Esztergom és Vidéke, 2001
2001-12-20 / 50-52. szám
6 Esztergom és Vidéke Kókay Krisztina kiállítása Budapesten m Si**, *' 'f * '-'**> i v fess ^ ^ . S.1 'rr \ 'JSgJlp Bánócm íSttóp é u it é-jtii étxí M-takomiki éő* ít f 13 eutí SHi OttiCca ^^ Uac^Jnria, tU ^"fjhuie-*• Katona, fontját Ödön éOL * 6 RStataMHÉiHMEiiÉi^OT Esztergomi m uv é s ze ts ze re tők, örömmel vettünk részt Kókay Krisztina budai kiállításának megnyitóján október 20-án a Városmajor u. 16. szám alatti Hegyvidéki Kortárs Galériában. Nemzeti ünnepünk fővárosi ünnepség-sorozatának szerves része volt ez a megnyitó. ,,Meghasadt az ég" a címe a kiállítás fő képsorának, idézve Márai Sándor: Mennyből az. angyal című versét. Ezt a költői remekművet mi is hallottuk Esztergomban, Kókay Krisztina nyári kiállításán Horányi László színművész megrázó előadásában. Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt!" ez a kiállítás mottója. Kókay Krisztina drámai víziói mélyen megragadták a főváros közönségét. P. Szabó Ernő' művészeti kritikust arra késztette, hogy felkeresse a művésznőt, és kifürkéssze az expresszív képek titkát és gyökereit. E beszélgetés szövege napvilágot látott a Magyar Nemzet november 14-ei számában. A cikk címe: „Adós voltam ezekkel a művekkel"- idézet Kókay Krisztina vallomásából. S itt olvashatjuk, hogy a 14 éves művész-jelölt milyen intenzíven élte éU 19 éuct '~ í£8P psi éod Jehaoiu J&, , ét!é U éott kmm* *- Xona, éu *•* iuí t rfUM JtaqdtsCna, éa tO Mt fartól K^ncnl twáfá tt nek j át az '56-os szabadságharcunk és forradalmunk esztergomi napjait. Erezte, hogy világrengető dolgok történtek, „meghasadt az ég!". A diktatúra jelképe lezuhant a középületek ormáról! Az örömért azonban súlyos árat kellett Esztergomban is fizetni: Kókay Krisztina személyes ismerősei is ott voltak a nálánál alig egy-két évvel idősebb fiatalok között, akiknek életét a gyilkos tank-ágyú lövedéke kioltotta. Művészünk azóta foglalkozik e történésekkel. Vagyis 45 éven át érlelte szívében-lelkében nemzetünk e kimagasló hősiességét, amelynek nemzetközi jelentősége csak az utóbbi években rajzolódott ki igazán. És 45 év után megszületett a Képsor, amit most egy hónapon át csodál a főváros! Kókay Krisztina a grafika nagy mestere, a grafika eszközeivel, az ő egyéni finom vonalaival és a fehér-fekete'ellentétére épített kompozíciókkal magas, titokzatos ház vízióját állítja elénk. Éz Országunk jelképe. A Ház falaiban, belsejében, mintegy röntgenfelvételen, sok forrongást észlelünk, az igazi, boldog élet utáni vágy feszül ebben az élőorganizmusban, amelyet hirtelen kettévág egy cikázó villám, és fényt hoz a házba! E képsort a kiállításon számos remekműkíséri. Közülük ki kellelmelnünk „A mi hitünkben tovább élnek" című zászló-kompozíciót (fenti fotónkon). Halk, friss tavaszi szellő lengeti az érzékeny vonalakkal kialakított nemzeti lobogónkat. Nincs lezárva a zászló, a végtelenbe ível! Közepe lyukas, a diktatúra címerét már eltávolították. Alatta gyöngy-betűkkel az esztergomi hősök, a mi városunk mártírjainak nevét és életkorát olashatjuk. Őket nem felejtjük, őnekik köszönhetjük mai életünket, a boldog jövő építésének lehetőségét. Ők a szívünkben tovább élnek! Bízunk benne, hogy ez a Zászlókép mielőbb városunk egyik jeles középületének ékessége lesz! A „Meghasadt az Ég" képciklus is Esztergomba