Esztergom és Vidéke, 2001
2001-07-05 / 26-27. szám
2001. július 5. Hírünk a nagyvilágban KITŰNŐ ÉRETTSÉGI AMERIKÁBAN - avagy milyen is egy elnöki aranyoklevél? • y^M A r-(/e/s / d- S^caamÁ-V v 0//AC, ífS/Ytf/fcGyörgyi Fonyodi 7/•S' Sc,e/Ó'rAw^, High Elnöki aranypecsétes oklevél A napokban érkezett haza a szülői házba kiemelkedően sikeres amerikai tanulmányainak befejeztével Fonyódi Györgyi (fotónkon középen, iskolatársai gyűrűjében). Esztergomi barátai körében gyorsan terjedt a híre, hogy kitűnő érettségiéért és képzőművészeti tanulmányaiért, valamint az amerikai pályázatokra készített grafikáiért ritka állami elismerésben részesült. Természetesen találkozni szerettünk volna vele, ami a minap sikerült is. Családi körben, szüleivel és három testvérével - Gyurival, Szandrával és Zsoltival - együtt beszélgettünk. Györgyi a Gyakorló iskolában kezdett és az órák után részt vett mindenben: ott volt dr. Chira Péterné sportkörében, Bangó Miklós rajzszakkörében, az úszó- és kézilabdaedzéseken, külön nyelvórákon. Édesanyjától, Rozsó Györgyitől öröklött képzőművészeti érdeklődése és tespanyolok, kínaiak és mások. A végzősöket már az egyetemi tanulmányokra készítik elő, így választotta Györgyi a képzőművészetet. A több mint negyven társa közül hármukkal délutánonként művésztanár foglalkozott, szigorú heti beosztásuk volt. Szobatársa, Monica Steehan ugyancsak szorgalmas és jó tanuló volt. Hajnali négykor keltek, uszodába mentek, fél nyolckor kezdődtek az órák. Délután háromtól a választott foglalkozások voltak, szombaton pedig sportnap. Györgyi tagja volt az úszó- és röplabda-csapatnak, itt is kitűnt. Az iskola évkönyvében így írnak róla (angolból fordítva): „Szereti Hawaiit, mert tud tanulni és pihenni egyidőben. Beletartozik a röplabda- és úszócsapatba. Györgyi megmutatta tehetségét a művészet világában. Az O egyedülálló stílusa és technikai tudása mesteralkotáshoz vezetett, ezért biiszék vagyunk rá." Iskolatársai körében hetsége Bangó tanár úr foglalkozásai nyomán felszínre tört. Az első nemzetközi sikert 1997-ben élte meg, amikor az Európa et School uniós művészettörténeti pályázaton aranyérmet nyert. Az akkori oktatási miniszter dísztáviratát máig őrzi. Már a Dobó gimnáziumbajárt, amikor amerikai továbbtanulásra kínálkozott lehetőség: a St. Joseph Jr/Sr High School, Hilo-Hawaii, United States of Amerika tanulója lett. Ebben a neves intézetben a világ minden részéből érkezettek együtt tanulnak: brazilok, tajvaniak, japánok, németek. Kitartó szorgalma páratlan eredménnyel zárult: kitűnő érettségi bizonyítványa mellé elnyerte az amerikai elnöki oktatási program aranypecsétes oklevelét is, amit Georg Bush személyesen írt alá. Érettségi után 32 pályamunkáját nyújtotta be az amerikai felsőfokú képzőművészeti minősítő testület elé, melynek elbírálása után újabb bizonyítványt kaphat. Ez koraőszre várható. Addig is élvezi a családi, a baráti kör szeretetét, örömeit, a nyári vakációt, melyért kemény tanulással és alkotásaival rá is szolgált. Pálos 1% HUNGARY r' Gyorgvi Fonvodi loves Hawaii Ixvausi 1 shv can >tud\ and rda\ at the sonu' timo. Aloni; \\ ith Iut involvement in volk'vball and Mvimminv;. Gvorgvi ha> displawd Iut tak-nt