Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 Egyetemi kutatócsoport városunkban (Pálos) November 5-én foglalta el helyét a Pázmány Pcter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja a Mindszenty iskola erre kialakított részében, melyet Kiss-Rigó lAszló tanügyi főigazgató kezdeményezésére modern eszközökkel, könyvtárral látlak el. Sok-sok esztergominak a vágya teljesült ezzel, megnyílt az út az egyetem későbbi bővítésére. Kafer István egyetemi tanár nagy energiával szervezi hozzánk a bel- és külföldi tudományos és kulturális kapcsolatokat. Vele beszélgettünk. (-los) November lü-én verőfény es napsütésben, a Pilis egyik csodálatos völgyében gyülekeztünk, hogy a régen várt falumúzeum és tájház megnyitásának örüljünk. Varázsa volt ennek az avatásnak, mert az ország számos részéből érkeztek történészek, kutatók és barátok. Meggyes 7fl/«ás'polgármester, Beer Miklós püspök, érseki helynök, Horváth István megyei múzeumigazgató, Szeifert József plébános, környékbeli polgármesterek, önkormányzati képviselők, más neves személyiségek fogadták a helybéliek köszöntését (fotónkon). A gyermelyi kamarakórus, a szenlléleki Páva Kör női kara segítségével együtt énekeltük nemzeti himnuszunkat, valamint a pilisi szlovákok évszázados „himnuszát". A település óvodásai és kisiskolásai szlovák hagyományokat felelevenítő, hangulatos kis műsora melegséget árasztott a szívekben. Ezt követően Horváth István, a megyei önkormányzat elnökének és tagjainak nevében mondott köszöntőt, majd Meggyes Tamás polgármester biztosította a helybélieket városunkjövőbeni gondoskodásáról is. Szentlélek a maga páratlan természeti szépségével, lakóinak szorgalmával a környék falusi turizmusának paradicsomává válhat. Ezt követően szlovák és magyar nyelven hangzott fel az egybegyűlt sokaság közös imája, majd Szeifert atya mondott könyörgést, végül Miklós püspök felszentelte a felújított épületet (lentifotónkon). A falumúzeum létrehozásában tevékenykedő polgárokat, vállalkozókat, társadalmi szervezeteket, közösségeket Horváth István egyenként nevezte meg, köszönetet mondott nekik, majd az alábbi szavakkal mutatta be a faluházat az egybegyűlteknek: - Pilisszentlélek sokáig az ország egyik legkisebb lélekszámú községe volt. Az esztergomi polgármesteri hivatal nyilvántartása alapján lakóinak száma 349 fő (a legutóbbi rendelkezésre álló adat alapján). A Pilis és a Visegrádi-hegység között, a Szentléleki-patak völgymedencéjében fekvő település a Pilisi Tájvédelmi Körzet, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A neve kezdetben Szent Lélek, majd Huta Szentlélek, 1913-tól Pilisszentlélek, 1985-től Esztergom-Pilisszentlélek. Ekkor szűnik meg a falu önállósága, Esztergomhoz csatolják. Közigazgatásilag ma is e városhoz tartozik. A község már az őskorban is lakott hely volt, az Árpád-korban pedig királyi vadászterület. A tatárjárás ezt a környéket sem kímélte. 1263-ban IV. Béla a szentkereszti pálosoknak adományozza a területet, ahol IV. (Kun) László 1287-ben pálos kolostort alapít. A török időkben a kolostor és a település elpusztul. 1541-ben Buda, majd 1543-ban Esztergom elfoglalása után végleg elnéptelenedik a vidék. 