Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 2001. október 4. Holnap: Megyei Orvosnap Esztergomban Az ezerarcú természet A Vaszary Kolos Kórház vezetése október 5-én Megyei Orvosnapot rendez a Vármúzeum lovagtermé­ben. A 9 órakor kezdődő megnyitón Lázár Mózes, a Megyei Közgyűlés elnöke, Meggyes Tamás polgármes­ter, Sólyom Olimpia főigazgató-főor­vos és Pák Gábor orvosigazgató üd­vözlik a megjelenteket, majd plenáris- és szekcióülések kezdőd­nek, miközben a gyártó-forgalmazó cégek szakmai termékbemutatón vár­ják a résztvevőket. Felhívás Tisztelt Esztergomi Polgárok! Városunk legnagyobb hagyomá­nyú kulturális egyesülete az 1882. február 2-án alakult Belvárosi Kato­likus Olvasókör. Mi, az egykori ala­pítók utódai karácsonyi ajándékként egy gazdagon illusztrált kötetet kívá­nunk minden lokálpatriótának át­nyújtani, amely híven tükrözi az el­múlt 120 év történéseit. Ezért az esztergomi Gazdakör képviseletében arra kérek mindenkit, aki az Olvasó­kör működésével kapcsolatos bár­mely írásos dokumentummal vagy fényképpel rendelkezik, hogy azt vagy annak másolatát október 15-éig juttassa el címemre (Kiss János alt. utca 79.). A rendelkezésemre bocsá­tott dokumentumokat sértetlenül visszaszolgáltatom. A segítők nevét a kötetben megörökítjük. Ivanov Mihály önkormányzati képviselő Nagy koncertre készül a húsz éves PROGNÓZI S (áré) Október 6-án a Petőfi Csarnokban tartja 20 éves szüle­tésnapi koncertjét a PROGNÓZIS együttes. A zenekar 1981-ben alakult s ma már tudjuk, hogy a' 80-as évek rockzenéjének igen jelentős kép­viselője lett, gondoljunk csak a Tele van a város szerelemmel cí­mű slágerre. A jubileumi koncert mottója : „ 20 év után újra tele van a város szerelemmel. " A koncert­re a belépőjegy stílszerűen 1981 Ft-ba kerül, mely szám megegye­zik a zenekar megalakulásának évével. A szervezők várják azokat a ze­nekedvelőket, akik csak hírből, és a régi bakelit korongokról ismerik a zenekart, valamint a régi rajon­gókat, akik lelkükben még őrzik a régi emlékeket, a régi dalokat, akik akkor voltak fiatalok amikor a PROGNÓZIS az egyik legsike­resebb hazai zenekar volt, és egy fergeteges ízig-vérig mai hangzá­sú és látványú koncertre vágynak. A próbák augusztus eleje óta zajlanak a Metachord stúdióban és a Petőfi Csarnokban. A lemezhű megszólalást több session-zenész segíti. A meghívott zenészek közt szerepel Pálmai Zoltán is, aki Jan­kai Bétával együtt oszlopos tagjai voltak a Jimmy Band-nek. Tehát már több mint egy hónap­ja állítják össze a műsort, illesztik össze a színpadi látvánnyal, hi­szen Vörös István, Jankai Béla és a zenekar soha nem látott lát­vánnyal készül megünnepelni a 20 éves szülinapot. A koncert kvadrofon hangzású lesz, ami azt jelenti, hogy a meg­szokott színpad két szélén álló hangfalállás még két, a terem hát­só sarkaiban felszerelt hangfalál­lással lesz kiegészítve, ezáltal ha­tásosabb, érzékletesebb hangzás jön létre. A világítás is fantaszti­kusnak ígérkezik: 4S lámpa fogja pásztázni a színpadot, és nem ma­radhatnak el a pirotechnikai et'fek­tek sem. Premierre készül az esztergomi néptáncegyüttes Budapesten, a Vajdahunyad várban szeptember elején nyílt meg az Ezerar­cú természet című fotókiállítás, a nagy sikerrel való tekintettel azonban októberre is meghosszabbították. Számszerint 18 természetfotós állított ki, közöttük - nagy büszkeségünkre - esztergomiak is és olyanok, akik az évek során már bemutatkoztak Eszter­gomban, a Dobó Galériában. Őket és a többieket, a Magyarország távolabbi városaiban élőket saját szövetségük teszi közösséggé, ez a Fotó Natura Természetfotósok Egyesülete. 