Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-29 / 34-35. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. augusztus 15. A BÁMULATOS ESZTERGOMI VIZHAJTO GEPEZET IGAZ TÖRTENETE II. felvonás, amelyben Efendi Evlia Cselebi csodát lát (Az előző felvonás tartalma: Cselebi török útleíró és a Nagyvezír 1663-ban meglátogatják az esztergomi érsekek által épített bámulatos reneszánsz víznyomó gépezetet a dunai malombástyában.) A kútkezelő Uweis Ismael dejirmendsi baba (molnár apó) janicsár katona volt. Már 15 éve felelt a vízszivattyú és a várba vezető csatorna állapotáért, a vízellátás működéséért. Napi zsoldja 15 akcse (azaz szó szerint fordítva: fehérke, mivel kis ezüstpénz volt) a fennmaradt zsoldkönyv tanúsága szerint. Egyedül kezeli a szivattyút, de nincs is több emberre szükség ehhez. „Deszkazsindellyel fedett kupolás épületben egy vízi gépezet van. A deszkakupolán egy nyílás van. A tudós mester ezzel a nyílással valóban nagy szolgálatot tett. E nyíláson a világító napnak fénye beverődvén a gépház belsejét egészen megvilágítja. '

n A napfényben Küprüli nagyvezír és Cselebi előtt lassan minden világosabbá vált, érthetőbbnek látszott. Egy soha nem látott nagyságú gépezet előtt álltak. Öt-hat hatalmas fa fogaskerék, dúsan ellátva kovácsoltvas pántokkal és deréknyi tengelyekkel. A gépezet nagyobb és erősebb volt, mint az eddig látott legnagyobb, a szultáni ágyúgyári, ahol az ágyúcsöveket fúrják. Azt gondolták, nincs is a világon ennyi fogaskerék egy gépezetben. (Megjegyzés: igazuk volt. Esztergomban a világ legnagyobb gépezetét, fogaskerék művét, a világ legerősebb vízszivattyúját láthatták. Az egyszerű vízimalmok még évszázadokkal később is csak két fa fogaskerékből álltak, míg a gépházban 5-6 kerék is forgott, ember nagyságúak, több száz foggal, 5-600 kg lendülő tömeggel!) - Te gyártottad e művészi fogaskerekeket, Uweis - érdeklődött a nagyvezír. - A gépezetet még az esztergomi érsekek építették, de én a szerkezetet folyton javítgatom, a fa fogakat már mind kicseréltem. A vasalást a várbéli kovács köteles pótolni. Kerék, kerék, kerék mindenhol. A legfelső „egy tölgyfából készült kocsikerék nagyságú hengerkerék, amelynek kereke körös-körül a szélén lukas és így a vizet beeresztő ötven kis láda van rajta"

1 felülcsapós vízi malomkerék volt. Bőséges melegforrás vize zubogott ki a Torony falából, a sziklából, az töltötte meg a vízkerék ládáit, mire az egész gépezet forgásba lendült. „Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna. Némely kerekek jobbra, némelyek balra forogtak, s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódván, óra módjára mind forogni kezdtek. Az öreg molnár apó pedig egyszerre csak azt mondja: Ne féljetek, ne féljetek fiúkZ"

1 " A nagy hangzavarra megjelent a szomszédos dzsámi imámja, müezzinje: Özicseli Ibrahim is. Zöld turbán volt a fején, mint Küprülinek és Cselebinek. Mindhárman eleget tettek már a Korán parancsolatjának, elzarándokoltak Mekkába, ezért viselhették a Próféta zászlajának színét és a Hadzsi (zarándok) nevet. - Uweis! Amíg csörömpölsz, nem tudunk a szomszédban imádkozni! - Igazad van, szentéletű - szólt a kútkezelő, de ha nem kattognak ezek a bámulatos kerekek, mi fog vizet pumpálni a csorgókutakba? Allah a csörömpolést nem tiltja, az imádkozás előtti mosakodást viszont keményen megparancsolta! A kútkezelő még ki is húzta magát, s a Nagyvezír felé fordulva teátrálisan folytatta: - Korán, ötödik szúra, hatodik verse! Cselebi újabb bámulatba esett: - Esztergom, Esztergom, piros alma, a Paradicsomkert dísze, itt még a kútkezelő is a Koránt szavalja! - kiáltott fel. - Csodálatos lehet ilyen bölcs városban élni! (Megjegyzések. 1. Cselebi mint kiváló Korán olvasó tűnt fel a szultánnak, és ezért emelte az udvarba szultáni apródjai közé, maga is kívülről tudta a Koránt. 2. Cselebi úgy beleszeretett városunkba, hogy húsz év múlva, mikor kegyvesztve Kréta szigetére száműzték, onnan megszökött, Esztergomban bujdosott, itt is halt meg. Sem sírját, sem e legenda igaz forrását nem ismerjük. Mindez az ELTE török nyelvi tanszék professzorának, Dr. Dávid Gézának szíves közlése.) A Nagyvezír elővette szattyánbőr tarsolyát, ötven aranyat markolt ki belőle és a kútkezelő kezébe nyomta. - Allah Akbár! - kiáltott fel a müezzin a küszöbön, piintha a minaret tetején állna. - Én ötven aranyért egy évig dicsérem Allahot és Mohamedet, ez a kujodsi apó meg egy mondatért kap ennyit"! - Azért kapta, mert nemcsak beszél - szólt Küprüli. A gépezet közben újabb bámulatos „fordulatot vett". Mozgásba lendült s fortyogni kezdett a gépház közepén álló kerek vízmedence is. Hatalmas kovácsoltvas kerék víztől csillogó forgó tárcsáját sütötte meg a nap. E kerék élén tevenyak alakú vaskarokban ágyúgolyók emelkedtek ki a medence vizéből. A művészi vaskerék javarészt a víz alatt forgott, a kiemelkedő karokból a golyók a vízre csapódtak, eltűntek. „A keréken a mozgó golyók a Duna vizére csapódván a vizet erővel a vascsövekbe hajtják."