1703ban a pálosok üveges mestert telepítenek ide. András mester a szentléleki völgy első lakója a középkor után, akit mestersége révén Hutás Andrásnak hívnak. Műhelyéről, melyben palackot és zöld színű üveget gyártottak (fehér üveghez nem volt alapanyag), kezdik Hutának nevezni ezt a helyet. A környék lakói és a helybeliek ma is használják az elnevezést (a falu szlovák neve is innen ered: Hut!). Három évtizednyi működés után megszűnik az üveghuta - az épületben ma vegyesbolt és kocsma található, de akkor már szlovák telepesek népesítik be a vidéket. A pálosok Felsőelefántból (Nyitra megye) 1740 körül, majd az 1830-as években Gömör vármegyéből telepítenek ide tótokat. A község lélekszáma 200-500 fő között mozgott. Az itt élők fő foglalkozása a mészégetés. Esztergom vármegye hídjaihoz, középületeihez szállították innen ökrös- és lovasszekéren az oltatlan meszet. Sokan foglalkoztak fakitermeléssel és szőlőtermesztéssel is. A település Hunyadi János utca 42. szám alatti házát 1994-ben műemlék-jellegűvé nyilvánították. A védelem elrendelésének az volt a célja, hogy a szlovákok lakta kis hegyi falu jellegzetes alaprajzú és formájú épülete, mint tájház, megőrizze a pilisi szlovák népi építészeti hagyományt és örökséget. 1993-ban a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány és a megyei önkormányzat anyagi hozzájárulásával vásárolták a házat. (...) Az eredetileg romos épület helyreállítása több, mint nyolc évig folyt. A helytörténeti dokumentumok és a néprajzi tárgyak évtizedek óta tartó gyűjtése, megőrzése Kunczius Ida nyugdíjas tanítónő érdeme, s szintén az ő nevéhez fűződik a falumúzeum megalapításának gondolata is. A konyhaés az egyik szoba eredeti állapotában és berendezési tárgyaival látható. A konyhától balra nyíló szoba pedig iskolatörténeti emlékeknek, helytörténeti iratoknak ad helyet, valamint gazdag népviseleti gyűjteményt is bemutat. A népviseletes babagyűjtemény Kunczius Ida kezemunkáját dicséri. A szentlélekieket az önkormányzatban Szalma László képviseli. Már elmúlt dél, amikor a közösségi házba invitálta a közönséget a képviselő. A nagyteremben terített asztal és sok-sok finom falat, innivaló várta az ide betérőket. Mindezt Szalma József vállalkozó kínálta fel, aki annak idején Hután gyerekeskedett. Jó hangulat kerekedett, a hagyományos nótázás is porondra került. Felejthetetlen napot töltöttünk a szentlélekiekkel, a sok-sok szép emlékhez a sugárzó napsütés, az őszben pompázó hegyoldalak is hozzájárultak. - Milyen esélyéi látja a Pázmány egyetem Budapest-Piliscsaba-Esztergom régióban történő fejlődésének? - Gál Ferenc rektor úr bölcsessége megtalálta az embereket a formálódó katolikus egyetem számára. A megtalált emberekben megbízott, ezért nagy önállóságot biztosított működésükhöz. Ő maga tekintélyével állt az egyetem szervezésének hátterében. Köztudott, hogy az egyetem bölcsészkara Piliscsabára került. Ez „Feri bácsi" hivatalos hozzájárulásával történt. Ő indította be az egyetem akkor még szlovák tanszéke és a Rudnay Sándor Alapítvány együttműködését. Tudta, hogy a mi egyetemünk szlovákságtudományának célja a magyar-szlovák keresztény szellemi integráció előmozdítása. Egyházunk székhelye, Esztergom nélkülözhetetlen a cél elérésében. Az alapítvány és a szlovák tanszék együttműködése nyomán éppen a névadó hercegprímás életművének tanulmányozására közös tudományos konferenciák zajlottak, kétnyelvű emléktábla került a Szent Anna templom falára, kétnyelvű tanulmánykötet jelent meg a nagyszombati és az esztergomi érsek közös áldásával, rendszeres, sokoldalú együttműködés folyik a török idők Esztergomának otthont adó Nagyszombat és Esztergom között. Gál Ferenc rektor úr alig észrevehető gesztusa, amivel felhívta az alapítvány és az egyesület figyelmét a névadó személyével kapcsolatban a szlovák tanszék létében rejlő lehetőségekre, az idén szervezett formát öltött. Ez év májusától az Erdő Péter püspök, rektor úr által az egyetem immár SzlavisztikaKözép-Európa Intézetében 1999-ben