Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-17 / 2. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke Ülésezett a Civil Kerekasztal CSAK PÉNZ KÉRDÉSE „HAZAVÁRNI"? Az esztergomi Civil Kerekasztal január 11-ei, múlt pénteki összejövetelén - amelyet immár Meszes Balázs vezetett - tájékoztatást kaptunk a tavalyi Hazaváró találkozó történetéről, tapasztalatairól és a jövő évre tervezett folytatásáról. Az előadó Kovács József rendkívül jól foglalta össze számunkra a történteket. Ezzel eleve az együttgondolkodáshoz adott jó „mankót". Erezhetően két gondolatmenet feszült itt egymásnak. Mindkettőhöz logikus érvek hangzottak el, mint ahogy más a döntésünk, ha a szívünkre, más, ha az eszünkre hallgatunk. Az egyik érv szerint az esztergomi gyökerekkel rendelkező sok személy címét kellene megtudni a 2003-as programig, hogy abból a szervező bizottság választani tudjon. Azokat a neves-híres személyiségeket vállalnánk megkeresni, akiknek részvétele emeli a rendezvény nívóját. Fontos, hogy más városok hasonló programjaiból tanulván „ne laposodjon el a téma". Mások szerint viszont hívjunk meg mindenkit, akit a szíve hazahúz. A helyi civil szervezetek ötleteit várják, hogy minél szélesebb körben és sokféle területeten jártas, az egyszerűbb, csendes életet élő, munkás embereket is hívjuk. Ha hívunk valakit: illik anyagilag fedezni a vendéglátást. Erre talán valóban csak kétévente lenne pénz, tehát tartsuk kétévente, de addig gyűjtsük össze a hírességek címlistáját. A másik javaslat szerint a hazavárás a fő' cél, a hazavárás szeretettel, ezért pedig mindenki fedezhetné a saját költségét. Kérdés volt, hogy esetleg még kik lehetnének azok az itt lakók, akik vendéglátóként szintén a nívót emelik, akik valami újat adhatnak a vendégek tarsolyába? Azon is el kell még időben gondolkodni, hogy milyen témával, programokkal mutatjuk be Esztergom emberi és tárgyi értékeit? E fontos kérdéseket tehát érdemes a „civilek" fóruma elé hozni. Nekem - talán oldalnézetből más variáció tetszene. Nem a maximalizmus, hanem a rendszerszervezői múltam köszönt inkább vissza. Ötletem: sok esztergomi programra sokszor hazahívni - sok embert. A különféle érdeklődések sokszínűségét és kollektív bölcsességét kihasználnám, mert úgy kerek az egész. Szent István városa kicsit többre kötelezett és a magyarság értékeinek bemutatójára is éppen ilyen környezetben lenne szükség. Nemcsak az itt születettekre gondolok, hanem a helyi közös örökségre. A megközelítésem talán idegenforgalmi célú, talán szellemi műhely-kialakító, megtartó, talán országos mintapéldaként az újat végigjáró, bemutató. Önmagunk erejére is választ kaphatunk, hogy: rjiire képesek a volt királyváros lokálpatrióta civiljei? A világ más népeit megszólítva amúgy EU-s közelítőként. Mit hasznosíthatnak mások és mit tanulhatunk mi ebből? Akik az összefogás karitatív munkáját gyakorolgatják. Mit tehetnek a civil szervezetek a maguk hármas feladatával a környezeti kultúráért? (Az inkubátor, a harmonizáló és a konfliktus kezelő feladatra gondoltam, amit szívesen kifejtenék később az Esztergom és Vidéke hasábjain-ha van rá érdeklődés.) A hozzászólók ecsetelték az előnyt és a hátrányt, a fékeket, a határokat és a határtalan fantázia is kapott szót. A sokféle megközelítés után jöhet az a bizonyos szintetizáló, harmonizáló munka, amire sok tudományágban egyre inkább szükség lenne. Nekem a magyar őskereszténység - és a