenyi Hitelkártya? (los) Előző lapszámunkban interjú-sorozatot kezdtünk Kárpát Csabával, a Kereskedelmi és Iparkamara megyei alelnökével a Széchenyi Hitelkártyáról. Most folytatjuk a beszélgetést a címbeli kérdéssel.