Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-17 / 2. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke Ülésezett a Civil Kerekasztal CSAK PÉNZ KÉRDÉSE „HAZAVÁRNI"? Az esztergomi Civil Kerekasztal január 11-ei, múlt pénteki össze­jövetelén - amelyet immár Meszes Balázs vezetett - tájékoztatást kaptunk a tavalyi Hazaváró talál­kozó történetéről, tapasztalatairól és a jövő évre tervezett folytatásá­ról. Az előadó Kovács József rend­kívül jól foglalta össze számunkra a történteket. Ezzel eleve az együttgondolkodáshoz adott jó „mankót". Erezhetően két gondolatmenet feszült itt egymásnak. Mindkettő­höz logikus érvek hangzottak el, mint ahogy más a döntésünk, ha a szívünkre, más, ha az eszünkre hallgatunk. Az egyik érv szerint az esztergo­mi gyökerekkel rendelkező sok személy címét kellene megtudni a 2003-as programig, hogy abból a szervező bizottság választani tud­jon. Azokat a neves-híres szemé­lyiségeket vállalnánk megkeres­ni, akiknek részvétele emeli a rendezvény nívóját. Fontos, hogy más városok hasonló programjai­ból tanulván „ne laposodjon el a téma". Mások szerint viszont hív­junk meg mindenkit, akit a szíve hazahúz. A helyi civil szervezetek ötleteit várják, hogy minél széle­sebb körben és sokféle területeten jártas, az egyszerűbb, csendes éle­tet élő, munkás embereket is hív­juk. Ha hívunk valakit: illik anyagi­lag fedezni a vendéglátást. Erre talán valóban csak kétévente len­ne pénz, tehát tartsuk kétévente, de addig gyűjtsük össze a híressé­gek címlistáját. A másik javaslat szerint a haza­várás a fő' cél, a hazavárás szere­tettel, ezért pedig mindenki fedez­hetné a saját költségét. Kérdés volt, hogy esetleg még kik lehetnének azok az itt lakók, akik vendéglátóként szintén a ní­vót emelik, akik valami újat ad­hatnak a vendégek tarsolyába? Azon is el kell még időben gondol­kodni, hogy milyen témával, prog­ramokkal mutatjuk be Esztergom emberi és tárgyi értékeit? E fontos kérdéseket tehát érde­mes a „civilek" fóruma elé hozni. Nekem - talán oldalnézetből ­más variáció tetszene. Nem a ma­ximalizmus, hanem a rend­szerszervezői múltam köszönt in­kább vissza. Ötletem: sok esztergomi prog­ramra sokszor hazahívni - sok em­bert. A különféle érdeklődések sokszínűségét és kollektív böl­csességét kihasználnám, mert úgy kerek az egész. Szent István váro­sa kicsit többre kötelezett és a ma­gyarság értékeinek bemutatójára is éppen ilyen környezetben lenne szükség. Nemcsak az itt születet­tekre gondolok, hanem a helyi kö­zös örökségre. A megközelítésem talán idegenforgalmi célú, talán szellemi műhely-kialakító, meg­tartó, talán országos mintapélda­ként az újat végigjáró, bemutató. Önmagunk erejére is választ kap­hatunk, hogy: rjiire képesek a volt királyváros lokálpatrióta civiljei? A világ más népeit megszólítva ­amúgy EU-s közelítőként. Mit hasznosíthatnak mások és mit ta­nulhatunk mi ebből? Akik az összefogás karitatív munkáját gyakorolgatják. Mit tehetnek a ci­vil szervezetek a maguk hármas feladatával a környezeti kultúrá­ért? (Az inkubátor, a harmonizáló és a konfliktus kezelő feladatra gondoltam, amit szívesen kifejte­nék később az Esztergom és Vidéke hasábjain-ha van rá érdeklődés.) A hozzászólók ecsetelték az előnyt és a hátrányt, a fékeket, a határokat és a határtalan fantá­zia is kapott szót. A sokféle meg­közelítés után jöhet az a bizonyos szintetizáló, harmonizáló munka, amire sok tudományágban egyre inkább szükség lenne. Nekem a magyar őskeresztény­ség - és a