Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

A szimfonikusok farsangi koncertjén Tíz éves a Rudnay Alapítvány - Beszélgetés Kiss-Rigó László elnökkel (Pálos) A déli városrész „kapuja": a Rudnay tér, a Hősök tere az utóbbi évtizedben alaposan megújult, amihez a szellemi és anyagi erőt jelentős részben a Rudnay Sándor Alapítvány mozgósította és fogta össze. Sikeres működésükről, az idei év jelentős eseményeiről, kulturális értékeinkről beszélgettünk Kiss-Rigó IMSZIÓ kuratóriumi elnökkel. - Mire a legbüszkébbek? - A Rudnay Sándor Alapítvány ezekben a napokban ünnepli alapításának 10. évfordulóját. Ezidő alatt látványos eredményeket értünk el a Rudnay Sándor hercegprímás által építtetett, Szent Anna templomhoz kapcsolódó oktatási, kulturális és plébániaközpont 1990ben, nagyrészt romosán viszszakapott épületkomplexumának újjáépítésében és bővítésében. Már nyolc évfolyammal működik a Mindszenty József nevét viselő általános iskolánk, néhány hónapja avattuk a több millió forintos költséggel létrehozott millenniumi díszudvarunkat (fotónkon a vendégekkel); néhány héttel ezelőtt pedig dr. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter elhelyezte a minisztériuma támogatásával létesítendő sportcsarnokunk alapkövét. Célunk, hogy 2003 szeptemberében megnyithassa első tanévét a négy évfolyamos, évfolyamonként egy osztállyal működő gimnázium is, mely Rudnay Sándor nevét fogja viselni. - Diákokat táboroztatnak, olasz testvérkapcsolatokat tartanak fenn, emlékműveket állítanak. Honnan van pénzük? - A Millenniumi Kormánybiztos Hivatala alapítványunkat bízta meg azokkal a feladatokkal, amelyek a Melocco Miklós alkotta millenniumi szoborcsoport kivitelezéséből és felállításából adódnak. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kapott támogatásból tudtuk a Szent Tamás-hegyen lévő Golgota szoborcsoportot közel 3 millió forintos költséggel restaI urálni. Alapítványunk az Ifjúsági és Sportminisztérium, vala; mint számos magánszemély | által nyújtott támogatás felhasználásával újította fel a Badacsony közelében lévő Kővágó| örs plébániájától használatba kapott épületet, mely elsősorban a Mindszenty iskola és a Szent Anna Plébánia diákjainak, csoI portjainak szolgál nyári táborhelyül. Tíz év alatt az alapítvány rendszeresen tudott támogatást adni rászorulóknak, nehéz helyzetben lévő közösségeknek, egészségügyi intézményeknek; továbbá hozzá járult az iskola illetve a testvérplébánia nemzetközi kapcsolatainak kialakításához. - Az alapítvány és a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő' Egyesület tíz éve építi a szlovák kapcsolatot is. Esztergomi székhelyű, a szomszédokkal közös kulturális kutatóközpont alapítását tervezik. Rudnay hercegprímás épító' szellemében élnek. Hogyan testesítik ezt meg? - A beruházások és fejlesztések mellett minden évben számos nemzetközi kulturális rendezvényt tartunk, többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlavisztikai Intézetével együttműködve. A Rudnay Sándor téren (az esztergomiak 1820-ban itt fogadták ünnepélyesen a prímást, aki a felvidéki Nagyszombatból több száz év után visszatelepítette az érseki központot) még a millenniumi ünnepségek idei befejezése (augusztus 20.) előtt alapítványunk egy monumentális emléket kíván állítani Rudnay Sándor esztergomi város- és kultúraépítő tevékenysége iránti tisztelgésként. Az emlékmű sokszögű talapzatának minden oldalán egységes koncepció szerint - a város történelmi kapcsolataira utaló művészi ábrázolás kap helyet. így az emlékmű-az avatóünnepség után is - szinte folyamatosan szolgálhat nemzetközi történelmi-kulturális ünnepségek helyszínéül. Az ezekhez kapcsolódó kulturális rendezvényeknek, konferenciáknak pedig a Szent Anna templom mögötti épületkomplexum ad majd helyet. - Köszönjük a beszélgetést! * (Az alapítvány támogatásokat befogadó