1992 óta működik, és 1993-tól a Termé­szetfotósok Nemzetközi Szervezetének is tagja. E minőségükben szerveztek nemzetközi konferenciát és alkotótábort a Hortobágyon 2000-ben. Az egyesület 34 tagjából tehát most tizennyolcan választották és állították ki legjobbnak tartott négy-négy felvételüket. A helybelieket - Sze keres Jánost, Galyasi Géza Attilát, Kovács Zoltán Pált, Láng Istvánt, Pálfalvi Tamást ­különleges vadles-, vadvirág- és szépséges tájkép-fotóikról ismerjük. E sorok írója gyakorta mutatta be őket az évek folyamán városunk érdeklődő tárlatlá­togatóinak. (Fotónkon Galyasi Géza Attila Eső után című alkotása látható.) Vendég-kiállítóinkra, például Papp Tiborra mint Magyarország öreg fainak, Réti Zoltánra mint a remek természeti életképek fotósára hivatkozunk. A Szalánczy-család - Szalánczy Béla alapítótag és elnök, leánya Herbályné Sz. Ildikó, veje, Herbály László-pedig nem csupán remek felvételeikkel, hanem - lisztes polgári foglalkozásukból adódóan - világszínvonalú, tartalmas, gyönyörű katalógussal és meghívóval örvendeztették meg az alkotókat és a tárlatlátogatókat. Köszönet érte! Ha Pesten járnak, ajánlom, tekintsék meg a kiállítást! M.S. mester üzenete Szeptember elején meghívót hozott számomra a posta, hetedikére, a budai Vár Szent Mihály-kápolnájába. Bevallom, sohasem hallottam még róla és térképen sem találtam! A hely jelölése „a Mátyás templom mögött" csak fokozta kíváncsiságomat. Esztergomi és budai kérdezősködés után mégis megtaláltam: a várfalba ékelődő, kb. három-négy emeletnyi légterű kápolnát Schulek Frigyes annaki­dején a Halászbástyába beleépíttette! így kétféleképp is megközelíthető: föntről, a csigalépcsőn, a Mátyás templom mögül, és lentről, a fal aljától nyíló kapuból. Hatalmas belső emlékfala a Budáért elesett hősök emlékét egészen 1956-ig évszámokkal jelöli. A kápolna belső tere ma képzőművészeti foga­dóhely és kiállítóterem. E nagyon is méltó helyre szólt a meghívó: az M.S. mester-díj átadására, az első alkalommal sorra kerülő ünnepélyre. A mesterdíj kuratórium egyik tagja, Molnár Pál, a Heti Válasz főmunkatársa így fogalmazta meg összejövetelünk célját: „Az. M.S. mester-díjjal elsősorban azokat a kiváló magyar művészeket kívánják elismerni, akiknek munkásságában az európai és a magyar nemzeti jelleg évtizedeken át együtt fénylett fel. Fontosnak látják a díj alapítói, hogy sikerélményhez juttassák azokat az elsőrangú képzőművészeket, akiket a pártállami zsűrik kirekesztettek a jutalmakból. Ez utóbbi értelemben az M.S. mester-díj beleilleszkedik az 1997-es Balassi Bálint-emlékkard néven indított irodalmi, 1999-ben Tinódi-lant elnevezéssel útjára bocsátott zenei elismerés által alkotott sorba. A Balassi-kard esetében Makovecz Imre, a Tinódi-lant odaítélésekor Mészöly Dezső a kuratóriumi elnök, s ez érzékelteti, hogy nem szűken értelmezett szakmai díjról van szó. Ezúttal egy közgazdászt, Varga Mihályt kérték fel a díjalapítók a kuratóriumi elnöki poszt betöltésére ". Első alkalommal tehát - 2001. szeptember 7-én (s ezután is minden év Kisboldogasszony napja környékén) kapja meg a díjazott azt a kis bronzszob­rot, melyet a Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél) című M.S. mester-kép egy részlete alapján készített el Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrász. Az elsőjutalmazott, Pataky László, az idén hetvenéves festőművész, szám­talan táblakép és (szegedi, gyulai, pécsi, ráckevei) templomi freskó alkotója, a Képzőművészeti Egyetem hajdani tanító-művésze, II. János Pál pápa díja­zottja vehette át saját tanítványa szobrát. A laudációt is ő, Mihály Gábor tette meg. Annakidején a méltatlan kritikák miatt önként nyugdíjba vonult művész szá­mára igazi ünnep volt ez a nap! De a magyar kultúra számára is mérvadó volt ez a kulturális ese­mény: a magas művészeti minő­ség elismerése. Az ünnepség hangulatát Faragó Laura gyö­nyörű énekei emelték: 15. szá­zadi Szent István-himnuszt, a Kájoni Kódex 17. sz. mise-rész­letét s régi aratási dalokat adott elő. Mi, esztergomiak pedig büsz­kék lehetünk: hogyha emléke­zünk és M.S. mester-képet sze­retnénk látni, csak elsétálunk a Keresztény Múzeumba... ílorváth Gáborné dr. (d.) Valaha, az ötvenes-hatvanas években országos hírű néptánccgyüttc­se volt Esztergomnak Dobránszky Béla vezetésével. A csupaszív együttcsveze­lő tragikus halála után azonban vissza­esett a néptánc-élet városunkban, oly­annyira, hogy tíz éve feloszlott a Dob­ránszky által alapított kiváló együttes. Két éve viszont Polgár József el­kezdte a táncházak szervezését a Szent­györgymezői Olvasókörben, ahol a pár­kányi Tücsök zenekar közreműködésé­vel azóta is havonta rendeznek kiváló hangulatú táncházakat, alkalmanként 100-150 résztvevővel is. A hídavatás közelgő dátuma jelentet­te az apropót ahhoz, hogy meghirdes­sék idén januárban egy új néptánc­együttes megalapítását. Napjainkban 19 fő alkotja a csoportot, és lelkesen készülnek a hídavató ünnepségekre, el­ső hivatalos fellépésükre. Az együttes művészeti vezetője Szénássy Attila és felesége Katalin, akik tizenegy évig táncoltak a legendás budapesti Bartók Táncegyüttesben, mesterük az a közis­mert Timár Sándor volt, aki a táncház­mozgalom egyik megalapítója és hosszú évekig az Állami Népi Tánc­együttesnek is művészeti vezetője volt. - Milyen koreográfiákkal készültök a nagy bemutatóra? - kérdezem a rend­kívül elfoglalt művészeti vezetőt, aki civilben egyébként a TYCO-gyárban dolgozik. - Kél műsorszámmal is készülünk a hídavató ünnepségre! A/, egyiket erdé­lyi, pontosabban széki táncokból állí­tottuk össze. A legények először sűrűés ritka tempót táncolnak, majd a lányok is bekapcsolódnak a láncba, négyessel, lassú csárdással. A másik koreográfiá­ban kalocsai fércelő, illetve mars nevű táncokat mutatunk be. - Úgy érzed, hogy ez. az. alig több, mint fél éve együtt dolgozó csapat al­kalmas lesz. a fellépésre? - Igen, úgy gondolom, nem fogunk csalódást okozni. Egyénként két párral Párkányban már bemutatkoztunk, a tör­ténelmi falvak találkozóján szeptember 15-én. Szénássy Attila azt is elmondta, hogy köszönik az önkormányzat által nyúj­tott támogatást, melyet a fellépéshez szükséges ruhák elkészítéséhez kaptak. - Mindenkit szeretettel várunk a nép­tánccsoport bemutatkozására, október 12-én délután fél hattól a Kolping-pá­lyán és azt követően az október 13-ai táncházunkba, melyet szokás szerint az Olvasókör épületében tartunk 17 órától, ahol bárki kipróbálhatja tánctudását ­mondja búcsúzóul Polgár József. Jubileumi oklevelek a Tanítóképzőből Szeptember 29-én meghatóan emlé­kezetesjubileumi diplomaosztó ünnep­ség volt városunkban a Vitéz János Ró­mai Katolikus Tanítóképző Főiskola szervezésében. A Vízivárosi Plébánia­templomban Gaál Endre kanonok, fői­gazgató mutatta be a hálaadó szentmi­sét, melyen az eseményre meghívott 162 ünnepelt, azok családtagjai, bará­tai, ismerősei, diáktársai, számos érdek­lődő vett részt. Nyár végi időben, tűző napsütésben vonult át ezután az ünnep­lő sokaság a Várhegyre, a főiskola dísz­termébe. Homor Lajos főigazgató-he­lyettes fogadta az érkezőket, majd rövid koncerttel vette kezdetét a ceremónia. Itt a tanítóképzőben 60 évvel ezelőtt oklevelet szerzett Hámori Mátyás győri zeneszerző Jubilate Deo című, erre az alkalomra írt kórusművét adta elő a Monteverdi Kamarakórus, vezényelt Hunyadi Zoltán karnagy. A közönség forró tapssal köszönte meg a zeneszer­ző és a szereplők művét és teljesítmé­nyét, majd Magyar György főigazgató­helyettes szólt a vendégereghez. A szív­hez szóló szavak után a kisdiákok lép­tek a pódiumra. Szerencsés Tiborné ve­zetésével és vezénylésével a Gyakorló iskola énekkara szerepelt. Erősebben dobbantak a szívek, mikor a hosszú he­tek előkészülete nyomán megtalált és meghívott ünnepelteket név szerint kér­te a főigazgató a jubileumi diplomák átvételére (fotónkon). A 162 jogosult­ból néhányan nem tudtak eljönni az Al­ma Materba, részükre lakhelyük önkor­mányzata ugyancsak ünnepség kereté­ben fogja átadni oklevelüket. Térsé­günkben élő és itt tanított, ma már nyu­galmazott tanítókat köszönthettünk kö­zöttük. Aranyoklevelet, 50 évvel ezelőtt vég­zettek kaptak: Bárdos Géza, Bene Lász­lóné, Csík Istvánné, Farkas István, Fe­ith János, Ferkó Lajos, Hegyi Árpádné, Holop Gézáné, Horváth Imréné, Hroba Lajosné, Jekli Imre, Juhász Jánosné, Kertész Józsefné, KósaJenőné, Kovács Anna, Major Ferenc, Malczovich Ilona, Nagy Istvánné, Nagy Tiborné, Navratil Antal, Németh Mária, Polyák Ferenc, Rapp Jenőné, Regős Károly, Téglás Lászlóné, Telek Balázs, Thúróczy Ká­rolyné. 60 évvel ezelőtt léptek tanítói pályára azok, akik ma gyémántoklevéllel gaz­dagodtak: Árendás Vendelné, Bárdos Ferencné, Besey Gyula, Csermely Ist­vánné, Füzesi Emil, Hámori Mátyás, Kiss Zoltánné, Lacza István, Lengyel Istvánné, Lugosi Gyula, Sas András, Szendrő Károlyné, Tóth Kelemen Jó­zsefné. A vasoklevelet, mely 65 évi végzett­séghez kötött, már mind olyanok vették át, akiknek első tanítványai is már javá­ban élvezhetik a nyugdíjat: Arató János István, Bartal Béláné, Hauser László, Peti Sándorné, Pozsgay Ernőné, Vincze Józsefné. Egészen kivételes fizikai és szellem­i képességűek azok, akik megélhetik a legmagasabb fokú elismerést, a rubi­noklevelet. Ők 70 évvel ezelőtt hagyták el a tanítóképző padjait: Károlyi Mária Jolandis, Rózsár Dánielné, Sárközy Sándorné, Takács Anna M. Laura. A díszdiplomások népes serege ne­vében a fél évszázaddal ezelőtt végzett esztergomi Regős Károly kért szót, né­hány ünnepi mondatban emlékezett a felejthetetlen diákévekről és a szép, de göröngyös pedagóguspályáról. Lapunk kérésére a nagy tiszteletet élvező Rózsár Dánielné, Kati néni ter­jedelmes interjút is adott, melyet egy későbbi számunkban olvashatnak. (álo)

Next

/
Oldalképek
Tartalom