kívánkozik! Felnagyított formában is, mint ahogy a kiállításon is látjuk. Mert van-e még egy város e hazában, amelyben a Feltámadás, az Újjászületés olyan látványos, mint nálunk, a nemzetközi Duna-híddal gazdagodott első magyar fővárosban?! Prokopp Mária „Esztergomból jöttem, a királyok városából!" Diána, a szépséges világbajnoknó' Szilágyi Diána Esztergom büszkesége. Eddig háromszor nyert világbajnokságot egy amerikai eredetű, de nálunk is egyre népszerűbbé váló sportágban, a kick-boxban. Elsőként 1995-ben, Stuttgartban, aztán két évvel később a szépséges Dubrovnyikban, majd végül, de nem utolsó sorban 1999-ben az olaszországi Caorlében. Jómagam egy reménytelenül ködös őszi napon, a városi fürdő szaunájában ismertem meg. Azonnal elbűvölt kedvességével és szépségével. Akkor még nem gondoltam, hogy olyan férfias sportokat űz, mint a kick-box. vagy újabban az ökölvívás. Inkább arra tippeltem. hogy ..Esztergom Szépeként" éppen most indul a Miss Hungary versenyen. Elbeszélgettünk és kiderült. hogy a dallamosan költői nevű háromszoros világbajnok Szilágyi Diána sportágat váltott, és jelenleg már proli sportolóként, az osztrák Bo.xtcam \'iena boxolója! Eredményei biztatóak, mérlege 5 meccsből 5 győzelem, bárom K.O.! Közelebbi célja, hogy megszerzi a profi női ökölvívásban is a Európabajnoki címet, majd kihívja Daisy Lángot, a jelenlegi világbajnokot. Nem kis célok ezek. - Diana - szívesen isméteketem szép nevét - nem vagy te egy kicsit meg a provokatív nagyravagxo: Nem sértődik kérdésen. - Sok-sok munkára lesz szükség, de biztat az a tény, hogy többször is meghívást kaptam Hamburgból, a híres Universum klubtól, hogy legyek a profi világbajnoknő, Regina Haelmich edzőpartnere. Egyébként ebben a klubban boxol Kokó és Madár is... - Milyennek ismerted meg Kokót? - Rendkívül segítőkész volt, és ott kint meglepően szerény. Igaz, ott Hamburgban csak egy a sok sztár közül, ott nincs sztár-kultusz, mindenki egyenlő, kiváló a hangulat... - Mit éreztél, amikor világbajnokként eljátszották tiszteletedre a magyar himnuszt '' Eszedbe jutott Magyarország. Esztergom ? - Természetesen, de az is, hogy amiért megdolgoztam, valóra v ált: én vagyok a legjobb! - Mit jelent számodra szülővárosod, Esztergom ? - A közelmúltban egy bécsi lapnak büszkén nv ilatkoztam, hosv Esztergombóljöttem, a királyok v árosából, az első magyar fővárosból. Az újságíró gratulált... Dezső László A vendégasztalnál: KAPOSI ENDRE Képzőművész, főiskolai tanár. - Nyári ol vasmányaim egyike volt a Boldog pillanatok címéé könyved, melynek születéséről kérdeznélek. - Eszembe sem jutott, hogy valamikor könyvet írjak. Olyan naplót, melyet fiatalon elkezdek és életem végéig vezetek - viszont szívesen. Ehhez azonban nem voltam elég fegyelmezett. így arra szorítkoztam, hogy amikor kedvem szottyant, az általam értékesnek tartott gondolatokat lejegyeztem. Kis jegyzetfüzetemben évek óta gyűltek meglátásaim, amihez néha hozzáírtam, a nem tetszőket pedig egyszerűen kihúztam. Jó hogy mindig kéznél voltak, mert az új problémák megoldásában sokat segítettek. A -A Boldog pillanatok címében arra utal, hogy tartós boldogságra életünk folyamán nem rendezkedhetünk be. - Vannak a könyvemben filozofikus megközelítések és megfogalmazások. Valamikor különösen vonzódtam ennek irányába, hiszen egyik egyetemi szakom volt. Professzorom ugyan biztatott hivatásos filozófusi munkára, a sors azonban úgy hozta, képzőművész lettem. Filozófiára azonban minden művésznek szüksége van, mert tisztáznia kell a világhoz való viszonyát. Minden alkotó - filozófus. Még akkor is, ha ezt a művész nem tudja magáról. - Kit tekintesz, a legkedvesebbnek a történelmi nagyságok közül? - Nehezen tudok válaszolni, mert azt hiszem, ilyen gondolkodók nincsenek. A filozófia története nem más, mint hatalmas küzdelem azért, hogy az ember megértse önmagát, megértse a világot. Mivel igazából egyiket sem sikerült megtennie a XXI. század küszöbéig sem, a filozófia egészére szükség van, hogy az ember otthon legyen világában. Ezért nem emelek ki egyetlen filozófust sem, sem akit szeretek, sem akit nem. Ők érlelték ugyanis azokat a gondolatokat, amelyek eljuttatták az emberiséget mai állapotába. Úgy vélem, az ember történelmi útja nem diadalmenet. Legalább annyi érték semmisül meg, pusztul el, mint amennyi születik. A történelem alakulásának keretek között kell haladnia, ezek pedig a természetben adottak. Ha a természet adta kereteket nem vesszük figyelembe, az emberiség halálra van ítélve. - Szeretnélek megkérdezni a humorról is... - Könyvemben egy kis aforizma található, miszerint az ember a halandóság tudatáért a humorérzéket kapta cserébe. Ha az ember kozmikus távlatokból tekint a maga kicsinyes, szánalmas küszködéseire, másokkal vívott csetepatéira, megmosolyogtatóvá válik ténykedése. A ma nem „divatos" Marx szerint a történelem azért megy így, hogy az emberiség nevetve váljon meg múltjától, azt godolom, hogy ez tényleg igaz. - Mit dolgozol, mivel foglalkozol mostanában? -Régebben sokmindent csináltam, sokféle szerepben voltam jelen a város életében. Részint betegségem okán, de magam miatt is igyekeztem könnyíteni terheimen, levetni azokat a bőröket, amelyek az évek során rám rakódtak. Megmaradt saját arculatom, amely végérvényesen az enyém: a művészet. Nem szeretném ezt sem túlzásba vinni, szánalmasak azok az özvegyek, kik férjük vagonnyi életművével házalnak, s kiderül, senkinek sem kellenek. Korunk nem kedvez a művészeteknek, jelentős alkotások kallódnak el múzeumok raktáraiban. Különben sem gondolom, hogy a művek mennyiségén múlna a minősége. Leonardo tizenvalahány fennmaradt munkája tanúsítja alkotójuk zsenijét. A legújabb kortárs Magyar Művészeti Lexikonban apámmal és fiammal együtt én is szerepelek, nagyon jó érzés, mert ez garanciát jelent arra, hogy a jövő nemzedéke számára nevem is elérhető lesz. Ez évben jelent meg Kincses Károly megbízásából Martsa Alajos és művészbarátai című kötetem, Nagyfalusi Tiborral elkészítettük Martsa „Lajos" emlékkönyvét. Kiadásra vár a Cséfalvay Pállal és másokkal közösen írt Esztergom köztéri alkotásai címűkötet is. Ma már az unokák jelentik az igazi programot, hálaistennek mindhárom egészséges, szép gyermek. Vezetem az Esztergomi Művészek Céhét, most zárult sikeres jubileumi kiállításunk. Kicsit fájlalom, hogy azt a tízéves szellemi potenciált, mellyel Céhünk rendelkezik, városunk vezetése soha nem vette figyelembe, ha nem így történik, talán elkerülhető lett volna az a számos tévedés, mely városunk arculatát, megjelenését, karakterét sajnálatos módon jellemzi. A - Köszönöm a beszélgetést! Szöveg és rajz: Földes Vilmos
