Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-29 / 34-35. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. augusztus 15. Minőségügyi és környezetvédelmi tanúsítás nyomdánknak, a SporiPrintnek (pi) Az ipari park északi öve­zetében egy évtizede működő SporiPrint V. Nyomdaipari Könyvviteli Szolgáltató és Keres­kedelmi Kft. színes kiadványai­ról messze földön ismert. Nyom­dájukban készül az esztergomi Suzuki gyár minden autójához járó gépkocsikönyv, utazási iro­dáink idegenforgalmi kínálata, prospektusok, műsorfüzetek. A városi rendezvények meghívói jórészt nyomdájukból kerülnek ki. Dinamikus fejlődésüket mu­tatja, hogy termelésük az utóbbi években ötszörösére nőtt. A szakmájukban csúcstechnológi­ának számító heidelbergi gép­sort állítottak üzembe a közel­múltban. A technikai haladás mellett áldoznak a szakmai kép­zésre, valamint gazdasági társa­ságuk minőségügyi és környe­zetvédelmi fejlesztésére is. Erről beszélgettünk Vincze Ferenc­cel, az igazgató cégtulajdonossal (fotónkon munkatársai körében). - Milyen elhatározásból vág­tak bele ebbe a költséges és mun­kaigényes feladatba ? - Az elmúlt év elején célul tűz­tük, hogy megszerezzük a minő­ségügyi és környezetvédelmi ISO szerinti minősítést. Ez nem­csak azért válik szükségessé, mert több nagy,obb cég, így a Ma­gyar Suzuki Rt. beszállítói va­gyunk, hanem belső igényünk is ezt követelte tőlünk. Tudvalévő az, hogy a minőségbiztosítási és környezetvédelmi szabványok bevezetése egy cégnél rendszere­zett gondolkodást és egységes cselekvést biztosít az ott dolgo­zóknak. Elsőként az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszer ki­építésére gondoltunk, de a felké­szítőként talált Quvaliprod Kft. ajánlata alapján együtt kezdtük az ISO 9001-es minőségbiztosí­tási és az ISO 14001 környezet­védelmi rendszerek kiépítését. Az úgynevezett integrált, együt­tes bevezetés a költségek kímé­lését is jelentette. Pályázatot nyújtottunk be a Széchenyi -Terv vállalkozói program kere­tében hirdetett támogatásra, így a bevezetésre és tanúsításra for­dított saját forrású összeg mér­séklődött. A felkészülés folya­mánjelentős munkát kellett for­dítani a belső dokumentumok kialakítására és rendszerezésé­re, a minőségbiztosítási kézi­könyv kidolgozására, a minőségi és környezeti politikánk kialakí­tására, illetve a minőségügyi és környezeti célok és programok kidolgozására. Ki kellett nevez­nünk a folyamatok irányítását végző felelőst munkatársaink közül. Több mint egy éves felké­szítő munka után 2002. június 28-án megtartott audit kapcsán megszereztük a szükséges tanú­sításokat, melyeket egy-egy dí­szes oklevél tesz szemléletessé az irodánk falán. Minőségi és környezeti politikánk elsősor­ban az, hogy partnereink felénk támasztott követelményeinek minél jobban megfeleljünk. Üz­letpolitikánkat a megbízható minőség, mértéktartó árak és pontos, rugalmas-gyors kereske­dés jellemzi. Alapvetően az ISO tanúsítások megszerzésével megfelelő külső-belső rend biz­tosítását kívánjuk elérni, mely a fenti céljainkat támogatja. A bel­ső rend kialakítása nemcsak a nyomdai technológiai fegyelmet jelenti, hanem az itt dolgozók hozzáállását, gondolkodását is befolyásolja. Ismernünk kell a technológiából eredő környezeti ártalmakat, a keletkező veszé­lyes hulladékok kezelését, elhe­lyezését, tárolását és a megsem­misítésük lehetőségeit. Fontos­nak tekintjük a tiszta, rendezett környezet, a megbízható minő­ség megteremtését és ezek folya­matos biztosítását. - A tanúsítás további kötelezett­ségekkel is jár. Milyen újabb fej­lesztést tűztek maguk elé? - Fontos dolog a megszerzett tanúsítások megtartása, ugyanis évenkénti felülvizsgálatok kö­vetkeznek, melyek kapcsán ezt az értékes minősítést el is lehet veszíteni. Ezért, már előre, több évre szóló programot állítottunk össze a minőség és a környezeti célok megvalósítására, melyben új gépek vásárlása, építkezés, szervezés, szakmai előrelépés szerepel, valamennyi a még jobb rpinőség biztosítása érdekében. Úgy véljük, hogy ezzel tudjuk magunk számára biztosítani a folytonos előrelépést, mely a mi iparunkban különösen érződik. Terveink között szerepel a szol­gáltatások bővítése. Eddig is sok könyv készült nálunk, elég, ha csak a napokban megjelenteket említem. Dr. Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos kórház története 1902-től 2002-ig, vagy dr. Szállási Árpád: Búvópatak, vala­mint Szathmáry Sz. Barna: A Bu­dai úti ház titka címűeket. Ez utóbbi esetében nyomdánk már kiadóként (is) megjelenik, ugyanis a jogosítványaink kö­zött szerepel, így élünk is vele. Szeretnénk, ha minél több esz­tergomi születésű művet mint kiadó jelentetnénk meg, termé­szetesen az ilyen tárgyú műve­ket, kiadványokat támogatni is fogjuk. További célunk szolgál­tatásaink .bővítése, mint ahogy több helyen mint könyvviteli szolgáltatók is szerepelünk. Erő­síteni akarjuk ezen tevékenysé­günket azzal is, hogy az induló új társaságok és vállalkozások ilyen igényét vállaljuk. Szóval lesz mit tennünk, a megszerzett minősítés is többre kötelez. ,A tudás fontos, de nagy jelentősége van a személyes kapcsolatoknak is" Ez a víztömeg már megkövetelte, hogy a Kis-Duna sétány mellvédjét fóliával és homokzsákokkal erősítsék meg a Kos­suth- és a Tabán-hidak között. Ám amilyen gyorsan jött az ár, olyan gyorsan távozott: az esti órákban 19-én 710 cm, 20-án 610 cm és 21-én 480 cm volt a medrében. A történethez tartozik, hogy lezárták Pilismarót és Tát felé vízátfolyás miatt a 11-es utat, kiürítették a telephelyeket a Dorogi út mentén, vízben állt a repülőtér egy része, szigeteknek tűntek a szántóföl­dek és a rétek. Hetekig tart, míg helyre áll majd a megszokott kisvárosi rend. A helyi árvízvédelmi bizottság Meggyes Tamás polgármester vezetésével a veszély napjaiban a katasztrófa elhárításán munkálkodott, most pedig a töménytelen hordalék, a sok száz köbméter homok, több ezernyi homokzsák elszállíttatása, a fertőtlenítés következik. Még idejük sem volt a károk tényleges felmérésére, ám az érintettek, köztük az evezősök, a kemping, a szálloda, a sportcsarnok, a ferences sporttelep milliós nagyságrendet mérhetnek. A város fejlesztéséről című interjúnkban (EVID 2002. augusztus 15.)jövőbeli feladatként hangzott el a sziget és ezzel a város árvíz elleni bevédése is. A mostani katasztrófa ezt a célt alaposan alátámasztotta. (Pálos) Juhász József kőműves mestert sokan ismerik városunkban és környékünkön, mindenekelőtt családi gyökerei és személyes munkája révén. Itt tanult a szakmunkásképzőben, majd következtek a segédévek, jött a katonaság, az érettségi megszerzése, a családalapítás, a művezetői beosztás elnyerése. Pályája íve szépen emelke­dett, műszaki ellenőr lett az ÉDASZ-nál. Már annak is több mint három évtizede, hogy mestervizsgát tett és önállósította magát. Mindig so­kat vállalt a közéletben, 1975-ben, 31 évesen megválasztották a helyi ipar­testület elnökévé, később megyei el­nök, majd az országos szervezetben al­elnök és a szakképzés felügyelője lett. A rendszerváltást követően az első kormány megalkotta a kamarai tör­vényt. A Magyar Kézműves Kamara országos alelnökévé választották 1994-ben, majd egyesülés folytán 2000-től a megyei és a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara alelnöke lett. Megalakult ezzel egy időben a Kézmű­ipari Kollégium, ennek elnöki tisztét tölti be napjainkban is. Evek óta tagja az Országos Szakképzési Tanácsnak és a Leonardo Alapítvány bíráló bizottsá­gának. Az Európai Uniós csatlakozá­sunk felgyorsította a gazdasági élet szereplőinek a nemzetközi együttmű­ködését, konferenciák, tanácskozások követik egymást. A közelmúltban Ju­hász József az országos kamara képvi­seletében Dortmundban, Eszak-Rajna-Westfalia nemzetközi rendezvényén tartott előadást (fotón­kon), majd egy szegedi konferencián szerepelt előadóként. Az itt szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. - Hogyan ítéli meg Ön és a kör­nyezete a kis- és középvállalkozása­ink helyzetét? - A kézműves vállalkozások sze­repét már az 1868-ban