jelenlegi korszellemnek inkább megfelelő „olvasat" alapfi­lozófiája jutott eszembe: Aki töb­bet kapott, attól többet is várnak el. Ha már egyszer közelebb vagyunk a bölcsőnkhöz, gyökereinkhez, ezért nagyobb kötelességünk őriz­ni is. (Javaslatom előtt még a ne­kem felvillanó képekről szólnék. Például az jutott eszembe, hogy Attila király tettének mi volt a szellemtudományi magyarázata, Szent István királyunk intelmei fiához miben időszerű itt és most? A helyi változásokra is lehet ala­pozni, azaz a Szent Korona eszter­gomi utóhatása is megjelent lelki szemeim előtt. Próbáltam beazo­nosítani ezt az (l)égből kapott új feladatot a fórum hozzászólóinak indokaival. Mi történt - éppen Esztergomban! - a tavaly, ami szinte hívás nélkül idevonzotta a vendégeket? Immár harmadszor ajánlották fel az országot Szűz Máriának, amikor a Korona „ide úszott" hozzánk. Sokáig nem is ér­tettük a múlt évi eseményekkor, hogy mi történt a várossal a Szent Korona idehozatala, az új híd mel­letti Oltalmazó Mária szobor fel­avatása közti és az utána levő he­tekben. Ma már sejtjük: e szobor már kegyhelyként „működik", de­cemberben egy pesti előadáson tudtuk meg e helyi - energetikai­lag is érezhető - változások össze­függését. Mielőtt még ettől kihúznánk magunkat - és mondanánk: ez a mi hatásunk, mert mi különbek vagyunk királyvárosi múltunk­kal, lakóhelyünk rezgésével, és mert ügyesebbek, szebbek, na­gyobbak, jobbak vagyunk, mint... - gyorsan hozzáteszem: a lehető­ség, az adottság még nem minden. Azért tenni kell, hogy kibontsuk a csomagot - az ajándékot, hogy mások számára útmutatóként megláttassuk, hogy ne csak az el­méletben, hanem a gyakorlatban is látni lehessen az alagút végét. A múltat a jelennel kell igazolni ­mondják az okosok. A kirekesztés kifinomult módszereit a gyengék alkalmazták a történelem során. Sorra vissza is ütött. Nem nagy vigasz, hogy „bár alul a gálya, felül a viznek árja, azért a víz az úr". Többnyire utólag jövünk rá és sok­szor elment a hajó.) Mi a teendőnk tehát itt és most? Javaslom: előbb a szívünkre hallgassunk, de a pénztárcánk­nak se legyünk ellensége. Egyik évben legyen a kiválasztottaknak közös pénzből vendéglátás. Másik évben legyen a sok kis civil szerve­zetnek saját vendége, önellátással közös programmal. Közben pedig értesítés, hogy mikor jön még össze a nép valamilyen speciális fórumra, ünnepre, esküvőre, érettségi találkozóra. Van inter­net, van újságunk, számítógép és aki kezelni tudja. Vannak olya­nok, akik már sok programot szer­veztek és szervezni fognak. Mind­egyikük meg tudná hívni a saját konferenciájára, programjára a tőlünk elszármazót. Visszagondo­lok pl. a múlt évi pulmonológiai konferenciára. Csak a hirtelen megváltozott hangulatot, az indo­kolatlannak látszó derűt érzékel­tem, amikor - a kb. húsz éve nem látott - nyelvtanfolyami társamat fedeztem fel az előadói pulpitu­son. A volt sebész főorvost, aki ma egy neves pesti kórház igazgatója: „a" Pénzes doktort. Kisugárzása, a szeretete sok évtizedet tudott összekötni pillanatok alatt. Ilye­nekre is szükség van - sőt egyre nagyobb erre az igény. Érdemes elemezni, hogy közkedvelt szemé­lyiségeink miért tudják „bevonza­ni" az itthon még sokszor alvónak látszókat, a köldöknézőket - hogy idézzek a civil fórumon elhang­zottról is. Érdekes tanulság az is, hogy a világot látott, a tőlünk el­szakadt vérünkből való mit lát visszatérve hozzánk? Lemarad­tunk-e, hol akadtunk el szerinte, van-e kedve segíteni az útkeresés­ben? Mit