in tluworld ot art. 1 ler imiqiu- >t\ k and Jttj B| porsistciuv in imprm inj; hor -kills ham producod masU'rpkvo to Iv proud ot. Egy Zámbó Jimmy-lemez kálváriája Sok viszontagság után a boltokba került Zámbó Jimmy: Csak a jók mennek el című albuma. A soha meg nem jelent dalok gyűjteménye Jimmy halála előtt kb. egy évvel készült el, amikor a művész egyetlen kiadóval sem állt szerződésben. Ezek a dalok a Metachord Stúdió fiókjában feküdtek, mivel Jimmy magánkiadásban szerette volna megjelentetni őket. 2001. január 2-án azonban a balszerencse - egy lövedék formájában - közbeszólt. Miután a kedélyek úgyahogy megnyugodtak, Jimmy özvegye, Edit asszony azzal a kéréssel fordult a Metachord kft-hez, hogy szeretné, ha ez a lemez eljutna a közönséghez, hiszen a Király ez év elején már piacra dobta volna. A kiadó gőzerővel munkához látott, és néhány nap alatt elkészült az ún. master, dacára annak, hogy a címadó dal, amit Jimmy a lánya temetésén énekelt, csupán egy magnókazettán volt megtalálható, mint helyszíni felvétel. Az is nehézséget jelentett, hogy a művész előző kiadója megpróbált akadályokat gördíteni a megjelenés elé. Bár az anyag rendelkezett a szükséges engedélyekkel, mégis per lett a dologból. Közben a kész anyagot, a terjesztésre szánt lemezeket a forgalmazó cég, az Universal Music kft. raktárában lefoglalták. Hosszú huzavona után végül a hanghordozó eljuthatott a rajongókhoz. Hogy ők mennyien lehetnek, nem tudni, de tény: ez az album már megjelenése napján átvette a MAHASz eladási lista vezetését, és gyorsan halad az arany lemezt jelentő húszezres eladott példányszám felé. A nagylemezen a címadó dallal együtt 12 - eddig meg nem jelent szám található, melyekkel Zámbó Jimmy családja és a Jimmy Band kíván méltó emléket állítani a szeretett családtagnak és a tehetséges énekesnek, zenésztársnak, barátnak. Ezt az albumot is páratlan énekhangja teszi egyedivé, e lemezen azonban saját számain kívül más zenészek szerzeményeit is énekli. A számok kiválasztásánál a döntés joga a családtagoké és olyan barátoké volt, mint Jankai Béla, Pálmai Zoltán és Hexina, akik jól ismerték, és éveken át dolgoztak vele. A legfontosabb szempont az volt, hogy vajon Jimmynek tetszene-e? (Metachord-infó) Egykori néptáncosok találkozóján (lm-) A Szentgyörgymezői Olvasókör nagytermében több mint százanjöttek össze az egykori Esztergomi AFESZ Néptáncegyüttes tagjaiból. Polgár József a házigazda és Padányi László szervező fogadta a többnyire a térségünkből, de az ország más részeiről is érkezetteket, hogy emlékezzenek a közel fél évszázaddal ezelőtti alakulásra, sikereikre és szeretett mesterükre, néhai Dobránszky Bélára. A köszöntők sorát Csenki József nyugalmazott AFESZ-elnök nyitotta meg. Ma is jól emlékszik az akkori fiatalság lelkesedésére, szorgalmára, a megszerzett kitüntetések sorára: Kiváló Együttes (1970), Nagydíj (1972), Nívódíj (1978) és a felejthetetlen tanítómesterükre. Homor Imréné volt tanácselnök-helyettes kiemelte, hogy akkortájt a megyeszékhely professzionális együttesével azonos színvonalon dicsőséget hoztak az áfészesek minden szereplésükről, mikéntéiről aDobránszky Bélára emlékező írásunkban szóltunk (EVID, 2001. május 