jelenlegi korszellemnek inkább megfelelő „olvasat" alapfilozófiája jutott eszembe: Aki többet kapott, attól többet is várnak el. Ha már egyszer közelebb vagyunk a bölcsőnkhöz, gyökereinkhez, ezért nagyobb kötelességünk őrizni is. (Javaslatom előtt még a nekem felvillanó képekről szólnék. Például az jutott eszembe, hogy Attila király tettének mi volt a szellemtudományi magyarázata, Szent István királyunk intelmei fiához miben időszerű itt és most? A helyi változásokra is lehet alapozni, azaz a Szent Korona esztergomi utóhatása is megjelent lelki szemeim előtt. Próbáltam beazonosítani ezt az (l)égből kapott új feladatot a fórum hozzászólóinak indokaival. Mi történt - éppen Esztergomban! - a tavaly, ami szinte hívás nélkül idevonzotta a vendégeket? Immár harmadszor ajánlották fel az országot Szűz Máriának, amikor a Korona „ide úszott" hozzánk. Sokáig nem is értettük a múlt évi eseményekkor, hogy mi történt a várossal a Szent Korona idehozatala, az új híd melletti Oltalmazó Mária szobor felavatása közti és az utána levő hetekben. Ma már sejtjük: e szobor már kegyhelyként „működik", decemberben egy pesti előadáson tudtuk meg e helyi - energetikailag is érezhető - változások összefüggését. Mielőtt még ettől kihúznánk magunkat - és mondanánk: ez a mi hatásunk, mert mi különbek vagyunk királyvárosi múltunkkal, lakóhelyünk rezgésével, és mert ügyesebbek, szebbek, nagyobbak, jobbak vagyunk, mint... - gyorsan hozzáteszem: a lehetőség, az adottság még nem minden. Azért tenni kell, hogy kibontsuk a csomagot - az ajándékot, hogy mások számára útmutatóként megláttassuk, hogy ne csak az elméletben, hanem a gyakorlatban is látni lehessen az alagút végét. A múltat a jelennel kell igazolni mondják az okosok. A kirekesztés kifinomult módszereit a gyengék alkalmazták a történelem során. Sorra vissza is ütött. Nem nagy vigasz, hogy „bár alul a gálya, felül a viznek árja, azért a víz az úr". Többnyire utólag jövünk rá és sokszor elment a hajó.) Mi a teendőnk tehát itt és most? Javaslom: előbb a szívünkre hallgassunk, de a pénztárcánknak se legyünk ellensége. Egyik évben legyen a kiválasztottaknak közös pénzből vendéglátás. Másik évben legyen a sok kis civil szervezetnek saját vendége, önellátással közös programmal. Közben pedig értesítés, hogy mikor jön még össze a nép valamilyen speciális fórumra, ünnepre, esküvőre, érettségi találkozóra. Van internet, van újságunk, számítógép és aki kezelni tudja. Vannak olyanok, akik már sok programot szerveztek és szervezni fognak. Mindegyikük meg tudná hívni a saját konferenciájára, programjára a tőlünk elszármazót. Visszagondolok pl. a múlt évi pulmonológiai konferenciára. Csak a hirtelen megváltozott hangulatot, az indokolatlannak látszó derűt érzékeltem, amikor - a kb. húsz éve nem látott - nyelvtanfolyami társamat fedeztem fel az előadói pulpituson. A volt sebész főorvost, aki ma egy neves pesti kórház igazgatója: „a" Pénzes doktort. Kisugárzása, a szeretete sok évtizedet tudott összekötni pillanatok alatt. Ilyenekre is szükség van - sőt egyre nagyobb erre az igény. Érdemes elemezni, hogy közkedvelt személyiségeink miért tudják „bevonzani" az itthon még sokszor alvónak látszókat, a köldöknézőket - hogy idézzek a civil fórumon elhangzottról is. Érdekes tanulság az is, hogy a világot látott, a tőlünk elszakadt vérünkből való mit lát visszatérve hozzánk? Lemaradtunk-e, hol akadtunk el szerinte, van-e kedve segíteni