csinálnak máshol, mások - akik szintén a „mi kutyánk köly­kei"? A felsorolás nem teljes, de Kovács úr nekem nagyon tetsző módon sorolta fel, hogy mennyire körültekintőek voltak, pedig di­lémmájuk akadhatott jó néhány. Megérdemlik, hogy segítsük őket, hiszen önmagunknak teszünk ve­le jót. Nem félnék attól, hogy megro­hannak bennünket a hazavágyók - ha tudatosítjuk, hogy mit tu­dunk nyújtani. Ha nem ígérünk többet, mint amit adhatunk. Ha van igény rá: még úgy is jelezhet­jük királyvárosi létezésünket és segítséget váró reményeinket, hogy folyamatosan küldjük a jele­ket a megfelelő címre - igényeik megismerése után a test szerint távol, de a lélek szerint köztünk levőnek. Misztikusnak tűnhet a törté­netem: én egy Ausztráliában élő feltaláló ismerőssel kapcsolódtam össze a számítógépes tesztelő-ke­zelő virtuális technikánk segítsé­gével. Hamarabb visítottam az in­terneten hozzá, ha éreztem: bántja a társa, aki mást sem csi­nált, csak verte a mellét a nagy magyarságával. Teljesen feles­legesen volt büszke saját magára, hiszen elavult érveire már komoly ember itthon nem is figyelt volna. Hiszen azt is meg lehet érezni - ki lehet tesztelni - hogy ki az igazi magyar. Az ismérveit nem írom le, mert van kezdő, van haladó és van blokkoló alkat. Nem ítélkezem, mert ha mozgásba kerülünk: a blokkjainktól, régi felesleges be­rögződéseinktől is meg tudunk szabadulni - ha van segítség. Né­ha arra is szükség van, hogy az idő múlását, a rossz emlékű idők eltű­nését is beazonosíthassa a távol maradó barátunk lelkileg még tá­volibb ismerőse. Mivel jár a kirekesztés? Sok félreértéssel. Ha pl. bizal­mas körből kiszivárogna, hogy őt kiválasztjuk, Y-t nem, mert... Akit nem találtunk meg, vagy nem tud­tuk a címét, hogy megszólítsuk: talán úgy gondolja, mert nem is akartak hívni, mert nem vagyok fontos, én nem vagyok érték szá­mukra, azért mert a szervezők is biztosan politizálnak, mert xy en­gem most az ottani vezérkarban nem szeret. Ha pedig a meghívás fontos témaköreihez igazítjuk a meghívott személyiségeket, még több variáns van a kirekesztésnek tűnő zavarra. A méregpoharat ta­lán a város issza meg. „Xurat meg­hívták, pedig nem is esztergomi. Igaz, hogy fontos civil szervezetnek volt a vezetője... Csak azért hívhat­ták, mert Esztergomban van a bo­rospincéje. " A fenti történet nem légből ka­pott. Mindenkit meg kell becsülni, mindegyik tulajdonság érték, a maga helyén és idejében. Talán éppen a konfliktus-kezelésben lennénk nyerő, ha nem váloga­tunk, csak érdeklődést keltünk... Én kit hívnák meg? A párizsi barátnőmet, aki a leg­sikeresebb magyar kulturális szervezet elnöke. Reá bíznám, hogy adja tovább a hazavárás programját - egy új célzattal is. Gondolom, ha a társasága megfe­lelt Mádl Ferencnek és munkája Orbán Viktornak, talán a mi esz­tergomi lakosaink is érdekesnek tartanák. Barátnőm a legnagyobb magyar-francia kft. tulajdonosa, aki Magyarországnak - cége indí­tásakor - 80 milliós Know-how-t hozott. Környezetvédelemmel fog­lalkozik, és rendszerfejlesztéssel, így talán ő is tudna címet adni olyan magyar környezetvédőkről - és e témájában elismert hazai szakemberekről -, akik itt adnák elő az EU-s elvárásokat és szoká­sokat az üzleti élet fejlesztéséhez. Az arámi népek alapfilozófiáját viszont szívesen tenném én hozzá - ugyanezen a megszervezendő (los) Városunkban a nagyará­nyú általános vezetékes gázépí­tés programja éppen öt éve feje­ződött be. Akkor a délkeleti dombvidék jelentősebb utcáiba (Kaán