megalkotott első magyar kamarai törvény, majd 1884-ben az ipartörvény megfelelő rangra emelte. Ugyancsak törvényi szinten 1994-ben határozták meg a kézműves vállalkozások körét, melybe 221 szakmát soroltak. Nap­jainkban a kézműiparba tartozó vál­lalkozásoknak ugyanazok a problé­mái, mint amelyek általánosan a kis­és a középvállalkozói réteg egészére jellemzők. Az elmúlt évtizedben je­lentős gazdasági átalakulás ment végbe: áttérés a piaci értékesítésre mind belföldre, mind nyugatra, to­vábbá a globalizáció térhódítása, va­lamint a belső tőke-átcsoportosítás. A statisztikai adatok szerint napja­inkban hazánkban 806 ezer vállal­kozás működik, melyből 5 ezer kö­zép-, 26 ezer a kis- és a többi a mikrovállalkozás. Másik fontos adat, hogy a nemzeti jövedelemhez ezek 45 százalékban járulnak hozzá, a többit a multinacionális cégek nyújtják. Viszont a foglalkoztatás te­rületén a hazai vállalkozások része­sedése a nagyobb, szám szerint 60 százalék. Érdemes megemlíteni, hogy a fejlettebb nyugati országok­ban a kis- és középvállalkozók több mint fele arányban vesznek részt a nemzeti javak előállításában. A szá­mok alapján leszűrhető, hogy a vi­szonylag alacsonyabb termelékeny­ség fő oka a tőkehiány, a gyenge in­nováció, a kezdetleges kooperáció, végül a vállalkozói ismeretek hiá­nya. Sajnos jellemző ránk az elavult technológia és az öreg eszközök. A kisvállalkozások fejlődése nagyban függ az egyéni képességektől, a csa­ládi háttértől, a képzettségtől, a he­lyi adottságoktól. Az egyes vállalko­zások fejlődése többnyire technoló­giai újítást, minőségi változást igé­nyelne, mellyel szemben a többség csupán a túlélési stratégiát választ­ja. - Mik a. vélemények, mit tartanak számunkra a legfontosabbnak ? - A kézműipari vállalkozások számára lényeges az egyedi termé­kek kialakítása, valamint az ezek­hez kapcsolódó szolgáltatások nyúj­tása. Másoknál a beszállítói kapcso­latok megszerzése, kialakítása és megerősítése. Lényeges a bel- és kül­piaci lehetőségek feltárása, a piacra jutás elősegítése. Kiemelten keze­lendő a kereskedelem-fejlesztés, a vállalkozók közötti termelési, érté­kesítési, beszerzési együttműködés, valamint a piacon való közös fellépés elősegítése. Dortmundban a tarto­mány gazdasági minisztere hangsú­lyozta a virágzó kis- és középvállal­kozások szerepét, de kiemelte a nemzetköziség előretörését is. Ki­mondta, hogy a szakmai tudás fon­tos, de miután az üzleteket az embe­rek kötik, ezért a tudáshoz hasonló jelentőséggel bírnak a személyes kapcsolatok is. Az Európai Közösség kis- és középvállalkozásokkal foglal­kozó szakértője arról tájékoztatott, hogy programok sorával, anyagi esz­közökkel erősítik ezt a vállalkozói kört. Visszatérve beszélgetésünk ki­indulásához, a kézművességhez, itt­hon úgy döntöttünk, hogy évente megrendezzük a Kárpát-medencé­ben élők találkozóját, tavaly Eger­ben volt, idén Kecskeméten lesz. Re­ményeink szerint egyszer Eszter­gom is lehetne a házigazda. Erre meghívnánk a német kamara képvi­selőit is, akiktől a tapasztalataik át­adását, valamint a megoldásokban segítséget várunk. (P) A vízügyiek százéves tapasztalata augusztusban sajnos újra beigazo­lódott. A megfigyelések szerint az eddigi tíz legnagyobb ár közül a Dunán öt augusztusra esett. E hónap második hetében hatalmas esőzés zúdult a nagy folyam vízgyűjtő területére, Ausztriából vészjósló hírek érkeztek. Akkor még a vízmérce nálunk 480 cm-en állt, de már naponta fél métert emelke­dett a víz. Szerdán és csütörtökön a kempinget, a szállodát, a sporttelepeket kiürítették, és 605 cm-t jelzett a mérce, mikor a szigeti utat is lezárták. A kö­vetkező két napnak az volt a tétje, hogy megdől-e Esztergomnál az évszáza­dos rekord (741 cm 1965 nyarán - a szerk.). Ekkor már győri és gyulai víz­ügyesek, szentendrei katonák és emberek százai homokzsákoltak. Vasárnap reggelre már 180-200 cm magas víz terítette be a szigetet, augusztus 18-án hajnalban pedig 771 cm-es csúcs-vízálláson tetőzött városunkban a Duna!

Next

/
Oldalképek
Tartalom