24.). Elérzékenyülten köszöntötte az emlékezőket Dobránszky né Padányi Erzsébet, akit virágcsokrokkal halmoztak el a jelenlévők (fotónkon az ülő sor közepén). A táncoslábú, ma is életvidám Rákos Ferenc alapítótag ez alkalomra írt strófával elevenítette fel az elrepült évtizedeket. Megtudtuk, hogy az első próbákat a Széchenyi téri átjáróházban tartották, majd a Kossuth Lajos utcában, a Magyar Király Szállóban folytatták. Otthon érezhették magukat a Kispipában is, majd a Petőfi iskola nyújtott fedelet számukra. Rábai Miklós is többször meglátogatta az együttest, ezidőben a Városháza szabadtéri színpadán táncoltak. Jártak faluról falura, legtöbbször a Nyulászi Kálmán vezette fúvósokkal együtt. A Felvidéken, a Balaton partján a Kossuth Verbunk, a szatmári, a nyírségi és a kanász táncok biztos sikert hoztak. Több mint hatszázan táncoltak az AFESZ együttesében, de leginkább Rákos Ferenc és Zsuzsa, Bartus Mihály és Katalin, Balogh Magdi, Rákos Magdi, Benke Tibi, Bábszki Ferenc és Jani, Hegedűs Mihály, a Borosházi fiúk, a Juhász fiúk és Tőkei Zsóka, Drexler Sándor, Teplánszki Feri, Hetves Tibi, Kissik Józsi, Trexler Jani, Benke Tibi, Sonkután Imre és Szalay Erzsi, Varsányi Ernő, Herbály Erzsi, Szeder Jani és Jutka, Hányi Erzsi szereplése emlékezetes. Vörös „Pocó" zenekara muzsikált, a próbákon a kontrás János bácsi mindig ott volt. A mostani találkozón a párkányi Tücsök Népzenekar muzsikált, babgulyást vacsoráztak, beszélgettek, énekeltek. A remek hangulat éjfélig tartott. Nem kétséges: emlékezetes marad mindannyiuk számára. Részlet az évkönyvből Júniusban kaptuk a szomorú hírt, hogy rövid szenvedés után, kórházi ágyban halt meg. A szegedi egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomájával érkezett 1963 nyarán az akkori Bottyán János Gép- és Műszeripari Technikumba. Országosan is híres tantestületbe került: Csetényi József igazgató, Bankó Zsigmond műhelyfőnök, Dévényi Iván és felesége, Kuti István, Sárgái József, Tóth István, Gárdainé, Szöllősi Barna, Benőcz Ferenc, Szabó Imre, Zsolczer András, Tatár József, Nagymajtényi SZEGŐ ALBERT tanár Jenő dr., Balogh Sándor, Kerekes János, Baráth Iván, Popovics György, Fazekas Sándor és mások kollégája lett. Élete során ez az iskola volt az egyetlen munkahelye. 1997-től nyugállományban volt. Kevermesen született, így nem volt idegen tőle a kerti munka sem. Ez töltötte ki nyugdíjas napjait. Erős fizikumát végig megőrizte, ezért is ért bennünket váratlanul a halálhíre. Kortársai, tisztelői voltunk. Mindennapjainkból ezután hiányozni fog. Gergely László - tanártársa, majd igazgatója - így emlékezik rá: - Szakmáját szerető, nagy tudású, tanítványai által kedvelt és tisztelt tanár volt. Élményszerű óráin fel tudta kelteni a tanulók érdeklődését, segítette, ösztönözte tanítványait képességeik kibontakoztatására. Felismerte a rejtett tehetségeket, sok tanuló sorsát, jövőjét meghatározó módon tudta befolyásolni, sokan köszönhetik neki későbbi sikereiket. Jóindulatú, kedves kollégát, segítőkész barátot veszítettünk el vele. A közösség, a nevelőtestület egyik motorja volt. Markáns egyéniségét, derék termetét, kemény jellemét több ezer tanítványa emlékében őrzi. (pi) Csak a jók mennek el