Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-04 / 26-27. szám

2002. júilus 4. Esztergom és Vidéke 7 SZÉCHÉNYI A DUNA MUZEUMBAN Sokan meglepődve hallják, hogy Esztergomban is őriznek Szé­chenyi Istvánhoz fűződő emléke­ket, mégpedig nem is akármennyit és akármilyent. Az országnak - a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Levéltár után - a har­madik legjelentősebb Széchenyi dokumentum-gyűjteményével büszkélkedhet Múzeumunk! Amikor a Magyar Vízügyi Mú­zeum 1973-ban megkezdte műkö­dését, a vízügyi vonatkozású Szé­chenyi-emlékek gyűjtése is napi­rendre került. A reformkor vezér­alakjának nevéhez ugyanis a legje­lentősebb vízügyi kezdeményezé­sek és munkák fűződnek, neveze­tesen az Al-Duna-szabályozás, a Tisza-szabályozás, és nem utolsó sorban a Duna-Tisza-csatorna. Ezekhez járul még a dunai és a ba­latoni gőzhajózás érdekében és a Lánchíd építésében kifejtett kulcsfontosságú munkássága, a­mely ugyancsak közelről érinti Múzeumunk gyűjtőkörét. Az alább bemutatandó iratokat 1978-ban vásároltuk a soproni Storno-családtól, amely a múlt század végén kezdte el gyűjteni a Széchenyi személyére vonatkozó nyomtatványokat és egyéb emlé­keket, és nekik köszönhető, hogy a nagycenki kastély 1945-ös feldúlá­sa után a szétszóródott irattárból megmentették gyűjteményünk­ben szereplő iratok jelentős há­nyadát. Ezekhez részben piaci ko­fák révén jutottak, aki portékáju­kat a kastély irataiba csomagolva árulták! A Stornoék által összegyűjtött, és a Múzeum által megvásárolt le­véltári anyag jellegzetessége, hogy - kevés kivételtől eltekintve - nem Széchenyi István kezétől szárma­zó iratok, hanem hozzá írt levelek, vagy nevére kiállított számlák, ' Iíl G/zof nyugták, utazási jegyek. Általuk ­akár csak egy tükörben - láthajuk, hogy milyennek ismerték vagy gondolták kortársai a reformkor szellemi alakját. A 738 levelet és 565 egyéb dokumentumot az alábbi témák szerint csoportosítottuk: Al-Du­na-szabályozás; Gőzhajózás és ki­kötő; Tisza-szabályozás; Lánchíd; Kulturális élet; Gazdasági ügyin­tézés; Lótenyésztés és lóverseny; Társadalmi és politikai viszonyok; Közérdekű és egyéni segélykérések; Magán levelezés; Egyéb levelezés és feljegyzések, Sina Bankház; Szám­lák, nyugták és pénzügyi értesíté­sek. Katalógusuk 1990-ben jelent meg. (Deák Antal András: A Ma­gyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa) A vázlatos felvezetést kövesse most néhány irat közelebbi bemu­tatása. Olyanokat emelek ki, ame­lyekről úgy gondoltam, hogy olva­sóinkat érdekelni fogja. Kezdem a híddal. Az elmúlt években közelről megtapasztal­tuk, hogy egy Duna-híd mennyire nagy ügy, és milyen sok érdeket érint. Még inkább így volt ez Szé­chenyi korában. A hajóhíd-tulaj­donosok, az adót fizetni még csak jelképesen sem akaró nemesek - a hídvámot ugyanis rajtuk is beva­salták -, a hídfőknél érintett ház­és telektulajdonosok, a fuvarosok, azon tévhit rabjai, hogy a híd pillé­rei megnövelik az árvízveszélyt, mind ellene voltak. A történelemből tanultuk ugyan, milyen nagy politikai tett volt, hogy Széchenyiék mindezek ellenére keresztül vitték az or­szágházban a híd ügyét, a viták mögött kavargó szenvedélyek för­getegét azonban magam is csak akkor sejtettem meg, amikor az alábbi kis verset kezembe vettem; SZBCSEA'}7 JsrvAA'y . AíTOÖAr t/L *'SZEP S AEAÍEK f£*SFSA>fA'EL Á7+RAF1 A Vrz,/t'aaAL zL-tf/rEr^P #o6¥ Tl lFAGl'AAC<r FF /HOST IM&r Z.