az útkeresésben? Mit csinálnak máshol, mások - akik szintén a „mi kutyánk kölykei"? A felsorolás nem teljes, de Kovács úr nekem nagyon tetsző módon sorolta fel, hogy mennyire körültekintőek voltak, pedig dilémmájuk akadhatott jó néhány. Megérdemlik, hogy segítsük őket, hiszen önmagunknak teszünk vele jót. Nem félnék attól, hogy megrohannak bennünket a hazavágyók - ha tudatosítjuk, hogy mit tudunk nyújtani. Ha nem ígérünk többet, mint amit adhatunk. Ha van igény rá: még úgy is jelezhetjük királyvárosi létezésünket és segítséget váró reményeinket, hogy folyamatosan küldjük a jeleket a megfelelő címre - igényeik megismerése után a test szerint távol, de a lélek szerint köztünk levőnek. Misztikusnak tűnhet a történetem: én egy Ausztráliában élő feltaláló ismerőssel kapcsolódtam össze a számítógépes tesztelő-kezelő virtuális technikánk segítségével. Hamarabb visítottam az interneten hozzá, ha éreztem: bántja a társa, aki mást sem csinált, csak verte a mellét a nagy magyarságával. Teljesen feleslegesen volt büszke saját magára, hiszen elavult érveire már komoly ember itthon nem is figyelt volna. Hiszen azt is meg lehet érezni - ki lehet tesztelni - hogy ki az igazi magyar. Az ismérveit nem írom le, mert van kezdő, van haladó és van blokkoló alkat. Nem ítélkezem, mert ha mozgásba kerülünk: a blokkjainktól, régi felesleges berögződéseinktől is meg tudunk szabadulni - ha van segítség. Néha arra is szükség van, hogy az idő múlását, a rossz emlékű idők eltűnését is beazonosíthassa a távol maradó barátunk lelkileg még távolibb ismerőse. Mivel jár a kirekesztés? Sok félreértéssel. Ha pl. bizalmas körből kiszivárogna, hogy őt kiválasztjuk, Y-t nem, mert... Akit nem találtunk meg, vagy nem tudtuk a címét, hogy megszólítsuk: talán úgy gondolja, mert nem is akartak hívni, mert nem vagyok fontos, én nem vagyok érték számukra, azért mert a szervezők is biztosan politizálnak, mert xy engem most az ottani vezérkarban nem szeret. Ha pedig a meghívás fontos témaköreihez igazítjuk a meghívott személyiségeket, még több variáns van a kirekesztésnek tűnő zavarra. A méregpoharat talán a város issza meg. „Xurat meghívták, pedig nem is esztergomi. Igaz, hogy fontos civil szervezetnek volt a vezetője... Csak azért hívhatták, mert Esztergomban van a borospincéje. " A fenti történet nem légből kapott. Mindenkit meg kell becsülni, mindegyik tulajdonság érték, a maga helyén és idejében. Talán éppen a konfliktus-kezelésben lennénk nyerő, ha nem válogatunk, csak érdeklődést keltünk... Én kit hívnák meg? A párizsi barátnőmet, aki a legsikeresebb magyar kulturális szervezet elnöke. Reá bíznám, hogy adja tovább a hazavárás programját - egy új célzattal is. Gondolom, ha a társasága megfelelt Mádl Ferencnek és munkája Orbán Viktornak, talán a mi esztergomi lakosaink is érdekesnek tartanák. Barátnőm a legnagyobb magyar-francia kft. tulajdonosa, aki Magyarországnak - cége indításakor - 80 milliós Know-how-t hozott. Környezetvédelemmel foglalkozik, és rendszerfejlesztéssel, így talán ő is tudna címet adni olyan magyar környezetvédőkről - és e témájában elismert hazai szakemberekről -, akik itt adnák elő az EU-s elvárásokat és szokásokat az üzleti élet fejlesztéséhez. Az arámi népek alapfilozófiáját viszont szívesen tenném én hozzá - ugyanezen a megszervezendő (los) Városunkban a nagyarányú általános vezetékes gázépítés programja éppen öt éve fejeződött be. Akkor a délkeleti