1 A gépezet csörömpölt, fújtatott, szuszogott, a meleg forrásvizet irtózatos erővel (6 atmoszféra nyomással) kortyonként préselte a fellegvárba vezető csőbe. Minden ágyúgolyócsapás csak egy-egy kortynyit, de már 200 év óta rendíthetetlenül. Fent a várbeli dzsámi előtt a csorgókútban megindult a víz, pedig az három minaret magasságban, 60 méterrel a Duna fölött feküdt. A Nagyvezír ámult, Cselebi ámult, Uweis Ismael az aranyakat morzsolgatta a zsebében, Hadzsi Ibrahim pedig morgolódva megindult a minaret lépcsőjén felfelé lassan, mint a víz a csőben. Bent a gépházban Küprüli nagyvezír a turbánja alá nyúlt, megvakarta a feje búbját. Ez a haditanácsban is a szokása volt, ha elbizonytalanodott. Cselebihez fordult: - Evlia, te világlátott ember vagy, mondd meg nekem, mi az ördögöt látunk? - Efendi - válaszolt Cselebi 25 éve járom Esviütom. Perzsia. Ukrajna vidékét, valamennyi nagy folyóját ismerem, de sehol sem láttam hasonló víznyomó gépezetet. Küprüli intett karjával: - Uweis, szüntesd be a csörömpolést! Ötven aranyaddal játszol, ha nem mondod meg, mi megy itt? Uweis Ismael megmarkolta az ötven aranyat ünnepi kaftánja zsebében és elhatározta, mindent megtesz, de az aranyaktól nem válik meg. - Fényestekintetű Nagyvezír! Majd 20 éve szolgálok a víztoronyban, itt élek, itt alszom. Almomból is felriadok, ha valamelyik kerék másként zökken, vagy béka szorul a szivattyúba. E gépezet 200 éve működik, láttad a falon bent a kőtáblát. Ami a gépezetből a víz fölött van azt láthatod. Vízimalmot alakítottak át a „feslett életű gyaurok "