út, Babits utca, Siszler út, Temető út, Mély út, Galago­nyás út) kiépítették a gerincve­zetéket, kivétel egyedül a Kál­vária út volt. Műszaki okok akadályozták ennek kiépítését leginkább, de az is közreját­szott, hogy öt-hat évvel ezelőtt még ritkábban lakott hegyi út­nak számított. Két évvel ezelőtt kezdték el a szervezést a Kálvá­ria úti gerincvezeték kiépítésé­re Vincze Ferencnek, a Spori Print Nyomdaipari Kft. tulajdo­nos ügyvezetőjének irányításá­val. A utcabeli tulajdonosok nagyszerű partnerre találtak a fejlesztés terénBenis Pál főmér­nök személyében. Az Északdu­nántúli Gázszolgáltató Rt. fő­mérnöke tanulmánytervet és költségvetést készített, melyet a húsz család kézhez kapott. A magas költségek hatására az utca tulajdonosi közösségének fele meghátrált. Mégis a köl­csönös előnyök figyelembevéte­lével az ÉGÁZ Rt. saját fejlesz­tési pénzeszközeit mozgósította és a Kálvária úti gerincvezeték bekerült a társaság 2001. évi be­ruházási programjába. Nyilván ez a vállalati törekvés együtt járt azzal, hogy az egyes ház­hely- és telektulajdonosok hoz­zájárulási összege csökkent. Ennek hatására most már hu­szonhatan igényelték ingat­lanukba a vezetékes gáz kiépí­tését. 2001 nyarán az ÉGÁZ Rt. meghirdette a kivitelezési pá­lyázatot, melyre több cég is je­lentkezett, végül a nehéz terep­viszonyok miatt egyedül a dorogi Futár Kft. vállalta. konferencián... Az arámiak a jog­rend helyett a kötelességrend hívei voltak. Időszerű téma, mert bi­zony a korrupció sok külföldit ri­aszt el a magyarországi befekteté­sektől. Talán éppen a külföldről idetekintő magyar származásúa­két, akiket szintén hazavárnánk. Egy másik alkalommal pedig hív­nám a 300 főnyi magyar ENSZ szakértőt is. Az Ő kiválasztásuk európai szintű elvárással készült. Tudásukra, meglátásaikra ne­künk lenne szükség. Az anyagi fe­dezethez pedig nekünk kellene megtalálni a pályázati lehetősé­get. Ehhez már régióban kell gon­dolkodni, de Esztergom környéke is ránk figyel, és persze teszi a saját dolgát. Mint ahogy a szépülő környezetük is mutatja. Néha a közeli szomszédtól is érdemes ta­nulni. Kissé elkanyarodtam a tavalyi hazaváró program elveitől. Elvég­re a hazatalálás is lehet kanyar­gós úton, de nem cél nélküli. Ha már végre ennyi civil szerveze­tünk van és a szomszédok segítsé­gét is bírjuk a vendég útba igazí­tásával. Alapítványunkat régóta foglal­koztatja a sokféle családterápia. Nemrég vetődött fel, hogy sokak­nak még meg kell tanulni, hogy a naponta hazaérkezőt hogyan kell fogadni... Egyetértünk? Vágvölgyi Katalin Esztergomi Egészségvédő Alapítvány A több mint 300 méter hosszú útszakasz dimbes-dombos, a szintkülönbség eléri a közel fél­száz métert, az altalaj köves és sziklás. Munkagépek és kubiku­sok heteken át végezték a nehéz munkát, mire kiásták az út kö­zepén a munkagödröt (fotón­kon). Őket követték a gázszere­lők, akik november végére átadták a gerincvezetéket, vala­mint a 26 leágazást. A tél korai beállta miatt a Futár Kft. az út­szakaszra a burkoló betontöm­böket csak ideiglenesen helyez­hette el, a végső munkálatokra Szalánczay Péter cégtulajdonos ígérete szerint tavasszal kerül sor. A 26 boldog ingatlantulajdo­nos már élvezheti a közel hat­millió forintos gázberuházás minden előnyét. Volt, aki eddig szénnel, fával, palackos gázzal, tartályos gázzal fűtött. Ennek vége, a korszerű vezetékes gáz élvezhető néhány hete a roman­tikus, hegyi Kálvária úton. Vezetékes gáz már a Kálvária úton is

Next

/
Oldalképek
Tartalom