*'TIUK ŐAAlútJuK A £lfULá/f£L SzoL&J f} L £ Trkh zar JjAZ/trfkitLo, Az/íz. 7 t/-UArzv~//r ^ />/ P„ t fii/A, t /?/ //$•/ . /V. ^. ; jOF tfsf FF rSZ//í i A1Eá Vé/V ÜF>Ö A/jGA&tr CSAK 7~£D t /V£ foa/A U/tAO 7^/i/Dstr ^/.AiKm 7*7** PFD/á A ///£> /^FL /tLL TE'&FD JMA?D Í^OFTO TJA'/FL yt'vsiaK /ír/hlD />v.a / r 7 AáW urii/r/c sH/'/irr ZFF/S r (Az ismeretlen poéta - a biztonság kedvéért, ha Széchenyi nem értene a magyar szóból - megküldte művét németül is!) Gróf Széchenyi István „Föl tengerre magyar! Aknázd ki kincseit, Tűzd a koronádba Keletnek gyöngyeit. Négyes folyód fodrát karcsú hajó szelje, Száguldó paripád szélvihart leverje. Törd meg az anyagot, s a béreznek kövébül A szent szabadságnak nagy temploma épül!" így szólt Apostolunk, nagy Széchenyi István, S elszállott az ige sebes röptű szárnyán, Felkereste zugát a kicsi kunyhónak, Büszke palotáknak, a sűrű vadonnak. S megújhodott a föld, miként a tetszhalott, Kit sötét sirjától, orvos elragadott, Ismét újra virul, miként a nagy beteg, Kit hűen ápoló anyakéz mente meg. Anyja volt a hazánk, szívéhez volt nőve, Mint a koronás tölgy gyökere a földbe. Visszatükrözte keble örömét, fájdalmát, Mint meny, nap mosolyát, tenger vihar jajját! Szemere Emil (Széchenyi-emlékkönyv, 1904.) Egy másik levelet azért emel­tem ki, mivel úgy véltem, írója ma is aktuális gondolatokat fogal­mazott meg benne. Széchenyi a Tisza-szabályozás szervezésekor Kállay Menyhért al­ispánnál szállt meg. A vendéglá­tást meleg hangú levélben köszön­te meg, melynek impuruma ránk maradt. íme egy mondat belőle: Hol csak jártam, mindenütt legna­gyobb készséget találtam arra, hogy „elvégre történjék már vala­mi gyökeres", nem is tudok kétel­kedni, mikép itt is beálland hova hamarább egy uj era kezdetének olly sokáig várt napja. Ugye, hogy ma is írhatta volna? Számos a segítséget kérő levél is. Különösen színes társadalmi kép bontakozik ki az egyéni se­gélykérésekből. Vannak, akik zsa­rolni próbálták Széchenyit, mi­ként egy Szunnyai Péter nevű fia­talember, aki kilátásba helyezi, hogy ha a Nyír-Egyházi utolsó pos­tára leküldeni nem méltóztatik a kívánt összeget, akkor véget vet életének, és öngyilkossága Széche­nyi lelkén fog száradni. A másik súlyos beteg, a harmadik állásta­lan, a negyedik verseit szeretné ki­adni, azért ostromolja őt pénzért, az ötödik 600 Ft-ot kér és zálogul nemesi szavát adja, de vannak, akik jobb pozícióért kérik közben­járását, mint például Ribáry Já­nos, aki a nagy-kállói paróchiát szeretné elnyerni. Mostanában, hogy hazánkban az olimpiai játékok rendezésé­nek ügye napirendre került, sajá­tos aktualitást nyert az a levél, amelyet az erdélyi Nemes Kerekes Mihály 1836. december 12-én kül­dött Széchenyinek (az alábbi ha­sonmás e levél 4. oldalát mutatja). A magyar iijúság elpuhulása, erkölcstelen és tartalmatlan szó­rakozása ellen orvosságul ajánlja az olimpiai játékok felelevenítését Magyarországon. Hiányolja