létrehozott Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoport a város önkormányzata és az alapítvány támogatásával Esztergomban működik. A megállapodás szerint a kutatócsoport elsődleges célja Esztergom könyv- és levéltári anyagának feldolgozása, a főegyházmegye és a város magyar-szlovák-cseh-lengyel művelődéstörténeti kapcsolatrendszerének feltárása a régió európai integrációjának elősegítésére. Október 5-én A visegrádi gondolat az integráció küszöbén címmel megtartottuk Esztergomban első közös konferenciánkat. November 5-én a kutatócsoport esztergomi székhelyén tartotta munkaértekezletét, amelynek két fő napirendi pontja a Rudnay-dokumentumsorozat első elkészült kötete kéziratának megvitatása, valamint a további feladatok, a működési rend megtárgyalása volt. - Milyen összhangot tapasztalt az óhajtott egyetem elnyeréséért? - Adott egy alapítvány, sok, szép eredménnyel a tarsolyában, a városért önzetlenül, áldozatkészen, bölcsen munkálkodó elnökkel, kulturális és városvédő egyesülettel, annak elnökével és tevékeny tagságával; adott a teljesen esztergomi érseki helynök és környezete; adott a fiatal polgármester és fiatal csapatának lendülete; a város meglévő kulturális intézményrendszere, múzeumai, levél- és könyvtárai és azok munkatársai, hetilapja, tömegtájékoztató lehetőségei. A felsoroltak egyet akarnak, s az út irányában is egyetértenek. A városért dolgoznak, s ez a város a kereszténység egyik ténylegesen is sziklára épített háza. A jó, a szép, a szeretet nevében sokak által végzett munka olyan szellemi erő, amely a szabadság korában, a képmásra teremtett ember értékeinek szabad érvényesülésével csodákra képes. Ezt a csodát éljük. -A régi szeminárium épületei, a felújítást, a közelmúltban Beer Miklós püspök, rektor, érseki helynök mulatta be az. érdeklődőknek ( fotónkon). Remenyél fejezte ki, hogy bel át ha ló idón belül beköltözhet az. egyetem. Mi erről az Ön véleménye? - A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szlavisztika-Közép-Európa Intézetének nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja - le kell írni így, teljesen és pontosan a nevet, mert benne van a lehetőség az esztergomi régi szeminárium épületének lehetséges jövőjéről. Az egyetem katolikus, a szlavisztika Közép-Európát, nyugati szláv, csch, horvát, lengyel, szlovák, szlovén és természetesen régiónk más történelmi etnikumainak kutatását jelenti. A szellemi és a tényleges épület természetes első szintje a kutatást szolgálja: kutatók munkaszobái, előadótermek, konferencia-helyszínek, kiállítótermek, vendégszobák, a kutatók szálláshelyei. Mi foglaltatik c tudományos rendszerben? Történelem, irodalom, nyelvészet, néprajz, szociológia, filozófia, művelődéstörténet... És mindez öt-hat nemzeti keretben és együttesen, egyetemesen, katolikus módon. A második szint a tudományos kutatások eredményeinek átadása a növendékpapság számára, hogy régiónk keresztény szellemi integrációjának tényanyagát beépíthessék mindennapi lelkipásztori munkájukba. Ez kiváló lehetőséget adna „visegrádi" papi találkozókra, a keresztény egység megélésére. A harmadik szint a tudományos népszerűsítő tevékenység a város, a környék, a régió nagyközönsége számára. A negyedik szint a saját könyvkiadás szervezetének, a kutatások tömegtájékoztató eszközökkel történő terjesztésének színhelye. És folytathatnám. Jelenleg a nagyszombati Spolok svatého Vojtecha (Szent Adalbert Társaság) és a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem partner a visegrádi alaphoz márciusban benyújtandó pályázatban. Idehaza egyetemen belül