dombvidék jelentősebb utcáiba (Kaán út, Babits utca, Siszler út, Temető út, Mély út, Galagonyás út) kiépítették a gerincvezetéket, kivétel egyedül a Kálvária út volt. Műszaki okok akadályozták ennek kiépítését leginkább, de az is közrejátszott, hogy öt-hat évvel ezelőtt még ritkábban lakott hegyi útnak számított. Két évvel ezelőtt kezdték el a szervezést a Kálvária úti gerincvezeték kiépítésére Vincze Ferencnek, a Spori Print Nyomdaipari Kft. tulajdonos ügyvezetőjének irányításával. A utcabeli tulajdonosok nagyszerű partnerre találtak a fejlesztés terénBenis Pál főmérnök személyében. Az Északdunántúli Gázszolgáltató Rt. főmérnöke tanulmánytervet és költségvetést készített, melyet a húsz család kézhez kapott. A magas költségek hatására az utca tulajdonosi közösségének fele meghátrált. Mégis a kölcsönös előnyök figyelembevételével az ÉGÁZ Rt. saját fejlesztési pénzeszközeit mozgósította és a Kálvária úti gerincvezeték bekerült a társaság 2001. évi beruházási programjába. Nyilván ez a vállalati törekvés együtt járt azzal, hogy az egyes házhely- és telektulajdonosok hozzájárulási összege csökkent. Ennek hatására most már huszonhatan igényelték ingatlanukba a vezetékes gáz kiépítését. 2001 nyarán az ÉGÁZ Rt. meghirdette a kivitelezési pályázatot, melyre több cég is jelentkezett, végül a nehéz terepviszonyok miatt egyedül a dorogi Futár Kft. vállalta. konferencián... Az arámiak a jogrend helyett a kötelességrend hívei voltak. Időszerű téma, mert bizony a korrupció sok külföldit riaszt el a magyarországi befektetésektől. Talán éppen a külföldről idetekintő magyar származásúakét, akiket szintén hazavárnánk. Egy másik alkalommal pedig hívnám a 300 főnyi magyar ENSZ szakértőt is. Az Ő kiválasztásuk európai szintű elvárással készült. Tudásukra, meglátásaikra nekünk lenne szükség. Az anyagi fedezethez pedig nekünk kellene megtalálni a pályázati lehetőséget. Ehhez már régióban kell gondolkodni, de Esztergom környéke is ránk figyel, és persze teszi a saját dolgát. Mint ahogy a szépülő környezetük is mutatja. Néha a közeli szomszédtól is érdemes tanulni. Kissé elkanyarodtam a tavalyi hazaváró program elveitől. Elvégre a hazatalálás is lehet kanyargós úton, de nem cél nélküli. Ha már végre ennyi civil szervezetünk van és a szomszédok segítségét is bírjuk a vendég útba igazításával. Alapítványunkat régóta foglalkoztatja a sokféle családterápia. Nemrég vetődött fel, hogy sokaknak még meg kell tanulni, hogy a naponta hazaérkezőt hogyan kell fogadni... Egyetértünk? Vágvölgyi Katalin Esztergomi Egészségvédő Alapítvány A több mint 300 méter hosszú útszakasz dimbes-dombos, a szintkülönbség eléri a közel félszáz métert, az altalaj köves és sziklás. Munkagépek és kubikusok heteken át végezték a nehéz munkát, mire kiásták az út közepén a munkagödröt (fotónkon). Őket követték a gázszerelők, akik november végére átadták a gerincvezetéket, valamint a 26 leágazást. A tél korai beállta miatt a Futár Kft. az útszakaszra a burkoló betontömböket csak ideiglenesen helyezhette el, a végső munkálatokra Szalánczay Péter cégtulajdonos ígérete szerint tavasszal kerül sor. A 26 boldog ingatlantulajdonos már élvezheti a közel hatmillió forintos gázberuházás minden előnyét. Volt, aki eddig szénnel, fával, palackos gázzal, tartályos gázzal fűtött. Ennek vége, a korszerű vezetékes gáz élvezhető néhány hete a romantikus, hegyi Kálvária úton. Vezetékes gáz már a Kálvária úton is