adószáma: 19147170-2-1L) Február 17-én este a Dobó gimnázium aulájában rendezték meg a Városi Szimfonikus Zenekar 6. bérleti hangversenyét. Reményi Károly művészeti vezető két versenyművet és egy szimfonikus nagyzenekari darabot választott ki a farsangi alkalomra. Elsőnek Bach: F-moll zongoraversenyét hallottuk, melyet a zeneszerző a XVIII. század derekán komponált. Az első tétel dallamában és ritmikájában a műelején elhangzó témára épül. A második tétel lírai dallamú, míg a harmadik háromnyolcados táncos, lüktető zene. A zongorista Fellegi Melinda fiatal művész, három éve diplomázott a Zeneakadémián, ahol végig Baranyai László tanítványa volt. A kecskeméti származású, tehetséges hölgy koncertezett már Párizsban is, ám arra a legbüszkébb, hogy tanít a Kodály Intézetben is. Szeptember óta ő az esztergomi Zenede igazgató-helyettese. Játékát tetszéssel fogadta a közönség. Az est második versenyműve Mendelssohn: E-moll hegedűversenye volt, amely a XIX. század 40-es éveiben született. Szerzője inkább karmester és zongorista volt, viszont gyermekkorában már kitűnően hegedült. Ez meglátszott a darabon is, finomnál finomabb zenei árnyalatokat élvezhettünk benne. Második tétele lírai és dallamos, a harmadik lüktető és mozgalmas. A hegedűszólót az esztergomi származású Homor Margit hegedűművész, a MATÁV Postás Szimfonikusok elsőhegedűse játszotta. A művésznő pályája városunkból indult, a konzervatóriumot Győrben végezte, majd a tanárképzőt a fővárosban. Pallagi János volt a mestere, aki erre a koncertre is eljött. Meghallgatta játékát több testvére is, legmesszebbről Homor Mária jött, aki a Szegedi Szimfonikusoknál muzsikál. A közönség vastapssal köszönte meg a nagyszerű hegedűjátékot. A szünetet követően a zenepártolóktól Rosta Béla elnök kért támogatást: a jövedelemadó egy százalékának felajánlását a Szimfonikus Zenekar Alapítvány 18600454-1-11 adószámára várják. A koncert második részében a főszerep a nagyzenekaré volt. Kétszáz évvel ezelőtt szerezte J. Haydn: D-dúr (Óra) szimfóniáját, melyet Londonban mutattak be elsőként. A szimfónia névadója a második tétel tikk-takkoló hangzása, ami a fagotton és a vonós hangszereken szólal meg. A szép sikert termő zenei esten Reményi József vezényelt (fotónkon Kovács Gergely kürtös szólamvezetővel), a koncertmester ezúttal is Pásztóiné Nádudvary Erika volt. A bérleti sorozat következő előadása március 24-én lesz a vízivárosi templomban. P. Olvasói levél „A hídavatásra készülve: újjáalakult az esztergomi néptáncegyüttes"címmel jelent meg egy cikk az EVID legutóbbi számában, D.L. tollából. Nem vonom kétségbe a szerző, D.L. jószándékát, de - mint a magyar lírából is ismeretes - ez kevés\ Megalapozott, illetékes forrásból származó, hiteles híreken kellene alapulnia minden cikknek, különben kétségbe vonható annak tényszerűsége, félretájékoztatás lesz a vége, csorbul az újságírói etika. Mint az említett cikk esetében is. Egyrészt valóban alakulóban van egy új néptánccsoport, mely keddenként a Szentgyörgymezői Olvasókörben tartja próbáit. Bármennyire szeretnénk újjáalakulásról beszélni, nem tehetjük. Nem tehetjük, mégpedig a tények miatt: 12 olyan tagunk van, akiklegfeljebb csak láthatták a méltán neves ÁFÉSZ együttest, melynek két művészeti vezetőnkön kívül 3 mostani csoporttagunk valóban tagja volt. így szerintem - új néptánccsoport születésének örülhetünk, nem újjáalakulásnak. Másrészt a keddi próbáink kifejezetten zárt ajtók mögött zajlanak. Ennek okait remélem, nem kell részletezni. Tehát semmiféle „...minden érdeklődőt szeretettel várnak !"nem jöhet szóba. Ez műhelymunka. A közönséggel történő találkozás egyelőre csak vágyunk, ezért dolgozunk. Mindezt akár meg is beszélhettük volna, ha D.L. kérdéssel fordult volna vagy a művészeti vezetőkhöz, vagy az Olvasókör vezetőjéhez. Nem fordult. És nem először járt el