Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. szeptember 285. Esztergom és Vidéke A Vatikánban megnyílt A MAGYAR KERESZTÉNYSÉG EZER ÉVE című kiállítás Időszerű a Visegrádi Négyek kapcsolata Az október 9-én zajlott megnyitón részt vett többek között Orbán Viktor miniszterelnök, Paskai László bíboros, Angelo Sodano bíboros fővédnök, vatikáni államtitkár, számos magyar államtitkár és a Magyar Katolikus Püspöki Kar több tagja. Mint.arról már hírt adtunk (EVID, 2001. január 18.), a kereszténység Kárpát-medencebeli történetét bemutató nagyszabású kiállítás megszervezése Cséfalvay Pál kanonok, a Keresztény Múzeum igazgatója irányítása alatt ment végbe. A januári interjú óta a kiállítás anyagában történt változásokról, a szervezés során gyűjtött tapasztalatairól az elutazása előtt kérdeztük a kanonok urat. Módosult-e január óta a kiállítási tárgyak köre? Mi áll a változtatások mögött? - Jelentős változás nem történt a tárgyak körében, de lényegében finomodott, csiszolódott a kiállítás anyaga. Felbukkant ugyanis egy-egy olyan műtárgy, amely még beilleszthető volt a kiállítás szervezésének, akatalógus öszszeállításának, a tárgyak engedélyeztetésének folyamatába. Felfedeztünk például egy új Pázmány Péter-portrét, amely nemcsak a tárlat anyagát gazdagítja, de a hitszónok főpap képi ábrázolásait, ikonográfiáját is. Időközben derült ki az is, hogy a Vatikáni Könyvtár illetve Levéltár nem biztosítja számunkra az összes, általunk igényelt oklevelet és kódexet. Ez azonban kevés dokumentumot érint és kérésünk lényegében teljesítve lett. A magyarországi műtárgyakat tekintve fontos eredmény a kiállításra kerülő darabok restaurálása, ami több millió forintot emésztett fel. Jelentős oltárképek újultak meg, mint az árpási kép vagy a győri bencés templomban őrzött festmény, régi szépségét nyerte vissza az egri Szilassymonstrancia és Zeleméry László talpas keresztje. Kevés olyan tárgy volt, amely nem igényelt kisebb vagy nagyobb helyreállítási munkát. A vatikáni kiállítás kapcsán kezdődött meg az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Pálos Anti fonal éj ának megmentése is, s a beavatkozás eredményeképpen a már konzervált lapok kerülnek majd kiállításra. ifti Milyen forrásokból tudták e munkák összegét eló'teremteni? Igénybe vettek-e pályázati lehetőségeket ? - A Püspöki Kar és az állam úgy határozott, hogy a restaurálás költségei a tulajdonost, tehát legtöbb esetben a magyar egyházat terhelik. Kivételt képeznek az állami intézményben őrzött műtárgyakat. A Magyar Nemzeti Galéria Tüskevári Madonnája például így menekült meg a pusztulástól, s a Barkai Szent Katalin-szobor szépsége is csak a helyreállítás során került napvilágra a későbbi ráfestések, durva beavatkozások eltávolításával. A pénzösszeg azonban nem pályázatokból származott, a magyar egyház vállalt anyagi áldozatot e célra. A restaurálás, a lebonyolítás költségeihez továbbá olasz, francia szponzorok is hozzájárultak. Az már a kezdektől fogva hangsúlyt kapott, hogy ez nemcsak a Magyar Katolikus Püspöki Kar, de Vatikán kiállítása is, s így az ottani múzeumok hatékonyan közreműködtek a szervezésben, a katalógus szerkesztésében. Ezenkívül a megrendezés mögött a magyar állam támogató szándéka is megnyilvánult. Ahogy ezt Orbán Viktor miniszterelnök a tárlat katalógusának előszavában írja, a magyar állam és a magyar nép ezzel a kiállítással köszöni meg Rómának az ezer esztendőt. A Milyen stádiumban van a kiállítás katalógusának elkészítése, amelynek kiadását a megnyitóra tervezték? - Erre az alkalomra az olasz nyelvű változat készül majd cl, amelyet az eseményt megelőző sajtótájékoztatón fognak bemutatni. A kiadvány elkészítésében egyébként magyar részről körülbelül negyedszáz tudományos szakember vett részt: a tanulmányokat országos szaktekintélyek, általában egyetemi tanárok készítették, a műtárgyak leírását múzeumi szakemberek, művészettörténészek végezték. A A jelen kiállítás alapjául a Magyarország és a Szentszék ezer éves kapcsolatát bemutató esztergomi, 1996-os tárlat szolgált. Milyen változtatások történtek ennek anyagában? - A honfoglalás millecentenáriurnán egy dokumentációs kiállítást láthattunk Esztergomban, túlnyomó részt oklevelekkel és kódexekkel. Vatikánban ezzel szemben a látvány szempontját is figyelembe vettük, anélkül, hogy a fontos dokumentumokat elhanyagoltuk volna, így kerültek itt tárlókba oíyan jelentős darabok, mint a tihanyi és a pannonhalmi apátságok alapítólevelei. A dokumentációs kiállítások elsősorban a szakembereknek szólnak, Vatikánban viszont a kiállítással az egész világ színe elé lépünk, ezért szép kidolgozású, nagyméretű művek is bekerültek az anyagba, mint a kalocsai Szent Istvánherma, vagy Kapisztrán Szent János szegedi szobra. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a látványos prezentációval csupán a nagyközönséget szerettük volna kiszolgálni, a szakma igényének kielégítését is figyelembe vettük. Számolnunk kellett ezenkívül azzal, hogy idén több nemzetközi kiállítás is lebonyolításrakerült Európában, amely magyar vonatkozású: többek között a bajor-magyar kapcsolatoknak, Közép-Európa 1000. körüli történelmi állapotának is szenteltek egy-egy tárlatot, Franciaországban magyar év zajlik. Ezek sok jelentős műtárgyat vontak el a mi kiállításunktól. Figyelembe kellett-e venni azt, hogy Vatikánban nem a magyar, hanem az olasz közönség szempontjai, ismeretei alapján kell megválogatni a műtárgyakat? - Ez nem volt meghatározó jelentőségű tényező. Egyháztörténeti kiállítás lévén főként egyházi műtárgyak kerültek a tárlókba, amelyek a keresztény Európa számára ismertek. A kiállítás mindazonáltal természetesen a külföldnek is szól, a feliratok és a katalógusok olasz és angol nyelvűek lesznek. <&> Az előkészítés során mindvégig kapcsolatban álltak a vatikáni kollégákkal. Milyen volt az anyag ottani fogadtatása? -Egyelőre kevés visszajelzésről számolhatok be. A vatikáni múzeumokban nem újdonság a nemzetek bemutatkozó kiállítása, s így végeredményben a magyar tárlat is csak egy a többi sorában. 2002-ben viszont Olaszországban magyar-olasz év megrendezését tervezik, amelyhez ez a kiállítás jó bevezetés, előkészítés lehet. Vatikánban mindenesetre elégedettek voltak a kiállítás tárgy választásával, anyagával. Az Ön feladata a kiállítás anyagának kiválasztása, összegyűjtése volt. Kik segítették munkáját itthon? - Az én tevékenységemhez adminisztratív feladatok is járultak. Ebben sok segítséget nyújtott Spányi Antal segédpüspök, mint a Püspöki Kari felelős, Süllei László bíborosi titkár, Rómában Németh László, a Pápai Magyar Intézet rektora és Antonietta D. Angelis vatikáni megbízott. Ezenkívül a műtárgyakkal kapcsolatos ügyintézésben mindvégig számíthattam a Keresztény Múzeumban dolgozó kollégák segítségére, a katalógus első részének szerkesztője pedig dr. Zombori István szegedi muzeológus volt. A Szakmai pályafutásának ez ideig legjelentősebb, legfontosabb kiállítása megszervezését végezte most el. Mik az ezzel kapcsolatos tapasztalatai? - Az ilyen nagyszabású kiállítás előmunkálatait évekkel korábban el kell kezdeni, a katalógusszerzők, műtárgykölcsönzők részéről pedig nagyobb precizitás követelhető meg. Az egyes múzeumok felé kiküldött felkéréseknek egyértelműbb kérdéseket kell tartalmaznia, mert