a szlavisztika partnere a két magyar intézet, az Irodalomtudományi és a Nyelvtudományi. Márciusig még számos hazai és külföldi együttműködő bekapcsolódása várható, a „szintek" beindulása pedig több tucatra terjeszti a közreműködő intézmények körét. - Végül: mikorra várja Ön a Várhegyen az egyetemi életet? - Hogy minderre mikor kerülhet sor? Májusban írták alá az együttműködési megállapodást a PPKE rektori hivatalában. November 5-én elkezdődött a rendszeres munka, de a város támogatásával már nyomdakész az első kötet, és lezajlott az első konferencia. Ha a fejlődés üteme nem lassul, és a Várhegy is intenzíven épül, négy-öt éven belül kiépülhet az az egyetemes, vagyis katolikus nemzetközi kulturális központ, amely tudományos alapokról, egyetemi és kutatócsoport szinten áramoltatja a kölcsönös információkat térségünk mindenoldalú fejlődése érdekében. A szeretet és a megértés nevében végzett közös munkán őrködő erő bizonyára működni fog. A kutatócsoport helyiségeit várhatóan a jövő év elején König bíboros úr áldja majd meg. Búcsúját ünnepelte a háromszáz éves párkányi plébániatemplom Jeles eseményre gyűjtötte össze a párkányi Szent Imre plébániatemplom a város és környéke híveit: a titulusszentje névünnepéhez kötődő búcsú ez évben a templomépület fennállásának háromszáz éves évfordulójával is összefonódott. A november 11én tartott ünnepen Ján Sokol nagyszombati metropolita-érsek és dr. Beer Miklós esztergomi segédpüspök közösen celebrált szentmisét, illetve miséket a kétnyelvű városban ugyanis 9 órától a szlovák, 11-től a magyar nyelvű istentisztelet hangzott el. A templom a második alkalommal is zsúfolásig megtelt, s bár bizonyára a környékbei i településekről is szép számmal érkezhettek (Esztergomból mindenképpen: a belvárosi plébániáról ide külön csoport kelt át a hídon), a hívek egy hittel vettek részt a szertartáson és egy örömben osztoztak. Ezt az érzést a szentmisét bevezető templomtörténeti áttekintés, az ez alkalomra szerzett dal előadása és búcsúzóul az érsek és püspök atyákat köszöntő óvodások szavalatai is elmélyítették. „Forrassz eggyé békességben minden népet, s nemzetei!" - énekeltük együtt az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus himnuszának refrénjét most különös nyomatékkal. Ezt az eszmét követik a következő háromszáz évébe lépő templom történetének évszámai is. Az épület felszentelésére 1701 -ben, két évvel a karlócai békekötés után került sor, s ez a béke tette lehetővé a három részre szakadt ország politikai és gazdasági egyesítését a törökök teljes kiűzését követően. Most, a háromszáz éves évforduló idején kis léptékben valami hasonló történik: a pontosan egy hónappal korábban átadott híd által két part forrhat össze itt, Párkány és Esztergom között, két ország népe találkozhat végre több évtizedes elszakítottság után. Az itt élők hite, mint ezt a templom fennállása is fényesen bizonyítja, túlélte mind a két szakítópróbát, eddig is sok nemzedéken át bizonyult életképesnek. Ami a Mária Valéria-híd jelentőségét illeti a későbbiekre nézve, az egyházi ünnepek, búcsúk, nagymisék közös, együttes látogatásának lehetőségét felkínálva ugyancsak az egységbe forrasztást, a közösségi lét örömét segítheti elő, a megbékélést szolgálhatja a két ország, a két nép között. A plébániatemplom és a híd így, együtt tehát nemcsak a múlt nemzedékek állal megőrzött hit megtartó erejét jelképezik, de egyben zálogát képezik a közösségi lét, az országhatáron túlnyúló, nemcsak nemzeti együvé tartozás békés fenntartásának, megőrzésének is. Istvánffy Miklós Tájházat adtak át Szentléleken