így! Kedves D.L.! Szívesen veszem, ha az Olvasókör bármely rendezvényén átélt élményeit „kiengedi tollából"! Könnyíti vele az én munkámat is. Az Olvasókör terveiről azonban ("... álmuk, hogy a Mária Valéria híd avatásán rövid műsorral mutatkozzanak majd be.") úgy gondolom, akkor ildomos írnia, ha a tervek összeállítójával beszél ezekről. Ebben egyébként egyszer már közös nevezőre jutottunk egy személyes beszélgetés alkalmával. Hiteles információit a továbbiakban is szívesen olvasom az EVID-ben. P.J. Találkozások csodái Ágoston Lóránt kiállítása Népes művészetkedvelő közönség tisztelte meg Ágoston Lóránt, fiatal művésztanár első esztergomi tárlatnyitóját a József Attila Altalános Iskola Galériájában. - Vajh, ki ő és merre van hazája? - kérdeztük a költő szavával, és igazi kíváncsisággal, hiszen csak annyit tudtunk, hogy nemrégen Esztergomban talált otthonra. (Reméljük, hofy tartósan.) Nos, a szépséges magyar népdalból ismert Törökkanizsa szülötte, vagyis vajdasági származású - és felesége révén került városunkba. Rajz-földrajz és környezetvédelmi szakos diplomáját 1995-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (ahol Arany Sándor, Szűcs Árpád voltak a mesterei) és a József Attila Tudományegyetem szerezte. Jelenleg az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskolában környezetvédelmet tanít, a József Attilában pedig óraadó rajztanár. Művészeti pályafutásának hat éve igen színes, gazdag és sikeres. 1995-ben „In memóriám Geriub Gepleki" (1MGG) néven képzőművészeti csoportot alapított szegedi diáktársakkal - akik ma már kollégák. 1997 óta az IMGG Nemzetközi Festőtáborában, Törökkanizsán és Bácskossuthfalván (ma: Moravica) évente találkoznak, csoportos és önálló kiállításokat rendeznek. E kiállítások színhelyei: Törökkanizsa, Kanizsa, Szabadka, Belgrád (Jugoszláviában), Magyarországon pedig Szeged, Budapest - és most: Esztergom. Egyikében az iskolagalériáknak, amelyek nevelő hatása a vizuális kultúra tekintetében ma már közismert. Ám hasonlóképp figyelemre méltó, hogy egy-egy tárlatnyitás más művészetek terén a tehetséges tanulók számára fellépési lehetőséggel is szolgál. A kiállításhoz illő szép szavalatot, zeneszámokat hallhattunk tőlük ez alkalommal is. A tárlatot Dávid Veronika, a diákkori jóbarát - ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófia szakos tanára - nyitotta meg. Méltatta az 1996-2001 között született, „sok várost megélt" képeket, amelyeket a „találkozások csodáinak" nevezett. „A nézők és a képek közötti találkozókon vonalak és színek játékát látjuk, egyszeriben közük lesz a művekhez. Sokféle öszszefonódásuk, megragadva a tekintetünket, játékba von bennünket. ... És valóban! Az olajfestményeken a vonalak, a foltok, pöttyök, a mozaikszerű betétek természeti képeket formálnak: ágas-bogas fákat, erdővel borított hegyeket-völgyeket, végtelenül tágas alföldet, mérgeskedő felhőket. A bennünket körülvevő köznapi állatok pedig halak, madarak, tyúkok, kakasok az ecset nyomán meseszerű főnixlényekké válnak. Ágoston Lóránt ceruzarajzai például áldott állapotú feleségéről, vagy a Felhők, a Párosan ülők viszont kubista stílusjegyekkel mintha Picasso hatását mutatnák. A tárlatlátogatókat fogadó és búcsúztató hitvesről, Noémiről rajzolt portré pedig teljességében realista alkotás. Dr. Draginja Ramadanski aszszony, zentai irodalmár-esztéta így fogalmazza meg kiállítónk változatosan érdekes alkotásmódját: „A festő most új ablakot nyit művészetének termére. Az. ablakkeret beállítása olyan, hogy befogja a látómezővilágos-sötét szeleteit. Az ablak vitrázzsá lesz, amely a belső fényében ragyog." Reméljük, hogy a városunkban otthonra talált művész jövőre „újabb ablakot"-, időközben alkotott műveiből gazdag kiállítást nyit meg a számunkra. Munkájához és a közelgő belgrádi tárlatához sok sikert kívánunk! Horváth Gáborné dr.