utólag nehéz az egyes intézmények eltérő gyakorlatának megfelelő leírásokat összesíteni, a különböző formákat követő szerzők munkáit összehangolni. Ezek most derültek ki igazán a számomra. A vatikáni kiállítás 2002 februárjától Magyarországon lesz látható. Változtatni fognak-e ez alkalommal műtárgyak körén ? - Alapvetően a vatikáni anyag fog szerepelni hazánkban is, azzal a különbséggel, hogy az ottani múzeumokból származó műtárgyak, dokumentumok visszakerülnek őrzési helyeikre és nem követik a tárlat vándorlását. Az így kiemelt darabok helyébe ezekhez hasonlót helyezünk majd el a kódexekből, oklevelekből, de a pápai tiara vatikáni darab, s magyar másolat hiányában ez hiányozni fog. Köszönöm az interjút! Istvánffy Miklós LA DIREZIONE GENERALE DEI MONUMENTI MUSEI E GALLERJE PONTIFICIE É L1ETA DL INVITARE LA S.V. ALLA MOSTRA MILLE ANNI Dl CRISTIANESIMO IN UNGHERIA ORGANIZZATA DALLA CONFERENZA EPISCOPALE UNGHERESE E DAL GOVERNO DELLA REPUBBLICA Dl UNGHERIA LA CERIMONIA DI INAUGURAZIONE SARÁ PRESIEDUTA DA Sua Em.za Rev.ma il Sig. Cardmale ANGELO SODANO Segretario di Stato di Sua Santitá Sua Em.za Rev.ma il Sig. Cardinale LÁSZLÓ PASKAI, O.F.M. Arcivescovo di Esztergom-Budapest, Primate di Unghcria Sua Ecc.za il Sig. VlKTOR ORBÁN Primo Ministro della Repubblica di Ungheria MARTEDÍ 9 OTTOBRE 2001, ALLÉ ORE 18,30 Interverranno Scuola di Coro Ungherese Kodály Zoltán e il duo György Geiger cd Eva Maros (los) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlavisztika-Középeurópa Intézete, valamint a Rudnay Sándor Alapítvány kezdeményezésére először rendeztek együtt tudományos konferenciát városunkban magyar, szlovák, cseh és lengyel szakemberek. Október 5-én a volt Megyeháza dísztermében egyetemi oktatók, egyetemi, főiskolai hallgatók, magánemberek sorát fogadta Kafer István egyetemi tanár, a rendezvény szellemi atyja. Az ünnepélyes köszöntő gondolatokat Fröhlich Ida bölcsészkari dékán kezdte, aki Esztergom méltó helyszínét hangsúlyozta a visegrádi gondolat elemzésére. Beer Miklós püspök - követve az előző gondolatokat még azt is kiemelte, hogy városunk igazán méltó az egyetemi szintű eseményekre. Lőrincz Csaba helyettes államtitkár a kormányzat eltökélt szándékát emelte ki a valamikori visegrádi gondolat folytatására és megújítására. Külön hangsúlyozta a jelenlegi vezető magyar szerepvállalást. Meggyes Tamás polgármester örömének adott hangot, hogy újból és visszatérően tudományos konferenciának a házigazdáj a városunk (fotónkon). Bertényi Iván, az Eötvös Egyetem professzora az 1335-ös visegrádi királytalálkozó történetét mondta el a hallgatóságnak, megvetve ezzel az egész napi program szellemi alapját. Méltó folytatást hallottunk Maciej Szymanowskitól a Lengyel Intézet budapesti vezetőjétől, aki magyar nyelvű előadásában már ajelenkorral foglalkozott. A diktatúrából demokratikus államformává átalakult közép-európai népek a kedvező gazdasági helyzetüknél fogva képesek már ma is a valahai visegrádi együttműködésre. A szlovák Pavol Lukác, a pozsonyi székhelyű Külügyi Társaság Kutatóintézetének tudományos munkatársa nemzete értelmiségének nehéz helyzetét hangsúlyozta. Sok a feldolgozatlan kérdés náluk. Magyar részről Szesztay Adám külügyi tisztviselő nagyszerűen felépített előadásában párhuzamot vont a korábbi és a napjainki négyek közötti együttműködésről. Hasonlók vagyunk egymáshoz fejlettségben, gondolkodásban, mindnégyen alkalmasak vagyunk az európai csatlakozásra - mondotta. Élmény volt hallgatni a prágai Károly Egyetemről érkezett Bohumil Dolezal professzor magyar nyelvű előadását. Cseh emberként hazájában tanulta meg nyelvünket, mert érdekelte történelmünk, és számos magyar barátra lelt. Aggodalmát fejezte ki napjaink terrorakciói miatt, ez megzavarhatja a négyek tizenkét éves, viszonylag problémamentes együttműködését. Kételyeit fejtegette arról, hogy vajon mit jelentene egy meciari-váltás szomszédunknál. Azt sem hallgatta el, hogy hazájában sem minden párt támogatja a visegrádi együttműködést. Pucilowski József szerzetes tanár a visegrádi országok egyházi kapcsolatairól szólt, majd Karol Wlachovsky a kulturális együttműködés lanyhulása miatt kesergett. Két fiatal értelmiségi, Halász Iván és Illés Pál Attila a régiós kapcsolatok mélyülését ajánlotta a hallgatóságnak és az országoknak. A rendezvény kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyet a nagy gyakorlattal rendelkező Kiss Gy. Csaba politológus vezetett. A szereplők hozzászólásából kirajzolódott az a hiány, mely az évek során még mindig fenáll a négyek információáramlásában. Nagy hiánynak érzik az észak-déli közlekedés elmaradását, melynek javítását a magyar kormány aközelmúltban zászlajára tűzte. A közel tízórás konferencia alatt a szünetekben baráti beszélgetések alakultak ki. Este pedig a Prímási Palota adott otthont fogadás keretében egy újabb találkozónak. A résztvevők köszönetüket fejezték ki a Rudnay Sándor Alapítványnak, hogy itt Esztergomban lehetőség íesz az egész napon tapasztalt gondolatiság továbbvitelére. A konferencián jegyzetelő tudósítóban újra csak megerősödött a gondolat, hogy a Pázmány Egyetemmel érdemes szorosra fűzni a kapcsolatokat, az esztergomi hely szellemét máshol úgysem találhatják. Egy kiállítás margójára A Babits könyvtár szokásos találkozóinak június hónapban dr. Kovács József népi fafaragó iparművész volt a vendége. A hallgatóság nagy érdeklődéssel szemlélte a polcokon bemutatott remekműveket, mint egy művészi teljesítmény reprezentásait. A bemutatkozás, majd a kérdések és válaszok sokaságából kitűnt az a művészi gondolkodás, felkészültség, melynek hitelességét igazolta a bemutatott néhány műalkotás. Dr. Kovács Józsefet, mint városunk lakóját sokan ismerték, de művészi képességeit eddig csak néhány közelállónak volt alkalma ismerni. A szokásosnál hosszabbra elhúzódó bemutatkozásról nemcsak élményekkel, de a nagyszerű megismerés gazdagító hatása alatt térhettünk haza otthonainkba. Többszörösen visszacsengett a jogosan felmerülő kérdés: miként lehetne e rendkívül tehetséges művész alkotásait alaposabban is megismerni. Ennek az igénynek tett eleget az ENÉKE, amikor szeptember 24-én megszervezte a Megyeháza galériájában Kovács József kamarakiállítását. Az előzmények után nem volt rendkívüli, hogy a megnyitóra zsúfolásig megtelt a terem. A meghívóról megismerhettük a művész életrajzi adatait, tanulságos életútját és a szerénységgel megemlített országos és külföldi elismeréseket. A fából kifaragott emberi mozdulatok élethű megjelenítése, míves kidolgozása jellemezte a legtöbb alkotást. A nemes egyszerűség és a fennkölt nagyszerűség együttese adta a kompozíciók művészi gazdagságát. Elgondolkodtató, hogy az alkotóművész kezében milyen értékek születhetnek a mások áltak szemétbe dobott szaruból, csontból, bőrből, fadarabokból. A súlyos szívműtéten átesett művész munkásságát alig-alig korlátozza megromlott egészsége, erején túlmenően hozza létre ma is szebbnél szebb alkotásait. Elgondolkodtató, hogy mi, esztergomiak mennyire nem ismerjük egymást, nem becsüljük értékeinket, azokat a művészeket, akik már országosan is eíismerést és megbecsülést szereztek maguknak. Hetvenedik születésnapja alkalmából ezúton is jó egészséget, további töretlen alkotókedvet kívánunk a művésznek. Németh János