l és annyi fogaskereket építettek egymás mellé és alá, hogy a legutolsó már a medencébe merül el, az emeli újra meg újra az ágyúgolyókat. Az utolsó kerék már lassan forog, a tevenyak alakú karok 40 golyót emelnek, ejtenek egy perc alatt a vízbe. Amikor a medencéből néha leengedem a vizet, abban egy vastag cső áll, abba zuhannak be a golyók. E cső mellett egy üst, abból vezet a csatorna fel a várba. - Mi van abban az üstben? kérdezte egyszerre a Nagyvezír és Cselebi. - Mindjárt megnézem - válaszolt a gépész és besietett a gépházba. - Egy kis csapóajtó van benne, ha a víz azon túlmegy, már nem tud többé visszacsurogni a medencébe., - És a vastag cső miért áll a medencében? - Azt is mindjárt megkérdezem - készségeskedett Uweis, és nem csak ő vette észre, hogy elszólta magát. - Katona! - csattant fel a Nagyvezír hangja. - Nem csak az ötven aranyaddal, hanem a fejeddel játszol, ha most rögvest nem mondod el az igazat! A kujodsi piros lett, mint az ünnepi selyem bugyogója, majd fehér, mint a saját turbánja. - Nagyvezír! Grácia szegény fejemnek - rimánkodott kétségbeesve. - Minden szavam igaz. A bámulatos gépezetről mindent elmondok, amit csak tudni lehet róla 200 évre visszamenően, a magyar Mátyás király idejéig. - Honnan tudnál te minden a vízkerékről? - kételkedett a Nagyvezír kíváncsian a gépház ajtónak támaszkodva. Uweis Ismael kujodsi apó bemutatott víztorony belsejébe: - Küprüli Ahmed Nagyvezírem! Esztergomban beszélnek hozzám a kövek! Kolumbán György 1 idézet Cselebitől A török szőlőlugas két néhai gazdája, jó Kuti Béla bácsi 1990-ból és effendi özi-cseli Hadzsi Ibrahim úgy 1660-ból áthajolnak a menyország és a török paradicsom közős léckerítésén könyökölve, mert a tavaszi szőlőjővés dolgában van egymással beszédük. Béke legyen a - szívükben! Emlékkereszt-szentelés Dr. Beer Miklós segédpüspök emlékkeresztet szentelt fel augusztus 8-án Esztergomban. A Malombástya és az érseki vízmű 18 magyar védőjét 1543. augusztus 8-án hajnalban egy janicsár „komandó" rajtaütés során levágta. Emlékükre állították a kovácsoltvas keresztet a Malombástya tövében helybeli lakosok. Ugyanitt emlékeztek meg Vitéz János halálának (1472) napjáról, mely szintén augusztus 8-ára esett. MALOMBASTYA E bástya mögött állott a XII. századi Veprech torony, első okirati említése 1239-ből való. Belsejében bő, 26 C-os forrás fakadt, amely már 1390-ben érseki vízimalmot hajtott, a vár vízellátását biztosította. E malombástyában 1470-1683 szeptember 20 között 210 éven át működött az "esztergomi bámulatos vízgép", egy különleges reneszánsz vízkerék (Rota machina aquatica, tympanum, törökül: csarki-ma), amely 5-6 atmoszíára nyomással pumpálta e forrás vizét Vitéz János reneszánsz palotájába, a felső várba és az ottani dzsámi csorgókűtjába. A szivattyút leginkább Evlia Cselebi török utazó 1663. évi útleírása alapján ismerjük. Ünnepélyes alkalommal 40 méter magas szökőkutatat is működtetett. A szomszédos épület a török időben az Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámija és minarettje volt, melynek felújítását a Rosenberg Hungaia kft. \égzi. 1543. augusztus 7-8-a éjszakáján II. Szolimán (Szulejmán) szultán janicsárjai e vízvárat, malmot, szivattyút elfoglalták, a \cdelemben a teljes őrség, 18 katona az életét vesztette. Emléküket őrzi e kisded kereszt. Helvbéli lakosok Tisztelt Szerkesztőség! Az évszázad árvize kapcsán az esztergomi helyi médiában ( Új Rádió Esztergom, ETV) többször felmerült a kérdés, hogy a Bős-Nagymaros erőmű megépítése segített volna-e az árvíz megelőzésében. Minősíthetném a felvetésre adott válaszokat, de csak a kérdést tudom igen finoman ostobának minősíteni. A rendszerváltás sarokköve volt a vízlépcső kérdése. Az akkori ellenzéki pártok szinte egyetlen közös nevezője volt az, hogy a szerződést Magyarországnak fel kell mondania, mert ökológiai katasztrófát eredményez áz építkezés és az üzemeltetés. Mint egy rossz kísértet maradt meg az erőmű kérdése a rendszerváltás után. Még mindig itt kísért, mint a „kommunizmus kísértete" a Duna partján, mert mögötte pénzéhes erők állnak vagy igyekeznek helyet foglalni. A folyókkal és különösen a Dunával évezredek óta élünk együtt. Életet ad és könnyen elveheti azt. A „civilizált" ember igyekezett megszabályozni a folyók futását, de csak úgy, hogy az mindkettőjük kölcsönös hasznára váljon. Megalázni nem lehet, mert az nagyobb katasztrófához vezet, mint egy-egy árvíz. Szomorú példa erre a Kaszpitó katasztrófája. Tudom nagyon jól, hogy nehezen megszerzett „vagyonunkat" igyekszünk minden eszközzel megvédeni. A Kis-Duna-parton lakva aggódva figyeltem a víz emelkedését, a Prímás-sziget „eltűnését" és az „árvíz szombatján" magam is raktam családommal együtt a homokzsákokat. A Duna akkor is itt lesz, ha mi és megszerzett javaink már nem lesznek. Ezért is kell kellő tisztelettel bánni az olyan kérdésekkel, mint az erőmű. Nem lehet egy rövidlátó és mindenképpen romboló elképzelést megvalósítani. Az erőmű összes költségének töredékéből meg lehet és meg kell erősíteni az Esztergomot védő gátrendszert. Ezt a pénzt azonban meg kell szerezni. Jó alkalom lehet a figyelemfelhívásra az idei árvíz. Jó alkalom lehet ez arra, hogy érdekeink képviselői megmutassák, hogy Esztergom és a környezetének figyelembevételével tudnak tenni a védművek megépítéséért elfeledve még annak a lehetőségét is, hogy a Dunán bármilyen erőmű épülhessen. Végezetül pedig soha nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen törékenyek vagyunk és végül mégis csak a víz az úr. Ilosvai Gábor