egy amfiteátrum, azaz stadion meglé­tét, és siratja, hogy a Magyar Nemzeti tűz már kezd lassan ki alunni. Igaz: vágynák sok jeles, jóreménységű, jó erkölcsű, derék ifiaink. De mely nagy ellenben szá­mok a hibás, és már megromlott, haszontalan ifiaknak. Nevelések, életek, tzéljok, munkájok, mulatsá­gok nem tsak rendetlen, hanem so­kaknak illetlen, tilalmas, vétkes, káros és veszedelmes. Könnyen fa­jul ott az ifiu a puhaság párnáján, elajjasodnak, ha lenni mód nints testi tehetségeik kifejlődésére, nemzeti tüzek élesztésére, nints te­kintet, nints példa, ösztön, vagy ju­talom, a férfiakat illető vitéz tettek­re... Nagy része a mostani ifiaknak azokkal a mulatságokkal vágynák elfoglalva, amit a kártya, a pohár, és az ágy adhatnak, és kevesen gondolják meg azt is, hogy a gyö­nyörűség, a mértéken túl mérges és veszedelmes... Miután részletesen is ecsetelte a kártyások, a részege­sek és a buják embert tönkretevő mulatságait, rátér a hasznos, ár­tatlan mulatságok ismertetésére, melyek megvidámittyák az elmét, megerősítik a testet, és oly szüksé­gesek, mint a kifeszített olykorvaló megtágítása a nyilaknak. Vezessük hát ifiainkat, az olyan hasznos, de szükséges mulatságokra, melyek által a testi erő, tehetség neveke­dik; a serénység, a bátorság, vitéz tettekre élesztik; költsük fel őket, a puhaságnak párnájáról; ragadjuk ki azon veszedelmes fenn emiitett Mulattságokból. Küldjük, hívjuk, vigyük őket férfiakat illető, vitéze­ket formáló ősi magyar nemes tet­teknek gyakorlásaira. Készítsük jól meg alapítva, minden 4dik vagy szökő esztendőkben Nemzeti Ma­gyar Olimpiai Játékokat, úgy, mint voltak a régi Görögöknél. Szerezzünk meg minden oda való készületeket; tegyünk meg lelkes erővel minden igyekezeteket; mert Nemzetünk javára, ennél fel­ségesebb Áldozatot, hasznosabb intézetet nem tehetünk; de előre, a Nemzetünk Felséges Királyától, a Haza Attyától, Szabadságot, s módosító rendszabásokat nyer­jünk, s osztán, a jutalmakról gon­doskodjunk... Kerekes Mihály ez­után a játékok helyét is megjelöli: Rákos mezejét, ahol őseink oly sok nevezetes Országos Gyűléseket tar­tottak... Ötletével 60 évvel megelőzte korát, hiszen az újkori olimpiai já­tékokat csak 1896-ban rendezték meg először. Nem ismerem Szé­chenyi válaszát, de az köztudott, hogy az eszme közel állt lelkéhez, hiszen a Csónakda, a Labdaház, a Vívóiskola felállítsa, a lóverseny­zés itthoni meghonosodása, mind az ő nevéhez kötődnek, amiről a Múzeumban őrzött levelek ugyan­csak ékesen vallanak. A Széchenyi szellemét és korát idéző dokumen­tumokat még hosszan sorolhat­nám annak bizonyságául, hogy a reformkori megújhodás legna­gyobb hatású apostola nemcsak a múltban járt Esztergomban, ami­ről a história beszél, hanem jelen van köztünk ma is, mert levéltárá­nak fennmaradt részét őrzi a Du­na Múzeum, amely nemcsak az Év Múzeuma - mert hogy májusban ezt a rangos elismerést kapta -, hanem Esztergomé is. Deák Antal András y uffr V y^u^o yn^^, < 2' /IMI*­fl.//<>/^ Jk^tl-b Ctl] Jo/c fairfAiv frf^fth Lr-hiSlo é. C JvÁ // Jtm-ZiJ^FTH ^ít^tf-rf-/Cut j­Ám tf K&aAtfL&útá JitlM ; á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom