Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. július 5. Hírünk a nagyvilágban KITŰNŐ ÉRETTSÉGI AMERIKÁBAN - avagy milyen is egy elnöki aranyoklevél? ­• y^M A r-(/e/s / d- S^caamÁ­-V v 0­//AC, ífS/Ytf/fc­Györgyi Fonyodi 7/•S' Sc,e/Ó'rAw^, High Elnöki aranypecsétes oklevél A napokban érkezett haza a szülői házba kiemelkedően sikeres amerikai tanulmányainak befejeztével Fonyó­di Györgyi (fotónkon középen, isko­latársai gyűrűjében). Esztergomi barátai körében gyor­san terjedt a híre, hogy kitűnő érett­ségiéért és képzőművészeti tanul­mányaiért, valamint az amerikai pályázatokra készített grafikáiért rit­ka állami elismerésben részesült. Természetesen találkozni szerettünk volna vele, ami a minap sikerült is. Családi körben, szüleivel és három testvérével - Gyurival, Szandrával és Zsoltival - együtt beszélgettünk. Györgyi a Gyakorló iskolában kez­dett és az órák után részt vett minden­ben: ott volt dr. Chira Péterné sport­körében, Bangó Miklós rajz­szakkörében, az úszó- és kézilabda­edzéseken, külön nyelvórákon. Édes­anyjától, Rozsó Györgyitől öröklött képzőművészeti érdeklődése és te­spanyolok, kínaiak és mások. A vég­zősöket már az egyetemi tanul­mányokra készítik elő, így választot­ta Györgyi a képzőművészetet. A több mint negyven társa közül hár­mukkal délutánonként művésztanár foglalkozott, szigorú heti beosztásuk volt. Szobatársa, Monica Steehan ugyancsak szorgalmas és jó tanuló volt. Hajnali négykor keltek, uszodá­ba mentek, fél nyolckor kezdődtek az órák. Délután háromtól a választott foglalkozások voltak, szombaton pe­dig sportnap. Györgyi tagja volt az úszó- és röplabda-csapatnak, itt is ki­tűnt. Az iskola évkönyvében így ír­nak róla (angolból fordítva): „Szereti Hawaiit, mert tud tanulni és pihenni egyidőben. Beletartozik a röplabda- és úszócsapatba. Györgyi megmutatta tehetségét a művészet vi­lágában. Az O egyedülálló stílusa és technikai tudása mesteralkotáshoz vezetett, ezért biiszék vagyunk rá." Iskolatársai körében hetsége Bangó tanár úr foglalkozásai nyomán felszínre tört. Az első nem­zetközi sikert 1997-ben élte meg, amikor az Európa et School uniós művészettörténeti pályázaton arany­érmet nyert. Az akkori oktatási mi­niszter dísztáviratát máig őrzi. Már a Dobó gimnáziumbajárt, amikor ame­rikai továbbtanulásra kínálkozott le­hetőség: a St. Joseph Jr/Sr High School, Hilo-Hawaii, United States of Amerika tanulója lett. Ebben a ne­ves intézetben a világ minden részé­ből érkezettek együtt tanulnak: brazi­lok, tajvaniak, japánok, németek. Kitartó szorgalma páratlan ered­ménnyel zárult: kitűnő érettségi bizo­nyítványa mellé elnyerte az amerikai elnöki oktatási program aranypecsé­tes oklevelét is, amit Georg Bush sze­mélyesen írt alá. Érettségi után 32 pályamunkáját nyújtotta be az amerikai felsőfokú képzőművészeti minősítő testület elé, melynek elbírálása után újabb bi­zonyítványt kaphat. Ez koraőszre várható. Addig is élvezi a családi, a baráti kör szeretetét, örömeit, a nyári vakációt, melyért kemény tanulással és alkotásaival rá is szolgált. Pálos 1% HUNGARY r' Gyorgvi Fonvodi loves Hawaii Ixvausi 1 shv can >tud\ and rda\ at the sonu' timo. Aloni; \\ ith Iut involvement in volk'vball and Mvimminv;. Gvorgvi ha> displawd Iut tak-nt in tlu­world ot art. 1 ler imiqiu- >t\ k and Jttj B| porsistciuv in imprm inj; hor -kills ha­m producod masU'rpkvo to Iv proud ot. Egy Zámbó Jimmy-lemez kálváriája Sok viszontagság után a boltokba került Zámbó Jimmy: Csak a jók mennek el című albuma. A soha meg nem jelent dalok gyűjteménye Jimmy halála előtt kb. egy évvel készült el, amikor a művész egyetlen kiadóval sem állt szerződésben. Ezek a dalok a Metachord Stúdió fiókjában feküd­tek, mivel Jimmy magánkiadásban szerette volna megjelentetni őket. 2001. január 2-án azonban a bal­szerencse - egy lövedék formájában - közbeszólt. Miután a kedélyek úgy­ahogy megnyugodtak, Jimmy özve­gye, Edit asszony azzal a kéréssel fordult a Metachord kft-hez, hogy szeretné, ha ez a lemez eljutna a kö­zönséghez, hiszen a Király ez év ele­jén már piacra dobta volna. A kiadó gőzerővel munkához látott, és né­hány nap alatt elkészült az ún. master, dacára annak, hogy a címadó dal, amit Jimmy a lánya temetésén éne­kelt, csupán egy magnókazettán volt megtalálható, mint helyszíni felvétel. Az is nehézséget jelentett, hogy a mű­vész előző kiadója megpróbált aka­dályokat gördíteni a megjelenés elé. Bár az anyag rendelkezett a szüksé­ges engedélyekkel, mégis per lett a dologból. Közben a kész anyagot, a terjesztésre szánt lemezeket a forgal­mazó cég, az Universal Music kft. raktárában lefoglalták. Hosszú huza­vona után végül a hanghordozó eljut­hatott a rajongókhoz. Hogy ők mennyien lehetnek, nem tudni, de tény: ez az album már megjelenése napján átvette a MAHASz eladási lis­ta vezetését, és gyorsan halad az arany lemezt jelentő húszezres eladott példányszám felé. A nagylemezen a címadó dallal együtt 12 - eddig meg nem jelent ­szám található, melyekkel Zámbó Jimmy családja és a Jimmy Band kí­ván méltó emléket állítani a szeretett családtagnak és a tehetséges énekes­nek, zenésztársnak, barátnak. Ezt az albumot is páratlan énekhangja teszi egyedivé, e lemezen azonban saját számain kívül más zenészek szerze­ményeit is énekli. A számok kivá­lasztásánál a döntés joga a családta­goké és olyan barátoké volt, mint Jankai Béla, Pálmai Zoltán és Hexi­na, akik jól ismerték, és éveken át dolgoztak vele. A legfontosabb szempont az volt, hogy vajon Jimmy­nek tetszene-e? (Metachord-infó) Egykori néptáncosok találkozóján (lm-) A Szentgyörgymezői Olva­sókör nagytermében több mint szá­zanjöttek össze az egykori Esztergo­mi AFESZ Néptáncegyüttes tagjaiból. Polgár József a házigazda és Padá­nyi László szervező fogadta a több­nyire a térségünkből, de az ország más részeiről is érkezetteket, hogy emlékezzenek a közel fél évszázad­dal ezelőtti alakulásra, sikereikre és szeretett mesterükre, néhai Dob­ránszky Bélára. A köszöntők sorát Csenki József nyugalmazott AFESZ-elnök nyitotta meg. Ma is jól emlékszik az akkori fiatalság lelkesedésére, szorgalmára, a megszerzett kitüntetések sorára: Kiváló Együttes (1970), Nagydíj (1972), Nívódíj (1978) és a felejt­hetetlen tanítómesterükre. Homor Imréné volt tanácselnök-helyettes ki­emelte, hogy akkortájt a megyeszék­hely professzionális együttesével azonos színvonalon dicsőséget hoz­tak az áfészesek minden szereplésük­ről, mikéntéiről aDobránszky Bélára emlékező írásunkban szóltunk (EVID, 2001. május 24.). Elérzéke­nyülten köszöntötte az emlékezőket Dobránszky né Padányi Erzsébet, akit virágcsokrokkal halmoztak el a jelen­lévők (fotónkon az ülő sor közepén). A táncoslábú, ma is életvidám Rá­kos Ferenc alapítótag ez alkalomra írt strófával elevenítette fel az elrepült évtizedeket. Megtudtuk, hogy az első próbákat a Széchenyi téri átjáróház­ban tartották, majd a Kossuth Lajos utcában, a Magyar Király Szállóban folytatták. Otthon érezhették magu­kat a Kispipában is, majd a Petőfi iskola nyújtott fedelet számukra. Rá­bai Miklós is többször meglátogatta az együttest, ezidőben a Városháza szabadtéri színpadán táncoltak. Jár­tak faluról falura, legtöbbször a Nyu­lászi Kálmán vezette fúvósokkal együtt. A Felvidéken, a Balaton part­ján a Kossuth Verbunk, a szatmári, a nyírségi és a kanász táncok biztos sikert hoztak. Több mint hatszázan táncoltak az AFESZ együttesében, de leginkább Rákos Ferenc és Zsuzsa, Bartus Mihály és Katalin, Balogh Magdi, Rákos Magdi, Benke Tibi, Bábszki Ferenc és Jani, Hegedűs Mi­hály, a Borosházi fiúk, a Juhász fiúk és Tőkei Zsóka, Drexler Sándor, Tep­lánszki Feri, Hetves Tibi, Kissik Jó­zsi, Trexler Jani, Benke Tibi, Sonk­után Imre és Szalay Erzsi, Varsányi Ernő, Herbály Erzsi, Szeder Jani és Jutka, Hányi Erzsi szereplése emlé­kezetes. Vörös „Pocó" zenekara mu­zsikált, a próbákon a kontrás János bácsi mindig ott volt. A mostani ta­lálkozón a párkányi Tücsök Népzene­kar muzsikált, babgulyást vacsoráz­tak, beszélgettek, énekeltek. A remek hangulat éjfélig tartott. Nem kétséges: emlékezetes marad mindannyiuk számára. Részlet az évkönyvből Júniusban kaptuk a szomorú hírt, hogy rövid szenvedés után, kórházi ágyban halt meg. A szegedi egyetemen szerzett ma­tematika-fizika szakos tanári diplo­májával érkezett 1963 nyarán az ak­kori Bottyán János Gép- és Műszeri­pari Technikumba. Országosan is hí­res tantestületbe került: Csetényi Jó­zsef igazgató, Bankó Zsigmond mű­helyfőnök, Dévényi Iván és felesége, Kuti István, Sárgái József, Tóth Ist­ván, Gárdainé, Szöllősi Barna, Be­nőcz Ferenc, Szabó Imre, Zsolczer András, Tatár József, Nagymajtényi SZEGŐ ALBERT tanár Jenő dr., Balogh Sándor, Kerekes Já­nos, Baráth Iván, Popovics György, Fazekas Sándor és mások kollégája lett. Élete során ez az iskola volt az egyetlen munkahelye. 1997-től nyug­állományban volt. Kevermesen született, így nem volt idegen tőle a kerti munka sem. Ez töltötte ki nyugdíjas napjait. Erős fizi­kumát végig megőrizte, ezért is ért bennünket váratlanul a halálhíre. Kor­társai, tisztelői voltunk. Mindennap­jainkból ezután hiányozni fog. Ger­gely László - tanártársa, majd igazga­tója - így emlékezik rá: - Szakmáját szerető, nagy tudású, tanítványai által kedvelt és tisztelt tanár volt. Élmény­szerű óráin fel tudta kelteni a tanulók érdeklődését, segítette, ösztönözte ta­nítványait képességeik kibontakozta­tására. Felismerte a rejtett tehetsége­ket, sok tanuló sorsát, jövőjét megha­tározó módon tudta befolyásolni, so­kan köszönhetik neki későbbi sikere­iket. Jóindulatú, kedves kollégát, se­gítőkész barátot veszítettünk el vele. A közösség, a nevelőtestület egyik motorja volt. Markáns egyéniségét, derék termetét, kemény jellemét több ezer tanítványa emlékében őrzi. (pi) Csak a jók mennek el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom